Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-19 / 115. szám
A könyv ünnepén Mint már hírt adtunk róla, az 1963-as ünnepi könyvhetet május 25 és június 2 között rendezik meg. A megnyitó ünnepséget a Magyar Optikai Művek művelődési házában tartják, május 24-én: Dobozy Imre, az írószövetség titkárságának tagja mond beszédet. Május 25-én kiállítás nyílik a Könyv ' Klubban, amelyen a könyvművészeti pályázaton díjat nyert műveket, s a díjnyertes könyvek illusztrációit mutatják be. — Május 30-án a Pataky István Művelődési Házban rendezi meg az írószövetség a hagyományos író—olvasó találkozót; június 1-én az Egyetemi Színpadon kerül sor a Magvető Kiadó estjére, amelyen mai magyar költők és írók alkotásaiból hangzanak el részletek. Öreg halász Szélfújta, napbarnított, markáns arcú az öreg halász. Figyelő szemei mélyen ülnek. Megszokta a csendességet. Ez a szakmával jár. Az éles szem, a jó fül, s az apró rezzenéseket is felfogó ujjak — ezek a segítői. — Kis bajusza alól mosolyog Mizsik Mihály. — Milyen a mai fogás? — Hát nem valami sok, de azért fogtam. Tehát kevés. Mert tapasz van. A nagy fogásra korai még az idő. Majd júniusban. A tiszadobi halászcsárdában gyülekeznek legtöbbször i vízi emberek. Reggel, ahogy a varsából kiszedik a halakat, idejönnek a fogással, meg a torkukat öblögetni sörrel, vagy borral. Embere vá- ’ogatja. S ilyenkor, az egyébként munkában szótlan embereknek megered a nyelvük. Apró dolgokról hosszú, izgalmas történeteket mesélnek. — Hány éve él a Tiszából Miska bácsi? — 1912, vagyis nyolcéves korom óta a Tiszán élek. A legöregebb halász vagyok. Három évig tanultam a mesterségem, nem úgy mint a n ai fiatalok... — Hogyan lehet valaki jó . alász? — A halászatra születni kell! mondja büszkén az öreg. — Aztán tudás, meg tapasztalat. Mert a halászás nem is olyan eiyszerú, mint sokan gondolák. Ismerni kell a víz folyásit, a halak járását, meg a szerszámok kezelését is. Aki ezt nem tudja, nincs annak szerencséje sem. Majd felsorolja, a több mint tíz féle háló és horogfajtát. Egy furcsa szó megüti a fülem: rácsa. Mi ez? — Ez az én találmányom — mondja. — Külön szakértemet kíván. Csak ketten tudunk vele halászni. Pontyra. Megfigyeljük, hol „túr” a ponty, leengedjük, a hal megriadva felfelé, a hálóba úszik. Sokszor négy-öt is beli kerül. Szépek, nagyok. — Mennyit keres? — Több mint huszonötezer forintot kaptam a zárszámadáskor, meg ötezer forint prémiumot. Eléldegélünk belőle. Aztán a házastársról, a feleségéről beszél. A halász feleségének jól kell érteni a hílókötéshez. Sokszor magukra hagyják őket, mert az asszony nem mehet a Tiszára. ősi szokás ez. — Ha a Tisza hív, nekünk mennünk kell — mondja. — Hiszen tavasztól őszig éjfélkor is kint kell lennünk. Aztán hajnalkor is, különben x írhatjuk üres hálóval a deli t. Előveszi a tormás-boros iveget, saját „receptes” borát A bizalmat kell megteremteni Panaszos levél nyomán Kisvárdán A LEVÉL , Kisvárdán • kelteztek, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet üzemegységében. „Amikor már 14 éve dolgozom itt, mint állandó munkás, több fontos társadalmi funkciót töltöttem be, a vezetőnk most úgy akár bánni velem, mintha tegnap álltam volna munkába. Sőt, még rosszabbul. Nem tekinti azt, hogy öt gyermekem van, levett a gépről, már nem vagyok jó brigádvezetőnek se, nincs állandó helyem. Emellett gorombán beszél velünk." írója mások nevében is elkeseredett hangon sorol aiyan eseteket, amelyek bántóak, bosszantóak. Szinte kivétel nélkül panaszkodtak a gazdaság vezetőjének modorára: kiabál, fennhangon beszél. Azt Is többen szóvá tették, nemhogy az emberek, de még a gazdaságbeli párt- és szakszervezet titkárának a véleményét is csak a legritkább esetben kérik ki. FELELET csendes vízen és megkínál. Csuda jó íze van! — Meg olyan ez a mesterség, mint a kártyajáték — folytatja tovább az öreg. — A halász is olyan izgalommal veti ki hálóját és emeli fel, mint a kártyalapot. Amolyan szerencsejáték. Aki egyszer elkezdi, nem tudja abbahagyni. A halászat szerelmese. A fia is. A lánya pedig a csárda szakácsnője. Halász dinasztia. Mihály bácsi beszél, beszél. Ki is tudna hűbb képet rajzolni az öreg Tiszáról, a hálódobásról, a horogvetésről, a harcsával való küzdelemről, mint ő! Billegve siklunk a ladikkal a Tisza sima tükrén. Amerre a szem ellát — előre, hátra — a Tisza., két oldalt erdők, füzesek. — Ez a mi életünk — mutat a kezével széles ívben — van itt minden. Csak ki kell a vízből, a mélyből halászni... Mint a szerencsét... Bálint Lajos Hammel József felvétele. Hüdák Ferenc — akit a panaszosok vádolnak — fiatalember, ennek ellenére már régebben itt dolgozik. Ezt mondja: „Nem újkeletű probléma ez, csak évek óta húzódik. Elisime- .rem, hogy olykor feljebb emelem a hangomat, de ahol ilyen a munkamorál, ott erélyes fellépésre van szükség, mert a munka nem állhat meg, az idő nem vár...” Ha ilyen, hát milyen? Évek során át megszokták itt az emberek a lazább mun- kaüegyelimet, az úgy van jól, ahogy éppen van — elvet, kihasználták a gyenge kezű vezetést. Hudák szerint ezt nem kerül nagy fáradságba bizonyítani. Amikor rábízták az irányítást, ő a múltnak akarta átadni ezt a fejlődést gátló megnyugvást. Feladni a megszokottat — nem megy könnyen. „Kiss Sándor esetében is személyes sérelem áll fenn. Nem volt már képes brigád irányítására s a leváltást zokon vette.” Hudák hozzáteszi: ennek ellenére gondoskodtak neki olyan helyről, ahol jól kereshet. Az állandó munkahelynek számító, de kevesebb jövedelemmel járó állattenyésztésből gépre tették. Idén a munkák folyamatossága szólította el onnan egy időre. S mi lett ennek a követe kezménye? Munkamegtagadás, amely fegyelmi tárgyalást vont maga után, aztán frakciózás, megjegyzések halmaza a vezetőre. Olykor pattanásig feszült a helyzet, hangos szóváltások követték egymást. HOL A HIBA? Mégis: _____________ hogyan mérgesedhetett el így a helyzet Kisvárdán? Kikben van a hiba? Hudákban talán? Benne is. Amikor egészséges nyugtalansággal hozzálátott a gazdaság fellendítéséhez, a munka jobb megszervezéséhez, megfeledkezett saját módszere kidolgozásáról. Ahogyan valóra akarta váltani elképzeléseit — már ő is látja — az több volt, mint jó szándékú türelmetlenség. Gyorsan, sokat akart s mert nem jött, hanggal, kiabálással szerette volna megszerezni azt. Közben elveszítette a körülötte dolgozó egyszerű emberek bizalmát. . . Az emberekben? Vagy talán csak néhány dolgozóban? Kétségtelen, jcggal utasíthatják vissza az illetlen, kiabálva parancsoló hanghordozást. De gondoltak-e arra, alapjában véve ez az ember azt akarja, hogy az üzemegység egyre jobban segítse a tudományos kutatást? Feüsmer- ték-e egyszer is, hogy személyes sértődöttségük mögött az idejétmúlt, korszerűtlen munkamorál átmentése is meghúzódik? VAN KIÜT Ki?s sá,n<f°^ _______________ mar újból gépen van s az utóbbi időben Hudák Ferenc is közvetlenebb az emberekhez. Feleletet kell adni minden nyitott kérdésre — a nagy konfliktust kiváltó illetményföld problémájára is — hogy aztán tiszta lappal, kölcsönös bizalommal dolgozhassanak együtt. Van kiút, hiszen az üzemegység eddigi eredményei arról vallanak ; tudnak és szeretnek itt dolgozni az emberek. Minden, a mostanihoz hasonló súrlódás végső soron a tudományos ; ktitatás rovására megy. Kisvárdán pedig pillanatnyilag sem szabad megfeledkezni arról, hogy az ő vállukon nyugszik — többek között — hazánk jobb burgonyaellátása. Angyal Sándor Magyar királyi akció Negyvenhárom május havában Kállay Miklós magyar királyi miniszterelnök felesége és „munkatársai”, néhány miniszterné — főispán, gyáros és nagybirtokos feleség — fogadták a fővárosi lap körükben közkedvelt szerkesztőjét, az Országos Hadigondozó Szövetség Kecskeméti • utca 10 szám alatti irodájában. A kegyelmes asszony ismertette elképzeléseit az „Apát a hadiárváiknak“ akcióról. Valóságos ostrom folyik — mondotta —, a levelek rohamosan szaporodnak. mindenki azt kéri, hadd kapjon legalább egy hadiárvát, akit magához vehet. írja meg: gyereket nem tudok adni örökbe. Az anyáik mm akarják odaadni a gyerekeket, ezért hát ajánljanak fel ezek a készséges és lelkes kérelmezők rendszeres havi összeget, bo-y ott helyben, az eredeti családi körben tudják neveltetni a hadiárvákat. Minden áldozatkész embernek kijelölünk egyet, vagy ő választhat egyet, akinek ő lesz a jelképes apja. Ezt ő meglátogathatja sűrűn, törődik vele, s iránvít- ja nevelését, de ott kell hagynia az anya mellett, mert ez szent joga az özvegynek. örömmel közölhetem . — mondta a miniszterelnökné, hogy á mozgalom méretei imponálóan nőnek. A mozgalom méretei valóban „imponálóan” nőttek. A. fronton már a II. honvédhadsereg téli pusztulása után megmaradt roncsok őrlődtek, fokozódó sebességgel. Irattárban őrzött feljegyzések tanúsítják ezt: , „A hadseregpa- rancsnok úr Legeza vezérőrnagynak, a VII. hadtest parancsnokának távbeszélőn a következő parancsot adta: — mondja az egyik feljegyzés. Felsőbb parancsra a 19. és 23. könnyű hadosztályoknak az utolsó emberig ki kell tartani! Egy lépést hátrajönnj nem . szabad. A legkíméletlenebb rendszabályokkal kell megakadályozni, hogy egy ember is hátra jöjjön. Csak meghalni lehet, de meghátrálni nem". A nácik visszavonulását testükkel fedező könnyű hadosztályok katonái Osztro- gozsszk és Volcsje környékén naponta százával hullottak. A többi alakulatnál sem volt jobb a helyzet. De Kállay Miklós, kormánya még mindig küldte a náciknak az utánpótlást. Kállay Miklósné és a többi „jótékonykodó” pedig a „jelképes apákat“ toborozta. Látványos interjúra készültek őméltóságáék. Mélység gond nehezedett rájuk: nü történjék a sok ezernyi árvával? Számukat nem lehetett korlátozni, mert apáiknak cscfk meghalni lehetett, hátrálni nem. „Mennyi jött ma? — kérdezte a miniszterelnökné' Németh Nándort, a hadigondozó igazgatóját. — 352 darab, kegyelmés asszonyom! Gyönyörű... Egyetlen nap 352-en küldenek havi neveltetési pénzt. „Ha ez így tart, minden hadiárva könnyét letörlik...” Vitéz Asztalossy vezérőrnagy a fronton történt eseményekről beszélt az elesettek tiszteletére rendezett megemlékező gyászünnepségen. „Ezer és ezer hősi halott áldozata tette lehetségessé — mondotta —, hogy elváljunk az ellenségtől, nog, sok-sok ezer magyar megmenekült a pusztulástól és magját képezheti egy újabb magyar hadseregnek.” Az újságíró nem tudta visz- szatartani elismerésének kitörését: „Kint ragyog á nap — írta —, idejüket elpazarolhatnák — mármint Kállay Miklósné és a többiek — tündérien szórakozhatnának. De ők a szegény emberek sorsát igyekeznek megjavítani. Gazdagok, előkelőek, tehetősek és hatalmuk is van, módjuk is van arra, hogy kitérjenek a munka elől. Nem ezt teszik, hanem az egész napot itt töltik. S a jó példát a magyar királyi miniszter- elnök felesége adja.“ Május volt. Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok és szétoszlottak a győzelem kilátásainak legutolsó foszlányai is, a földbirtokosnék, gyárosfeleségek nagylelkűsége lelohadt. Már csak magukra gondoltak: hogyan mentik ki vagyonukat az ország omló falai közül. Egyébként is: sem ők,,sem az ő kedvükért jótékonykodó tehetősek sem gondoltak arra, hogy felnevelkedésükig segélyezzék az árván maradt proletár gyerekeket. Csak addig — amíg a hitleri csodafegyverek kivívják a győzelmét Akkor majd minden munkás és paraszt úgy és annyiból él, úgy szolgálja urát. ahogy az parancsolja. Addig pedig: „csak meghalni lehet, hátrálni nem”. Végül elrpentek a felkoncolok, a jótókonykodók, a kérlelhetetlen nagylelkűek. Az özvegyek könnyeit a születő új rend szárította fel. Az árvákból emberekét ne r veit ajnépi hatalom, olyanokat, aikik tanultak apáik sorsából. Vadász Ferenc Mi let! Gyurikával? Cikkünk nyomán Március 3-i számunkban cikk jelent meg, „Mi lesz Gyurikával” címmel. Szóvátet- tük, hogy J. Gyurika, — akivel hónapokig mostohaként bánt az édesanyja, s akit a körzeti védőnő ezért a nyírbátori csecsemőotthonba utalta, — újra szüleihez került. Bár a gyámhatóság döntött így, mégsem helyeseltük ezt a lépést, mert a történtek után nem lehetett remélni, hogy a fiatal szülőknél jóra fordul a gyermek sorsa. Két és fél hónap telt el a cikk megjelenésének napjától. Mi történt azóta J. Gyurikával? Mit mond a nyírbátori gyámhatóság? — A cikkből kicsendült az aggódás, hogy a gyermek állami gondozásának megszüntetésével olyan környezetbe adtuk vissza a gyermeket, ahol egészsége és élete is veszélyben forog. Intézkedésünket az anya kérte, s azt gondos környezettanulmány előzte meg. Ügy láttuk, a szülők együttélése megoldódott, a gyereknek is otthon lesz jobb. A járási tanács igazgatási osztályvezetője szerint is helyreállt a fiatal szülők családi életének egyensúlya. Igazolják ezt a helyi vezetők, a tanácstagok. Géber Sándor, a községi vb. titkár megerősíti: — A kezdetben valóban voltak nehézségei a fiatal szülők házaséletének. A férfi távoli munkahelyen dolgozott, ritkán járt haza. A fiatalasszony meg akarta tartani, s inkább itthonhagyta a gyereket, elment az ura után. Szóval, a gyerek nem okozott nekik örömöt, úgy volt, hogy válnak. Meggondolatlanok voltak, a gyerek így került az otthonba. Aztán megbékültek. A férfi dolgozik, az asszony itthon van, neveli a gyerekeket, mert közben megszületett a második is. A szomszédok, a környékbeliék is azt mondják: rendeződött a családi élet. A férfi sűrűn jár haza, sétálnak a gyerekekkel az utcán. Lakást béreltek Nyírpilisen, ahól békés otthont teremtettek az ifjú házasok, az egykori mostohák. Gyurika azóta piros arcú. gömbölyű, s vidáman játszik tiszta, rendes ruhácskájában az udvaron. Megnyugodhatnak az egészségét, jövőjét okkal féltök, Gyurikából boldog gyermek lett. K. é\ i o
