Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

Részlet az írónak a Magvető gondozásában most megjelent regényéből. A történet 1947rben játszódik egy falucska szeszgyárában.

— Az ám — mondta vala- ki, — az öreg Tóth Zsiga bácsi meg felakasztotta magát,

— Mj az áldás — csodálkoztak. — Ugyan, máért?

— Az éhség.

— Hát, szegény az istenadta, mint a templom egeire.

— Nincs, aki gondoskodjon

róluk.

— A munkát se igen bírják mar. A felesége beteg.

— Meghalt?

— Nem a. A körtefán csüngött. a kutya veszettül ugatta, észrevették a szomszédok.

— Hát még a demokráciában . is vannak földhöz ragadt szegények — kesergett Pelák.

— Jobb lett volna tán...

— kezdte Paczali, de elhallgatott.'

— Ott jön — mondta Medve hökkentőn, mivel végiglátott a gépházon.

Tóth Zsiga bácsi feketére szikkadt töpörtyű alakja majdnem eltűnt egy zsák alatt, amelyet nyitott szájú lihegéssei cipelt végig a betonom, s végül -lelökött a gépész elé. Még nem tudott szólni, csak mosolyogni próbált, s úgy tűnt, remegő szájából mindjárt lehullik az a néhány hűvelyknyi fog, amely semmiképpen nem leli helyét az összeaszott állkapocsban.

— Hát maga nem halt meg? — üdvözölte Medve Gyula az öreget kellő tisztelettel.

— Nem — mosolygott Tóth Zsiga bácsi, s csemcsegni kezdett, hogy nyáladzzom. — Nem haltam meg. Jobb lett volna.

Körülvizsgálták a zsákot Látszott, mi van benne: krumpli. De azért csak megkérdezték, így illik:

— Mi jót hozott a zsákban, Zsiga bácsi?

— Krumplit. — mondta az öreg. — Krumplit, fiaim, láttam, füstöl a kémény, gondoltam, kifőzitek itt rekém. lesz egy Ids pálinkámé szeretem nagyon. 'Még — cáfemcse- gett — el is adhatom.

Medve a fejét vakarászta. Tétován nézegette a zsákot. Igen kevéske.

— Fél zsák krumpli — mondta — kevés. Mi fő ki ebből?

— Valami csak lesz belőle

— erósködött Tóth —, akármennyi lesz, jó lesz nekem. Ha reggeliben az ember nagyon éhes, felhajt egy kupicával, és mindjárt nem érzi, bogy üres a gyomra.

Hümmögtek.

Medve megint csak a fejét vakarászta. Nem viszketett, de hadd lássa az öreg, hogy nem olyan egyszerű ez a dolog.

— Hát hagyja csak itt, Zsiga bácsi.

— Mikor jöhetek, érté?

— Majd a jövő héten.

— A jövő héten? — az öreg

szája lefittyedt — Csak a jövő héten?

— Mikor lesz még ebből cefre? — sopánkodott Medve.

— S mikor kerül sorra?

Tóth Zsiga bácsi csengve

hordozta körül tekintetét. De sorra lehajtották a fejüket, csak Navalcsik tiszta, égszínkék szeme nézett vissza bátran.

— Addig én mitévő legyek? — susogta az öreg. — Se reggeli, se ebéd, ' se vacsora. Még csak egy kis pálinka se.

Navalcsik nem felelt, csak égszínkék pillantását Medve szemébe fúrta. A gépész ösz- szehúzott, örökké álmos szemhéjai lecsukódtak.

— Miért nem ezzel kezdte, Zsiga bácsi? — mondta szégyenkezve. — Hiszen éppen megcsinálhatjuk most is.

— Most? — . ragyogtak fel az öregen az emberi fények.

— E pillanatban?

— E pillanatban — nyugtatta meg Navalcsik. Azzal a zsákra mulatott. — Kapd csak fel. Gyula, s be a malátába. Medve bambán meredt Navalcsikra.

— Ne idétlenkedj — korholta.-Navalcsik. — Kapd már a zsákot.

. Végre ‘megértette.: * gépész.

— Üljön csak le, öregem « tolta a maga széket Tóth

Sipkay Barna:

Messzi harangszó

Igyák addig egy

Zsigának.

kortyot.

Tóth Zsiga ünnepélyesen megnyalta száját, s mereven egy teli pohárra nézett, miközben leült. Medve meg, két ujja közt a zsákkal, kicammogott a szobából.

Amikor ittak, a gépész máris visszatért.

— Aztán hozott-e üveget magával. 7*.slga bácsi?

— Hoztam, hoztam! — pattant fel az öreg vidáman. — Kint van, fiam, a rézcsű mellett. Kétliteres üveg, fiam.

— Na jó. Megyek, tartom a csü alá — mondta Medve —, mert mindjárt jön a maga pálinkája.

— Máris? — hőkölt meg az öreg. — Hogy lehet az? — Medve a többiekre kacsintott:

— Német malátát kevertem a krumplijába, nem magyart. Tudja?

Az öreg csak csemcsegett.

— Hát.. — mondta —

kutyanépség az a német. Miket ki nem lel,.

Mindnyájan csodálkozgat- tak, s olyan jólesett a pálinka. Koccintottak is gyakorta az öreggel. Medve odaadta az üveget a segédgé résznek, tartaná a rézcső alá. Ha lefolyt az Öregé, majd hozza be.

A segédgépé«* nem értette. Hogyhogy az öregé?

De Medve csak intett, s ezzel befejezték a dolgot.

Kisvártatva jött a segédgépész, s nyújtotta az üveget. Félig volt.

Medve megnézte, aztán elégedetten letette az asztalra.

Navalcsik is megnézte. Megcsóválta a fejét.

— Ejnye, ejnye... — mondta halkan. — Hisz ebben még nates:: benne dzyuöSsó csepp. Látom. ■ Az.-.* utolsó-- csepp tofgag^irps, njügj^g... sebből fakadó vér. Te latod? —* kérdezte Síitát.

Suki • is ‘ nézte.

— Nem — 'mondta zavartan. — Nincs ebben egy szem vérpiros csepp se.

Medve álla leesett. Azt hitte, a többiek tréfát űznek vele.

Az öreg meg gyanakodva hallgatóit.-I- Vidd csak vissza, Medve — nyújtotta Navalcsik az üveget. — Addig hagy csurogjon. amíg a vércsepp piros pálinka nincs az üvegben.

Medve végre ezt is megértette. Kiküldte az üveget.

— A fene gondolta volna... —. ámuldozott az öreg, — hogy ilyen csuda jól elrendezte a természet ezt a pálinkafőzést.

Ezúttal valahogy lassabban esoidogált a pálinka, mert a segédgépész csak nem akart előkerülni. Tóth Zsiga meg bizalmasan ráikönyökölt az asztalra.

— Tudjátok — kezdte —, jól ia lenne minden, ha a fiam élne. Mert az áldott jó ©erek volt, a Bálint. Az* megkeresné nekünk a kenyeret, a Bálint, akár itt, akár a vasúton. De agyonvágta a1 bomba. Hát így van. Én meg nem bírom már a munkát, most is, csak azt éreztem a kis krumpli alatt, hogy beszakad a hátam. Ezt a tás; krumplit meg az unokaöcsémtől kaptuk. Megfőztünk belőle pár szemet, jó volt. De gondoltam, többre jutok vele, ha pálinkát. főzetek belőle. Tudom, főztök ti magatoknak is, ‘ gondoltam, kifőzitek az enyimet is. Sose kértem Kjég semmit, senkitől.. Nem szeretek kérni. De gondoltam, ha már nem sikerült megválni az élettől, élni kell. Meg aztán a feleségem beteg. Húsleves kéne neki, mást nem bír- lenyelni. Nem ia tudom, min él. Tegnap ivott egy pohár tejet, ma evett egy szem krumplit. Jól van,. Legalább évelt valamit. Hála istennek, legalább annyi : ereje van, hogy mondja,' hála "..istennek, ettem,, .i.-i

Valami összefogta a szíveket Óvatosan elkezdte szorítani. Tóth Zsiga bácsi maga elé bólogatva simogatta a pálinkás poharat. Navalcsik odadörgölt a szeméhez. Hirtelen felállt.

— Megyeit, megnézem már azt az üveget — mondta. — De lassan telik. Valahol eldugult tán?

Az üveg le volt téve a betonra, rég megtelt, de a ee- gédgépész nem ért rá behozni. Navalcsik körülnézett. Látott egy üres üveget az ablakpárkányon. Pókhálós, piszkos volt. Letörülte a kabátja ujjával. S odatartotta a rézcső alá. Közben bekiáltott.

— Zsiga bácsi! A terembu- rájátü

Az öreget figyelmeztették, hogy Navalcsik hívja. Kiment. De a többiek is kiálltak a gépház ajtajába. Az Irodában senki, sem maradt.

— Ilyet még nem láttam!

— kiabálta Navalcsik a gép- dübörgésben. — Még mindig adja a maga krumplija! Sehol a vérpiros csepp!

— Az angyalát! — csodálkoztak a többiek is.

Az öreg büszkén törölgette kabátját.

— Jó kis krumpli volt az.

Édes krumpli. Majdnem olyan jő, mint amilyet én kapáltam a gróf úr foldj én, negyedébe. Egyszer, még eaertá- lencszázliamiincban. Két holdon. Az volt az igazi édes krumpli!. De ez is jó. Hálds- te-Hnék, mondta is a feleségem: hálisitennek, ettem.

Most meg adhatok neitá egy kupica pálinkát,- s vehetek egy tyúkot, amiből majd csak főz valaki jó kis levest á feleségemnek.

ffifjjBllSi.?: Z

Medve! — Hamar egy üveget, a teremburáját! Még ilyet se láttam! Hogy mennyit ad a maga krumplija! Ebből kéne nekünk egy vagon!

De nem volt más üveg, csak egy fonott, ötliteres. Hát Medve azt tartotta a csap alá. Éppen csak két ujjal, mint asszony a kölmis üveget.

— Na, mindjárt lejár — mondta az öreg is megnyugodva. — Kár azért a nagy üvegért. De nem baj, majd átöntjük valami kicsibe. Ezt se gondoltam volna tegnap, amikor a kötelet a nyakamba fontaim Gondoltam, na, Zsiga, legalább mindjárt találkozol Bálint fiaddal. Csak szegény feleségem! Vele mi lesz?! Az öreg sírni kezdett.

— Ki ád neki egy korty tejet? Rámyitja-e valaki az ajtót?

— Ugyan már... — morogta Tódor, aki ott lakott a negyedik szomszédban. — Persze, hogy rányitja. Hanem, de jól adja a maga krumplija, Zsiga bátyám! Hadd lám már csak!

Tódor odament Medvéhez, és kivette kezéből a korsót. Ö maga tartotta rézcső alá. Medve elégedetten állt félre. Mosolygott.

— Adja bíz ez! -» mondta Tódor, s tartotta csodálkozva.

— Veszek tyúkot — nyögött Zsiga bácsi. — Majd megfőzi valaki a feleségemnek. Jó tás levest főzetek belőle. De előbb megiszik a feleségem egy kupicával. Attól megjön az étvágya. A többi szeszért meg veszek lisztet, tojást és egy tojós tyúkot. Tyúkot ültetek, mindennap lesz egy tojás meg csirke. A kert alá krumplit vetek, de előbb fel- szántatom egy fél liter szeszért.

A vérpiros ceepp csak nem akart megjelenni. Navalcsik odaült Zsiga bácsi elé. Megfogta a kezét

„Változatok egy témára’* — befejező mozdulat. A próbát Galina Ulanova, a világhírű szovjet balerina vezeti.

A szovjet balett a régen is világhírű orosz balett hagyományait fejlesztette tovább, az ábrázolt jellemek belső, lattá átélését tanítva iskoláiban. A sablonos, külső- séges megoldások’ helyett a valóságos emberábrázoláera tanította meg a növendékeket.

Jurij Kondratov, az iskola igazgatója nagy elismeréssel nyilatkozott elsősorban a magyar balettművószetről, amikor egy szovjet újságíró a népi demokratikus országok

A magyar balettet a legjobbak közé kell számítani, felveszi a versenyt az angol és az amerikai balettegyüttesekkel. Igen jó a balettkar és érdekes egyéniségű magántáncosai vannak. A magyar koreográfusolt törekvései és útkeresése nagyon érdekel. A magyar balett után mindjárt, a lengyelt említeném. Ez a két balett a legkedvesebb nekünk és a legnépsaerűbb a Szovjetunióban.

Újabb mesemondó —

Kállósemjénben

125 népmesét mondott mag- netofonszalagra Papp János, 78 éves kál'lósemjónl lakos. Az érdekes, színes meséket az idős parasztember még

gyenoekkorátean -.hallotta szíri jl

leitől,-ismerőseitSh Az értékes rrláüftfeíöfdniékércsek'ét á JősáAndrás Múzeumban helyezték el.

Az utóbbi néhány év alatt Papp János bácsi a negyedik mesemondó, akit a kutatók felfedeztek, Ruszkovics István, Á'hSL Lajos : és Jóni Ferenc társaival együtt összesen 628 diósét mondtak el.

Kiosztották az 1963. évi Oscar-díjakat

A Hollywood közelében fekvő Santa Monica dísztermében hétfőn kiosztották az amerikai filmművészeti akadémia díjait, az Oscar-díjakat.

A legjobb filmnek járó Os- car-dijat az angol—amerikai „Lawrence ezredes1’ nyerte. A film emellett még hat Oscar- díjat nyert, a legjobb rendezésért, a legszebb színes fényképezésért, zenei anyagért, hanghatásokért, kivitelért, művészeti irányításért.

Az év legjobb filmszínésze Gmgory Peck lett, a „Megölni egv csúfolódó rigót’1 című filmben nyújtott alakításáért. Gregory Peck egy rablással vádolt néger védőügyvédjének szerepét játssza.

A legjobb filmazinésmőd teljesítménnyel Anne Bancroft tűnt ki „A csodatevő” című filmben.

A legjobb női epizódszereplő díját a kislány Helen Keller 16 éves alakítója, Patty

Duke nyerte el. A legjobb férfi epizódszereplő Oscar-dí- ját Ed Bedley kapta „Az ifjúság édes madara’1 című filmjében mutatott játékáért.

A legjobb külföldi filmet illető Oscar-díjat a francia Vasárnapok Sybille!1' kapta meg.

A Magyarországon jelenleg is játszott „Válás olasz módra’1, nyerte el a legjobb filmtörténetre és forgatókönyvre kitűfaitt Oscar-díjat. A dijat Pietro Germi, a film társszerzője és rendezője vette át.

A dókumentumfiÍrnek Os- car-dlját a „Fekete róka” című német film nyerte. A film Hitler életéről szól.

„A leghosszabb nap" című amerikai film, amely a normandiai partraszállás történetét eleveníti fel, két Oscar- díjat kapott: az egyiket a legjobb teljesítményért a fekete- fehér filmkategóriában, a másikat a különleges hang és képhatásokért.

Prágában magyar könyvkiállítás nyílt az állami könyv- tárban, A képen: látogatók a kiállításón.

MTI Külföldi Képszolgálat

— Hallja, Zsig* bácsi, honnan vette maga ezt a krumplit?

— Honnan? — rebbent meg az öreg- — Mondtam már, az unokaöcsémtöl kaptam, ma reggeliben. •

— Az nem lehet — mondta Navalcsik. — Nézze csak már félig a fonott üveg, s még mindig hogy adja! Olyan ez a krumpli, mintha maga lenne a cukor. Tiszta cukor. A fene látott ilyet

— Hagy nézzem már azit a csapot magam is! — billegett Tódor mellé Paczali. S elvette a fuvarostól, maga tartotta tovább. — Hát igen. Tiszta cukor leheted a maga krumplija, hallja? Csak jön és jön. Ámbátor... a fene tudja. Olyan csudaszerű ez az egész.

— Igen — nyikorogta Medve —, tényleg csudálatos dolog ez. De hát így van, mit lehet tenni? Suki, te nem vagy kíváncsi a rézcsőre?

Suki komoran állt, nem felelt. Magában szitkozódott, de a szeme megvörösödött. Aztán odaállt, is felváltotta Paczali t,

— Lehelt, hogy nemsokára vége lesz — mondta irigyen.

De nem lett vége. Kondrács is tartotta az üveget, s már megtelt, de még mindig neon jelentkezett a vérpiros csepp. Eddig összesen kilenc liter szesz csordult az öreg krumplijából.

— Kiadja ez még a tizet!

— mondta Navalcsik, és Pe- lákra nézett.

— Nem hiszek a csodákban

— csóválta a fejét Polák, de azért odaállt maga is. S lám! Sehol a vérpiros csepp! Pedig már másik fonott üveget tartott a kocsmán», s feltűnően Liosszú Ideig, Már majdnem mindenki tartotta az üvéget, amikor Zsiga bácsi ^reszkető örömmel mégfogta maga is.

— Hadd lássam már! Adja-é nekem is? — kérdezte boldogan.

És adta!

— Jaj istenem! — sírt az öreg kínosan. — Mit csinálok én ennyi szesszel?! Hiszen már nemcsak tyúkot, de malacot is vehetek, kettőt! Vagy akár egy kecskét! Azt veszek! Kecskét meg malacot! Tyúkot! A tyúkot magfőzetem, jó kis húslevest főzetek belőle, a malacot felhizáaltalom felibe az unokaöcsémmal, és a kecskét! A kecskét kicsapom a patak partjára, az megeszik mindent, és zsíros tejet ad az én feleségemnek! Istenem, mi is lett volna, ha nem kőtárak le a szomszédok!

Amikor a másik üveg is meglelt, és a segédgép*®« fejcsóválva mondott valamit Medvéinek, végre megjelent a vérpiros csepp. De csak egy pillanatig. Medve Gyula vette észre, s máris eloszlott a tiszta szeszben, amelyből annyi édes pálinkát lehetett volna csinálni, hogy Pelák két napig árulhatja a vendéglőben,

— Na — mondta Navalcsik —, épp«! arrnyj szesz lett a maga krumplijából, édes Zsiga bátyám, amennyit nyomot! a krumpli.' Azaz hogy az utolsó krumplihéjig tiszta szesszé változott az egész.

Zsiga bácsi csak nézte az üvegeket, s nem tudott többé egy szót sem tányögni. De a többiek sem.

Csak mosolyogva, szemüket dörzsölve csodálkoztak ezen a fölséges csudán, amilyen lám, manapság is megesik, ha egy akasztott ember hajnalban arra kéri a íesnnvalát, hogy legalább tyúkhúslevest főzhessen nagybeteg feleségének.

Csajkovszkij, Liszt, Prckof- jev melódiái szűrődnek ki a moszkvai Nagy Színház mellett működő balettfoiskola termeiből. Ebből az iskolából kerülnek ki a szovjet balett világhírű táncosnői és táncosai, a kitűnő tánckar -tagjai.

mái tánckultúrája felől érdeklődött nála:

— A szocialista országokban hasonló módszerrel nevelik a balett fiatal művészeit, mint mi. Ismerem a magyar iskolát s nagyon tetszik nekem a munkastílusuk.

A SZOVJET BALETT ISKOLÁJA