Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-06 / 54. szám

NYÍLT IF VÉL erős emberhez Március 2-áu este a nyír­egyházi kisállomás váróter­mében időztem, amíg jött a villamos Két férti beszélge­tésére letten* figyel--"« Az egyik áros. maga;, széles valló volt, a másik alacsony, bizonytalan tekintető, A ma­ga« vitte a szót. Meglátszott rajta, hogy valaha földdé1 dolgozott Talán pár nohár bor is segítette erőteljes el­beszélését. amelyet alacso­nyabb barátjához, intézett. Az 1950-es évekről s valami sérelméről és egy kivehetet- len személyről beszélt E sze­méllyel kapcsolatban jelen­tette ki: „Légy nyugodt, azóta már ősszejárom az egész megyét, de sehol sem talá­lom. Pedig alaposan kioktat­nám'- — és sokatmondóén tenyerébe köpött. A villamos iött és megza­varta ezt az esti beszélgetést, pedig szívesén kapcsolódtam volna hozzájuk vitapartner­nek Tisztelt ismeretlen, erős ember' Sokáig gondolkodtam a maga kijelentésén. Több minden késztetett erre. töb­bek. között az hogy az 19ö0-es éveknek százezrekkel együtt én is cselekvő részese voltam. Egyszerű közkatona, de cselekvő, aki hitt és ma is hisz az eszmében, abban, hogy újat teremtünk a régi romjain. Ez a hitünk gyak­ran párosult vak hittel is, emberek és tettek iránt, — de őszinte volt Mélységesen meg voltunk győződve arról, hogy ami történik az helyes, szükséges, hogy nélküle esz­méink nem válhatnak va­lóra. Ha néha mégis apróbb kételyeink támadtak, akkor legyőztük azokat, és önbí­rálattal megtorpanónak mi­nősítettük moaunkat a „ne­hézségek■” előtt. viiuatz*., att/i mondom el — nem a maga kijelentése késztetett vallomásra, — mert mi. akik azokban az években és azóta is dolgo­zunk már rég megvontuk az ötvenes évek mérlegét. Ez nem volt könnyű Hiszen rajtunk tálán többször és «rdesebben csattogott a bi­zalmatlanság ostoré, mint magán: kívülállón! (Kijelen­téséből feltételezem. hogy akkor is kívülálló volt ég ma is kívülálló.) Aki nálunk szóval, vagy tettleuesen akar „oktatni”, azt nevezem kí­vülállónak. Tehát maga ezek között a rendkívül csekély számú revansista kívülállók között van akik rendszerint handa-bandázni és zavart- kelteni szoktak az emberek alakuló, vagy már kialakult egrjségében. Pártunk leszámolt az elkö­vetett hibákkal Az igazság talaján felelősségre vont. el­mozdított helyér öl embere­ket akik a bűnök kolabo- ránsai voltak. Mindezekért n maaa kiie- lentése felelőtlen demagóg és ezért elítélendő Voltak nagy sebek, amelyek gyó­gyulófélben vannak vagy már be is heoedtek. A maga megnyilvánulása, amely a durva és értelmetlen bosszút nyilatkoztatta ki. nem. tép­het újabb sebeket Éppen ezért látnia kell. hogy a ma­ga erőmutatványa semmiség, mert elsöpri az az összefo­gott közös erő, amely máról holnapra új emeleteket húz, formálódó építményünkre. Ennek az értül.etvek föld­szintjét az ötvenes években építettük és átalakításokkal, lám kitűnően bírja most már hasznos terhét. Ha pár percet késik azom- baton a villamos ezt mond­tam Volna el magának sze­mélyesen: Vincze György Elkészült a tiszabezdédi szép, ú.) művelődési ház. Bővül megyénk hajóútja 312 kilométeres természetes vízíútja van megyénknek. Bár a megyének 300 kilométer hosszú hajóútra volna lehető­sége, a közeljövőben — mint­egy 10 éven belül — a Tisza- lök—Záhony közötti 112 km hosszú szakasz hajózhatóvá tételére lehet számítani. A felsötiszai hajózás akkor vá­lik lehetővé, ha megépül - a tervek szerint a következő ötéves ten' időszakában — a Tisza második vízlépcsője. Elmegy az utolsó vagon alma is Ötven vagon burgonya csiráztatását kezdik Uj jéggyár a nyíregyházi almatárolóban E hét közepén az utolsó vagon alma is elhagyja a nyíregyházi tárolót: március első hetére már csupán 20-25 vagonnyi áru maradt csoma­golásra. A téli hónapokban — a szokatlanul nagy hideg elle­nére — folyamatosan szállítot­ták a jó hírű szabolcsi almát keletre és nyugatra egyaránt. A legnagyobb tételt megren­delők között találjuk Angliát, az NSZK-t, Ausztriát, Szov­jetuniót és Csehszlovákiát. Teljesíteni tudták a megren­deléseket a mínusz 30 fokos hidegben is: a hűtokocsikat előmelegítették s ezzel meg­óvták az árut a fagytól, összesen 5-50 vagon szabol­„Csak egy házasság bomlott fel" 100 lakodalom emléke — Muri után az anyakonyvvezeiöhöz Nyugdíjba ment az őri vőfély Dankó Miklós, ez a huncut- *zemü, derűs arcú, ősz bajú- *zú hatvanhárom esztendős jó öreg eddig öt tanács vb. elnökkel, s ugyanennyi vb. titkárral dolgozott a tanácsok megalakulása óta Őrben. Öt magát viszont most negyedíz­ben választották meg tanács­tagnak a 16-os körzet lakói­nak jóvoltából. Volt ö ré­gen törvénybíró is, de mindig a nép oldalán állt. Most is tanácselnök-helyettes, mint évek óta. S csak úgy szíves- sédből, az emberek bizalmá­ból dolgozik fizetség nélkül mint tavaly vagy azelőtt. „REG VOLT...“ Örömmel mutatja a bordó­piros tanácstagi igazolványt, de még őrzi a régieket is. Szí­ve azonban más öiömöket és sok sok vígságot rejti S ezt tudja róla a falu apraja nagy­ja, akiknek neveit, de még a születési éveit is jobban nyil­vántartja mint az anyakönyv. Hogyne, hiszen. Dankó Miklós hosszú idők óta az őri háza­sulandó fiatalok vőfélye. — összeszámoltam — mond­ja — eddig 100 lakodalomban szolgáltam. Sok vígságot. örömkönnyet láttam, s csal­tam strófáimmal az édes­anyák és menyasszonyok sze­mébe — emlékezik. — Neki is én voltam a nagyvőfé've — mutat az ötven esztendős Fe­kete Istvánra, a hivatalsegéd­re. — Rég volt, akkor még magam is nőtlen ember vol­tam. — Sok élményben volt ré­szem, no meg elegendő fur­csaságot is láttam — beszéli Miklós bácsi. — Soha nem felejtem él, hogy megbámul­tak bennünket Nyírmadán Czine Miklóssal a másik vő­féllyel, amikor két szürke, fel­pántlikázott. raffiával díszí­tett lovon megjelentünk a menyasszonyos háznál. Tud­játok, az újsoron lakó Szabó Jóskának hoztuk onnan a lányt feleségnek. Hazafelé jö­vet betértünk Vaján a csap­székbe, s ha jól emlékszem 10 pengőst löktem a kocsmá- rusne ele. Hozott js a lánya a pincéből olyan bort, hogy rög­vest a fejünkbe szállt, A lo­vam meg feljött a grádicson, s belépett a kocsmába. Én meg felültem rá ott helyben „HA NINCS BENNEM BOR...“ — Ha nincs bennem a bor, nem tettem volna én meg — szabadkozik az öreg Dankó. — A Gál Bandi lakodalmára emlékeztek? No az három éj­szakába nyűit. Május elseje előtt való este kezdtük. Mikor, a csigát csinálták. Aztán foly­tattuk másnap éjjelizenével. De akkor ezt úgy kellett csi­nálni, ne hogy szemet szúrjon a csendőröknek, mert mindig erre cirkáltak május elsején. S a lakodalom pontosan erre az időre esett... Utóbb már kettős funkciója lett az öreg Dankónak. — Én voltam a tanácselnök­helyettes is, meg a vőfély is. Beszéltem itt iß, meg a lányos háznál is. Én vezettem fel a fiatalokat az anyakönyweze- töhöz... Csak a saját, meg a Mocsár Géza lakodalmával jártam meg. Akkor még 21 napot kellett várni a kihirde­téstől, csak utána házasulhat­tak. Igen ám, csak az én Gé­za fiam, aki különben cigány­fiú, egy nappal később jelen­tette a dolgot rohodon a jegy­zőnél. Nálunk őrben már ösz- szfcjött a násznép, sütöttek, főztek, csak a menyasszony hiányzott. Saját felelősségem­re adta ide az anyja, s itt há­zasodtak össze. De csak amu­ri után — nevet az öreg. Kevés hasonlót ismer a há­zassági krónika. De olyat is mint az öreg vőfély lakodal­mát. Mert akkor meg Dan­kó Miklósnak a vőlegénynek kellett lóra ülni, s a szom­széd községbe vágtatni a hi­vatalos írásért. De megsze­rezte ha csalafintasággal is. — Ezek már csak emlékek. De megőrzőm míg élek. Fele­ségemet eltemettem, s azóta hiába hívnak vőfélynek. 4 VIGASZTALÓ Nem cseng ajkán a könnye­ket csalogató strófa, nem strá- zsáj éjszakákon át a meny­asszonyra vigyázva. Ej pedig egykor, hogy tudott táncolni, kedvet csinálni, s pénzt csal­ni a menyasszonyok részére a lakodalomban! — Csak egy dolog maradt vigasztalónak. A száz házas­ságból, melynek összehozásá­ban vőfélykedtem, csak egyet­len bomlott fél. Farkas Kálmán Kutyaroszág ambemem- látta, hegykoszorúzta völgy- benn terül el. Nem nagy, de boldog ország. A gondos ősök tiz-húszméteres átmérőjű fákkal ütették be igen sűrűn az egész országot. Minden fa tövében nagy mennyiségű ízes csont volt elásva. Házak sem voltak, csak ötletesen kikép­zett .házsarkok, amelyekből szinte lépésenként akadt egy-kettő. Mindenfelé barát­ságos úttalan utak zöldelln dús cserjék, bozótok. Az ál­lampolgárok levegős, ké­nyelmes faházakban, finom szalmán aludtak. Az ország lakóinak vezetéknevük nem volt. Fifinek. Pimpinek, Hék- tomak, Pajtásnak, Bún dós­nak. Mackónak stb. nevezték egymást. Az emberek a század ele­jén kerültek kutyaországba. A kutyák csak annyit tud­tak róluk, hogy valahol a föld másik félén, nagyon primitív módon, kényelmet­len, zsúfolt kőhazakban él­tek, rideg aszfaltos, fával alig szegélyezett utakon jár­tak, és szegények a csont rágást szinte nem is ismer­ték. Ekkor került egn Berci nevű kutyához a még kölyök Reiner Alfonz. A kis Reiner helyes ember volt. bár elein­te Sokat vadóckodott, csak tojásos galuskát evett, azt is esi almát csomagoltak, tettek postára a nyíregyházi aima- tárolőban az idei télen. Ha véget is ér e héten az almatároló speciális munkája, nem „húzzák le a rellóti* az újabb almaszüretig. Több mil­lió forint értékű árut tárol­nak a kereskedelem, a köny- nyüipar megbizásából. Emel­lett megyénk mezőgazdasági termelését is segíteni fogja a nyíregyházi almatároló: 50 va­gon burgonya csiráztatását kezdik meg, melyet a sza­bolcsi termelőszövetkezetekhez juttatnak el. Megkezdd működését az al­matároló új jéggyára is, amelynek termékére elsősor­ban a HUNGAROFRUCT számit a primőrök tárolásá­ban, szállításában. Embertörténet salátával vagy idei zöldbor­sót vagdalt bélszínnel, eset­leg bablevest... De ahogy nőtt érezve ma­ga körül a szeretetét, szinte hozzáidomult a kutyaélethez. Berci özvegy kutya volt, magányosan élt, hűséges tár­sa nagyon a.szívéhez nőtt. Nyugalmuk azonban nem tartott sokáig. A közelben néhány fehér agár megjegy­zéseket tett, hogy rettenetes ez az emberszag, mit képzel ez a Berci! Egy dr. Szuszy nevű pincsi pedig azt ter­jesztette, sőt levelet is írt a Központi Csontlevéltárba — Berci főnökének, — hogy a környéken a kutyagyerekek félnek Reinertől, hiszen olyan nagy és félelmetes ha­lásza van Berci magyarázta hogy dr. Szuszy ban nincs semmi kutyaérzés, ő maga az, aki utálja a kutyagyereke­ket és a kis Reiner re fogja, pedig az emoer igenis szereti az állatokat é\ a kutyaköly- kök is szeretik őt, gyakran játszanak együtt. Másnap Fifi, a bozót-felül- vizsgáló kereste fel Bercit. Figyelmeztette, hogy az em­berek nem futkoshatnak a 4 TÍZÉr-1el<>j>on — inkognitóban dinikor a gyenyeci aem, nem yvenyednem — ibolya* Ibik». Hi» — ^ors7ámmnl. vauv *»élk»il? Reggel hét óra. Biztató t; Búza téri TÜZÉP szénkész­lete. E gondolattól a kerítésről leolvad a fehér dér. Csak a lábunk és a Kezünk fázik. Topogunk, markunkba huhu- zunk. Egyre többen leszünk... Végül elbillen az arány: több az asszony, mint a férfi. A férfiaj< — mintha egymásnak titkos lelt adtak volna. — odébb sétálnak Lány, vagy asszony? A női társaság — egyiknél Sincs óra — azonban fél nyolc­kor kideríti, hogy nyolc óra élmúlt és mind gyakrabban emlegetik Ibikét. Ibit és Ibo­lyát Hamarosan megtudom, hogy ez a három név egv sze­mélyt takar, a TÜZÉP telep­vezetőt. Nemsokára égy vaskos rém­regén vbez elegendő történetet gyűjthetnék össze Ibolyáról, A jelenlévő asszonyok — szin­te kivétel nélkül — estvmást túllicitálva és hangoskodva beszélnek. Alacsony, szemüveges, öreg néni, kinyilatkoztatja hogy Ibolya még lány, de rosszin­dulatú. Egy sovány, szintén koros ass7,ony véleménye sze­rint azonban Ibi férjnél van, bár lassan mozog. Gusztustalanul pletykálnak róla, pedig közelebbről egyik asszony sem ismeri őt. Kár, hogy nem 13-as... Háromnegyed nyolc előtt, sorszámot oszt a portás. Az asszonyok egymás kezéhől marják ki — pedig ez még csak sorszám. Hát a szén...?! Holott mindenkinek iut tü­zelő. Hiába, az „aki bírta marja” — elv mélyre eresz­tette gyökereit. A 14-es sorszámot kapom. A tömeg lélektana azonban máris hatással volt rám, mert gondolatban azon tanakodom: kár. hogy nem 13-as. az szerencsésebb. Háromnegyed nyolc. Negy­venen lehettünk. Az Ibolya alapnév egyre több változat­ban hangzik -el. mondva, hogv ,,már rég elmúlt nyolc óra. de ő most kényelmesen bevásá­rol, nem törődik azzal, hogy mi itt fagyoskodunk.” Nyolcat harangoznak Meg­jelenik a TÜZÉP telepvezető. Vaiaki sokaunondóai: meg­jegyzi: „Ibi rosszul aludt!” A ,,paradicsomban“ A sorszómosok közöt' akad­na k sorszám nélküliek Ezek nemrég jöttek de «zemtény- vesztő módjára — szinte érte hetetlenül — közvetlen a be­járathoz fúriák magukat. Mi sorszámosok azonban bizton­ságérzettel várunk. Amikor ki­nyílik a kapu. hadakozunk el­lene. hogy sorszám nélkül bárki bejusson A kapunvj+ó férfi beengedi az első tíz sor- számtulaidonost. A tolakodó sorszám nélküliek szitkozódva elsomíordálnak, szégyenkez­nek a sikertelen csel miatti Félóra múlva 14-es sor­számmal a kezemben én is a „paradicsomban” vagyok. Nem választ el kerítés a széntől! O is ember Az események most már gyorsan peregnek. Mindenki zsákjába meri a szenet, a te­lepvezető pedig mérlegel és fizetteti Alaposan megnézem öt. Csak az arca latszik Id a ruhából Dermedt kezével alig bírja megfogni az aprópénzt. O egész nap itt a hidegben teljesít szolgálatot, s közben mennyit kell bajlódni egyes vásárlókkal. Ki csodálkozik hát azon, h* nem stimmel mindig a szó es a telepvezető elfárad a jogta­lan vagy a gyakori szénhiány miatt jogosan elégedetlenke­dőkkel vívott csatákban Ö is ember! Egymásután hagyjuk e! * TÜZÉP-telepet. — természe­tesen — szénnel, Telefonon felhívom Kiss Ernő elvtársat. a TÜZÉP igazgatóját. Tőle tudom meg, hogy Wolg Ibolya,— akit reg­gel az asszonyok jogtalanul tatájukra vettek — tizenkét éve dolgozik a vállalatnál. Munkájával nagyon meg van­nak elégedve. Minden Időben helytáll. (v. gj.) Korszerű növényvédelmi felszereléseket kapnak a háztáji ^vümölcstermeiök A megyében már több mint ka. Metszik, tisztogatják a fá- 30 000 hold gyümölcsöst gon- kát, s felkészültek a vegvl dóznak a szövetkezetek nagy- védelemre is. Több mint 300 üzemi módszerekkel. Az egész vagon permetező anyagot, falvak határara kiterjedő al- többnyire kén és olajtartalmú máskertekben már teljes len- szereket tároltak eddig erre a dülettel indult a tavaszi mun- fontos munkára. bozótban, a csontok és a házsarkok közelében, csak messze-messze a tengerpart mellett, a részükre készített ápolt parkokban és aszfaltos utakon lehet szabadon, en­gedni őket. Berci panaszko­dott, hogy a hivatal egész nap leköti, azután reumás 0. lába, $ nem képes minden­nap letűnni Reinerkét a ten­gerpartra. — Ugyan kérem, intelli­gens kutya létépe, mit ra­gaszkodik egy emberhez! — legyintett Fifi indulatosan. Reiner Alfonz mintha csak tudta volna, hogy róla txin szó. félénken Berci mögé húzódott. Bercit elöntötte a keserű­ség. „Van ember, akit több­re becsülök, mint egy ku­tyát” — fakadt ki. Fifi csak hümmögött és furcsán mor- gott. „Na jó, erre majd risz- czatérünk” — szólt sokat sej- tetőev és elgondolkozva ka­part ki mayának néhány csontot a földből. Berci nem akart megválni i kis Reinertől. ezért elha­tározta, hogy elmegy vele Emberországba Sók csontöt összepakoltak és egy hajna­lon vonatra ültek és elutaz­tak az emberek, közé. Ott — azóta is vidáman élnek, ha meg nem haltak. Ordas Nándor * A hári kertek védelmére is nagy gondot fordítanak, mert a szétszórt és eddig elhanya­golt gyümölcsösöket is bevon­ták az export termelésbe. A társadalmi es tömegszerveze­tek ebben sokoldalúan támo­gatják a háztáji gazdákat. A tél időszakában például csak­nem hatvan kertészmérnök és technikus járta a falvakat, előadásokat tartott, és taní­totta a szövetkezeti tagokat metszésre és egyéb gyümölcs­termelési munkára. A TIT is közel ezer előadást tartott a megyében. A Hazafias Nép­front pedig száz községben rendezett eddig gyakorlati és filmbemutatót. A fevdlágosi- tó és oktató munka nyomán megyeszerte jól haladnak a metszéssel, faápolással a házi kertekben is. A földművesszö­vetkezetek gépekkel támogat­ják a dolgozó parasztokat. Az idén több mint hatezer háti permetezőt, kis teljesítményű, könnyen kezelhető porzó gé­pet és más korszerű felszere­lést kölcsönöznek a háztáji gazdaságoknak, hogy azok is export minőségű gyümölcsöt termelhessenek, az eddig el­hanyagolt kertekben is. 1963. március 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom