Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

ELVÉGRE FÉRFI VAGYOK! „Legyünk udvariasak a nők­höz, legyünk lovagiasak a haj­lani gyengébb nemhez.” Ez nselkedésem egyik alapelve, i melytől még akkor sem térek il, ha tulajdon feleségemről ‘an szó. Soha nem engedtem meg magamnak, hogy felsőbb- rendű lényként tekintsek le a nőkre. Csak azért, mert Ádám •'.éltó utóda, s nem csupán szegény oldalbordakivonata vagyok... Csodálják hát teljes nagysá- lomai: Egy igazi lovag, a Dimbövila partjának egy ha­misítatlan Cartouc.he-ja áll önök, előtt... De óh, mennyi báj szárma­zott a jelenkor e Fanfan la "ulipC-jére az egyesek által maradinak tartott megnyilat­kozása, például udvariassága miatt. A minap is a 38-as autóbu­szon utaztam. A 38-as busz 'cet dologfól nevezetes: ritkán jár é& zsúfolt. A megállóban a 'elszállás sorrendjét\ tekintve üső voltam. Legalábbis az volt az érZésem, mert amint a busz megérkezett, már nem voltam első: negyedik helyre szorul­tam. Az első az a fhölgy lett, aki az utolsó helyen állt, a második' egy háziasszony, aki hatodik volt, a harmadik egy nagysád, aki az ötödik helyen állt, a negyedik pedig én let­tem, aki pedig első voltam. S első is maradtam... a megálló­ban. Aztán üggyel-bajjal har­madikként szálltam a negye­dik autóbuszra. Midőn a má­sodik busz is kiindult a meg­állóból, az egyik hölgy vigasz­talásképpen így kiáltott visz- sza a lépcsőről: — Ne haragudjék, elvtárs. Elvégre maga mégiscsak férfi! Pérsze, hogy férfi vgyok, de még: jó, hogy egyáltalán f el­szánhattam. Meghúzódom egy négy négy­zetcentiméteres kis helyen. Egyik útitársnőm úgy látja, hogy túlságosan kényelmesen elterpeszkedem és könyökével hívja fél a figyelmemet, össze­húzódom három négyzetcenti­méterre. De a tisztelt hölgy­nek: másik könypke is van^ úgyhogy a következő pillanat­ban egyetlen négyzetcentimé­terre zsugorodom'- Össze? Ö eaffi a teret is sokallja: — Elvtárs, húzódjék már arrébb! Az igazság az: már nem is érzem, hogy vagyok'. Azaz de­hogynem. Érzem, amint egy fúró hatol cipőmön keresztül. Nem is fúró az, hanem tűsa­rok. A nagysád átfúrta a ci­pőm orrát. Felüvöltök: — Elvtársnő, nyomorékká taposott! Miért nem figyel job­ban? — Ugyan ne túlozzon már maga is! Elvégre mégiscsak férfi! — háborodott fel. —Oh, hol vannak azok a régi igazi lovagok!? — Kipusztultak! — tette hozzá egy másik. — Kipusztultak, mert őket is eltiporták! — szóltam nyög­ve. Az első megállónál megpró­bálok leszállni: — Szabad lesz elvtársnő? — Miért tolakszik? Visel­kedjék rendesen, elvégre férfi! — háborodott fel egy kis csi­noska. — Talán a férfiak nem száll­hatnak le az első megállónál? — Miért csodálkozol drá­gám?— csicseregte egy testes nőszemély, miközben tönkreta­posta a másik lábamat is. — Az utcán mindegyik Jean Ma- raist játsza, a buszon meg úgy viselkedik, mint a zsibvá­sárban! Tolongnak, rohannak, furakodnak, nem látják be, hogy nők, törékeny lények va­gyunk. Menjen már arrébb! Kiszakítja a harisnyámat! Mi az, megkukult? Legyen lo­vaglás és beszéljen rendesen! Elvégre férfi! — Igazad van Pusi! — tette hozzá a kikent szépség. — És még pimasz is. — Hölgyem, nem vagyok pi­masz. Egyetlen szót sem szól­tam. — Veszem észre. Még neki áll feljebb! S mi történt, ha hozzáértek a lábacskájához? Elvégre férfi! — Az voltam... Elismerem, férfi vagyok, s kérem szíves­kedjenek megbocsátani, amiért belémtapostak. De azért csak le kellett volna szállnom az el­ső megállónál! Engedjék meg, hogy legalább a. másodiknál 'szálljak le... Jaj S leszálltam a végállomáson. > Egy másik buszon jöttem vissza és szépen sorba álltam a mozi pénztáránál. Egyszer csak megjelenik egy szőkített hajú nöcske. Nézz jobbra, néz balra és pontosan engem vesz célba. Nem tudom, vagy jó embernek, vagy baleknek néz­nek. Előttem foglal helyet. — Ne haragudjék hölgyem... — Nem haragszom... — Ez nem az ön helye. — Ajaj, micsoda lovagias­ság! Csodálkoznék is, ha... — Megkérem, szíveskedjék a sor végén csodálkozni. Nem ildomos más elé furakodni. — De én nő vagyok! Maga meg férfi! — Tudom, a buszon már rá­jöttem erre. S csak lehorgonyoz előttem. — Kedves elvtársnő... — Nem vagyok a maga ked­vese. — Épp azért vem látom okát, hogy átadjam a helyem. Higyje el, reggel 9 óta várok. — De maga férfi! S maga nem fázik. — Máris megfagytam höl­gyem, mert három órája állok sorban. Ragaszkodom, hogy el­foglalja az önt megillető he­lyet. — Engem ez a hely illet meg. Elvégre maga mégiscsak férfi! — Inkább önbírálatot gya­korolok. — Márpedig inkább megha­lok, de nem megyek el innen. — Senki sem kíván önnek ilyen sorsot! — Nő vagyok! — Ezt általában észrevet­tem! — Maga meg férfi! — Megfigyelőképessége be­csületére válik, de. ez mégis­csak az én helyem. — Nő vagyok! — Én meg férfi vagyok! — S juszt is előttem vásá­rolt jegyet. Én meg jegy nél­kül maradtam, mert őkelme, aki ugyebár mégiscsak nő, el­vitte az utolsó tíz jegyet. Azóta óvatos vagyok. Mosta­nában valahányszor buszon utazom, vagy sorban állok, mindig magammal viszem ne­jem aláírással ellátott megbí­zólevelét. igazolandó, hogy csupán öt helyettesítem. _ . Kománbét’'ioAitoU^f fs Zalányi Sándor I. Avian Példázat egyes modern költők verseiről — Szörnyű nő a feleségem — panaszkodik Gugyerák. — Reggel elkeizd beszélni és es­tig nem hagyja abba. — És miről beszél? — kér­di Mangán. — Ne adj isten, hogy el­árulná. Szerelmi bizonyíték — És honnan olyan biztos maga benne, hogy annyira imádja a felesége? — Honnan? Például a har­madik gyerekünkre rá sem tud nézni, mert nem biztos benne, hogy tőlem van. Baj van a totóval Rogyák elkeseredetten pa­naszkodik barátjának, Pacu- láknak. — Hogy nekem milyen pechem van. Állandóan ve­szítek a totón. Sohasem tu­dom eltalálni, hogy melyik csapatot verik meg. — Látod, milyen naív vagy? — mondja Paculák. — Miért nem tippelsz a futball- bíróra? Azt minden mérkő­zésen megverik. A világ legönzőbb embere Szikrázó napsütésben, szik­lás hegyi úton baktat felfelé egy kordély. A rozoga alkot­mány tetején, mintegy tró­non ül kövéren és izzadva Bódog, a szegény, de istenfélő kalmár. A kordélyt egyéb igavonó állat híján Bódog felesége húzza. Persze, szakad róla a verejték. Az egyik fordulónál várat­lanul szembetalálkoznak. a szomszédjukkal. — Hová, hová. Bódog szom­széd? — kérdezi amaz. Bódog megböki ostomyelé- nek hegyével a bordélyba fo- Űütt-Jbleiéqe vfillát és szomo­rú sóhajjal feleli: ■ — Beteg ez az asszony. Vi­szem az orvoshoz. Itt a tavasz. Ebből az alkalom­ból Tóth Árpád egyik ismert ver­sének négy sorát idézzük. (Vízsz. X. és függ. 1.) Ezenkívül négy vi­rágot rejtettünk a sorok közé (vízsz. 23. és 82, továbbá íügg. 31 és 33:) S hogy valóban íejtörést okozzunk, a virágokat tudomá­nyos ,',családi”- nevükön jelöltük meg. Megfejtésül beküldendők: a fen­tebb megjelölt sorok. Vízszintes: K ERESZTREJTVENY 1. Idézet Tóth Árpád egyik is­mert Verséből (folyt. függ. 1., 14. Alap, franciául. 15. Kérdőszó. 16. Fizikai ható ok. 17. Becézett női- név. Í8. Fiú testvére. 21. Buda­pest része. ^2. LIL. 23. Kikerics, latinul. 28. Idegen tagadás. 29. Ket­tősbetű. 80. Régi nép. 32. Folyó Dél- Amerikabán. 34. Ruha darabja. 36. Mutató névmás. 37. Becézett Ilona. 39. Menyasszony. 40. Tápé mással­hangzói. 41. Ezer latinul. 43. Ez a kert. 45. Vissza: nagyon meleg. 47. Anyós régiesen. 48. Hamis. 49. Kerti muhkát végez. 51. Város is­mert idegen szóval. 52. Vissza: mássalhangzó. 53. Város az Észt Szpvjet. Köztársaságban. 54. Női szérép a Don Carlosban. 55. Fém. 56. Hangszer. 58. Klasszikus é. 60. Előidéző. 61. SIZY. 63. Vissza: ó hazát. 65. Fed. 68. Hiszi betűi ke-1 verve.. 69. EA. 70. Az Amerikai Egyesült Államok rövidített neve. 72. Ipari növény. 73. Vissza: férje. 74. Q. 75. A gabona kévéiből ösz- szérakott halom. 77. Biztass. 80. Község a főváros környékén. 82. Pitypang latinul. 84. Kocsma ré­sze. 86. Csomagolás nélküli. 88. Juttatnék. 90. Vissza: halad. 91. Elektromostöltésű részecske; 93. Rákóczi udvari főmarsallja. 95. LETÓ. függőleges: 1. A vízsz. 1. folytatása. 2. Zá­logház. 3. Vissza: nem drága. 4. Figyel. 5. Indulatszó. 6. Redőny. 7. Rangjelző. 8. YE. 9. Kisfia Pes­tiesen. 10. Vissza: erdei állat. 11. MMB. 12. Állatvilág. 13. Érdem­rend, kitüntetés. 19. Hab, tajték franciául. 20. Indulatszó. 21. Majd­nem • hómaró. 24. Időmérő. 25. CKIK: 26. Népgazdasági ág. 27. Szabolcs megyei község, a csen- geri járásban. 3i. Hóvirág, latinul. 33. Nárcisz latinul. 35. A kantáta irodalom egyik kiválósága. 38. Ta­lál.: 40. Szerencsét próbál. 42. Lap mássalhangzói. 43. A magot elhinti a földbe. 44. Katonai egység szállása. 46. Sír. 48. Forgalmi ér­téke.': 50. Nem kevés. 57. Biztatás, sürgétés. 59. Mezőgazdasági szer­szám. 62. Aroma. 64. Számtani fo­galom. 66. Egyszerű felépítésű te­lepes növény. 67, Női név. 63. Len­dülete. 71. Alma. 73. AGU. 75. Két szó: ajándékoz és ital. 76. Van ilyen nyelv is. 78. Egyik pestme­gyei községből való.- 79. Vasúti pá­lyák. 81. Hajdani. 83. Vissza: van ilyen király is. 85. Nemleges sza­vazat. 87. TMA. 89. Vissza: köt el­lentéte. 91. Olasz névelő. 92. NA. 93. Azonos mássalhangzók. 94. Vissza: Kettős mássalhangzó. A megfejtéseket legkésőbb áp­rilis 22-ig kell beküldeni. A borí­tékra kérjük ráírni „Keresztrejt­vény.'31 A helyes megfejtők között 10 db értékes könyvet sorsolunk ki. Március 3l.-ei rejtvénypályáza­tunk nyertesei: Megfejtés: A fából faragott királyfi. Mikro­kozmosz. Cantata profana. A Hék- szakállú herceg vára. Nyertesek: Gebri Pétemé, Katona Béláné, Szabó Jánosné nyíregyházi, Ka­posi Mihály csengeri. Kovács Ti­bor mátészalkai, Mitró Györgyné nylrbogdányl, Ficze Irma nyír- madai, Hargitai Józseíné sóstóhe­gyi, Kocsár Árpád szamostatárfal- vi és Misky Bertalanná túrist- vándi kedves rejtvényfejtóink. A könyvet a nyerteseknek pos­tán küldjük el. — Képzelje el. Huszonöt személyt hívtam meg és csak mag« jött el! — Ma van a születésnapja..; A mesterek és a műremek. — Kivertem a fejéből azt a oowboy-feJszerelést. 1S63. április 11. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom