Kelet-Magyarország, 1963. április (23. évfolyam, 80-99. szám)
1963-04-24 / 94. szám
VILÁG mOUTÁRIAt, agyaror s zag AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁB MEGYEI BÍZÓT TSÁGA ÉS A ÉVFOLYAM, 94. SZÁM ARA: 50 FXI*X,X;R 1963. Április S4, szerda HRUSCSQV-MTERJÚ AZ IL GSORNQ-NUK a legfontosabb nemzetközt kérdésekről, a nemzetközi munkásmozgalomról, a Szovjetunió belső helyzetéről Moszkvában nyilvánosságra hozták azokat a válaszokat, amelyeket N. Sz. Hruscsov adott I. Piefcra, az II Giomo című olasz lap igazgatója kérdéseire. KÉRDÉS: Néhány komppal ezelőtt a kubai kérdésben bekövetkezett fordulat után a világ — amely valóban retteg a háborútól — nagy reményekkel figyelte Kennedy és Hruscsov politikáját. Ügy látszott ugyanis, hogy ez a legmegfelelőbb mind a nyugati, mind a kommunista világ számára a béke megőrzése és a békés együttélés szempontiából. Ezért élénk visszhangot keltettek nemrégiben azok a híresztelések, cjnelyek szerint bizonyos új tényezők jelentkeztek és határozott nehézségek támadtak, amelyek akadályozzák a két vezetőt tevékenységében. Mi az Ön véleménye az ilyen természetű aggodalmakról, amelyek különösen érzékelhetők ennyi reménykedés után, és mennyire látja reálisnak azokat a nehézségeket, amelyekkel Hruscsov és Kennedy találja magát szemben a saját világában? A hibás: az amerikai irány vonal VÁLASZ: A Karib-tenger térségében keletkezett válság (elszámolása valóban nagy reményeket ébresztett az emberiségben a tekintetben, hogy a nemzetközi kapcsolatokban fordulat következik be és a súlyos robbanási veszélyt magában rejtő „hidegháborúról“ rá lehet térni a vitás nemzetközi problémák tárgyalások útján történő rendezésének politikájára. Sajnos nem váltak valóra ezek a remények. Ön azt mondja, hogy a közvéleményt nyugtalanítják a meg nem oldott problémák rendezésénél mutatkozó nehézségek. Ezzel egyet kell érteni. De természetessn r,em a „vezetők útjában támadt nehézségekről” hangoztatott híresztelésekről van szó, ahogyan ön felteszi a kérdést, hanem arról, hogy ' az Egyesült Államokban olyan erők működnek, ■melyek a régi erőpolitikát folytatják. Mintegy ki akarják tapasztalni „ellenálló képességünket", nyomást akarnak gyakorolni ránk és erővel akarják kikényszeríteni a Nyugatra előnyös döntéseket. Nyíltan meg kell mondani, hogy az ilyen irányvonal nem vezethet a feszültség csökkenéséhez és a nemzetközi helyzet megjavításához. Hiéppen ennek a politikának a. megnyilvánulása az amerikai „veszettek’* ama féktelen hadjárata, amelyet a szuverén Kubai Köztársaság ellen indítottak, s az a támogatás, amelyben az Egyesült Államok bizonyos körei a karib-tengeri banditizmust és kalózkodást részesítik. Vagy itt van a másik kérdés — a leszerelés. Ha nyíltan beszélünk, akkor ki kell jelenteni, hogy az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségeseinek fő erőfeszítései nem az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megállapodás aláírására, hanem a fegyverkezési hajsza további fokozására és a NATO agresszív nukleáris erőinek megteremtésére irányulnak. Csak ezzel lehet magyarázni, hogy a genfi 18 hatalmi bizottság lényegében egyhelyben topog és eddig egyetlen olyan határozatot sem hozott, amely az általános és teljes leszerelés programjának megvalósításához vezetne. Még az olyan kérdésben is, mint a nukleáris fegyverkísérletek betiltása, az Egyesült Államok és Anglia kormánya mindent megtesz, hogy akadályozza a tárgyalások eredményes kimenetelét. Mint' ismeretes, annak idején a • Szovjetunió kijelentette, hogy kész megállapodást aláírni a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról, jra az ilyen szerződés ellenőrzését nemzeti észlelő eszközökkel valósítanák meg. Ügy gondoljuk — és ezt a tudósok is megerősítik —, hogy az ellenőrzés ilyen eszközei teljes mértekben elegendőek. A másik fél azt hangoztatta, hogy nem lehet aláírni szerződést, mert ha nem történik megállapodás a helyszíni ellenőrzés minimális számában, akkof nem lehet az amerikai szenátust a szerződés ratifikálására bírni. A kérdés eldöntésének meggyorsítása végett elhatároztuk, hogy előzékenységet tanúsítunk az Egyesült Államok álláspontja iránt és hozzájárultunk az évenkénti két- három ellenőrzéshez. Ezt kizárólag abból a célból tettük, hogy a szerződés megvalósítása végett kiküszöböljük a fennálló véleménykülönbségeket. Teljesíthetetlen követelések Amint beleegyeztünk a két- három ellenőrzésbe, az Egyesült Államok nyomban előállt követelésével az évi 8— 10 ellenőrzésről, bár az Egyesült Államok felelős képviselői a szovjet képviselőkkel folytatott beszélgetéseik során korábban azt mondották, hogy évi 2—4 ellenőrzésbe beleegyeznének. Tehát amint mi egy lépéssel közeledtünk az Egyesült Államok álláspontjához, ők lényegében nyomban elutasították azt, amit saját maguk javasoltak. Cenfbep most az amerikai képviselők hét ellenőrzésről beszélnek és ezt nagy engedményükként tüntetik fel. De milyen engedményről lehet szó, akiikor ez lényegében az Egyesült Államok régi javaslata és tulajdonképpen visszalépés? Természetesen nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok szenátusa elháríthatatlan akadály az ' egyezmény útjában, hanem bizonyos amerikai körökben szeretnék, ha a felügyelet álarca alatt felderítő központokat rendezhetnének be a Szovjetunió területén. Mi, természetesen nem elégíthet iük ki e körök követeléseit, amelyeket nem a nemzetköri ellenőrzés érdekei, hanem kémkedési célok diktálják. Ezért felvetődhet bennünk a kérdés: ne térjünk-e vissza, ahogyan az Egyesült Államok is tette, a korábbi álláspontra, és vonjuk vissza az évi két-három ellenőrzésbe való beleegyezésünket, amennyiben szilárdan hisszük, hogy a nemzeti eszközök elegendőek minden nukleáris kísérlet észlelésére Vajon nem jellemző-e az Egyesült Államok és Anglia álláspontjára az a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya az ENSZ-közgyűlésatíí a nukleáris kísérletek 1963. január 1-től történő beszüntetéséről szóló határozata ellenére folytatja ezeket a kísérleteket. Folytatja a kísérleteket az Egyesült Államok NATO-szövetségese — Franciaország is. Ha a „Kennedy-vonal", amelyről ön beszldl, éhben határozható mea. akikor őszintén be kell. vallanom, hogy ez 9. vonal nem enyhíti, hanem fokozza a nemzetközi feszültséget. Következtetésemet igazolja az a helyzet is, amely a német békeszerződés megkötésének kérdésében alakult ki. Hiszen itt is az Egyesült Államok és Anglia kormánya ■ gátolja valójában a kérdés megoldását, és mesterkedik azon, hogy fennmaradjon a nemzetközi feszültség tűzfészke Európában. Tárgyalni — kétoldalú folyamat Ezek tehát azok a nehézségek, amelyek a nemzetközi problémák megoldásának útjában állnak. ön e nehézségek eltávolításának reális perspektívái felől érdeklődik. Ilyen perspektívák vannak. Nevezetesen: tárgyalások útján rendezni a legfontosabb kérdéseket, amelyek megoldásától a fennálló feszültség megszüntetése függ. Mi a földön élünk, ahol két társadalmi-gazdasági rendszer áll fenn és nem térhetünk ki a vitás problémák rendezésének bonyolult, de szükséges feladata. elől, ha megakarjuk óvni a békét. Tárgyalni azonban — kétoldalú folyamatot jelent. A tárgyalások számára a kiinduló pont a földünkön jelenleg kialakult erőviszony. Ezt egyszer s mindenkorra meg kéd jegyezniük nyugati tárgyaló partnereinknek is, amikor a német békeszerződés, a leszerelés problémájához és más megoldatlan kérdéshez közelítenek. Európa központjából a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet ennek megfelelő rendezése nélkül nem távolíthatjuk el a feszültséget. Az európai nyugalom nélkül pedig nem lesz nyugalom a világon. Ellenkezőleg, a béke megszilárdítása Európában, beleértve a NATO-országok és a Varsói Szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szerződést, lehetővé tenné a megegyezést az általános békével kapcsolatos más alapvető kérdésekben, — mindenekelőtt a leszerelésben. Ebben az esetben az emberiségnek a tartós békébe vetett bizalma nem maradna puszta remény. Hiszen napjainkban, a szörnyű erejű háborús pusztító eszközök birtokában, nincs középút a háború és a béke között; a kérdés így vetődik fel: vagy keressük a kölcsönösen elfogadható megoldást, és a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének olyan irányát, amely a béke igazi megszilárdulásához vezet, vagy pedig engedjük, mind jobban kiéleződni a nemzetközi feszültséget, ami viszont végső soron nukleáris világháborúba torkollik. Ettől a választástól függ a népek jövője. Külpolitikánk — a béke politikája, és mi, szovjet emberek, nem sajnáljuk a munkát és a fáradságot, ama nagy cél elérésére, hogy megszabadítsuk az emberiséglet egy termanukleáris háború szörnyűségeitől. KÉRDÉS: Úgy tűnik, most jogosan lehetne levonni azt a következtetést, ha a világ fenn akar maradni, akkor politikáját az atomkor követelményeihez, tehát a béke szükségességéhez kell szabnia. Meg lehet ezt valósítani anélkül, hogy megteremtik a két tömb közti teljes bizalom légkörét? Meg lehet-e teremteni a bizalom légkörét, ha a mindenekfölötti „államérdekek”, a mindenekfölötti párt, a mindenekfölötti haza, a kettős erkölcs, az estközöket és az abszolút fegyelmet meghatározó cél, atomkorszak előtti régi' formulája szerint folytatnak nemzetközi politikát? ügy gondolja-e ön, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a testvérpártok tettek-e, vagy szándékukban áll-e az, hogy hatalmas lépéseket tegyenek az atomkorszak eme új útján? V A T .AMZ: Miniden állam külpolitikájának sokkal inkább, mint bármikor, a béke megőrzésének és megszilárdításának érdekeiből kell kiindulnia. A szovjet kormány nemcsak több ízben hangoztatta annak szükségességét, hogy az ilyen politika sikeres megvalósítása céljából ki kell w nlakítani a bizalom nemzetközi légkörét, hanem gyakorlati intézkedéseket is tett és a jövőben is tesz. A Szovjetunió Kommunista Pártja, ugyanúgy, mint minden egyes kommunista párt, teljes egészében a nép érdekeiből indul ki. Éppen ezért a kommunista pártok a békéért folyó hatalmas harc élvonalában haladnak. A kommunista- és munkáspártok képviselői 1960. novemberéiben tartott moszkvai tanácskozásukon kijelentették, hogy a kommunisták nemcsak abban látják történelmi hivatásukat, hogy világméretekben felszámolják a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből minden háború lehetőségét, hanem abban is, hogy -már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget az új világháború lidércnyomásától. Ismeretes, hogy az SZKP és a szovjet kormány kezdeményezésére napirendre tűzték az általános és teljes leszerelés kérdését, mint a szilárd béke biztosítása ra- . dikális útjának kérdését. A Szovjetunió következetesen harcol a német kérdés megoldásáért, kezdeményezője több más' olyan nagy jelentőségű javaslatnak, amely a nemzetközi feszültség csökkentését és a háború elhárítását célozza. Mint ahogyan önök is láthatják, a Szovjetunió Kommunista Pártja és az összes testvérpárt minden tőle telhetőt megtesz a tartós béke biztosítására. Az Önök kifejezés- módjával élve. már eddig is „hatalmas lépéseiket tettek az atomkorszak új útján" és tesznek a jövőben is. Nem lehet elmondani azonban ezt a kapitalista országok, az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei kormányairól, amelyek továbbra is a „cél szentesíti az eszközt’* elv alapján a „kettős erkölcs" értelmében tevékenykednek. Szavaikban például a nemzetközi biztonság érdekében fáradoznak, de szövetségeseik kikötőibe (láthatólag a NATO-n belül érvényesülő abszolút fegyelmeit meghatározó célnak megfelelően) Poláris rakétákkal felszerelt atom-tengeralattjárókat küldenek és ezzel halálos veszélynek teszik ki ezeket az országokat és a békét. Vagy például elavult Bornarc légéül ári tó rakétalövedékeket erőszakolnak Kanadára és cinikusan kijelentik — mint ahogy azt McNamara, az Egyesült Államok hadügyminisztere tette, — hogy ezeknek az elhelyezése Kanada területén elvonja az Egyesült Államokról az orosz rakéták tüzét. íme, az imperialisták .erkölcse" Az ilyen nyilatkozatok fényében logikusan levonható az • a következtetés, hogy a Polaris-rakétákkal felszerelt atom-tengeralattjáróknak egyebek között a Földközitenger térségében való állo- másoztatása ugyanazt a célt szolgálja: a rakéta-nukleáris vissza- csapások egyrészét magukról szövetségeseikre irányítani. Micsoda megindító „gondoskodás a szövetségesekről’’! Nos, ez az imperialisták „erkölcse". Itt az ideje, hogy elvessük — az Ön kifejezése szerint — „az atomkorszak előtte módon megfogalmazott régi tételeket”. Mennél hamarabb történik ez meg, annál jobb lesz. KÉRDÉS: Lenin 1920-ban Wells angol írónak adott nyilatkozatában kijelentette: „Minden emberi koncepció kapcsolatban van bolygónkkal. Minden elképzelés arra a feltételezésre épült, hogy a technika fejlődése sohasem lépi túl a földi határokat. Ha sikerül bolygóközi kapcsolat tokát létesíteni, akkor felül kell majd vizsgálnunk minden filozófiai társadalmi és erkölcsi koncepciónkat. (Folytatás a 2. oldalon.)
