Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-08 / 56. szám
26 OOO Hold dohány a távlati tervben Do hány termesztési ankét Nyíregyházán Csütörtökön délelőtt tartották meg Nyíregyházán a Dohánybeváltó és Fermentáló Gyárban a Szabolcs megyei dohánytermesztők ankétiát. A tanácskozáson, melyet Endré- di Endre elvtárs. az MSZMP megyei bizottságának titkára nyitott, meg, részt vett Lacz- kó B. László, az ÉM. dohányipari főigazgatóságának főmérnöke, dr. Olasz Ernő, az Í!M termeltetési és kiképzési osztályának vezetője és Cser István, a Debreceni Dohánybeváltó és Fermentáló Gyár igazgatója, valamint járási párt és tanácsi vezetők, s több mint 300 dohánytermesztési szakember. Hajdú Sándor, a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Gyár igazgatója Szabolcs- Szatmár megye dohánytermesztési távlati tervéről tájékoztatta a megjelenteket. Kedvező feltételek — Az első világháború után, a 20-as években az országban 20—26 000 holdon termeltünk dohányt. Ez a 30-as években 44 000 holdra növekedett, később újabb visszaesés következett — mondotta. Szabolcs-Szatmárban az idén több mint 15 000 holdon termelünk dohányt Figyelembe véve azt, hogy a távlati tervek végrehajtásának eredményeképpen a szőlő, gyümölcs és erdőtelepítések következtében 567 000 hold körül lesz a megye szántóterülete, a dohánytermesztés vetésterületét 26 000 holdra tudjuk növelni. Tehát ezek szerint a dohánytermesztés lehetőségei területileg biztosítva vannak. Kedvezőek az éghajlati tényezők is. Ezt bizonyltja az elmúlt öt esztendő termelési átlaga. A két aszálvos esztendőt is számítva 7,47 mázsás átlagot értünk el. — A7 eredmények még fokozhatok. Nagyon lényeges, hogy a dohány részére gondosan válasszuk meg a talajt. Legalkalmasabbak e célra a homokos összetételű, tehát homok, válvogos homok vagy homokos válvog talajok. Az olyanok, amelyeken kalászosokból 8—10 mázsás átlagot érünk el. Fontos a 60x40 centiméteres sor és növénytávolság megtartása, mely biztosítja holdanként a 24 000 dohánytövet. Sajnos az tapasztalható sok helyen, hogy ezt nem alkalmazzák, s így égy holdon csupán 14— 16 000 tő található. így kevesebb tőről kevesebb dohányt termelnek és sok ezer forinttal csökken a különben elérhető jövedelem. S mi lenne ha még gondosabbak lennénk. Mert bizony a múlt esztendőben iá megtörtént sok termelőszövetkezetben, hogy a 10—12 levélből 3—4 kinn maradt a szántóföldeken. Felsült vagy éppen nem törték le az érés időpontjában. Ez holdanként 1500—2000 forintos jövedelemcsökkenést eredményezett. I 5000 forint holdanként — Hogy érdemes dohányt termelni, azt számokkal szeretném bizonyítani. Nézzük meg ezt a szabolcsi dohánynál, melyet a dohányterület 80 százalékán termelünk. Az ismeretes osztályba sorolások alapján 1 mázsa dohány átlagára 1850 forint Ezek szerint 8 mázsás átlaghozam figyelembevételével 14 800— 15 000 forint az az összeg, amelyet egv holdon termelt szabolcsi dohány biztosít. Kiszámítottuk azt is, hogy átlagtermés és átlagminőség figyelembe véletéve] — ha 40 százalékos premizálást veszünk alapul vagy a kézi munkaerő szükségletet 160 munkanapban vagv 190 munkaegységben határozzuk meg —, a termelőszövetkezeti tag egy munkanapra minimálisan 36,50 forintot keres. Ez a minőséggel és a mennyiséggel arányosan növekedhet. Jelentős ^ állami támogatás — A dohánytermelés növelése, minőségének fokozása és a tsz-ek jövedelmező gazdálkodása érdekében kormányzatunk sokat áldoz. Itt kell szólnom a pajtaépítésről, mely rendkívül olcsó és előnyös, mert az állam támogatja a szövetkezeteket. Egy holdhoz elegendő térfogatú és jó minőségű pajta teljes beruházási költsége 36 000 forint. Ebből a 3004-es kormányrendelet alapján megtérít az állam 25 000 forintot. A dohánypajta átadásával egyidejűleg ezt az összeget jóváírják a termelőszövetkezet számláján. A fennmaradó összeg. 11 000 forint, mely 15 év alatt kerül visszafizetésre. Most,'majd 1964-ben és az azt követőben évenként 4000 holdra elegendő pajtatér épül Szabolcs megyében. Ezzel szemben a dohánytermelés területe évenként 3000 ho'ddal gyarapszik. Ezek szerint az öt esztendő alatt minden dohánytermelő tsz és állami gazdaság dohánypajta igényé kielégítést nyer, s nem kétséges, hogv így a megye előtt álló dohánytermesztési feladatokat teljesítlük — fejezte be tájékoztatóját Hajdú Sándor. ff. k.) Rácz Ignác, a mán doki Üj Elet Termelőszövetkezet juhásza jószágaival. (hammel felv.) Megkétszereződik a háztáji naposcsibe-ellátás A tavaszi fagy elleni védekezés módszerei A nők feladata az árutermelésben A MÉSZÖV és a Megyei Nőtamács szervezésében tegnap kétszáz vidéki — termelőszövetkezeti, nőtanácsi. — asszony tanácskozott Nyíregyházán a nők előtt álló közvetlen termelési és termelésszervezési feladatokról. A nőtanácsok névelő munkájában mind jelentősebb helyet foglal el falun a gazdasági előrehaladás segítése. A nagyüzemi gazdálkodás térhódítása kizökkentette megszokott irányából a kisüzemi jellegű háztáji termelést. Ennek a következménye, hogy bizonyos áruféleségekből, amelyekből korábban szinte teljes egészében önellátóak voltak a falusi családok, sokkal nagyobb az igény mint korábban volt. Ügyannyira, hogy a háztáji gazdaság sokkal nagyobb mértékben jelentkezik vevőként mint eladóként. mert a házikertekben nem termelték meg ezeket. A kisüzemi palántaelőállítás bizonytalan, s nem is ért hozzá sok háziasszony. Igen egészséges az a javaslat, hogy egy-egy községben, a helyi igények alapján, közös melegágyat létesítsenek a paradicsom, paprika, zeller stb. nevelésére, ezáltal jó fajtájú, egészséges palántákhoz juthatnak a háztáji kertek tulajdonosai. Ügy jellemezték a tanácskozáson, hogy az asszonyok kezdeményező szerepe — ha sok akadályba is ütközik még — mind jobban kiszélesedik a falu társadalmi életében is. Ezért vár komoly feladat a nőtaná.csokra, azok aktíváira — és a földművesszövetkezetekre —, hogy megértessék a háztáji gazdaságok mind joob kihasználásának a fontosságát. A mezőgazdasági gépkísérleti intézet az Országos Meteorológiai Intézet Martoovásári Agrometeorológiai Obszervatóriumával és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem meteorológiai tanszékével együttműködve kidolgozza a tavaszi fagyok elleni védekezés leggazdaságosabb módszereit. Az első kísérletekre W62. májusában került sor, amikor a kertészeti kutató intézet Érd-Elvira majori üzemegységében termén yszá rí tasra készített hőlégfúvót alkalmaz- tak a törpe őszibarackosok fagyvédelmére. Az idén kiterjesztik ezeket a kísérleteket, s többféle hőlégfúvót, olajkályhát és öntözési módszert próbálnak ki a fagykárok elhárítására. Az ellenőrző területen a levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának alakulását 300 elektromos hőmérővel (tenmisztorral) mérik. / Kisszántói Pethe Ferenc emlékünnepségre készülnek Tiszavasvárihan A háztáji gazdaságok önellátást biztosító szerepét szükséges visszaállítani úgy, hogy egyes termékféleségekből árut is — és több árut — adjanak a népgazdaságnak. A tojástermelés ez idő szerint a megyében kilencven százalékig a háztáji baromfitartásra hárul. Ha a jelenlegi mintegy évi hatvandarabos tojás- íeimelési átlagot kilencven—száz darabra emelik, akkor 30—40 millió forinttal gyarapszik évente a háztáji gazdaságok bevétele. A baromf i ne velésben nagyot léphetnek előre a háztáji gazdaságok. Szinte valamennyi falusi portán van ki nem használt gazdasági épület. Ezekben százszámra nevelhető a naposcsibe. Javul a naposbaromfi-ellátás. Az idén a tavalyinak készeresét — 1 millió 200 ezret — biztosítják a háztáji gazdaságok részere. Erősen lecsökkent a víziszárnyasok nevelése. Elhangzott olyan javaslat, hogy a libáit neveljék fel a tsz- ben, mert ott biztosítható a közös legelő, a szakszerű gondozás, s a felnevelt állatokat kisüzemi módszerrel, háztájiban hizlalják meg. Az utóbbi években száz vagon számra szállítjuk a hagymát, karalábét és más zöldségfélét idegen megyékből, 200 évvel ezelőtt, 1763. március 30-án Szentmihályon, a mai Tisza vasvári ban született Kisszántói Pethe Ferenc, a magyar tudományos gazdálkodás megszervezőjének egyik úttörője. Középiskoláit Debrecenben végezte, két évig tanítósko- dott, majd Hollandiába ment, ahol elvégezte az akadémiát. Sokoldalú műveltségre tett szert. Az irodalomban, természettudományban egyaránt jártas volt, de figyelmét leginkább a mezőgazdasági tudományok kötötték le. Nyolc évet töltött külföldön, járt Dániában, Németországban, Angliában, tanulmányozta a mezőgazdasági termelést. Az e téren elért munkásságáért többször kitüntették. Gazdag tapasztalatokkal tért vissza Magyarországra. Tudását igyekezett hasznosítani. Egyik alapító tagja a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiának, amelynek egy ideig tanára is volt. Ezekben az időkben szerkesztője az első magyar gazdasági hetilapnak, a Vizsgálódó Magyar Gazdának. A lapban erőteljesen hangoztatta a 'magyar gazdaság megújulásának fontosságát. Kezdeményezésére a lapból a vidéki értelmiségiek felolvasásokat tartattak a parasztoknak. Az akadémiától az Eszter- házyak hatalmas kiterjedésű birtokára került jószágigazgatónak. A nagybirtok levegőjét azonban nem tűrte sokáig. Amint tehette, önállósította megát. Kolozsvárott nyomdát állított fel. Napilapot és folyóiratot jelentetett meg. 1832-ben halt meg Szilágy- somlyón. Számottevő irodalmi, elsősorban mezőgazdasággal kapcsolatos tanulmánya maradt. Ezek közül legjelentősebb a Pallérozott mezei gazdaság című anyag, kb, 2000 oldalnyi terjedelemben. A jubileum alkalmából március 30-án a Hazafias Népfront, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a helyi párt, tanács és tömegszervek emlékünnepséget rendeznek szülőfalujában, Tiszavas- varibap. Ismertetik életét, méltatják munkásságát. Az ünnepség keretében kőnyv- és dokumentumkiállítás Is nyílik. A Kisszántói Pethe Ferenc munkásságával kapcsolatos anyagokat, dokumentumokat Gombás András nyugdíjas pedagógus évek óta gyűjti. h.L Fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR — Volt nálunk egy Schulz nevű hadnagy. Becsületes fiú, a nácikat nem valami nagyon kedveli, a katonákhoz igazságos.» Egyszer úgy adódott, hogy én mentettem meg az életét. Ütközet volt, mi éppen visszavonultunk. Schulz és én egymás mellett álltunk, amikor a közelben egy akna yá- gódott le. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy magammal együtt a földre rántottam a hadnagyot is. S abban a pillanatban akkora robbanás reszkettette meg • a levegőt, hogy majdnem kiszakadt a — Ugyan! — Homamn ednevette magát. — Gondolom, hogy a raktárban keletkezett tűzeset előtt azt sem tudta, hogy egyáltalán létezem. HETEDIK FEJEZET 29. Hálom hét telt el azóta, hogy Aszker visszajött a frontról, s Dikov tábornokkal beszélt. Likov most ismét Kerimov őrnagy jelentését hallgatta. Aszker » beszámolt Schulz hadnagy, Herbert Lange Ober- gefreiter és a többiek kihall28. Aszker óvatosan az élelmiszerraktárban történtekre terelte a kihallgatás menetét. Ügy tartotta: a tűzesetről való beszélgetés komoly próbakő lesz Homann számára. Ha valami kémszerveaet megbízásából jött, akkor minden igyekezetével ki kell emelnie, fel kell nagyítania a maga szerepét a tűz oltásában, hogy a továbbiaknak, a soron kívüli szabadságnak és az otthoni látogatásnak megalapozott indoka legyen. De Homann pontosan ellenkezőleg viselkedett Kijelentette. hogy semmi különösebbet nem tett, s tulajdonképpen nem sok alapja volt az ő kitüntetésének. — Hogy hogy? — csodálkozott Aszker. Homann vállat rántott — Én magan sem tudom felfogni, miért történt az egész. Sok minden nem egészen érthető, őrnagy elvtárs. Itt van például, hogy egy hónappal ezelőtt megmentettem a századparancsnok életét — Homann elmosolyodott, hangjából melegség áradt dobhártyánk. Később, amikor magunkhoz tértünk, Schulz sir. ni kezdett. Igen megindult, el- érzékenyült jelentést írt az esétről, a parancsnokságnak. Azt gondolja, hogy szóltak hozzám egy szót is érte? Azt sem mondták, hogy fapapucs. — Most pedig szabadság is, meg elismerő szavak is? , — Pontosan! És még egy: mielőtt elutaztam a szabadságra, odamentem Schulz hadnagyhoz, Tudja, nekem úgy tűnt.» hogyan is fejezzem ki magam... hogy ő sincs teljesen tisztában ezzel az egész esettel, vagy a fene tudja... — Régóta ismeri Hans őrnagyot? — Nem értem a kérdést. — Szóval... Hans őrnagy valamiért talán kedveli magát? gatásáról, meg a Georg Ho- mannal folytatott beszélgetésről. — Következtetéseket, őrnagy, — mondta Likov, amikar Aszker befejezte. — Vonjon le mindebből következtetéseket! — Következtetéseket? — gondolkozott el Aszker. — Ez a következtetésem: Georg Homann igazat mond. x Likov mintha kissé furcsán nézett volna Aszkerre. Aztán megnyomta a csengőt. Az adjutáns jött be. — Mondja, megérkezett Csisztov ezredes? <— kérdezte Likov. — Igen, tábornok elvtárs. Itt van és vár. — Küldje be. Csisztov lépett a szobába. Hatvanöt év körüli, beteges külsejű, magas, szikár ember. Polgári ruhát viselt, akárcsak a többiek, akik a szobában tartózkodtak. —- Tegyen jelentést arról az archívanyagot . őrző rejtekhelyről. Mondjon el róla mindent, elejétől kezdve. Csak röviden, — mondta Likov. — Értettem. — Cssisztov egy nagyot köhintett a tenyerébe, s elkezdte. — Fél évvel ezelőtt tudomásunkra jutott, hogy az RSHA-ból igen fontos utasítást küldtek szét a Gestapo, az Abwehr, az SD és az SA valamennyi szervezetének. Maga Heinrich Himmler SS-Redchsführer írta alá. Az utasítás előírja ezeknek a szervezeteknek, valamint az Algemeine-SS, a Waffen-SS, a .Verfügungstruppen- és a .,Totenkopf” kötelékeinek Is: kövessenek el mindent, hogy archívumaik sértetlenül megmaradjanak, és semmilyen körülmények között se kerüljenek az ellenség kezébe. A Keletről való evakuálás esetén az archívumokat szigorú őrizet mellett a meghatározott pontokra kell szállítani, ahol azokat rendszerezik és speciális fémládákban átadják titkos- megőrzésre. Azt, hogy hol, milyen pontokon és kinek a vezetésével hozták létre ezeket a rejtekhelyeket, mennyi a számuk és tulajdonképpen milyenek ezek, ezt eddig még nem tudtuk megállapítani. — Csak vagy két és fél hónapja kaptunk bizonyos információt. — szólt közbe Likov. — De mindössze egyetlen rejtekhelyről, pedig bizonyos, hogy jóval több van. — Ostburgban? — kérdezte Aszker. — Ostburg? — Csisztov ezredes elcsodálkozott — Nem. Egy másik helységről van szó. — Nem Ostburgbazi, — mondta maga elé Ltkov tábornok, mintha hangosan gondolkodna. Aszker hangtalanul mozgolódni kezdett a helyén. — Ez a város Hamburg alatt, az Elba partján van, — folytatta Csisztov. — Melyik partján? — kérdezte vissza Aszker. — A bal partján, vagyis a nyugati felén. Pontosabban: nem magán a folyóparton, hanem valamivel arrébb tőle. — A város neve? — Kar Isi us te, — mondta Csisztov. — Feltételezhető, hogy a városka közelében, az erdőben, valahol a folyónál egy föld alatti rejtekhelyen vannak azok az iratok, amelyekről szó van. Pontosabban: egy része ezeknek az iratoknak. A rejtekhelyét azzal a céllal létesítették, hogy megőrizzék az archívumokat akkor is, ha Németország elveszti a háborút, s megszáll-' jáik a területét. — Engedje meg, tábornok elvtárs. — Aszker felállt a helyéről "— Megkérdezhetem, milyen forrásból szerzett tudomást az ezredes elvtárs az archívumokról és a rejtekhelyről? — Tessék. — Likov Csisztov ra nézett. — Válasizoljon Kerimov őrnagynak. — A forrás — felelte Csisztov — az egyik feldérítőnk, aki a környéken tevékenykedik.. Aszker felállt, odament az Európa-térképhez, amely a szoba egyik falát teljesen hosszában befedte. Vonalzót tett rá az egyik ponton, s méricskélt valamit. Asztán visz- szament helyére. — Mindössze százötven kilométer — mondta. — Csak annyi választja el Osztburgot KarlslusttöL Az egyik bal, a másik a jobb partján van a folyónak. A többi mind megegyezik: a rejtekhelyek elhelyezése, berendezése, az őrzés módja, a csomagolás. — Igen, még a csomagolás is egyezik, — bólintott Likov. Csisztov hallgatott, ö fegyelmezett volt, s nem adott fel kérdéseket. Likov tábornok megmond majd mindent, ami szükséges. — Két rejtekhely két szomszédvárosban... — Aszker megtörölte a homlokát. — Különös. — Hallgassuk tovább Csisztov ezredest — mondta Likov. Aszker leült. Csisztov folytatta: — A rejtekhelyét egy speciális csoport keresi. Működési körlete Karlslusteban van. Ügyesen, nagy aktivitással dolgozik. Eddig sikerült meghatározni, melyik körzetben van az objektum. Ennyi az egész. Ettől egy lépéssel sem tud tovább haladni a csoport. Nehezen hihető, hogy a kém- alhárítók még nem szereztek tudomást róla. Ott most maximális óvatossággal dolgoznak a mieink. A legkisebbb melléfogás' katasztrófához vezethet. — Bocsásson meg, ez mikor történt? — Aszker nyugtalanul mozgolódott a széken. — Azt kérdezi, mikor lett ilyen bonyolult a helyzet, s mióta szaglásznak jobban utánuk a németek? — kérdezte vissza az ezredes. — Igen. — Vagy negyven nappal ezelőtt... — No és. — tette fel a kérdést Aszker — gondolja, hogy nehéz lenne elszállítani onnan az iratokat és valami más helyen egy új rejtekhelyét építem? (Folytatjuk) ALEKSZVVI)R IYASZIB0V: 1963. március 8.
