Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

fv Falu a hírnév küszöbén A századik találkozó és Gulács könyvtáros asszonya Csodálatos vagy Júlia A Somerset Maugham című regényéből készült osztrák— francia filmvígiáték egy már nem fiatal színésznőnek egy fiatal fiü iránt érzett szerel­méről szól. Bepillantást nyújt a színház kulisszák mögötti világába. A film főszereplői: Lilli Palmer, Charles Boyner és Jean Soréi. Lilit Palmer 750 000 könyv m ünnepi könyvhéten Az 1963-as könyvünnepre 64 mű jelenik meg, összesen 760 000 példányban. A válasz­tékot tovább bővíti mintegy 250, a közelmúltban megje­lent mű, amelyekből több mint másfél millió példány áll rendelkezőire. Az idei könyvhéten —- im­már hagyományosan —• az élő magyar irodalom áll az elő­térben. Ennek egyik jele, hogy a 64 könyvheti könyvből 29 mai magyar szerző szépiro­dalmi alkotása. BUDAPESTI LEVEL M1HAI BENIÜC: Keményebben 0 Én az Idők tartóoszlopa vagyok, Talpkő a mélyben, hova szem se lát, Ügy rejt engem a mélység, mint a Hsn-n' Szép festmények s nehéz szimfóniák. Lassan az öröklét útjára lépek. De vállalom mindig e századot ó Elég ennyit tudni rólam: az Ének Dermedt az arcomra, ha meghalok! Minden utódok, kik majd felnyitjátok A véres márványtömböket a könnyebb Napokban, érezzétek meg, a lelkünk Hiába égették keserű lángok, Nem ejtettünk szemünkből soha könnyet, S viharnál keményebben énekeltünk. (Ferencz Lajos fordítása.) Mihai Beniuc (sz. 1007-ben) az új román líra legjelleg­zetesebb képviselője. A Román Népköztársaság Írószövet­ségének első titkára, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, akadémikus. Költői munkásságának elismeréseként több­ször is részesült állami dijakban. Verseiben a román klasz- szikus költészet formái hagyományait folytatja, de nem zárkózik el a szabad vers modern formáitól sem. Költésze­tének legfőbb tárgya ez átalakuló román élet, az újjá ala­kuló ember. E probléma izgalma hatja át szerelmi lí­ráiét is. E verseit Culorile toarnei (Az ősz színei! c. tize­dik verseskötetéből fordítottuk. a munkásszállásokról Móricz Zsigmond a háború ellen A munkásszállás n®”! pusz­tán épület, kőből, téglából, vagy fából emelt falak ösz- szessége. Életforma — még­hozzá több százezer emberé, Ennek az életformának kü­lönös jellegzetessége az az éles határvonal, amely a szállásiaké életét időben — és? nemcsak időben — két részre vágja: a péntek, vagy szombat délután, amikor a város pályaudvarán vonatra száll s elindul a faluja felé. Az egyetlen biztos pont: o szállás. Ha falujától távol valahol egyáltalán, akkor ehelyütt érzi magát otthon. Az, ami ennek falain túl van, számára lényegében idegen világ. S a falakon belül? Igen. vannak már munkás­szállások, amelyeket a „szál­ló” elnevezés is foggal meg­illet — klubszobával, mozi­val, televízióval stb — ez azonban még nem általános, A szállások többségében a művelődés állandó helyi kép­viselője többnyire a könyv­tár, De már a kultúra, leg­alább vendégként ellátogat a legtöbb szállásra. Az ilyen vendégeskedés, szerencsére, ma már mind kevésbé megy ritkaságszámba. A munkás- szállásokon rendszeresen tar­tanak ismeretterjesztő előadá­sokat, A budapesti Egressy Klub kezdeményezése nyo­mán pedig az irodalom is íel-felkeresi a szálláslakókat, igen, a színtiszta irodalom. Három-négy főből — neves előadóművészből, énekesből, kísérő muzsikosokból és oly­kor külön műsorközlőből — álló brigádok viszik el öt­vennél Is több budapesti munkásszállásra, A brigádok felváltva, ha- vonta érkeznek, más-más mű­sorral; s egy idő után az iro­dalmi est már nem ér véget ott, ahol szerkesztői befejez­ték. Az egyik szálláson süte­ménnyel, kávéval kínálják, S beszélgetve a villamosmeg­állóig kísérik a vendégeket; a másikon rögtönzött kívánság­hangverseny szolgál ráadás­ként;. a harmadikon a szava­lóművész felkérésre tollba­mondja .az előadott vers szö­vegét; a negyediken a száJ- láslakók olvasnak fel saját, addig titkon írogatott verseik­ből. Egy zuglói építőipari szálláson irodalmi önképző­kör alakult; több helyütt ú.iabb verseskötetekkel kellett kiegészíteni a szállás könyv­tár állományát; s a művész­brigádok némelyik önálló előadóestjén, a belvárosi Bar­tók Terem, vagy az Egyetemi Színpad nézőterén ismerős — a munkásszállások, egyikén megismert arcot fedez fel..; Az út, a munkásszállások étkező-, vagy hálótermétől a színházi nézőtérig, persze, hosszú. De az Egressy Klub irodalmi „körműsorának” si­kerét ma már senki nem vi­tatja. Legfeljebb ez a kérdés vethető föl: vajon beérhet­jük-e ennyivel? A kérdésre tagadó vá­laszt adnék. Először azért, mert a kulturális forradalom e nagyszerű hajtása, fejlődé­sének jelenlegi fokán, csak a szállások egy részének lakóihoz juthat el. A munkásszállásokon nem egy-egy alkalmi ven­dégszereplésre, hanem a kul­túra áramának állandó, min­dennapos lüktetésére van szükség ahhoz, hoar az új ritmust a lakók szíve és agya is átvegye. Ezt pedig, úgy gondolom, csak a kultúra he­lyi támaszpontjai képesek megteremteni. E támaszpontok: a művelő­dés otthonai. S a szállás la­kóinak szellemi istápoláaa, nevelése, gyarapítása aligha kerülhetne avatottabb kézbe, mint a hozzá legközelebb a*ö művelődési otthoné. Eav ilyenfajta „védnökségről“ szó­ló szerződést bizonnyal nem lenne nehéz valóra váltani. A művelődési otthon prog­ramjának szinte minden pont­ját helyükbe viheti a szál­láslakóknak, akik előbb-utóbb jó ismerősükként viszonozzák majd a látogatást s észrevét­lenül válnak törzsvendégek­ké a művelődési házban. Ezen pedig a szálláslakó is, a művelődési hely intézménye Is csak nyerhet — a társa­dalomról nem is beszélve. Herényi György. Szülefő múzeumok megyénkben Húszezer tárgy a Báthori István Múzeumban — Krúdy az általános iskolában — Arborétum Vaján öt év múlva ünnepli fenn­állásának százéves évforduló ját a nyíregyházi Jósa And rás Múzeum. A múzeum nerr Nyíregyházán, hanem Nagy kallóban alakult, a megye ko rabbi székhelyén, ahol azóta sem létesült új gyűjtemény. A múzeum gyűjteményei m: már síérik a 120 000 darabot Túlsúlyt a régészeti anyag képviseli, mely felöleli csak nem az összes korszakot Numizmatikai gyűjteménye főként magyar érmékből áll de a 10 000 darabból álló ib ronyi leletben számos közép kori lengyel, erdélyi, cseh német és egyéb veret is van Erősen fejlődik a néprajz Természettudományi gyűjte­ményében leghíresebbek i meteoritkövek. Van közöttül másfél kilós is. Kilencven esztendőnek kel lett eltelni ahhoz, amíg ú, múzeum született megyénk­ben. A nyírbátori Báthori István Múzeum. Mintegj 20 000 tárgyával, szépen ki­állított gyűjteményével, mu­tatós épületével, a község műemlék templomaival, 65C éves múltjával hivatott arra hogy Nyírbátort Idegenforgal­mi gócponttá tegye. A napokban nyílt mes Nyíregyházán a megyei mú­zeumi szervezet legfiatalabb gyűjteménye a Krúdy Gyük Emlékmúzeum a Véesei-közj új általános iskolában, amelj Krúdyról kapja majd a ne- vét. Evekkel ezelőtt restaurál­ták a kisvárdai várromot amelyet vármúzeummá ala­kítottak át. A torony három szintjén régészeti, helytörté­neti és néprajzi kiállítás ka­pott helyet. Bástyájáról széf kilátás nyílik a tájra, Továb- bi építkezésekkel erős fejlő- dés várható, A szatmárcsekei Kölese* Ferenc Emlékmúzeum építés alatt áll. Az új kultúrházbar helyezik el. Valószínűleg mé| az idén beköltözhetnek a ta­nácsházából a Kölcsey-relik- viék, A Beregi Múzeum Vá- sárosnaményban a gimnázium alagsorában tengődik. Széper fejlődő néprajzi gyűjteménye a beregi keresztszemes hím­zések begyűjtésére irányul Gazdag hímes tojás ayüjtemé- nye van. Tárgyai m >■»érdem­lik, hogy méltóbb kiállító­helyre kerüljenek. Váratlan fejlődésnek indul! az idén született tlszavasvár Vasvári Pál Múzeum, amelj a községi tanács segítségéve új épületet kapott. Már meg rendezte Fethe Ferenc em.ék ünnepségét, amely országo; jelentőségű volt. Gyűjtési ak­ciójával 1500 néprajzi, és helytörténeti tárgyat szedett össze rövid idő alatt. A Szatmári Múzeum Máté­szalkán egyelőre még a gim­názium alagsorában a beton­padlón, állványok nélkül he­ver. Főként néprajzi és hely­történeti anyagból áll. Van remény arra, hogy a gyűjte­mény nemesak polcokat, ha­nem saját épületet is kap. Pompás, kétemeletes vár­kastélyt kapott Vaján a Ku­ruc Vay Ádám Múzeum 14 holdas parkkal együtt. Érte­kezlet dönti el, hogy a Rá- kóczi-szobán kívül milyen helytörténeti, kuruc vonatko­zású vagy természettudomá­nyi kiállítást kap. A parkban arborétumot terveznek, amely a megye eltűnő gyümölcsfaj­táit, a Kelet-Magyarország erdei fafajtáit foglalná össze. A természettudomány a sze­gedi múzeumon kívül a Du­nától keletre nincs a múzeu­mokban felkarolva. . Megyénk természeti sajátosságai indo­kolttá teszik ezt a kezdemé­nyezést. A következő években sor kerülhet több járási múzeum és emlékmúzeum kialakításá­ra is. így Nagykállóban, Fe­hérgyarmaton, Csengerben, Baktalórántházán. Tiszalökön. A Móricz Zsigmond Emlék­múzeum Tiszacsécsén, a Bes­senyei György Emlékmúzeum Tiszabercelen kerül majd feállításra. Nem feledkeztek meg a ki­állítóhelyekről sem. A nyír­egyházi Zrínyi Ilona leány- gimnáziumban. a Pedagógiai Főiskola gyakorlóiskolájában várható múzeumi anyag ki­helyezése. Jó példája ez a múzeum és az iskolagyűjte­mény helyes kapcsolásának. A kialakításra kerülő „Ván­dormúzeum’’ pedig eljuttatja a kiállításokat a megye min­den zugába. Amíg 95 év alatt megyénk­ben csak egy múzeum fej­lődhetett ki, addig a közel­múltban rövid idő alatt ki­lenc új múzeum született és még számos gyűjtemény ke­letkezhet. Dr. Csallány Dezső kandidátus. Lenin összes műveinek új kiadása Vlagyimir Iljics Leninnek, a tudományos szocializmus nagy teoretikusának új ki­adásban — 65 kötetben — jelenteti meg összes műveit a Kossuth Könyvkiadó. Az eddig közre adott kötetektől eltérően, eredeti kéziratokkal bővített formában lát napvi­lágot a sorozat. A hatalmas életművet 10 év alatt, évi két-hárem kötettel adja köz­re a Kossuth Könyvkiadó. Az első kötet most, a könyvhéten kerül az olvasó kezébe, ízléses, bordó mű­anyagkötésben. Ez a könyv az 1893—94-es évekét, az orosz forradalmi mozgalom kezdetét rögzítő Lenin-írásokat tartalmazza. Közöttük a legismertebb a „Kik azok a „népbarátok” és hogyan hadakoznak a szociál­demokraták ellen” című mű. Továbbá az első kötet tartal­mazza Leninnek a „legális marxistákkal” folytatott vi­táit. Ezekben a vitákban fo­galmazta meg a tudós-forra­dalmár a filozófia pártossá­gának elvét. A nagy érdeklődésre szá- mottartó sorozat a pártszer­vezeteknél és a Kossuth Könyvkiadó megyei fiókjánál rendelhető meg. cári megszállókkal kapcsolat­ban. A háborús veszély problé­mája hangot kap Móricz ek­koriban írott elbeszéléseiben is. Ezek egyike: az Interieur (mely 1913. májusában író­dott) egy vendéglőt hangulat­ba illeszti be ezt a gondola­tot. Miközben a benne sze­replő vagyonosok az asztalnál ülnek, hallgatják a cigány­zenét és részegre isszák ma­gukat, — egyebek közt szóba kerül körükben az is, hogy esetleg háborúra kerül sor Szerbia ellen. Ok nem na­gyon aggódnak emiatt, — az író s vele olvasói viszont annál inkább. Móricz Zsigmond 1912—13 évi háború-ellenes írásai egy tiszta humanista elkeseredését fejezik ki a millitarizmussai szemben. Később — az else világháború végén — ez c lázongás tudatos lázadássá fejlődik, így lesz 1919-ben c proletárforradalom híve, azé a forradalomé, mely minden kizsákmányolást, elnyomási és imperialista háborút szám­űzni Irinán az emberiség éle­téből. Merényi László nek ebből, hogy háború van?“ Miközben az erről szóló ri­portot olvassuk, az az érzé­sünk támad: az író a maga véleményét adja az egyszerű emberek szójába. „Soha nem láttam ily tisztán és közelről, mint az egyszerű és kiéle­zetten szókon keresztül, hogy mit öntöttél ki e szóban: vi­lágszabadság” — fordul az író Petőfi szelleméhez, mint­ha vele beszélgetne. Ily mó­don fejezte ki, hogy a há­borús hisztériával szemben a halott költő eszméihez, az egész emberiség szabadságá­nak gondolatához kell for- d'!'! tinik. 1913, elején Szegeden járt, ..A szögedi embör” című ri­portjában itt is a városi sze­gényeket szólaltatja meg. „Lesz-e háború?... Ne is le­gyen, kérőm!” — mondja egy szegedi munkásember, s érez­zük: az író szívvel-lélekkel cgj' ért szavaival. A továb- t -' — i a szegén;- - Inond- Iák Móricénak: elég serves az életük így is, ha pedig hadüzenetre kerülne a sor, tűrhetetlen nélkülözés lesz itt, s ezzel kapcsolatban egy s öregek felelevenítették emlé­keiket a szabad régharc bu­kásával, az idegen osztrák és ötven évvel ezelőtt, hazánk már közel volt ahhoz, hogy a véres háborúba kevered­jék. Az 1912. október és 1913. május közötti' balkáni háború folyamán ugyanis az akkori Osztrák—Magyar Mo­narchia agresszív terveket forralt a délszlávok ellen. Kardcsörtető külpolitikája fe­szült nemzetközi légkört idé­zett fel. Dolgozó népünk til­takozott a háborús veszély ellen, s ebben a mozgalom­ban részi vett íróink színe- java is, Móricz Zsigmond, Szabolcs- Szatmár e nagy fia ekkori­ban már ismert nevű író volt, a Világ és az Est napilapok­nak küldött színes, élvezetes tudósításokat. Az író becsü­letes humanizmusa lázado­zott a háborús őrület ellen, és ez tükröződött 1912—13. évi írásaiban is. 1912. december és 1913. márciusa között Móricz Zsig­mond az Alföldet bejárta. Karácsony iáján járt Pető­fi szülővárosában. Hallgatta a kisköröst szegényparaszto­kat kik magyarul és szerbül tg, iránt a bizonytalan jövő­ről panaszkodtak, „Minek hl'k be a szegény emberi, mi haszna a szegény ember­1963. május 19. 7 Amikor megfogtam a ringó, durván ácsolt, semmihez nem hasonlítható támlás tapadó­kat a gulácsi mozihelyiség­ben, akkor értettem meg iga­zán, mit jelent az, ha egy iro­dalmi estre csupa felnőttek­ből álló közönség gyűlik ösz- sze falun. Padok és emberek Mert Gulácson azok voltak. Idősek és fiatalok, de csu­pa csupa embemyi ember, elvétve csak az ölekben egy egy gyerek, talán a kedvenc. A felek között, amelyek áll­hatatosan a dobogóra for­dultak, a község vezetőit le­hetett felismerni, tanítókat és tanítónőket is, meg a falucs­ka papjának őszas haját. A do­bogón is néhányan a község vezetőiből, de a járásiak kő­éül Is, maga a járási tanács­elnök többek között. És ter­mészetesen az írók. Megpró­báltam összeállítani a „pro­tokollt", vagyis mindazok névsorát, akik itt helyben va­lamilyen vezetői poszton álla­nak, ve|y éppen kitüntető jelvényt kapnak az ünnepség keretében. Jóformán az egész terem figyelő közönségét fel kellene most sorolnom, mert akik kiváló olvasásért jel­vényt kaptak, azok Is száznál többen voltak. Mem is írok ezért nevet. Nehogy megbántódjon valaki, akinek ebből a hosszú listá­ból elmaradna a joggal ki­írandó dicséretes részvétele. De egy nevet mégis le kell írnom, mert ez a név lassan összeforrt már Gulács nevé­vel. Egyszerű, szemüveges asszony viseli. Gulács, s a forrongó új, Gülács és a sze­mekben lángoló tudásszomj: erre a kiesi, hatvanas, töré­keny, de fürge asszonyra em­lékeztet, Babinecz Mihály- nérg. A különös fapadokat emlí­tettem. Rostjaira emlékezve ügy tűnik, akácból rótták forró, vasöklű kezek. Csak úgy, hogy legyen, míg nincs jobb, — mert kell. Babinecz Mihályné is így fogott munkához néhány éve. Legyen egy könyvtáros is a faluban, — mert kell, S most recsegve hajladoz­nak a szorosan végigült pa­dok, és a könyvtáros asz- szony olyan boldogságtól má­moros, aminőt csak azok az emberek érezhetnek, akiknek előbb a szív üzen elméjükbe s csak azután mozdul terem­tő kezük. Valaki közbekidlt Hihetetlen az a figyelmes csend, amely az írók szaval! kíséri. Egyetlen szó sem vesz­het el. Az előadó arról szól, hog* Gulács nevét hamarosan a? egész ország is megismerheti, ha ez a csodálatos tűz ki nem alszik a gutáesi emberek sze­méből. S ekkor valaki közbe- kiált­Ilyen figyelmes csend után mindenkit mellbevág a köz­bekiáltás- ÁZ előadó is meg- hükken. Oly váratlan. De amit mond! — Minden ió, ha jó a ve­zetés! Babinecz Mihályné! Nagyon szeretjük! Áhítattal írom le, mert nagy dolog. Ami elindult: a kulturális forradalom. Olyan hévvel amilyen hévvel csak lehei egy körülbelül másfél ezres lélekszámú faluban. Negyvennél többen vizsgáz­tak a dolgozók iskolájában. Kiváló eredménnyel. Köztük a tanácselnök is. Végrendelet Újra kell értelmezni ezt a fogalmat: könyvtáros a falu­ban. Mióta Babinecz Mihályné újrateremtette, Mert könyvtáros az ő sajá­tos nyelvén azt is jelenti; aki az asszonyokkal sokat beszél­get mindenről, amiről csal lehet, például * rendszerese? kivágott és gyűjtött fontos újságcikkekről, politikáról, s faluról, családi életről, visel­kedésről, főzésről, és —* ad­juk fel a küzdelmet: minden­ről. És azt is jelenti: pedagógu­sok, kérlek, tanítsátok meg a néhány analfabétát írni, ol­vasni, hogy könyvet adhassak a kezükbe. És azt is jelenti: a halálnál is erősebb a? ember, ha hisz abban, amiért él. Egyszer gyógyszermérgezés­sel szállították kórházba Ba­binecz Mihálynét. Nem volt szándékosság benne, talán el­vétette az adagot, talán le­gyöngült szervezete nem tu­dott birkózni egyszerre azzal is, meg a betegséggel. A törékeny asszony már be­szélni Is alig tudott, szája szederjes, hangja suttogó. Végrendelkezett, úgy hitte, meghal. — Jól figyeljen -* zihálta utolsó erejével —, könyveket talál odahaza az ablak mel­lett. Azok bizományiak. A gyerekek könyvei a ládán vannak, egy sor meg bekö­tésre vár... S így folytatta a megren­dült járási könyvtárvezető­nek, aki e nagy hit láttán szóhoz sem jutott. Ez jut eszembe, amíg né­zem őt. Babinecz Mihálynét, áld ott ül a dobogón, s hogy sokan nézik, zavarában ujjait tördeli. Sipkay Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom