Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-30 / 75. szám

A marxizmus eszmei off enzívá ja

Szirmai István elvtárs előadása az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján

Az alábbiakban rövidítve közöljük Szirmai Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiájának előadássorozatában elhangzott előadását.

A Magyar Szocialista Munkáspárt nyolcadik kongresszusa, összegezve az utóbbi évek történelmi eredményeit, megállapította, hogy hazánkban befejeződött a szocialista társadalom alapjainak lerakása. Szocialista vívmányaink továbbfejlesztésének záloga pártunk politikája, amely megfelel a legszélesebb dolgozó tömegek érdekeinek és a társadalom fejlődéstörvényein alapul.

De a szocializmus teljes felépítéséhez nem elegendő a helyes politika. Arra van szükség, hogy politikánkat, ideológiánkat állandóan magyarázzuk a munkások, parasztok, értelmiségiek nagy tömegeinek. A forradalmi munkáspártok csak úgy vezethetik teljes győzelemre a szocialista átalakulást, ha eszméikkel sikerül meghódítaniuk a dolgozók agyát és szívét, ha sikerült leküzdeniük a polgári és kispolgári ideológiát.

A szocializmus alapjainak

lerakásával kedvező feltételek alakultak ki a marxista világnézet, a szocialista magatartás és erkölcs általános elterjesztéséhez és uralkodóvá tételéhez szellemi életünkben. Kedvez a marxizmus térhódításának a szocializmus pozícióinak nemzetközi erősödése is és az a politikai és világnézeti fejlődés, amelyet népünk a felszabadulás óta eltelt 18 év alatt elért.

Az ideológiai nevelő munkának nemcsak a feltételei kedvezőbbek, hanem jelentősége, az osztályharcban, a szocialista építésben betöltött szereire is nagyobb, mint bármikor eddig volt.

szolgálják jól az új, ember kialakítását, ha az iskolai élet minden mozzanatát, az oktató-nevelő munkát és a tananyagot áthatja a marxizmus- leninizmus eszmeisége. Emelnünk kell a pedagógusok fel- készültségét, ideologiai-pji"!- gógiai és szaktárgyi műveltségi színvonalát. A pedagógusok ideológiai képzése azért különösen fontos, mert a pedagógusok a párt legfontosabb harcostársai az új nemzedék nevelésében.

Az eszmei offenziva: támadás a tudatlanság, a művelet- lenség ellen is. A munkások és parasztok újabb százezreit kell megismertetnünk az általános műveltség alapjaival. Az utóbbi években szinte tömegmozgalommá lett a felnőttek iskolai tanulása. Ez évben csaknem 300 ezer felnőtt tanul az esti és levelező oktatásban.

Az iskolai rendszerű oktatás mellett az irodalom, a művészetek erejével, az ismeretterjesztő szó <s kép hatalmával milliókat kell művelődésre serkentenünk. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a könyvtárakból kölcsönzött könyvek, a szabad egyetemeken, munkás- és tsz- akadémiákon s másutt tartott ismeretterjesztő előadások korszerű műveltséget nyújtsanak. Ki tudjuk-e elégíteni ezt az érdeklődést megfelelő művészi színvonalú művekkel, szociális'? ’gazságunkat mee győzőéin 1 :-r,nvit0 előadásokkal? Itt dől el tudatformáló harcunk egyik nagy csatája. Nagv felelősség hárul a népművelőkre, akiknek a hivatása az ember egyéniségének a gazdagodását, a szocialista tudat és ízlés alakulását formáló alkotások, ismeretek kiválogatása és közve'ítésa

A kulturális tömegmozgalom sokat tehet a szocialista életforma és Ízlés, a modern szocialista művészetet értő közönség nevelésében is. A közösségi szellem, a közös tulajdonhoz, a közös munkához való viszony kialakítása hosz- szabb távú feladat. Az együtt tanulás, szórakozás, művelődés, nagymérteiben elősegíti e folyamat meggyorsítását. Ennek szép példáit láthatjuk a szocialista brigádok közös művelődési programjaiban, a dolgozók számára létrehozott klubok munkájában.

Az ideológiában nincs békés együttélés

Az ideológia területén nincs semmiféle békés koegziszten- cia. Az államközi, gazdasági és kulturális kapcsolatok fokozása, a gazdasági verseny kibontakoztatása mellett következetes harcra van szükség minden nem marxista ideológiai áramlat ellen.

Nem hagyhatunk válasz nélkül egyetlen antimarxista fellépést sem. Amilyen nagyvonalúak és türelmesek vagyunk politikailag a velünk együtt haladó, más világnézetű, a polgári világnézet terhét hordozó emberekkel, olyan következeteseknek és határozottaknak kell lennünk ideoló. giai tekintetben az antimarxista elméletekkel szemben.

Ma is változatlanul érvényes a kétfrontos harc jelszava: küzdünk a dogmatiz- mus és a revizionizmus ellen pártunkban és a nemzetközi munkásmozgalomban, a harc a marxizmus-leninizmus tisztaságáért, a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolatok megszilárdításáért, forradalmi céljaink megvalósításáért folyik.

Az emberek nevelése természetesen bonyolult és nehéz feladat, amely nem valósítható meg rohammal vagy politikai kampánymun kával. Százezrek és milliók kommunista nevelése hosszú évek szívós erőfeszítését követeli amelynek eredményei nerr mutatkoznak meg azonnal. Az ideológia munkásainak megtisztelő kötelessége, hogy segítsék és előrevigyék a marxizmus eszmei offenziváját, terjesszék pártunk, a forradalmi munkásmozgalom történe- iemformáló eszméit.

A marxizmus eszmei offen- zivájának elengedhetetlen feltétele az elméleti-ideológiai munka magasabb színvonalra emelése. A marxizmus tudományos elmélete állandóan gazdagodik a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalataival, a szocialista építés maA szocializmus teljes felépítéséért folyó harcunkban a marxizmus eszmei offenzí- vájában fontos helyet foglal el a tudományok fejlesztése. A tudomány a mi viszonyaink között is mindinkább közvetlen termelőerővé válik. A tervezés lehetősége és szükségessége a tudományok területén egyre inkább elfogadott elvvé válik a tudósok körében. Ezt a felismerést segíti az a nagyarányú munka is, amely az elmúlt években folyt az országos távlati tudományos kutatási terv kidolgozása során. Most arra kell törekednünk, hogy ezt a fő vonalaiban helyes távlati tudományos tervet végrehajtsuk, menet közben folyamatosan tökéletesítsük, és még jobban hozzáigazítsuk a gyakorlat által támasztott követelményekhez. Tudományos életünk fejlődésének egyik központi kérdése az elméleti kutatások és gyakorlatok közötti kapcsolat szorosabbá tétele.

Szirmai István ezután részletesen foglalkozott a közgazdaságtudomány, a filozófiai udomány, valamint a történettudomány szerepével és hangsúlyozta „fejlesztenünk kell a marxista filozófia tudomány és a természettudományok szövetségét, azt a közös munkát, amely a modern természettudományok filozófiai problémáinak megoldását célozza.“

Az eszmei harc közege, célja is, de egyben eszköze is az irodalom és minden más művészet. Mindaz, amit az irodalomról mondok — annak egészséges fejlődéséről és a problémákról — minden más művészeti ágra is vonatkozik.

Az irodalom és a művészet nehezebben heverte ki az dlenforradalom ideológiai rombolását, mint szellemi életünk más szektorai. De az elért társadalmi, paEtikai és gazdasági eredmények, a párt két fronton vívott ideológiai harca és szocialista művelődési politikája hamarosan Itt is éreztette hatását. Alkotóművészeink mindinkább aktív részesed lettek a szocialista építőmunkának.

Erősödött és szélesedett kommunista művészek, a szocializmus eszméit igeidő, értük meggyőződéssel küzdő alkotó tábora, akik műveikkel, állásfoglalásaikkal, tekintélyükkel nagymértékben hozzájárultak a politikai és irodalmi étet konszolidálásához.

Pártunk úgy foglalt állást, hogy a szocialista realista alkotások mellett teret kell adnunk minden jő szándékú írásnak, minden becsületes, nem ellenséges, művészi tevékenységnek is. Szélesedett is írói frontunk: közeledtek az „ellenzékiek" megszólaltak a „hallgatók“ és jöttek az újak, a fiatalok. Soha ilyen sok színű nem volt irodalmi életünk.

Mai irodalmunkban kiemelkedő színvonalú verseskötetek, prózai és drámai művek tanúsága szerint erősödik a szocializmust építő társadalom harcait és a harcokban formálódó embert felelősséggel ábrázoló, pártos, szocialista realista irányzat, amely tudatosan részt vállal a dolgozók küzdelmeiben.

A polgári, kispolgári nézetek bírálata

Mindezek az eredmények nem jelentkeznek „tisztán" találkozunk a régi, anakronisztikus nézetekhez való ragaszkodással, a tapasztalatlansággal és a világnézeti bizonytalansággal.

Sok polgári, kispolgári indítású író még nem számolta fél maradéktalanul régi ideológiáját. A polgári, kispolgári nézetek ma is tovább élnek.

Az előadó a továbbiakban példákat említett, amely szerint „az ideológiailag talajt vesztett úgynevezett népi írók egy része régi eszmei platformját bizonyos mértékig fenntartván, vallja magáénak a szocializmust.“ A kispolgári polgári szemléletű írókkal kapcsolatban megemlítette, hogy „műveikben elítélik, bírálják ugyan a kapitalizmust, de a ma szocialista világhoz inkább csak alkalmazkodnak irodalmi hőseik, semhogy megküzdéssel elfogadnák azt."

Külön szólt arról, hogy .,egy-egy színpadi műben vagy regényben, novellában meghökkent bennüket a közöny, az erkölcsi közömbösség.“

Sok szó esik az irodalmi vitákban a korszerűségről. A párt támogatja a szocialista szellemű alkotókat, újító, a tartalomhoz idomuló formai megoldásokat kereső törekvéseikben. A „korszerűség" ürügyén azonban egyesek a század eleji, két világháború közötti polgári irányzatokat próbálják felmelegíteni, a mai nyugati dekadens áramlatok képviselőit kritikálatlanul utánozzák. A korszerűség elsődlegesen a tartalom, a valóság értelmezésének és visszatükröződésének, az alkotó világlátásának és magatartásának problémája.

A sematizmus és dogma- tizmus elleni védekezés ürügyén egyesek elfordulnak a társadalom nagy problémáinak ábrázolásától; mások — tagadván az irodalom nevelő funkcióját — mai művészetünk legfőbb feladatának a hibák leleplezését, a „tényfeltárást“ vallják. Ezeknél az alkotóknál erősen hat az étet sötét oldalainak egyoldalú ábrázolása, társadalmi életünk ellentmondásainak torzított visszatükröződése. Ez a mi szemléletünktől és népünktől is teljesen idegen.

A dogmata zmus hatása, valamint a marxista gondolkodás és szilárd világnézet hiánya miatt sokan félnek hozzányúlni, a bonyolult kérdésekhez, mivel ezek eszmei biztonságot, egyértelmű állásfoglalást követelnek. Pedig nincsen olyan téma, amelyről nem lehet írni.

Nagy veszélyt jelent a kispolgári eszmék, a kispolgári ízlés terjedése, amely a közönség elmaradottabb részeinek igényét igyekszik kiszolgálni. Egyes alkotók a kispolgári erkölcsöt, a nyárspolgáriságot mai köntösbe öltöztetik. Ezeknek a kispolgári eszméknek a káros előretörésével találkozunk a filmgyártásban, a televízió és a rádió egyes kitenyésztett, ú. n. ..népszerű” nagyközönségnek szán; adásaiban. Sajnos, ennek a helytelen közönségigénynek egyes művelődési intézményeink is engedményeket tesznek.

Sármai István ezután az utóbbi években megélénkült vitaszellemmel foglalkozott. Megállapította, hogy „... nem lehet pártos az az író, áld nem a valóságot ábrázolja,

aki maá életünkben nem fedez fel semmi problémát. De nem lehet igazában pártos az az író sem, aki csak jelzést ad, irányt nem. A vitában lényegében megfogalmazódott az a helyes álláspont: az a módszer, amely megragad a felszíni jelenségeknél, futó benyomásokra hagyatkozik, elutasítja a törvényszerű, a tipikus feltárásához elengedhetetlenül szükséges elemző munkát, az ehhez szükséges tudatosságot — idegen a szocialista művészettől.”

Az előadás további részében szólt a fiartal írók pécsi találkozásáról, utána így folytatta:

„... Nem lehetünk békés szemlélődök az irodalomban. Finom szűrőrendszerekre van szükség, pontos elemzésre, marxista kritikára, hogy a különböző csatornákon ható polgári ideológiák ellen hathatósan fel tudjunk lépni. Felelős, harcos marxista kritikára, állásfoglalásokra, amelyek orientálnak, s ítéletre kényszerítenek a szocialista művészet és irodalom erejére, példamutatására, s ami talán a legfontosabb: egészséges alkotói légkörre, vitázó szenvedélyességre, hogy a még meglevő ellentmondásokat, hibás nézeteket —. amelyek nemcsak egy-egy író magánnéae- tei, hanem a különböző rétegekben megbúvó, lappangó polgári ideológiák megnyilvánulásai — nyílt eszmei vitákban legyőzhessük”.

A Következetes eszmei harc egyúttal a béke biztosítéka is

A marxizmus eszmei offen- zívája hazánkban: része a marxizmus nemzetközi előnyomulásának, a marxizmus és a polgári ideológia világméretű harcának. Korunk ideológiai folyamataiban az a legfontosabb, hogy nemzetközi értelemben és méretekben is a marxizmus van támadásban.

A két rendszer békés egymás mellett élése ennek a nemzetközi eszmei küzdelemnek, a marxizmus világméretű térhódításának is kedvező feltételeket és lehetőségeket teremt.

A békés egymás mellett élés nem jelent általános eszmei megbékélést és nem tesz lehetővé valamilyen ideológiai egysége* a polgári demokratizmussal, a polgári humanizmussal sem. Az ilyen fajta egyezség szorgalmazói arra hivatkoznak, hogy a polgári demokratizmus és pacifizmus is a háború és a fasizmus ellen van, képviselői gyakran egy frontban küzdenek a kommunistákkal. Igaz, a kommunisták politikailag együttműködnek a polgári humanizmus, a polgári demokrácia híveivel is a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban, de ideológiailag semmilyen szövetséget sem köthetnek a polgári demokratizmussal vagy pacifizmussal, amely végeredményben polgári osztályérdekek kifejezője, s ellentétes a marxizmussal. Igaz: különbséget teszünk az anti- kommun izmus és a polgári ideológia olyan irányzatai és megnyilatkozásai között, amelyeknek közvetlenül nincs kommunistaellenes politikai töltésük. Változatos módszerekkel, de a polgári ideológia minden formája és megnyilvánulása ellen küzdünk. „Az ideológiában nem lehet válogatni ellenséges, vagy nem élesen ellenséges között” —< mondotta Kádár .elvtárs a nyolcadik pártkongresszuson.

Egyetértünk Hruscsov elv- társsal, aki legutóbb arról beszélt, hogy „az ideológiád békés egymás mellett élés a marxizmus—leninizmus elárulása, a munkások és a parasztok ügyének elárulása“. A marxizmus nem élhet együtt békésen a polgári ideológiának azokkal a változásaival sem, amelyek első pillantásra elvont jellegűek, látszólag nem érintik, a szocialista társadalmi rendszert Társadalmi rendünk természetéből, a marxista eszme forradalmi-tudományos voltából következik, hogy a kommunisták engesztelhetetlen ellenfelei és bírálói a hanyatló kapitalizmus szellemi züllésének, a dekadencia minden formájának.

Vannak, akik szubjektíve minden bizonnyal őszintén a koegzisztencia mellett foglalnak állást, de a polgári eszmék képviselői lévén, a békés egymás mellett élést azonosítják a marxizmus ideológiai lefegyverzésével, az eszmék békéjével, a szocialista és polgári kultúra egybemo- sásával. A mi szocialista kultúránk nem kel hadra — a szó katonai értelmében —, nem a fegyveres összecsapást várja és szítja, de igenis hadra kel a — szó eszmei értelmében — a polgári ideológia és pszichológia ellen.

A marxizmust nem lehet „lefegyverezni”, mert objektív társadalmi-történeti szükségszerűség, az osztályharc követelménye, hogy a munkásosztály felszabadulásának, az új társadalomért vívott küzdelmének fegyvere legyen. S nem utolsósorban e „fegyver” erejének és hatásának következménye: lehetőség van arra, hogy elkerüljük a katonai fegyverek összecsapását, hogy reális legyen küzdelmünk a leszerelésért, a békéért, a szocializmusért.

1963. március 36.

Eszmei hare a szocialista nemzeti egységért

szerünknek, de világnézetük még a polgári és kispolgári eszmék hatása alatt van. Ennek feltétele a marxizmus— leninizmus tekintélyének, a kommunisták tekintélyének további növelése — módszere az érvelés, a meggyőződés, az igényesség, a vita színvonalának állandó emelése.

A marxizmus eszmei offen- zíváját követeli a békés koeg- zisztencia politikája' is. Az imperialisták a háborús provokációk és a gazdasági diszkriminációs politika mellett főleg ideológiai diverziój ükkai igyekeznek bomlasztani a szocialista országok belső rendjét, a szocialista tábor egységét. Minden eszközt megragadnak a szocialista rendszer rágalmazására, a kapitalizmus védelmezésére, az antikommunizmus, a nacionalizmus, a dekadens nézetek terjesztésére. A kapcsolatok kiszélesítését tudatosan használják fél ideológiájuk hatókörének fokozására. A békés gazdasági verseny körülményei között nemcsak áruk kerülnek hozzánk nyugatról, hanem eszmék is. Ezeknek az eszméknek van még bizonyos társadalmi és világnézeti táptalaja hazánkban is.

A marxizmus eszmei offenziváját követeli mindenekelőtt a szocialista nemzeti egység politikája. A szocializmus építésének eredményed nagy vereségeket mértek a polgári és kispolgári eszmevilágra. De a régi világ eszméd, erkölcse és ízlése, 6zokásai és hagyományai még ma is szívósan tartják magukat, és önmaguktól sohasem fognak teljesen eltűnni.

A szocialista rendszer hívednek, tevékeny építőinek még csak egy része marxista világnézetű, nagyobb része még különböző polgári és kispolgári nézetek, előítéletek rabja, nem sajátította el a szocialista munkaerkölcsöt, életszemléletet, világnézetet. Az eszmei offenziva ezért ma a szocialista nemzeti egységért vívott harc egyik legfőbb formája.

Az eszmei offenziva osztályharc a javából, az osztályharc egyik fő frontja. Az eszmei offenziva nem az emberek ellen, hanem az emberekért folyik, elsősorban azokért, akik ma még nem tudatos hívei a szocializmusnak, azokért akik hívei rendgyár országi tapasztalataival is. A marxista elmélet művelése hazánkban is a legszéle- sebben értelmezett társadalmi gyakorlat szolgálatában kell, hogy álljon. A szocializmus teljes felépítése időszakában is az a fő feladat, hogy a marxizmus-leninizmus alapján helyesen dolgozzuk ki a gazdasági és a kulturális munka feladatait, s ezek megoldása közepette szembesítsük a marxista ideológiát a kispolgári-polgári tendenciákkal, segítsük diadalra a marxizmus világnézetét.

Az eszmei offenzivában a kulturális élet minden területének sajátos helye és szerepe van.

A szocialista tudat kialakításának egyik előkészítő műhelye az iskola: itt alapozzuk meg az ifjúság világnézetét és erkölcsét. Az iskola világnézeti, erkölcsformáló hatása kiterjed a felnőtt oktatásban részt vevőkre, az egész társadalomra is. Iskoláink akkor

A tudományok szerepéről és feladatairól