Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-09 / 57. szám
AZ EMBEREKBEN VOLT A HIBA A lövőpetri zárszámadás tanulsága — Tőlem irigyelte az elnök azt a szekér töreket, amit a brigádvezető adott? — öreg vagyok, nemrég jöttem ki a kórházból, az elnök mégis elvette az asszonytól azt a három szál fát, amit haza akart vinni. —- Amilyen a gazda, olyan a szolga: ha nem kap, hát szerez. Meghökkentem a pergő szó- suhatagtól. Valaki azt mondta nekem, hogy a lövőpetriek furcsa emberek: maguk közt beszélnek, de idegen előtt nem nyitják ki a szájukat. Erre cáfoltak most rá. A Március 15. Tsz kései zárszámadó közgyűlésére készültek. Nyolcvan-száz ember gyűrűje vett körül hirtelen a kultúrház előtt, * záporoztak a panaszok, kérdések, közben a szitkokkal sem takarékoskodtak, amelyeket a szövetkezetre, a vezetőségre szórtak: „Az elnök fóromba, nem enged meg semmit, de nem is ad semmit” — mondogatták. Minden volt, csak jó nem Hat órán keresztül, szünet nélkül tartott a közgyűlés a kultúrházban. Hat órán keresztül izzott a szenvedély a hideg teremben. A lövőpetri Március 15. Tsz több mint hétszázezer forint mérleghiánnyal zárta az elmúlt évet. Nem volt olyan termesztett növénye, amelyből elérte volna a tervezett átlagot: burgonyából 32, kukoricából 4, napraforgóból 3.4 mázsa volt holdanként. Hatszáz mázsa céklát terveztek, abból semmit el nem vetettek, de 700 mázsára kötöttek termelési szerződést. Tervezett kiadásaikat fokozták. de a növénytermesztésben 29, az állattartásban is csak 90 százalékra teljesítették az értékesítési tervet. Búr-, gonyánál a anyagráfocdítás 370 000 forint volt, s ehhez kell számítani a felhasznált munkaegységet, és gépi műn-, kát. Ezzel szemben 386 000 forint értéket termeltek. Még egy adat? az általánosan jellemző gazdálkodási helyzetről: egy munkaegység értéke terményben es pénzben 12,57 forint, a prémium 8,13 forint. A tsz-ben uralkodó állapotot tavaly mindennek lehetett nevezni, csak nem szervezett gazdálkodásnak.’ Természeti adottságaik nem kevésbé jók mint a szomszédos Nyírlövőinek, ahol 42 forinttal zárták az .évet A hiba az emberekben volt: vezetőkben és tagokban. A hibákat ismerik a lövőpetriek, amit nem • tudták, az elhangzott a közgyűlésen. Tavaly ősszel új elnököt, főkönyvelőt kapták. Azt az elnököt, akit „gorombának” tartanak, aki erélyesen vigyázza a közös vagyont, aki még a három szál fát sem engedd elvinni... „(harminc- százalékosokM A beszámoló, a mérleg ismertetése rámutatott a kellemetlen valóságra. A gazdálkodási terv, és ezzel együtt a premizálási javaslat a kibontakozás lehetőségeit tárta fel. A premizálásnál burgonyából a termés 15 százalékát javasolták. „Kevés! Akkor úgy lesz megkapálva” — kiabált közbe az egyik tag. „Harminc százalék kell!” — így többen. A vitában huszonnégyen szólaltak fel, s csak két-három ember beszélt a szövetkezet sorsát égetően érintő problémáról. Igaz, legtöbben fog] atkoztak az anyagi érdekeltség kérdésével, de korántsem az ügyet segítő módon, hanem a tavalyi — aki bírja marja — szemlélettel. Mi is van azzal a 30 százalékkal? Tavaly hivatalosan 20 százalékos premizálást alkalmaztak, azonban a liberális állapot miatt oda fajultak a dolgok, hogy „Ha. adtok naponta 20 kiló krumplit, akkor megyünk metszeni”, és ehhez hasonló esetekben így folytak ri az értékek. Végső soron az egy munkaegységre jutó jövedelemnek több mint negyven százalékát kapták meg prémiumként. Ezért a tavalyi 40 százalékos anyagi érdekeltségért születtek azok a nagyüzemi gazdálkodást megszégyenítő eredmények?! Pontosan ezért,! Mert eppen így nem volt semmi de semmi érdeke a tagnak a munkában, s mindez azoknak a rovására történt, akik igyekeztek becsületesen dolgozni. Azoknak, akik egész éven át végeztek a nem premizált munkákat. De a közgyűlésen ezek közül senki nem emelte fel a szavát. Sőt! A vezetőség egyik tagja, semmibe véve az ő általa is hozott előző esti határozatot, belevágott az értelmetlen hangulat kellős közepébe: „Két éve tíz volt, tavaly húsz, most legyen harminc százalék!” Az ilyen népszerűség aligha szülhet jó eredményeket. Ugyanez a vezetőségi tag rendszeres elő- legosztást is követel. Nagyon hasznos lenne az előlegezés — törekszenek is ennek előteremtésére a vezetők —, de a „harmincszázalékosok” azt nem veszik észre: miből? És saját ellentmondásukba keverednek. Két évet pótolni Sok, nagyon sok és nehéz feladata van Lövőpetriben a tsz új vezetőségének. Rendezni kell az elmúlt két év gazdasági hibáit, s még többet tenni az emberek nevelése érdekében. Meg akarnak élni a lövőpetriek is, és a termelő- szövetkezetben akarnak megélni, de egészen más irányba szükséges fordítani a közös szekerének a rúdját, mint amerre eddig volt Jó minőségű, mindenki által becsületesen végzett munka emelheti ki őket mostani helyzetükből. Az állam tovább sSgíti őket. Az elnök és főkönyvelő mellé képzett mezőgazdászt kapnak állami segítséggel. De a segítség csakis ott gyümölcsözik, ahol okosan tudják azt felhasználni. Legyen csak az elnök, a vezetőség kémén yke- zű, akadályozza meg a jogtalanságokat, és a tsz-tag érezze magát gazdának, a közös vágván tulajdonosának. Nem a vezetőség a gazda, s ha a tag megkárosítja a közöst, akkor önmagát lopja meg! Állásfoglalás a rmnázw&i tagozatok kérdésében A Művelődésügyi Minisztérium vezetői tanulmányozták az új gimnáziumi tan tervek országos vitáján a tagozatok kérdésében kialakult álláspontokat és javaslatokat. A vitában részvevők többsége nem helyeselte az egymástól élesen elkülönülő humán-reál tagozatos megoldást. A minisztérium osztja azoknak a pedagógusoknak a véleményét, akik a két tagozatos rendszerrel szemben a gimnáziuma oktatás más, sokrétűbb differenciálását tartják helyesebbnek. Ennek megfelelően a minisztérium álláspontja a«, hogy olyan óratervek és tantervek kidolgozása szükséges, amelyek — egységes művelődési törzsanyagra építve — biztosítják a differenciálás lehetséges és szükséges formáit. Szaporítani kell tehát a speciális (nyelvi, matematikai, fizikai, kémiai, enek-zenei stb.) osztályokat. A tiszakanyári Havasi Gyopár Termelőszövetkezet március vegén piacra szeretné adni pecsenyecsibéit. A Kenyeres Gyuláné gondozta több mint kétezer darab négyhetes jószág darabonként meghaladja a 40 dekát. — A , képen: etetés. Szerkesztői üzenetek ismét az ifjúsági mozibérletről Pál Erzsébet és társai Nyír- pazony: A Borsod megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságé vizsgálata szerint, a Füzesabonyi Állami Gazdaság nem kapott önöktől korábban érdeklődő levelet. Cím hiányában a panaszolt munkabért és a munkakönyvét nem tudták postázni. Az Állami Gazdaságok Igazgatósága intézkedett, hogy a panaszos levelükben' feltüntetett címre postázzák a munkabéreket és a munkakönyvét. Csonka József Nyíregyháza: Személyesen keresse fel a tsz- elnókét az elmaradt földjára- dékának kifizetése végett. Bihari József Szatmárcsekp: Nyilvántartási hibától adódott a tévedés. Ha panaszával. közvetlenül a gépállomás igazgatójához fordul, rövjdebb idő alatt rendeződhetett volna szabadság ügye.. Intézkedtek; hogy március 31-ig szabadságát kivehesse, és a munkabért is kifizetik. Ellep Sándorné Sóstóhegy: Sóstóhegy állomáson a dolgozók kedvezményes utazási igazolványai nyilvántartásba vételének akadálya nincs. Sőt, a MÁV Debreceni Igazgatósága tájékoztatása szerint, vasárnap is átveszik nyilvántartásba vétel végett A Kelet-Magyarország március 2. számában megjelent, a mátészalkai Béke mozival kapcsolatos cikkre szeretnék válaszoLii. A gimnázium diákjai sérelmezik, hogy ifjúsági mozibérletüket nem tudják úgy használni, mint ahogyan azt szeretnék. Mátészalkán 400 darab bérletet adtunk ki azzal a céllal, hogy a fiatalok rendszeres látogatói legyenek mozinknak. A gyakorlat azt mutatja, hogy' az ifjúság elsősorban a közönségsikerű filmeket látogatja. Nem kívánhatják, hogy minden egyes filmnél, mindennap számításba vegyük az összes bérlettel rendelkezőket és főleg nem biztosíthatunk a bérletekre jegyet az utolsó pen» eekben. A további panaszok elkerülése végett javasolom, hogy az iskolák hízzanak meg mozifelelősöket, akik minden esetben előre gondoskodnának a bérletek beváltásáról. Utasítottam a pénztárost, hogy a jövőben fokozottabb körültekintéssel járjon el a bérletekre történő jegykiadáskor. Azt hiszem, hogy közös igyekezettel hasonló eset nem történhet meg. Esetleges panaszaikkal a mozi üzemvezetőjéhez forduliana, aki a hely« színen azonnal intézkedhet. Gvenes Béláné mozi üzem ver. Nem jogos a panasz Február 18. számunk Fórum rovatában közöltük Barth a Irén nyírbátori lakos panaszát. Arról irt, hogy február 4-ón' Győrtelek vasútállomáson hiába várták a Mátészalka fe’é közlekedő vonatot, mert az Porosaimén elakadt Mjvel mindnyájan munkába siettek, úgy gondolták, hogy ’ megállítják azt gz autóbuszt, amely ebben az időben halad át a községen Mátészalka felé. Integettek a vezetőnek, hogy álljon meg. ALEKSZANDR NASZIB0V: Fordította: SZATHA**RI GÁBOR M. — Számolunk ezzel a lehetőséggel is és keressük a megoldást a megfelelő szállítóeszközre. Dahát ezek az archívumok, amelyekről szó van, mennyiségre is meglehetősen tetemesek. Több száz nagy ládából állnak. A német titkos szolgálat állandóan abban a körzetben szaglászik és speciálisan a rejtekhely iránt gyanúsan érdeklődőkre vadászik. Aligha valószínű, hogy észrevétlenül el lehet az orruk előtt haladni egy akkora autó karavánnal, mint amekkorát ez az óriási iratmennyiség igényelne. A németek okosabbak lettek, nem úgy dolgoznak már, mint a háború első szakaszában. Távol állnak tőle, hogy lebecsüljék a szovjet felderítés erejét és lehetőségeit. A tábornok megköszönte Gsisrtovnak a jelentést. Az ezredes köszönt, s távozott. — Nos — mondta Likoiv, amikor egyedül maradt Asz- kerrel, — mi a véleménye az egészről? 1963. március 9. Aszker hallgatott. — Beszéljen csak, — mosolyodon el Lákov. Aszker felállt, s megfogta a szék támláját — És én mindennek ellenére hiszek abban, amit Homann mond — szólalt meg csendesen, de igen határozott hangsúllyal Aszker. Likov nem válaszolt. — Hiszek neki — folytatta Aszker — és nem tudok ellene semmit sem felhozni. Amikor beszélek vele egyenesen a gzemembe néz, kérdéseimre nyugodt, magabiztos hangon válaszol, elmond részletesen mindent, amit arról az ügyről tud. Érzem: Homann igazat mond. — Érdekes, — szólalt meg Likov elnyújtott hangon, gondolkodva, miközben a hamutartóba verte * cigarettájáról a hamut. — Tábornok elvtárs, ő egy cseppet sem igyekszik mosni magát. Ellenkezőleg: gyakran mond el olyan dolgokat, amelyek csak árthatnak neki. S a szeméről, hangulatának és hanghordozásának változásáról látom, hogy amikor ilyen, számára kedvezőtlen témákat hoz elő, jól tudja: baja lehet belőle... Pedig senki sem kényszeríti, hogy elmondja ezeket is. önszántából cselekszik így, mert sok mindenről hallgatna is. Mindaz, amit lehetőségem volt ellenőrizni a vallomásból: igazság. Az első betűtől az utolsóig, a legfontosabb tói a leglényegtelenebbig igaz... Ezt lehetne erre mondani: ez csak fogás, amellyel megnyerheti a nyomozó bizalmát, hogy az feltétlenül elfogyj e á további vallomását. Dehát az ilyen fogás csak egy esetben szükséges. Mégpedig, amikor a bűnöző tudja, hogy a nyomozók ellenőrizhetik a vallomását. Nem így van? — Megengedem. — Homann viszont nem is sejti, hogy a kezünkben van Schulz hadnagy, Lange Ober- gofreiter és még több más egykori katonatársa. — Mit javasol tehát, őrnagy? Hogyan kell fogadnunk mindazt, amit Csisztov ezredes közölt? Aszker hallgatott. .— No jól van. —- Likov fel« állt, Aszker tudtára adva ezzel, hogy a beszélgetés befejeződött. —- Magával hozta Homann vallomásait? __ Igen, ebben a dossziéban vannak. — Hagyja itt. Még ma ide rendelem hozzám Homannt. Szeretnék megismerkedni vele. Magát pedig holnap üél- előtt tízre varom. Másnap a megbeszélt időben, Aszker ismét megjelent Likov szobájában- A tábornok fáradtnak látszott. Nem aludt az éjjeL — Homannt kihallgattam, -K- mondta. — Pontosan ugyapaz a benyomásom, mint a magáé. Likov egy ceruzát vett fel az asztalról, szórakozottan, elgondolkozva forgatta az újjai között, aztán visszatette. — Ezek szerint, — szólalt meg kis idő múlva a tábornok —■ megegyeztünk, hogy hiszünk Homannak... De hogyan legyünk azzal, amit Csisztov ezredes jelentett? Magának van valamilyen oka rá, hogy ne higyjünk neki és az embereinek? — Nincs, tábornok elvtárs— Én sem tudok semmi ilyen okot. Csend lett. Egyikük sem szólt. Likov is, Aszker is gondolataiba merülten ült. — Lehetséges, hogy Ostburgban is, és Karislusteban is van rejtekhely? -r- folytatta a tábornok. — Az adott körülmények között nem lehet alaptalannak tekinteni ezt a feltételezést sem. De egyelőre nem tudom elfogadni. Két ok miatt. Az egyik: a két város túlságosan közel fekszik egymáshoz. Éppen . ezért semmi értelme nem lett volna kétszer elvégeztetni egy és ugyanazt a nagy munkát... A rejtekhely építésére gondolok. A másak ok pedig: Csisztov ezredesnek rejteikhelyről közölt adatai meglepően hasonlítanak Homann és a Bakuban letartóztatott ügynek adataira, önkéntelenül adódik a gondolat: ebben a két esetben vajon nem egy és ugyanarról a rejtekhelyről van szó? Emlékezzék vissza, minden egyezik: a rejtekhelyek berendezése, elhelyezése, az őrzés módszere... A tábornok felállt, fel-alá járt a szobában, majd Aszker mögött állt meg. — Az éjjel jelentést tettem a vezető elvtársnak. Megkérdezte tőlem: „Nem kellene-e inkább kockáztatnunk, s a Karlslusteban dolgozó csoportot átdobni Ostburgba? — Én nem tartottam ezt tehetségesnek. Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy innen küldünk felderitőt Ostburgba. Hadd nézzen utána mindennek a helyszínen. Aszker fel akart állni. Lákov a vállát fogta, s nem engedte felkelni. Az asztal túlsó telére ment, s fáradtan a karosszékbe ült — Magának kell mennie, Kerimov elvtárs. Aszker bólintott. Likov megfogta az őrnagy kezét. — Mi már beszélgettünk arról, milyen nagy szükségünk van ezekre a dokumentumokra. Csak emlékeztetni szeretném a régi fasiszta kémháló latra, meg azokra az új kémekre, akiket a megszállók teimészetesen igyekeztek ösz- szeverbuválni, s amikor elhordták az irhájukat, itthagyták őket a felszabadított részeken. Gondolja el. mennyi felbecsülhetetlen értékű információ van erről az összes gazemberről azokban az tortokban, aihelyeket keresünk. Dg ez még távolról sem minden. Gondoljon bele, mennyi jZóvjet hazafit hurcoltak meg és küldtek halálba a Gestapo, az Abwehr és az SD kinzó- gamráiban! (Folytatjuk.) de a GA 17—54-es rendszámú autóbusz elrobogott mellettük, holott úgy látják bőven volt állóhely a kocsiban. Az 5. sz. AKöV Személy- forgalmi Osztálya a kővetkező választ küldte a panaszra: Az említett napon és járaton Nagy Mózes autóbusz- vezető és Kánya Ilona kalauz teljesített szolgálatot, akiket az esettel kapcsolatban meghallgattunk és as elmondottakat jegyzőkönyveztük. Ebből, valamint » forgalmi menetlevelekből, illetve az eladott jegyek számából megállapítottuk, bogy az autóbusz Győrtelek buszmegállóból már túlterheléssel indult. A panaszt tevő állítása, bogy a kocsiban még volt férőhely csak feltételes lebet, mivel az autóbusz ablakai be voltak fagyva, így a belátás nem volt lehetséges. Vállalatunknál fennálló utasítások é-tei**’é- ben a járatszemékzet csak a kijelölt megállóhely Jieo állhat meg, attól eltérni szigorúan tilos. Az illetékes válaszol Ugyancsak a február .16. számunkban foglalkoztunk Túri Zoltán bújj pedagógus panaszával, aki árt kifogásolta, hogy a községi mozi páholyában a fal erősen fog, kabátját annyira bepiszkította, hogy az használhatatlanná vált. A megyei moziüzemi válla* lat kivizsgálta a panaszt és ez úton válaszol Túri Zoltán pedagógusnak: „Megállapítottuk, hogy a mozi nézőtéri páholyában az olajlábazat valóban rossz állapotban van és beszennyezheti a nézők ruháját A további kellemetlenségek elkerülése végett a szükséges intézkedéseket megtettük. Addig is. míg sor, kerül s mo- ziüzem tatarozására és belső festésére, papírral fedjük be a megrongálódott falrészeket. Köszönjük Túri Zoltán figyelmességét és kérjük, hogy a jövőben is tegye meg észrevételeit a moziüzemünkkel kapcsolatos hiányosságokról. Kecskovszki József igazgató
