Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

MEZŐGAZDASÁG A hosszan tartó téli időjá­rás ellenére a gondos és lel­kiismeretes munka, kellő szak­értelem lehetővé tette, hogy a dohánykiültetés május ele­jén ez évben is megkezdőd­jön. Miért fontos a korai ülte­tés, különösen Szabolcs-Szat- már megyében? A május kö­zepéig kiültetett dohány biz­tosabb és nagyobb, minősé­gileg jobb termést ad, mint a később — különösen jú­niusban — ültetett dohány. A dohány növekedése mérsékel­ten felmelegedő és nyirko­sabb, esősebb időt kíván. Ki­fejlődve, a rendes éréshez szárazabb, meleg időre van szüksége. Májusban rendesen gyakoribb az eső, mint június­ban és így a korán kiültetett palánták gyors megeredése és erőteljesebb növekedése biz- tosítottabb'. A júniusban kiültetett do­hány, még ha kezdetben meg­felelő is az időjárás, akkor jut a nyári forróságba, ami­kor még teljes növekedésben van, amikor esőre és mérsé­keltebb melegre lenne szük­sége. Az ilyen dohány fejlő­dése a nyári forróságban és szárazságban megakad, leve­lei eldurvulnak, kényszer- érettek lesznek, vagy pedig ősszel, az esős idő beálltával indulnak ismét növekedésnek és így többnyire későn és éret­lenül kerülnek törés alá. Te­hát minél korábban ültetünk, annál gyorsabban fejlődnek, és annál finomabbak lesznek a levelek. A korai ültetés előnye a szárításnál Is megmutatkozik. Az augusztusban törhető do­hánynál a szárítás feltételei jobbak. A hosszú augusztusi napok, a rövid, meleg éjsza­kák szép színeződést biztosí­tanak. Igen lényeges és alapvető az ültetési távolság betartása. A sűrű ültetésnél részbeni takarásukkal és kölcsönös be- ámyékolásukkal a levelek fi­nomsága lényegesen fokozó­Ói növényvádőszerek Hungária DL 5 porozószer. Hatóanyaga 5 százalékos DDT és 0,5 . százalékos Lindán (gamma HCH). Egyes kárte­vők ellen kataszteri holdan­ként a következő mennyisé­get kell felhasználni: burgo­nyabogár ellen 15—20; lucer- nakártevők és kukoricabarkó ellen 20—25; földibolhák el­len 10; repcedarázs, káposzta­légy ellen 10—15; gabonafut­rinka lárvája ellen 25 kilo­gramm. A méhekre veszélyes, virágzás idején a szerrel po­rozni tilos. Nagykereskedelmi ára: 565,50 forint mázsánként. Intratino permetezőszer. Hatóanyaga 50 százalékos thio- meton. Nagyüzemi gyümölcsö­sökben levéltetvek, vértetvek és atkák ellen 0.4—0,5 száza­lékos (ipo liter vízben 40—50 gramm) töménységű permet lében alkalmazzuk. Erős mé­reg. a méhekre veszélyes. Nagykereskedelmi ára: 17 574 forint mázsánként. Aretit gyomirtó permetező szer. Hatóanyaga 35 százalé­kos dinitro-sec-butilfenol-ace- tát. Felhasználható az új veté­sű 3—5 leveles fejlettségű lu­cerna gyomirtására kataszteri holdanként 3.5 kilogrammos mennyiségben 3—400 liter víz­ben kipermeteZve. Az aranka irtására 2—3 százalékos pei metlében használható a foltok egyszeri áztatásszerű beperme- tezésével. Méreg, a méhekre veszélyes. Nagykereskedelme ára: 6090 forint mázsánként. lésének gondját késő őszig el­veti és jól táplált, fejlődésben nekilendült csikóállomány ala­kul ki. A következő években egész éven át ménesi tartásra kell rátérni. Olyan legelőt, idősza­ki vetett legelőt és zöldta- karmányos futószalagot kell a csikóménes részére összeállí­tani, ami a fejlődési e r é 1 y t a csikókban egész éven át fenntartja. Számítások szerint a megyé­ben járásonként 2—4 csikómé­nest szükséges összehozni, s ezek szervezése a tanácsra, u tsz szakembereire hárulna. Padusitzky László agrármérnök (Debreceni Lótenyésztési Felügyelőség) Morvái János juhász, a Nyírmadai Állami Gazdaság barabási üzemegységében 650 merinói juhot gondoz. Félmillió tonna szuperfoszfát A szupert oszf átgyártásba n hoz a Tisza-menti Vegyimű- ugrásszerű fejlődés követke- vek most elkészült új kénsav- zik be annak eredményeként, gyára biztosítja az elegendő hogy a Szolnoki Tisza-rpenti kénsav-alapanyagot. A követ- Vegyiművek tavaly tavasszal kező években még több szu- üzembe helyezett műtrágyagyá- perfoszfát műtrágyát kér *áz ra az idén már teljes kapa- ipartól a mezőgazdaság. Az citását kihasználva 1 200 000 ehhez szükséges újabb kén­tonna szuperfoszfátot állít elő. savgyár beruházási elökészü- A múlt évben az egész szu- létéi is megkezdődtek. Ez a perfoszfát-termelés 330 000 gyár ugyancsak a Tisza-menti tonna volt. az idén a szolno- Vegyiművekben épül fel, 100 ki 200 000 tonnával együtt jó- ezer tonna kapacitással, s val felül lesz a félmillió ton- 1965-ben már üzembe is he- nán. A szolnoki gyár teljes lyezik. Ekkorra évi 120 000 kapacitású belépésé 60 szá- tonnával növelik a szuper- zalékos termelésnövekedésnek foszfát-termelést, amely így felel meg a tavalyihoz viszo- előreláthatólag eléri az évi nyitva. A hatalmas felfutás- 650 000 tonnát. dik, A szabolcsi és hevesi dohánynál 60x40, a debrece­ni és a kapadohánynál 70x50 centiméter az optimális sor- és tőtávolság. A dohányperonoszpóra szán­tóföldön a dohány kiültetésé után jelentkezik. A tövek alsó leveleinek fonákén, majd a színén is 1—2.5 centiméter át­mérőjű, többnyire kerek vagy kissé szögletesedé, zöldessár­ga színű foltok jelentkeznek, melyek később alaktalan folt­tá fólynak össze. A foltokon párás, nyirkos viszonyok kö­zött féhéres-szürke, majd ibo- lyás-szürke finom, laza pe­nészgyep képződik. Ez több­nyire reggel figyelhető meg, míg napközben vagy huzamo­sabb időn át tartó szárazság esetén nem látható. A fertőzés későbbi szaka­szában megindul a foltok bar- nulása és elhalása. A foltok helyén a levélszövet elvéko­nyodik és kiszakadozik. Az erősen fertőzött levelek telje­sen elrongyolódnak. Kártéte­le azért jelentős, mert az al-/ só, tehát a legértékesebb le­veleken okoz kárt, ezeken 30—70 folt is előfordulhat. Bo­rús, csapadékos, hűvös, szeles idő kedvez a betegség kifejlő­désének és terjedésének. Ha járványosán jelentkezik, a legsúlyosabb károkat okozhat­ja. A 8/1961. FM számú rende­let a dohényperonoszpórát ve­szélyes kártevőnek nyilvánít­ja, ezért a védekezés ellene kötelező! Közvetlenül a do­hánytáblák mellett paradicso­mot vagy paprikát termelni nem szabad! A kiültetés és pótlás befejezése után a meg­maradt palántákat meg kell semmisíteni. A kiültetéstől számított 6 napon belül kö­telező a dohánytáblák leper- me te zése még abban az eset­ben is, ha fertőzést nem ész­lelünk. A dohánytáblákat heten­ként kétszer át kell vizsgálni, és amennyiben peronoszpöra- fertőzés áll fenn, azt a Do- dánybeváltó Vállalatnál azon­nal jelenteni kell. A védeke­zést pedig haladéktalanul el kell végezni! A permetező­szert a Dohánybeváltó Válla­lat ingyen adja a termelők­nek és peremetezési munkadíj fejében holdanként 80 forin­tot térít. A dohányperonoszpóra' elle­ni permetezésre Zineb—80 permetezőszert használunk 0,4 százalékos töménységben. Fer­tőzés észlelése esetén az egész dohánytáblát, valamint az 500 méteres körzeten belüli eset­leges más dohánytáblákat is le kell permétézni. Növényvédő Állomás Kállósemjén Dohánytermelőknek: A korai ültetés jelentősége A peronosspóra elleni védekesés A szarvasmarhatartás problémái Megyénk szarvasmarha-te­nyésztésének főbb feladatai: a tejtermelés növelése; a te- nyészüszőnevelés megjavítása; a hizlalás idejének a lerövi­dítése 16—18 hónapos kórra; tény észbi ka -nevelés. Számítások szerint egy 600 kilogrammos tehén napi lét- fenntartási költsége, tömegta­karmányokat alapul véve — takarmányozás, gondozás, is­tálló elhasználódás, szakirá­nyítás stb. — mintegy 15 fo­rintjába került. Ez a költség megvan akkor is, ha a te­hén egyáltalán nem termel. A literenkénti tejtermelés költ­sége — a fentieken kívül —, a jelenlegi abrakárakat figye­lembe véve, egy forintra téhé- tő. Ezek szerint egy napi 5 liter tejet termelő tehén ösz- szes költsége 20 fórint; ebben az esetben egy liter tej 4 fo­rintba kerül. A napi nyolc liter tejet termelő tehén az, amely már nem ráfizetéses. Évi 2920 literes termelése — a jelenlegi árakat; nagyüzemi felár, zsírszázalék, tbc-mente- sítés stb. figyelembe véve — 12 fillér jövedelmet biztosít literenként. Ezenfelül ezer forintnyi jövedelem a szüle­tett borjú, a termelt trágya értéke egy év alatt. Megyénk tehénállománya minden válogatás nélkül ké­pes a 3000 literes átlagos tej­termelésre. Példa lehet erre a nyíregyházi Ságvári Tsz te­henészete, ahol egyáltalán nem történt válogatás a tej­termelésre. A tehenek megfe­lelnek a megye tehénállomá­nya átlagának. A Ságvári Tsz- ben a teheneket helyesen ta- karmányozzák, vigyáznak ar­ra, hogy az állatok súlya égyés időszakokban ne inga­dozzon. Az állomány törzs­könyvi ellenőrzés alatt áll. A borjútejjel együtt 4050 kilo­gramm volt a tehenenkánti átlagos tejtermelésük. A Ságvári Tsz-ben az ala­pot az Olcsó tömegtakarmány adja. A zöldtakarmányokat Is szecskázva, a fehérjekemé­nyítő értékét figyelembe vé- Ve, keverten etetik. A pillan­gós takarmányokat nyáron is takarékosan használják fel, csak annyit etetnek belőle, amennyi a fehérjében sze­gény tömegtakarmányok ki­egészítéséhez szükséges. Az alaptakarmányt a létfenntar­táson kívül 8 liter tej terme­lésére adják, efölött literen­ként 40 deka abrakot biztosí­tanak. Az előhasi üszőkét el- lés előtt 2—3 hónappal elő­készítik: 16—17 liter tej ter­meléséhez elegendő tápanya­got etetnek velük. A tehene­két ellés előtt 2 hónappal el­apasztják. és 10—18 liter tej­re takarmányozzák. Ellés után másfél héttel ráetetnek: más­fél hónapon át a termelt te­jen felül 1—2 liter tej terme­léséhez szükséges takarmányt adnak. Az etetések, itatások idejét pontosan betartják. A Ságvári Tsz eredményeihez hasonló a dögéi Zalka Máté Tsz 3908, a vencsellói Szabad­ság Tsz 3681, a gávai Dózsa Tsz 3464 kilogrammos évi tej­termelése is. Nem így van ez a közel­múltban még híres tiszadobi Táncsics Tsz-ben. ahol az el­lenőrzés alatt álló 65 tehén a múlt évben, borjútejjel együtt, csupán 1519 kilogrammot ter­melt átlagosan. A .kipusztuló­félben lévő magyarszürke te­henek 1959-ben a beregi ré­szen 1675 liter tejet adtak. Balsán igen jó öntözési le­hetőségek vannak, a tehenek átlagos tejtermelése éveken keresztül mégis 1000—1200 li­ter körül ingadozik. Termelőszövetkezeteink többségében elhanyagolják a lejtermelést a mindenáron való hizlalás miatt. A tisza- vasvári Munka Tsz-ben az igyanolyan korú, tenyésztésre meghagyott üszők a múlt íyáron csökött selej tállatok­nak néztek ki hízó társaik mellett. A csengeri Lenin Tsz költséget nem kímélve vásá­rolta fel hizlalásra a csontoz­ni való jószágot, zárszámadás idején jelentős mennyiségű takarmányt adott el, s jelen­leg a tehenek annyira gyen­gék, hogy borjaik tejszükség- Letét sem képesek megtermel­ni. A hizlalásra nagy szükség, van, de nem mindenáron. Egyszerű számítás: egy takar­mányt jól értékesítő növen- iékbika egy kiló súlygyara­podásához 3.67 kiló keményí- tőértékiet — ebbein 610 gramm emészthető fehérjét — használ fel. Csak az emészt­hető fehérje 12 liter tej tér meléséhez lenne elegendő, g ezt a tejet 33,60 forintért le­hetne eladni. Ez az .összeg több mint kétszerese a hízott állat kilónkénti értékesítési árának. .. A legfontosabb: kedvező arányokat kialakítani a szarvasmarhatartásban. Ha tehenészete van a tsz-nek, te­gyen meg minden lehetségest annak érdekében, hogy a te­henek gazdaságosan termel­hessenek, a fenyészüszők is kifogástalanul fejlődjenek, s a fennmaradó vagy más for­rásokból biztosított takar­mánnyal hizlaljanak. Annak ugyanis semmi értelme, ha sgylk oldalon extrém minősé­gű hízott bikákat állít elő a gazdaság, másrészt — mivel ^hanyagolja — a tehenészetre alaposan ráfizet. Szkita József Törzskönyvi Feáüavetáség Ä lófogat fontos kisegítő vonóerő . Fordítsunk nagyobb gondot a csikónevelésre Mezőgazdasági nagyüze­meinkben a teljes gépesítésre való fokozatos áttérés a ten­dencia. a gép kétségtelenül ki­szorítja a fogatös vonóerőt. Ez a „kiszorítás” azonban fo­lyamatos, nem egyik nap­ról a másikra mégy végbe, hanem még előreláthatóan hosszú ideig szükség lesz a ló­ra. mint kisegítő, kiegészítő vonóerőre. A tsz-eknél nem volt az el­múlt években alapos és reá­lis a vonóerő-tervezés és fö­lösleges számú lóseléjtezést hajtottak végre. Minden nagy­üzemnek a távlati tervei alapján kell teljes korú lóál- lömányát és annak szükséges utánpótlását is megtervezni. Ehhez irányadó az, hogy a teljes korú lóállományból éven­te 8—12 százalékot ked selej­tezni természetes elhasználó­dás folytán. Ezt saját tenyész­tésből szükséges pótolni. 1961-ben a megyében a tel­jes korú lóállománynak az összes csikóállomány csak 20 százaléka volt, míg 1962-re 15 százalékra csökkent. Optimális a ?0 százalék. Ezek a lüizot- ;an csökkenő arányok megye- szerte arra mutatnak, hogy a kővetkező években nőni fog a fogatos vonó­erő h i á n y. Tapasztalataink szerint a meglévő csikók tar­tása és felnevelése a tsz-ek egy részénél nem korszerű. Azokból teljes értékű munka- lovak nem lesznek. At kell térni a lóutánpót­lás tervszerű megalapozására. A barabási Béke, a tlszabez- dédi Kossuth, vagy a kisvár- dai Rákóczi és még sok tsz kiváló kondícióban és fejlő­désben tartják és nevelik csi­kóállományukat. A korszerű csikópevelést a tsz-ek többsége még nem is­meri. Pedig lenne sok tsz- nek, különösen a Tisza ártér­ben, a szatmár-beregi kiter­jedt legelőkön, olyan területe, ahol csikóállományukat nagy­üzemi szinten nevelhetnék. Három-négy tsz kooperáció­jában kell kialakítani a nagy­üzemi csikónevelést. Csak úgy lehet a szakszerűséget a ne­velésben, a nemenkénti és év­járatonként! elkülönítést biz­tosítani, ha 80—160 csikó egy ménesben nevelődik. A ménes a csikók tartásának és neve­A korszerű hideglevegős szénakészítés A megye termelőszövetke­zetéinek egy része az idén kapott először hideglevegős szénaszárító berendezést. Ál­lami gazdaságainknak már Van gyakorlatuk a pillangós szénafélék hideglevegős szárí­tásában, ennek alapján ismer­tetem a mi módszerünket. A rendén való szénaszárí­tás hátrányai közül azt em­lítem meg, hogy a széna fe­hérjetartalmának fele, a ka- rotinnak 90 százaléka vész el, s ez a veszteség csapadékos időben még fokozódhat. Azok a leglényegesebb tápláló anyagok mennek így veszen­dőbe, amelyekben nagy hiá­nyunk van, A hideglevegős szárítási el­járásnál a kaszálás megegye­zik az állványos szárítási módszerével: rendrevágás géppel, renden fonnyasztás 35—45 százalékos víztartalo­mig (ez az Idő 30—50 óra), majd rendsodrás, a sodrat be­szállítása a szárító berende­zéshez. A szállítás munkáját úgy szervezzük, hogy a vonta­tó csak addig álljon a táblán is, a berendezésnél is, amed­dig a pótkocsikat fel, vagy le­ragasztják. A szárítóberendezésre köz­vetlenül a pótkocsiról rakjuk a lucernát vagy vörösherét. A berendezésre a rétegekét ■— £ méter szélesen. 25 méter hosz- szon — elevátorral rakjuk. A cél az, hogy a 35—45 száza­lék nedvességtartalmú zöld­anyagból 19—29 százaléknyi vizet elpárologtassunk, ventil­látor segítségévéi. Biztosítani kell a kazal légjárhatóságát — 8—9 négyzetméterenként egy- egy kürtővel. A berendezésre az első réte­get 4—4,5 méter vastagra rakjuk, a második réteggel a kazal 3,5—4 métert, a harma­dikkal 3—3,5, a negyedikkel 2—2,5 métert emelkedik. A szárításhoz a szénamennyi­ségnek megfelelő ventillátort alkalmazunk. (Ha kicsi a ka­pacitás, a széna hosszabb időn át szárad, fennáll a be­fülledés veszélye, a szükséges­nél erősebb ventillátor gyor­san kiviszi a levegőt, az nem telítődik kellően nedvességgel, a szárítás itt is elhúzódik.) A villannyal hajtott ventil­látorhoz biztonsági tartalék­nak kismotort — MIA, MIB — vagy más meghajtó gépet biztosítunk esetleges áramszü­net esetére. A rétegrakás nap­ján a ventillátort éjfélig üze­meltetjük! A szárítás ideje alatt a kazal hőmérsékletét állandóan ellenőrizni kell. Ha : a kazal belső hőmérséklete a , 35 fokot meghaladja — tekin- ! tét nélkül a levegő optimális, 80—85 százalékos relatív pá­ratartalmára — a ventillátort újra bekapcsoljuk, s mindad­dig üzemeltetjük, míg a szé­na hőmérséklete újra azonos lesz a külső léghőmérsékiet- tel. ( A következő szárítandó ré- teget akkor rakjuk a kazal- ' ra, ha az előző réteg nedves- 1 ségtartalma a 20 százalék kö- < rül mozog. Ez általában az; ötödik napon következik be. Kodak István mezőgazdasági mérnök 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom