Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-24 / 94. szám
MmiCiov-interjú ax Ili Giorno-nak (Folytatás az 1. oldalról,) Ebben az esetben a technikai fejlődés, amely immár korlátlanná vált, véget vet az erőszaknak, mint a haladás eszközének és módszerének”. Milyen jelentősége van Lenin e szavainak? Nem gondolja-e ön, hogy eljött az a pillanat, amikor felül kell. vizsgálni a filozófiai, társadalmi és erkölcsi koncepciókat? Es milyen mértékben, milyen alá- pon kell ezt a felülvizsgálást végrehajtani.? VALASZ: Nincs semmi adat, ami alátámasztaná, hogy V. I. Lenin valóban mondta volna WeUsneik az ön által idézett szavakat. Nincs semmi alap arra, hogy nekünk, Lenin tanítványainak ..felül kellene' vizsgálnunk filozófiai, társadalmi és erkölcsi koncepcióinkat". Hiszen éppen a lenini eszmék megvalósítása tette lehetővé a szovjet nép számára, bogy gigászi eredményeket érjen el a gazdasági, a társadalmi As a kulturális fejlődésben, ez tette a szovjet népet úttörővé a világűr megostromlá- sában. Ezért, ha már a filozófiai, társadalmi és erkölfcsi elképzelések módosításáról beszélünk, ideje lenne a tőkés rend és a burzsoá ideológia hirdetőinek megváltoztatni elképzeléseiket. Ismerjék be a kapitalizmus további fennállásának teljes képtelenségét és értelmetlenségét: ismerjék be, hogy le kell mondani az imperialista háborúkról, számolják fel a gyarmati szolgaság maradványait. Kérdésének második részére válaszolva szeretném megjegyezni, hogy a tudomány és a technika haladása azt igazolja: valóban el kell vetni a háborút mint az államok közötti vitás kérdések megoldásának eszközét. S miért? Egyszerűen azért, mert a tudományos és a műszaki haladás máris hallatlan erejű pusztító fegyvereket adott az emberiség kezébe. Tudjuk például azt, hogy egy nagy hidrogén tkomba robbanásának ereje felülmúlja az ösz- szes megelőző háborúkban, közte az első és a második világháborúban alkalmazott összes hadianyag robbanó erejét. Következésképpen, az államok közötti kölcsönös viszonyban a vitás kérdések megoldásának útjául — ha meg akarjuk óvni a békét — a leszerelést, nem pedig a fegyverkezési hajszát, a békés esviittélést. nem pedig az erőfitogtatást kell választanunk. Párfiaink ssüémára a legdrágább ci kommunista mozgalom igysége KÉRDÉS: Melyek a Moszkva és Peking , közötti vita alapvető pontjai? A taktika körébe tartozó különböző értékelésekről, vagy ideológiai síkon mozgó nézeteltérésekről van szó, elsősorban azért, mert az atomkorszaknak megfelelő politikát kell folytatni? VÁLASZ: Az amit ön „Moszkva és Peking közötti vitának” nevez, fontos kérdéseknek a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban jelenleg folyó megvitatására vonatkozik. A kommunista- és munkáspártok képviselőinek részvételével 1937-ben és 1960-ban megtartott tanácskozásokról kiadott ismert dokumentumok általános értékelést adnak a világ jelenlegi helyzetéről és megmutatják, milyen feladatok várnak korunkban az egész kommunista mozgalomra. Ezek a dokumentumok alkotják a kommunista- és munkáspártok tevékenységének alapját. Az a körülmény, hogy a pártok különböző körülmények között végzik munkájukat, a gazdasági és a politikai helyzet fejlődése, a világban végbemenő változások új problémák elé állítják a kommunista pártokat, amelyekre vonatkozólag, egészen természetesen, az egyes pártok kifejezésre juttatják nézeteiket. Ami a Szovjetunió Kommunista Pártja é6 a Kínai Kommunista Párt közötti viszony kérdését illeti, ezt eléggé teljesen megvilágította a két párt közötti levél- váltás, a leveleket pedig mind a szovjet, mind a kínai sajtó,' továbbá a többi ország testvérpártjainak sajtó- ja is nyilvánosságra hozta. Mint e közleményekből kitűnik, az SZKP és a Kínai Kommunista Párt kapcsolatainak kérdése a kommunista pártok belső ügye. A kommunisták számára mindennél drágább a nemzetközi kommunista- ég munkásmozgalom egysége. A kommunisták kötelességüknek tartják, hogy továbbra is erősítsék ezt az egységet a marxizmus-—ieninizmuá nagy zászlaja alatt. Abból azonban, ahogy Ön kérdését feltette, nem nehéz megérteni, hogy a kommunisták nemzetközi egységének erősítése mindennél jobban aggasztja az imperialista köröket. E körök alig várják az alkalmat, hogy valami rést fedezzenek fel a nemzetközi kommunista mozgalomban és ezen keresztül éket verhessenek e mozgalomba. Mindjárt meg szeretném mondani: ez nem fog sikerülni! Már sokszor megmondtuk és újra megmondjuk: ha az imperialisták merényletre vetemednek a szocialista országok békéje és biztonsága ellen, akkor a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, ax új életet építő összes népek egycsiiit erejével találják szembe magukat. ' Léptekkel fejlődik az ipar, növekszik a városi lakosság. A városi lakosság száma jelenleg 115,1 millió, b falusiaké 108 millió. A háború előtt a városokban 60.4 millió, falvakban pedig 130,3 millió ember élt. Ha a magánkezdeményezés gyógyír minden bajra, akkor miért nem hoz eredményeket a kapitalista or-' szágokh&n, ahol a mező- gazdaság időszakonként súlyos válságokat él át, a kevés földű parasztok mind jobban elszegényednek és kénytelenek otthagyni a falut. Vegyük például Olaszországot. Maga az olasz sajtó írja, hogy naponta több mint 600 tönkrement paraszt hagyja ott a mezőgazdaságot, de az oítmara- dók élete sem rózsás, hiszefi — mint ugyancsak az olasz sajtó írja — ezek is nyakig vannak az adósságban. Az olasz parasztoknak a bankoknál és más hitelszervezőteknél fennálló adósságaik 1962-ben elérték a 700 milliárd Urát. Amikor mi befektetéseket eszközlünk a mezőgazdaságban, vagy felemeljük egyes termékfajták fslvásárási árát, tudjuk, hogy ennek eredménye a termeié, úiabb növekedése lesz. népünk még több húst, tejet, tojást kap. Az amerikai mezőgazdaságról az a vélemény, hogy a világ legfejlettebb mezőgazdaságai közé tartozik. Mégis mi történik ott. Ismeretes, hogy — amerikai statisztikai adatok szerint — az Egyesült államokban a farmok száma 1935"től 1054-ig Z millió 30 ezerrel csökkent. Az ezutánl öt év alatt, 1954-től 1959-ig pedig még többi 1 millió 78 ezerrel, vagyis 23 százalékkal esett vissza. Tízezrével mennek tönkre a szegényparasztok, farmjukat elárverezik, a parasztok kénytelenek a városba menni, ahol a munkanélküliek amugyis hatalmas hadseregét növelik. Mini: láthatja, ha lehet beszélni mezőgazdasági válságról. az egyáltalán nem rárk vonatkozik. A mi mezőgazdaságunk a fellendi'iísf ldd»»okát éli és mind nagryobb menynyiségű termékei ad a szovjet embereknek. Nálunk természetesen a mezőgazdaságnak megvannak a maga problémái és ismert nehézségei, de ezek a növékédés és a fejlődés problémái. Kössünk megn&mtámuúám egyezményt Ä testvérpártól* együttműködése erősödik KÉRDÉS: Azt mondják, hogy a háborút követő időszakban Sztálin politikája szakadásokat, válságokat, visszavonulásokat idézett elő a nyugati baloldali pártokban. Hogyan értékeli ön ezeket a problémákat és ezeket a következményeket? Nem gondolja-e, hogy a jelenleg Moszkva és Peking között folyó vitának különösen komoly következményei lesznek a tömbökön, kívülálló világ és a nyugati világ kommunista pártjaiban? VÄLASZ: Az a benyomásom, hogy ön arra akar rávenni, mondjak véleményt más kommunista- és mun« káspáriok belső ügyeiről. Am, mint Ön is tudja, az ilyen dolgok magukra e pártokra tartoznak. Senki előtt nem titok, hogy Sztálin tevékenységében két oldalt látunk. Határozottan bíráljuk e tevékenységnek azt az oldalát, amely „a sztálini személyi kultusz” élnevezést kapta. Nálunk, a Szovjetunióban mór leküzdöttük ennek a szocialista rendszer természetétől teljesen idegen jelenségnek a következményeit. Ami az ön kérdésének második részét illeti, el lehet mondani, hogy a volt gyarmati országokban és a régi kapitalista országokban lévő testvérpártok cgj-üttműkJÍ- dése nem gyengül, hanem erősödik, s e pártok a szocialista országok pártjaival együtt alkotják a haladó emberiség hatalmas élcsapatát abban a harcban, amelynek célja a béke, a munka, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség és a boldogság minden nép számára. Aki ezt nem látja és nem érti, az menthetetlenül elmarad az idők folyásától, délibábok hajszolására fe- csérli erejét. Ä szovjet mezőgazdaság jé álon jár KÉRDÉS: Hogyan magyarázza ön a kommunista világot alkotó országok mezőgazdaságának tartós válságát? Vajon ez a válság nem tisztán technikai probléma? Mit gondol ön azokról az állításokról, hogy a mezőgazdaság erősen alá van vetve előre nem látható körülményeknek és rendkívül szüksége van a kezdeményezd 2 ^fag^rország 1963. április 24. szellemre és a felelősségérzetre ahhoz, hogy ne szenvedjen a centralizált demokrácia politikai légkörétől? VÁLASZ: Nem értem, milyen mezőgazdasági válságról van szó. Ha a Szovjetunió mezőgazdaságáról beszélünk, akkor, úgy látszik, ön nem ismeri eléggé a valódi helyzetet. Idézek néhány számadatot. Tavaly a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére ki- lencmilliárd púd szemes terményt takarítottunk be. Ez a legnagyobb termés, amelyet országunkban valaha is begyűjtötték. Emellett a termés évről évre növekszik. Így például 1939- ben 7,7 milliárd, 1961-ben pedig már 8,4 milliárd pudot takarítottunk be. Tovább növekedett a jószágóllomány is. 1962-ben országunkban 86,9 millió szarvasmarha volt, ami 1861. évi állomány 106 százalékát jelentette. Növekedett a sertésáUomány is és 1993- bén elérte a 69,9 millió darabot 1962-ben a Szovjetunióban 9,4 millió tonna húst és 64 millió tonna tejet termeltek, vagyis 8 Illetve két százalékkal többet, mint, 1961-ben. Egy évvel ezelőtt átszerveztük mezőgazdaságunk irányítását, de nem azért, mert a mezőgazdaság valamiféle válságba került volna. Az átszervezés lehetővé teszi, hogy még jobban megszervezzük a termelést és még jobban kihasználjuk a kolhozok és gzovhozok gazdag lehetőségéit. Ellenségeink a mi kollektív mezőgazdaságunkkal szembe próbálják állítani saját országuk magánvállalkozását. Ellenségeink, akik mindennél jobban félnek fejlődésünktől, azt jósolták, hogy nem fogjuk leküzdeni a mezőgazdaságban mutatkozó nehézségeket. Az élet aiapossn ki- gúnyoita e jósokat. A szovjet mezőgazdaság évről évre növeli termelését és nemsokára bőségesen ki fogja elégíteni a városok és a gyári, üzemi lakótelepek lakosságának megnövekedett igényeit. Hiszen országunkban hétmérfölde6 KÉRDÉS: Azt állítják, hogy változatlanul kell hagyni az európai helyzetet, a határokat és az európai egyensúlyt, hogy ily triódon el lehessen kerülni a megrázkódtatást okozó bizonytalanságokat. Nem gondolja-e ön, hogy a béke érdekében kívánatos lénne, ha Lengyelország kilépne a Varsói Szerződésből, a semlegesség álláspontjára helyezkedne és Olaszország pedig a maga részéről kiválna a NATO kyétéiből, s a semleges álláspont irányába haladna? VÁLASZ: A kérdés első részének megfogalmazása nem teljesen világos, de ha helyesen értettem önt, akkor arról van szó, hogy az Európában fennáll# határok megváltoztatása „megrázkódtatást okozó bizonytalanságokhoz” vezet. Természetesen nem nehéz kitalálni mi történne, ha az agreeszor megkísérelné Európa térképének átalakítását. Ismeretes az is, hogy kiktől származnak a jelenlegi európai határok felülvizsgálására vonatkozó tervek. Ezek a nyugat-rémetor#sági militarista körök, akik a revansizmust állami politikájukká tiették: Az európai helyzet normalizálásához a legfontosabb és legha- laszhatatlanabb lépés ezért az, hegy megfékezzék a revanslzmus erőit, amely Nyugat-Németországban építette ki főhadiszállását. , De ezt nem lehet anélkül megvalósítani, hogy Európában né számoljál! fel a második világháború maradványait, ne írják alá a német békeszerződést és ezen az alapon ne rendezzék a nyugat-berlini helyzetet. Ismeretes, hogy a nyugati országok 1949-ben megteremtették katonai agresszív tömbjüket, a NATO-t. A Szovjetunió és a többi európai szocialista ország, a nyugati államok agresszív intézkedésére válaszolva 1955-ben létrehozta védelmi szervét, a Varsói Szerződést A nyugati hatalmaktól eltérően természetesen mi sohasem voltunk és sohasem leszünk a világ katonai tömbökre való felosztásának hívei. A Varsói Szerződés tagállamai nem egyszer hangoztatták azt a készségüket, hogy érvényesítsék a Varsói Szerződést, ha ugyanezt teszik a NATO-hatalmak is. Mindenki számára világoe azonban, hogy a NATO vezetői nem akarnak ilyen messze menni. Ezért a szovjet kormány a Varsói Szerződés szerintii szövetségese! ve) egyetértésbe« számos olyan javaslatot terjesztett elő, amelyeknek megvalósítása már most jelentősen csökkenthetné Európában a veszélyes feszültséget Az egyik ilyen javaslat, hogy a NATO tagállamai és a Varsói Szerződéshez tertozó államck kössenek megnemtámadási egyezményt. KÉRDÉS: Véleménye szerint, hogyan járul hozzá a békéhez XXIII. János pápa és az egyeternes zsinat irányvonala? VALASZ: Érdekes kérdést tett fel. A béke megvédésének problémája függetlenül nemz«t.lségtőt politikai es vallási nézetektől, minden embert érint. Minden olyan cselekedet, amely a béke megőrzésére és megszilárdítására irányul, minden őszinte felhívás, hogy a vitás nem* zetközi kérdéseket a világ érdekében tárgyalások útján békésen kell megoldani, bárhonnan is induljon ki, támogatást érdemel. Ebben a vonatkozásban számunkra nem kivétel XXIII. János pápa, eki több előd létől eltérően realisztikus álláspontot foglal él korunk időszerű kérdéseinek egész sorában, elsősorban pe- dig a béke és a* leszerelés kérdésében. üdvözöljük XXIII, János pápának a béke javát szolgáló megnyilatkozásait, Hruscsov ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a pápának a békéről szóló szavai nem találtak helyeslésre több olyan nyugati politikusnál, aki a fegyverkezési verseny híve. Nem vagyok teológus, de ha jól emlékszem, az evangélium szerint Krisztus a békét és nem a háborút hirdette. Ez arra kötelezi mindenekelőtt a ^agukat hívőknek tekintő személyeket, hogy ne gyártsanak atombombákat, rakétákat, katonai repülő-épeket, ágyúkat és más pusztító . fegyvereket, hanem biztosítsák a békét és a népek biztonságát. Állandóan nő a nyugat! országok kommunista mozgalma KÉRDÉS: Egyetért-e ön azzal a véleménnyel, hogy a nyugati kommunista pártolt már régóta a hanyatlás állapotában vannak? A bélcés együttélés körülményei között tekintettel az erőszakos hatalom átvételt kizáró perspektívákra, milyen funkciókat kell az ön véleménye szerint a kommunista pártoknak betöltendők? VALASZ: A kommunisták ellenségei vágyaikat szeretnék valóságként feltüntetni. A valóság pedig az, hogy s nyugati, vagyis » kapitalista országok kommunista mozgalma szakadatlanul nő, erősödik és fejlődik. A nemzetközi kommunista mozgalom korunk legbefolyásosabb politikai erejévé, a társadalmi haladás legfontosabb tényezőjévé vált. A második világháború előtt 43 országban működött kommunista párt, és mindent összevéve 4 millió 300 ezer kommunistát foglaltak magukba. Ma 90 kommunista pártot tartanak számon és tagjaik száma felülmúlja a 42 millió embert Mint ismeretes, azóta a kapitalista világ jelentősen összezsugorodott. Ennek ellenére mind a kommunista pártok szár ma, mind pedig a kapitalista országok kommunistáinak száma többszörösére növekedett, nevezetesen 785 ezerről több mint ötmillió emberre. E pártok mögött most nem ezrek, hanem milliók haladnak. Az Olasz Kommunista Párt, amelynek a háború előtt csak néhány ezer tagja volt, húsz éven át illegalitásban volt, Ma ez a párt az ország leghatalmasabb, legnagyobb tömegpártja. A munkásosztály, a parasztság és az olasz nép más rétegei világosán értik a kommunista párt ' szilárd álláspontját. A párt valamennyi választáson a szavazók szakadatlanul növekvő számét szerzi meg. Szép kis „hanyatlás”! A Francia Kommunista Pártra a háború előtt 1,5 millió választó adta szavalatát, ma pedig több mint 4.5 millió állampolgár. Nagy- Britannia. Kommunista Pártja 1938-ban körülbelül ?5 ezer kommunistát tömörített, ma pedig mintegy 35 ezret. Növekednek a többi országok kommunista pártjának sorai is. A Spanyol, a Görög, és a Portugál Kommunista Párt igen magas fokú, harci szellemű, hazafias érzelmű és széles népi támogatást élvező párt. Vajon a Német Kommunista Pártot „hanyatlása” miatt tiltotta-e be Hitler példájára y jelenlegi nyugatnémet rendszer? Az uralkodó osztályok, a reakció erői minden eszközzel megpróbálják elszigetelni a kommunista pártokat, elszakítani tőlük a néptömegeket. Ezzel magyarázható a tőkés országok kommunistái ellen folyó szakadatlan hazugság- és rágalomhadjárat, üldözés, rendön elnyomás. A kommunista pártok azonban becsülettel kiállnak minden megpróbáltatást, erősítik helyzetüket a néptömegekben. Egyre több dolgozó, a társadalmi haladás egyre több híve győződik meg arról, hogy éppen a kommunisták a leg- kitartóbb, legkövetkezetesebb védelmezői létérdekeiknek, vívnak megalkuvást nem is(Folj tatás » 3. oldaton )
