Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

Elszalasztott lehetőségek Nem élnek eléggé üzemeink az önköltségcsökkentési hitelekkel A tervszerű gazdálkodás­ban addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. A ter­vek jóváhagyása után nin­csen apelláta; ki mit kapott, abból kell gazdálkodni. A tartalék arra jó, hogy az év közben jelentkező, sürgősen indokolt igényeket is ki tud­ják elégíteni. Ebből a tarta­lékból biztosítja a népgazda­ság a vállalatoknak, üzemek­nek, gazdaságoknak a gyor­san megtérülő, rövid lejáratú önköltségcsökkentési hiteleket a*. Ha valamelyik termelő üzem év közben népgazdasá- gilag fontos megbízást kap különböző áruk előállítására, igénybe veheti a hitelt. Fel­használhatja ezt gépek, be­rendezések .beszerzésére —in­dokolt esetben — építkezés­re is. A feltétel, hogy nö­vekedjen a termel é ke i vysé g, csökkenjen az önköltség. Az Állami Gazdaságok me­gy« Igazgatósága az elmúlt év elején az eredeti tervtől eltérően 4655 mázsa vágóba­romfi előállítására kapott megbízatást. A több százezer baromfi tartására és felne­velésére az állami gazdaságok nem voltak berendezkedve, megfelelő épület és beruházá­si hitelkeret sem állt rendel­kezésükre. Másfél millió fo­rintos önköltségcsökkentési hitelkeretből alakítottak át régi épületeket erre a célra. A gazdaságok tervüket túl­teljesítve, 5375 mázsa vágó­baromfit értékesítettek és ki­lenc hónap múltán a terven felüli nyereségből a hitel tel­jes összegét visszafizették \ a Beruházási Banknak. Ugyancsak az elmúlt év­ben igényelt 350 ezer forint önköltségi hitelt a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat. Ebből az összegből rövid idő alatt létesítettek egy üzemet, ahol az export gyümölcsládák ké­szítéséhez használt zárlécek előállítását kezdték meg. Az új munkából adódó többlet- eredményből másfél év alatt megtérül a hitelezett összeg. Ezenkívül több munkást is foglalkoztathatnak, ami Sza- 'oolcsban munkaerőgazdálko­dási szempontból szintén je­lentős eredmény. Ugyanilyen lehetőségre nyíl­na alkalom Nyíregyházán, a Kelet-Magyarországi Faipari Vállalatnál is. A HUNGA- ROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat — figyelembe véve az épülő konzervgyár igényeit is — a tetemes szállítási költségűje elkerülése végett helyben szeretné megoldani a ládakészítést. A tervezett üzem januárban már megkez­dené a termelést 200 mun­kással, s a foglalkoztatottak háromnegyed része nő lenne. A faipari vállalat azonban húzódozik az erre a célra ren­delkezésére álló önköltségcsök­kentési hitel igénybevételé­től. Kétségtelen, hogy a hitelt vissza kell fizetni és ez szük­ségszerűen nagyobb erőfeszí­tésekkel jár, hiszen a törlesz­tést az új gyártmány révén elért többletnyereségből kell biztosítani. Ilyen elgondolások alapján vett fel majdnem egymillió forint összegű önköltségcsök­kentési hitelt a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. Ebből az összegből a tavaly elkészült üzemcsar­nok folytatásaként építenek újabb szerelőcsarnokot. Ez­zel lehetőség nyílik arra, hogy az új gyártmányként jelent­kező, exportra is készülő m- fraalagútszárító berendezéseit sorozatgyártását megkezdhes­sék. Előzetes számítások sze­rint ezen a munkán a válla­lat 25 és fél millió terme­lésnövekedést ér el és a több* leteredmény meghaladja a 300 ezer forintot, vagyis a hitel három év alatt megté­rül. Azonban az épületet más munkákra továbbra is felhasz­nálhatják, tehát távlataiban is jelentős új létesítménnyel gyarapodik a vállalat. Kor­szerű munkahelyet létesíte­nek, megszűnik a szabadban való szerelés. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok, üzemek nem szí­vesen veszik igénybe ezeket a lehetőségeket. Ebben az év­ben az előbb említetten kí­vül még csak a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat kért és ka­pott mintegy százezer forint önköltségcsökkentési hitelt és előreláthatóan hasonló igé­nyekkel lép fel a Szatmárvi- déki Faipari Vállalat, a Nyiiv Sátori Vegyes Szerelő Válla­lat és a Kisvárdai Vegyes­ipari Vállalat. Befektetés és munka nél­kül nincs haszon. Államunk a népgazdasági szintű berur házasokon kívül hiteleket is biztosít ilyen irányú kezde­ményezésekhez. Kár, hogy egves vezetők kényelmesség­ből és megnemértésből elsza­lasztják ezeket a lehetősége­ket. Tóth Árpád I A Drotár-család egy a sok közül, akik a tiszalöki Rákóczi Tsz tábláin idejében elvégezték a rájuk eső répa egyel ését. Bikaviadal Tiszalökön Tikkasztó a hőség. Delelőn jár a Nap. Már két órája tart a bikaviadal. Két, inkább a benzint zabáló vasparipához szokott fiatal Beke Pista meg Csikós Jancsi viaskodnak egy megvadult, szemét forgató jó­szággal. A löki Kossuth idős parasztjai, kék surcokban, pi- pázgatva távolról figyelik. Fekete, széles karimájú kalap­jukat szemükre húzzák, hogy a fény ne zavarja élvezetük­ben. A bizottság, az átvevő, — aki Görögországba irányítja majd a gömbölyűre hí­zott bikákat, a tsz-elnök, Honvári János, no meg az ilyen esetekről elmaradhatat­lan Borivó Károly brigadéros a mérlegház hűst nyújtó ere­szébe húzódva figyelik. Borivó kezében 1 is toll, pá- pír, akárcsak a hivatalos em­berében. Jegyzik, melyik mennyit nyom, s hányas fül­számot visel. Várják a követ­kezőt. Hiába. A két fiú nem boldogul. — Majd jön Balogh Sanyi, s kivezeti — mond le végleg a viadalról Beke. Matador a motoron Jön is. Jól megtermett fia­tal szép szál ember. Még bi­kavezető rudat sem hoz. Kö­telet lóbál a kezében. Ügye­sen fonja a bika szarvaira, s húzza, vonszolja kifelé. Az idősebbek tippelnek: megvic- celi-e vagy nem. Megtudja-e tartani vagy elfut tőle? De Balogh Sanyi már keményebb legény. Egy Ideig fúj a bika, forgatja szemeit, s pörög ten­gelye körül, szabadulna, ha le tudná rázni a viadort, de nem lehet, ö is forog vele. A bika megnyugszik, s megy utána a mérlegre. — A bikagondozók, Katona Sándor meg Szűcs Feri bácsi már öregek, hatvan felé jár- pak. Tőlük elragadna a bika. A fiatal tehenészek Balogh Sanyi, Németh Miska meg Csálszár Sanyi '.szoktak ilyen­kor segédkezni — mondja a tsz-elnök. — Minden hónap­ban van itt bikaviadal, ami­kor mérlegelésre kerül a sor. Huszonöt bikával folyik a viadal. Tizet már mérlegre si­került vinni. Balogh Sanyin már vizes az ing. Arca mint a kicsattanó piros rózsa. Fá­radt, fogy az ereje. De tartja a bikát a mérlegen, s olvassa a számát. Megtörli homlokát. A bejárat felé tekint. Vár va­lakit. Felderül az arca, ami­kor megpillantja Császár Sa­nyit, amint meggypiros Pan­nijén berobog az udvarra. f Négyen birkóznak Betolja a motort az öltö­zőbe, s indul a bikaistállóba. Öt is megforgatja, vonszolja a bika, s kiszabadul a kezé­ből. Utána. Néhány perc s már hozza is. Hamarosan előkerül Né­meth Miska is. s most már hárman dolgoznak. Egyiket kötéllel vezetik, a makacsabb- ját orrkarikával. A Karcsi bi­ka kiszakítja. Egy másik is. Négyen birkóznak vele. Ügy forgatja az embereket mint a ringlispil. Lerázza őket, s elfut. Néfnethet egy másik megfekteti a földön. De mérlegre kerül az is. Holnap indulhat a szállít­mány. — Alig egy esztendeje ke­rültek a tehenészetbe — ma­gyarázza Honvári. az elnök. — Ök vállalták, mert nem tudták már nézni azt a ha-, nyagságot, ami ott volt. Sor­ié jés volt. Az fejte a tehene­ALEKSZANM NASZIBOV: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 86. — Az önnel való találkozás után nekem is ez a gondolat jutott az eszembe. Azt hi­szem, ezzel a főnök is elége­dett lesz. Csak félek, hogy az orosz feldierítők... Attól tartok, az orosz kémek meg­zavarhatják majd a munkán­kat. Aszker igyekezett nyugod­tan beszélni, de most mégis alig ismert rá a saját hang­jára. — Karísluste bombázásá­ban is az orosz feldierítők ke­ze van. — Seifert gázt adott, s a kocsi elindult. — Nem tudom megmagya­rázni magamnak, mi céljuk van ezzel az oroszoknak! — Aszker vállat rántott. — Ahogy én sejtem, nekik ira­tok kellenek és nem hamu­vá égett papírhalmaz. — így van —, mosolyodott el Upitz. — De ha egyszer nem tudják mpegszerezni az archívumokat, akkor előnyö­sebb megsemmisíteni az egé­2 szét, mint hagyni, hogy az el­lenség kezére jusson. — Itt van a kutya eltemet­ve —, felelte Aszker. — Mikor tud érintkezésibe lépni Thedderrel? — kérdez­te Seifert. — Holnap hajnalban. — Átadhatja neki: Upitz késedelem nélkül Karlsluste- ba megy. Odarendeltük a gépkocsikat is, amelyek a rej­tekhelyen lévő iratokat el­szállítják rrvajd. — Mikorra lesz ott Upitz úr? — Holnap délután már ott vagyok — válaszolta a Gruppenf ü hr er. — És a gépkocsik? — Azok később jönnek, az éjszaka folyamán. — Teherautók tesznek? — Igen. A vasútról le kell mondanunk. Az oroszok bom­bái teljesen használhatat­lanná tették a Karlslusteból nyugatra vezető vasútvona­lat, felrobbantottak két hidat, úgyhogy nincs más választá­sunk, mint a teherautón va­ló szállítás. — Karlslusféban két nagy garázs van. És mind a ket­tőt porig rombolták az oro­szok. Legalábbis így írták az újságok. Honnan veszik a koi- csikat?... — önök túlságosan kíván­csi természetűek, Aupel úr, nem gondolja? — Seifert mogorván sézett végig Asz­ker em. — Mit teiltet az ember. — Aszker mélyet sóhajtott. — Ez a szakma már ilyen. A rejtekhelyért pedig a fejem­mel felelek. Lenyúzzák ró­lam a bőrt, ha a maguk te­herautóit megelőzik az oro­szok repülőgépei. — Nyugodjék meg —, fe­lelte Upitz. — Hamburgból rendeltük a gépkocsikat. — Ez a világos beszéd. — Aszker .megtörölte a homlo­kát. — Most már fel lehet hívni a főnököt. — Adja át neki, hogy hol­napután hajnalra már biz­tonságos helyen lesznek a karlslustei retjekhely archív­anyagai. — Jól van. Nem vinnének el engiem az állomásig? Seifert bólintott. Néhány perc múlva az állomás előtti téren fékezett a kocsi. Asz­ker fürgén szállt ki az autó­ból. — Minden jót, uraim —, mondta. Aztán Upitz felé for­dulva még hozzátette: — Holnap esetleg fölkeresném magát Karlslusteban. Hol ta­lálhatom meg? — Az Abwehr ügyeletesé­hez telefonáljon. Ö feltétle­nül tud majd rólam. A gépkocsi tovább indult. HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Két órával ezután, hogy Aszker találkozott Seiíerttel és Upitzzal, táviratot kézbe­sítettek Tamara Stirevának... A szöveg a lehető legszok­ványosabb volt, de Ljulko századost mégis izgalom fog­ta eL Összeállított egy rövid rejtjeles szöveget, amelyet a Moszkvával előre megbeszélt időben Tamara leadott a rá­dión. Ljulko ezután kabátot vett és elment. Néhány óra múlva, késő éjjel a Varsó melletti repü­lőtérről három nehéz szállí­tó-repülőgép emelkedett a magasba. A szállítógépekhez bombázórepülők csatlakoztak a levegőben. A gépek nyu­gati irányba tartottak. A bombázók raja széthúzódott egy kicsit, s teherszállítógé­pek középen húztak. A talál­kozás nem volt véletlen. Előre kidolgozott program szerint történt. Lassan telt az idő. A na­vigációs tisztek pontosan je­gyezték az - útvonalat,, amely felett elhaladtak a gépek: Kutno... Konin... Poznan... Warta... Még húsz kilométer van hátra és Berlin fölé érkeznek. A vezérgép pa­rancsnokának jelzésére a gépcsoport észak felé for­dult, elkerülte Berlint. Né­hány perc múlva mél/en alattuk gyér fények látszot­tak. A vezérgép navigációs tisztje megállapította: az Eberswald—Vittenberg közöt­ti országúton gépkocsi osz­lop halad. A bombázók azon­ban ügyet sem vetettek a „csemegére” — hagyták, hogy tovább vonuljon a gép- kocsisor. Aztán a felhők fosz­lányai között egy halvány, kanyargós csík tűnt fel. Az Elba. A repülők kissé még északabbra fordultak, s a fo­lyó fölött folytatták útjukat. Hamarosan Ostburg fölé ér­tek. De nem ereszkedtek lej­jebb —, mentek egyenesen tovább. Az útvonal követke­ző nagyobb lakott helye Karlsluste volt. Oda tartot­tak a gépek. Nem sokkal hajnal előtt repült rá a célra a bombá­zó raj. Az első támadást a légelhárító tüzérség állásai ellen intézték. A gépeknek pontos adataik voltak a lég­védelmi tüzérség ágyúinak elhelyezkedéséről, s már az első rárepüléssal megsemmi­sítették az ágyuzókat, ártal­matlanná tettek több nagy erejű fényszórót, szétrombol­tak két tüzérségi rádióloká­ciós-berendezést. Ezután a Karlslustetól északnyugatra fekvő repülő­tér ellen intéztek támadást. A szovjet gépek zavartala­nul teljesítették a parancsot, nem találkoztak komoly el­lenállással. Csak a repülőtér védelmét ellátó ütegek ágyúi tüzeltek és néhány gépfegyverből lőt­ték a szovjet bombázókat. Német vadászgépek nem vol­tak a levegőben. A háború utolsó előtti esztendejének őszén, amikor szünet nélkül zúgtak Németország felett a szövetségesek bombázóegysé­gei, a német vadászrepülők­nek már nem volt olyan erejük, mint a háború elején. (Folytatjuk) Léi*} «*gr a lia tarodat ? Kékesén egy épületben' van a földművesszövetkezet ital- és vegyesboltja. Belül rend. de annál egészségtelenebb az ud- var_ és környéke! Az italbolt­ból kifolyó szennyvíz ott fo­lyik végig az udvaron. Mel­lette közvetlen a szemétdomb. A WC használhatatlan. Varga Zoltán, a községi ta­nács vb. titkára ezt mondja: —• Megvizsgáltuk a pana­szokat. Valóban jogosak és az ottani állapotok tűrhetetlenek. A fertőzések gócpontjai a szennyvíz és a szemétdomb. A vb. határozatot hozott azon­nali megoldására... Dévényi János, a járási földművesszövetkezet ellenőr­ző bizottság elnöke: — Igen, tudunk róla. Hatá­rozatot hoztunk, hogy a leg­rövidebb idő alatt meg kell oldani... Dehát a határozatot valaki­nek végre is kellene hallani... B. L. Ifjú viadorok munka­egységgel — Négyen a Karcsi bikával — V kőművesből lett tehenész két, akinek éppen eszébe ju­tott. De volt eset, amikor meg sem fejték. — Annyi tejet adtak a te­henek, hogy egy nap alatt, ha neki rugaszkodtunk volna; hárman megisszuk! — szól közbe Császár Sanyi.. Miből van a Panni? — Balogh és Németh foga- tosok voltak — folytatja az elnök. — Császár pedig mun- kacsapatvezető. Nehezen en­gedte el Cserés Pali. a brigád­vezető, de csak rábeszéltük. Császár aztán hozta magával Németh Miskát, majd utána Baloghot. Évközben kidolgoz­tuk részükre a munkafeltete- leket. Megállapodtunk velük, hogy minden liter te.i után 30 fillért kapnak, s ha 3,6 száza­lékon felül lesz a tejzsír, az őket illeti meg pénzben. Há­romszáz forint célprémiumot tűztünk ki részükre, ha el­érik a 7 literes istállóátlagot. — Elértük? — így Császár. — Még túl is haladtuk, mert 8 liter lett májusra! Meg is vagyunk elégedve. Fejenként a múlt esztendőben nyolc és fél ezer forintot kaptunk pré­miumként. Nekem 876 munka­egységem volt. — Ebből van a Panni — folytatja Császár. — Nekem meg az új ház­ban van a pénz — toldja meg Németh. — Ö is vehetett volna Pan­nit, akart is — mutat barát­jára Balogh Sanyira Császár —, de ő jobban szereti a négy­lábút. Derültség. — Tehenet vettem — szólal meg Balogh Sanyi halkan. — így lett a kőművesből tehenész — húzza. Pedig kez­detben de gyámoltalan is volt! Hogy mennyit bajlódtam ve­le! De már érti. Rájött, hogy többet keres itt. mintha erre arra tekereg. Fiatalok, vidámak, jóked- vűek. Este ha végeznek, együtt mennek moziba, tv-t nézni. De ha fejés van. akkor lehet akármilyen aranyos a mű­sor, nem érdekli őket. — Bár minden héten lenne ilyen bikaviadal — mondja Császár. — Szívesen csinál­nánk. — Mi meg élvezettel néz­nénk — mosolyog huncutul az öreg Kocsis Miska bácsi, aki igaz ugyan, hogy jobban sze­reti a szamárfogatot, de a bikaviadalt sem veti meg. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom