Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-17 / 64. szám
Budapestiek a szabolcsi termelőszövetkezetekért Beszélgetés a Budapesti V. kerületi pártbizottság első titkárával Most négy esztendeje, hogy megjelent a Központi Bizottságnak a termelőszövetkezetek batronálásáról szóló határozata. Megyénk közös gazdaságainak , létrehozását majd megszilárdítását Budapest V. kerületének intézményei, üzemei, azok T)ártszprveze*ei és kommunistái vállalták, s mint c megyei pártértekezlet meg. áttanította: becsülettel álltak helyt. Munkatársunk felkereste Maros Józsefné dr-t. az V. kerületi pártbizottság első titkárát, s megkérte, vá't- szolion az eddigi eredményekkel és a jövő feladatéival kapcsolatos néhány k.t - désre. Hr>írván intntt a keriilet kommunistáinak válasz- , táss Szai>''los-STstn’sT me- S^ére S h-tn’ érékei! a patronálok eddigi munkáját? — A Központi Bizottság javasolta a rregve segítését, amit a nagv távolság ellenére :s örömmel fogadtunk. Egyrészt mert * tudtuk. h/>gv munkánk nagv erőfeszítéseket kíván, másrészt mórt sztmélves kanésolatunk is van Szibolcs- "sal. az ottani elvtársakkal. s hidtuk, hoev helvileg is nagy az akarat, a virágzó közös gazda súgok megteremtésére A néey év után bátran el- mondbatiuk. r.em rsnlAdtunk A szövetkezetek jelentős része máris biztosan áll a lábán. fokozatosan nő a m'un- koe^ség értéke, a vezetés színvonala egyre magasabb, s e°v ió gazdasági évvel a tar- solvban igen hamar képesek felzárkózni a legjobbakhoz. Fegyelmezettebb munka, a közösségi tufáidon nagyobb becsülete, iobb politikai tisztánlátás kell még, s az eredményekkel mindenütt elégedett lesz a tagság. , Patronáló brigádjaink ma már 181 termel oszövetkezetoe járnak rendszeresen. 156 brigád 550 pártmunkása keres' fel gyakorta a tsz-eket, hogy segítsen a legkülönbözőbb problémák megoldásában. Elvtársaink két-három havonként látogatnak el a községekbe, s több napot is töltenek ott. A| baktalórántházi járásba 15, a mátészalkaiba 14, a káliéiba 22 brigád jár rendszeresen, s ott a közgyűléseken, pártuapokon, vezetőségi ülések«!, s más összejöveteleken is igyekeznek részt venni tagtai- A pártszervezetek többsége számon is kéri munkájukat. Élen jár ebben a Nehézipari, a Belkereskedelmi, a Kohó- ás Gépipari Minisztérium, az Országos Tervhivatal, ahonnan igen sok brigád segíti a szabolcsi szövetkezeteket, s náluk külön mezőgazdaság' bizottságok irányítják e tevékenységet. Miben ielentkeze't eddig elsősorban a segítség? — A mérleghiányos tsz-eket segítettük főként. A patronáló brigádok összetétele oivan volt. hogy tagjai érteU*K a politikai munkán kívül a számvitelhez, a gépekhez, s a < ermelőszövetkezeti élet sok teás kérdéséhez. A Tisza bez- déden megépült egvmilliós kultúrházhoz a legnagvobb segítséget az OTP és a Beruhá- zi Berk adta. Az anarcsi Üi Élet Tsz-ben az ÉM. 44 számú vállalatának dolgozó: fúrtak két kutat, a paposi Feze Tercés Tsz-ben pedig a KOM vállalta esy száz féro- helves istálló szereié«:' munkálatait. A. villamrtsítás és öntöz*.! területen ugyanakkor a Nehézipari Minisztérium adott se-"'*séc,et. • Kevésbé mérhető, de szerintem igen ielentős. hogy a patronáló intézménvek, üzemek dolgozói minden esetben sok elintézésre váró üggyel térnek vissza, sokat tesznek régen húzódó problémák megoldásáért. Ezzel rengeteg időveszteségtől szabadítják meg j szövetkezeti vezetőket, tagokat. de a még érvényesülő bürokrácia miatti kilincselge- tésiől, utazgatástól is. Nézzük a mai falujárás másik oldalát: mennvire végzik szívesen a brigádok lakóh°lvüktő' távol a megbízatással járó nehéz munkát? — Egy mondatban válaszolhatnék erre: ez az áldozat- vállalás tömegmozgalommá fejlődött, amit a részt vevők nagy száma is bizonyít. Pártmunkásaink megszerették a megyét, s őszintén örülnek annak, hogy a fejlődéshez nekik is van közük. Nem egyszer »lmondták. hogy a falvakban, íz egyszerű emberek között nemcsak tanítani, de tanulni is lehet. Szerénységet, közvetlenséget, egyszerűséget. A munkás-paraszt szövetség a tekintetben is kétoldalú. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a személyes kapcsolatok erősödésének, hiszen akit így megismertek, megszerettek a dolgozó parasztok, arra . azt is mondják: lám, ilyen • városi ember, a munkás, • ko-mmunista. És ezáltal is közelebb kerülnek a nézeteink minden tekintetben. Sok szövetkezetünk valóban megerősödött, ellenben újak igényeire'- a segítséget. Miként lebs'sé- ges. hogy a budapesti elvtársak őket is támogatnák a jövőben? Elvtársaink az elmúlt négy év sorárt megismerkedtek a szövetkezetekkel, az emberekkel, s nem szívesen hagyják ott a közös munka már érő gyűr mölcsét. Érthető tehát, ha az ottani eredmények fölött érzett kollektív öröm egy kicsit szubjektív, egyéni öröm is lett. Biztos vagyok abban is, hogy egy-két iv múltén ezekben a ma gven«*bb f!7.pirVv>n is megmutathatják brigádjaink: „Na, ezt mi csináltuk , ”’'bew is mi sejtettünk, nekünk ia van egy téglánk a gn i 'anedó szövetkezett élet épületében." A kerület' végrehajtó bizottság mib“n látja a jövőbeni feladatok gerincét? — Elsősorban abban, hogy nem a térítés nélküli apró anyagi segítés a feladatunk, hanem a holnap alapja: a tudatformálás, felvilágosítás, tájékoztatás. Vegyünk részt jobban a gazdasági munlta elemzésében, a vezetés kőnké rét és bevált módszereinek meghonosításában, s fogjuk át a falusi munka minden területét a szakkérdésektől a KISZ életig. Ha ezt jól csináljuk, sokat segítettünk a megszilárdításban. E feladatok végzéséhez új elvtársakat is bevonunk, vannak önként váU lalkozók bőven. Áldozatos és nehéz oatro- náló brigádjaink munkája, s azt legtöbbször csak szabadé idejük feláldozása árán láthatják el maradék nélkül. Megbecsülés jár érte! Tudjuk, hogy rajtuk is múlik, mennyi idő múltán jelentkezik az eredmény, amit egész népünk élvezhet majd. Kopka János cJlírámji iádé úlá lök „Osztályharc" 1963 eset kapcsán nemrég a KeTet- Magyarország is foglalkozott égy témával. Sg. Németh István, a Petőfi Tsz elnöke és Homonnai Béla pártvezetőségi tag ittasan megverte a szövetkezet Jegjobb kocsisát, mert az valamikor próbacsendőr volt. Lapunk az igazság oldalán elmarasztalta a verekedőket. Gerák elvtárs a cikkre hivatkozva az értekezleten, mint aki harcban elesni készül, kijelentette: „Sajnos a levelekkel foglalkozunk és közben hagytuk, hogy Berencsi Gyula szervezkedjen... Én vállalom a felelősséget.. ha az egész újság rólam ír, akkor is." Berencsi Gyula a Petőfi Tsz-ben bognár. A községben köztiszteletben áll, s míg felnevelt kilenc gyereket, az idő elhaladt felette. Most mégis aktív cselekvő tagja akar lenni a közösségnek, ezért bírált jól és rosszul, hiszen ő sem csalhatatlan. A hiba az. hogy éppen a vezetők gondolják Ragukat csalhatatlannak. Berencsi Gyulában és másokban — akik jogosan vagy akár megszokásból véleményt „mernek" mondani, — ellenséget keresnek és mint a példa igazolja, ezt ki is mondják. Az ellenégkeresés reakciót vált ki, s ezt egyes vezetők valóban „reakciónak" is hívják — régi értelemben. Ezeknek az állagotoknak termőtalajt nyújt a sokrétű rokoni kapcsolat Noha -a rokoni kapcsolat egymagában véve még nem lenne hiba, ha a vezetők felül tudnának emelkedni a sógor-komaságon és a • végzett munka határozná meg az emberek értékét. De nem így yan, a többi te gok ezt jogosan kifogásolják, s ezen megtörténik az összeütközés. Ahelyett, hogy a kívülállók jogos észrevételét megszívlel- nék, gorombáskodnak és megfélemlítenek. Ezek miatt van harag, veszekedés, széthúzás. Berencsi Gyula például est mondta Sz. Németh elnöknek: „Eljöhetnél hozzám a műhelybe, hogy lásd a helyzetet....” Minthogy az elnök ritkán fordul meg a műhelyben. ígv kritizálásnak vette. Berencsi azt bírálta, hogy a rokonsághoz tartozó traktorost nem vonták felelősségre, amikor . ittasan nekihajtott » falnak. Azt is, hogv a kerté- szetből származó termékeket ellenőrzés nélkül küldték piacra és adták el. Azt is. hogy pálinkafőzés idején négykézláb jártak az emberek... — Pedig mondtam az, elnöknek, hogy fiam, amikor én megkritizallak. akkor tanítalak. Mégis, most üldöznek. Hát rosszat tettem? — kér le- zí Berencsi és kijelenti: — Ha ez a helyzet így mariad, akkor sajnálom, de megyek, nem tudok itt maradni. Ez az a „megbocsáthatatlan” kritika, amely szóról-szora igaz. Követkéz*: Milyen leste# » békef Tkmm Gy«rtf A Lurgis brigád vállalása AKIK TÚLTETTEK A NYUGATNÉMETEKEN relők alulról rakták be a súlyos kosarakat. így nehéz volt és sok vesződséggel járt A vállalt határidő eiőtt Üj módszert választottak. Oda hozatta a gyárban lévő darut, leemelték a berendezés tetején lévő fedőlemezt. Utána újra az emelő segítségével, felülről rakták be a kosarakat. így is keményen Kellett dolgozniuk, hogy versenyt tudjanak futni a gyorsan repülő idővel. Sikerült! > A vállalt határidő előtt két nappal befejezték a munkát. Azóta üzemel az extraktor. Dupláját termel mint á régi berendezés, teljesíthették a tervet. A hatalmas berendezésen hivalkodó bronztábia hirdeti a nyugatnémet cég nevét; „LURGF'. Ki hitte volna, hogy valaha Tiszavasváriban ez a név az emberek helytá1- lásának szimbólumává vá.ik? Valakinek talán egy tréfás megjegyzéséből egy ma már nem létező brigád kapott nevet. Mert a Lurgis brigád tagjai, ahogy elvégezték a munkát, visszatértek eredeti munkahelyeikre; a volán mellé, a satupadokhoz, vagy a gépek, berendezések mellé. Tóth Árpád gukat az emberek, az idő nerr tréfált. Egyik nap követte i másikat, s veszedelmesen következett az a kritikus időpont, amikor már nem lehel tervteljesítésre számítani. A festők még javában dolgoztak, amikor a TMK műhelyben röpgyűlést tartottad az emberek. Nem nagyon kellett ismételgetni a már mind- annviuk előtt ismert és szívügyükké vált feladatot. Gál Sándor művezető beszélt: —- Legalább hat nappal előbb kell, hogy befejezzük s berakást, hogy tervteljesítés legyen! S az emberek: vállalták! A művezető kiválasztotta as embereket;..Nagy Sándor VIII gépkocsivezető, Tisza Sándor Lácz József, Eszenyi Imre lakatosok, Borai János, Brud- nyák János segédmunkások, a két érettségizett fiatal; Nagy Gyula és Mészáros László alkották a rögtönzött brigádot * Elsősorban azok, akik már a kiszerelésen is dolgoztak. Nem hiába járt, kelt annyit akkoriban a szerelők közotl Gál Sándor. A gyárban eltöltött 36 év alatt megtanulta, hogy a tudás nem jön csak úgy magától, s tanulni, következtetéseket levonni mindig hasznos doleg. Már akkor megfigyelte, hogy a szeA Vízgazdálkodási Kutató Intézetben felépítették a Tisza kiskörei szakaszának modelljét. A harmadik ötéves terv folyamán ezen a szakaszon helyezik majd el a második tiszai vízlépcsőt. (Fo'o: Fenve« famá> ) Pártnapon, termelési tanácskozásokon és a számtalan egyéb összejöveteleken minduntalan visszatérő beszédtéma a gyárban a Lurgis brigád esete. Dicsérni egy brigádot ilyen népes nyilvánosság előtt többször is, nem mindennapi eset még a helytállásokból jeleskedő Tiszavasvári Alkaloida Gyógyszervegyészeti Gyárban sem. Kik hát ezek az emberek, és mit tettek, hogy ennyire szárnyra kapta őket a hír? Veszélyben a tervteljesítés Szerte a világon ismerik már a gyár nevéhez fűződő gyógyszerkészítményeket. -Ez a gyógyszer életet mént. A jelszó: többet, egyre többet belőle, hogy kevesebb legyen a könny és a jajszó. S a gyár dolgozói, vezetői megértik a sürgetést; egyre több gép, korszerű berendezés segíti a munkát, évről évre növelik a termelést. Ezt a célt szolgálja a nyugatnémetektől több millió forint értékben vásárolt, egy külön üzemnek is beillő, több emelet magas extraháló berendezés is. Az idő sürgetett, hiszen a felemelt tervet már ennek a nagy teljesítményű berendezésnek a munkájára alapozták? Ha nem készül el a kitűzött határidőre, akkor füstbe megy az elgondolás. Éppen ezért örültek a gyárban, hogy a nyugatnémet cég szerelői határidő előtt megkezdték az üzem összeszerelését. A szerelőket azonban ez — szemmel láthatóan — nem túlságosan izgatta. Őket csak egy cél vezette; a gépieket ösz- szeszerelni, és üzemképesen átadni. Hogy aztán mit csinálnak vele? Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál.j Az egész gyár izgult Talán nem is sejtették; az Alkaloidában alig várják már, hogy a nyugatnémet cég emberei becsukják maguk után a gyárkaput és „kibelezhes- ■ sék* a berendezést. No, nem alkalmi kíváncsiskodásból. hanem bölcs előrelátásból. A közönséges acéllemezekből készült áztató kosarakat ugyanis korrózióvédő anyaggal akarták átfesteni, hogy meghosz- szabbítsák vele a milliókat érő üzem élettartamát- Az egész gyár izgult, türelmetlenkedett, de ez mit sem h isznált. A szerelők lassan, komótosan, afféle német ala ossággal dolgoztak. Közben - ;vre jobban közeledett a ha- ■•ridő! Végre elérkezett a nagy nap. \ próbaüzemelés után mun- 'hoz látott a karbantartó mű- i ly. Kiszedték a 62 darab, revenként több mint egy má- r ás súlvú áztató kosarakat és ? -teták a festőknek. S ekkor kezdődött az izgal- r-ns második felvonás. Egy-egy kosarat . tízszer is át, kellett festeni, hogy oi egf elel jen a követelményelmek. Hiába törték makedés és a bizalmatlanság. De ez a régi jelszó is leszűkített, vagyis aki a hibákkal nem ért egyet, azt nevezik ellenségnek. Tehát nem az elvek ütköznek össze, háriem a rossz elavult módszerek. Ahhoz nem fér kétség,, hogy az ibránvi kommunisták szocializmust akarnak. Az említett értekezleten is ez jutott kifejezésre. Azok a kommunisták, akik a párt úgynevezett nagy harcai idején aktív részesei voltak a közéletnek, most úgy vélik, hogy rossz irányba haladnak. Gerák József elvtáfs. a Dózsa Tsz elnöke, egyike azoknak a falubeli kommunistáknak, akik a felszabadulás óta szüntelenül helytálltak. Most felszólalásában ezt mondta: „Mindent megteszünk, mégha nekünk kommunistáknak meg is kell hajolnunk.” Ügy beszélt, mintha illegalitásban lenne. Pedig arról van szó, hogy a községből az elmúlt hónapokban több panaszos levelet küldtek különböző szervekhez, amelyek rokoni összefonódásokat, verekedéseket, fenyegetéseket írtak le. E levelek nem voltait névtelenek, s a megtartott vizsgálatok szerint az esetek többségben helytálltak. Ilyen vezetőinek értekezletén szem- ] betűnően látható volt az útke- < resés. S az is, hogy most na- gyón kellene a segítség. Job- i ban, mint bármikor. Mért bár i fejlödnek-fejlődnek, de lassan. 1 S ennek oka abban rejlik, < hogy noha új embereknek 1 gondolják magukat, ugyanak- 1 kor lépten nyomon régi mód- ; szerekbe kapaszkodnak. - Ha értenék és pártunk helyes po- < litikája szerint cselekednének, 1 akkor nem botorkálnának. i íme: Arról tanácskozott a négv ■ termelőszövetkezet pártvezető- ' sége, hogy meg kell javítani a párt munkáját. Ezen ar ; értekezleten derült ki, hagy í egyik pártszervezetnek sincs í munkaterve és az őket ossz- i fogó községi pártbizottságnak 1 sincs. A munkaterv nagyon fon- 1 tos. Mégis a munkatereké- ' szítás egymagában nem fogja megoldani a legfőbb ten- 1 nivalót: világosan ertenj a párt i politikáját és aszerint csele- í kedni! i „Aki nincs ellenünk, az ve- 1 lünk van.’” — Ezt, a széles 1 tömegeket tettre hívó monda- 1 tot még nem nagyon ismerik 1 Ibrányban. Helyette — „Aki : nincs velünk; az ellenünk” — ’ alapján gyakori az ellenséges- t „szeretem a* uiak»t, mert az utak mindig hazakhoz, emberekhez visznek.” (Illyés Gyula) Mim országosan, íbrányban is 1957-ben volt az igazi fordulat éve, ha hangzatosán nem is így nevezzük. 1957 Után mozdult meg a föld, hogy néhány esztendő alatt bevigye a sok kis tulajdonost a közös gazdaságokba. S ha valaha volt gyökeres átalakulás, akkor ez a pár esztendő alapvető változásokat hozott. Négy termelőszövetkezetbe tömörült a község lakossága: a Dózsába, a Petőfibe, a Hunyadiba és a Békébe. Közülük a Dózsa már régi múltra tekinthet vissza, de gyors iramú fejlődése gz elmúlt néhány évre tehető. A mostani zárszámadáskor a Dózsa 36 forintot osztott munkaegységenként. A többi három szövetkezet azonban mérleghiányos volt. Miért? Erről inás a vezetők, és más a tagok véleménye. És, éppen ezétt! Még lényegesek a különbségek a tagsag és a vezetőség között, és a vezetőségen belül, s ezek bénítják, fékezik a legerősebb akaratot is. A községi •pártszervezetek
