Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-28 / 73. szám

Gyümölcsöseink tél végi, kora tavaszi növényvédelme Gyümölcsöseink egy részé­ben a metszési munkák már a múlt év decemberében meg­kezdődtek, és ez évben is — a kemény tél ellenére — foly­tatódtak. Ez igen helyes, mert a későre hagyott metszés — különösen ott, ahol nincs elég kézi munkaerő— bepó tolhatat­lan lemaradást ckoz. Az exportképes, egészséges, tő termés egyik alapvecő fel­tétele a pontos növényvéde­lem. Nem hanyagolhatjuk el az egyes kártevők elleni mec­hanikai védekezést sem. Ez kiegészítése a kémiai növény- védelemnek. ALMÁSAINKBAN a vegyi növényvédelem a fák nyugalmi állapotában, vagy a rügyfakadás előtti stádium­ban kezdődik. Ez a védekezés a levél és pajzstetvek, her­nyók, ilonca, pókhálós alma­moly, bimbóíikasztó, rügyfuró, levéibolihák, továbbá a liszt­harmat ellen történik. Hasz­nálatos vegyszereink: gyü­mölcsfa karbolineum, (Novo- bclin), gyümölcsf.aolaj, előbbi­ből 5—6 százalékos, utóbbiból 4—5 százalékos töménységet kell adni. E két szernél feltét­lenül vizsgáljuk meg ezek jó­ságát — télen nem fagytak-e meg — hogy vízben egyenle­tes emulziót adnak-e. Ameny- nyiben a vegyszerek nem jól oszlanak el, illetve kicsapó­dás, ülepedés tapasztalható, ne használjuk fel őket permete­zésre, mert ezzel csak ' kárt teszünk értékes almásainkban. Meg kell még jegyeznem, hogy a fenti két vegyszert csak 3 évenként szabad alkalmazni. Gyakoribb használatuk igen káros hatással van gyümölcs­fáinkra. Jó eredménnyel használhat­juk még a házifőzésű mész­kőn levet az áttelelő pajzstet­vek és a lisztharmat irtá^árs. A téli hígítású mészkénlé permetezőszer hatását még emelhetjük — különösen el­hanyagolt almásainkban alkal­mazva — ha másfél-két szá­zalékos töménységű sárgamér- get keverünk a mészkénlé ol­datunkba. A sárgaméreg mész­kénlé nélkül önmagában is adható, kétszázalékos tö­ménységben. A sárgamérget zöld növényre vinni nem sza­bad, mert igen erősen per­zsel. Jó hatással alkalmazha­tó még az első permetezésnél a 0,75 százalékos Thiovit. En­nél az első permetezésnél igen lényeges, hogy az a fa egész felületén lemosásszerűen tör­ténjen. Azokon a helyeken, ahol a lisztharmat fertőzés erős, arra kell törekednünk, hogy virágzásig legalább még kétszer lepermetezzük a gyü­mölcsöst. ott, ahol a fák egészségi állapota jó, egyszeri permetezés is elégséges. A Thiovit a lisztharmaíon kívül a fusikládiumra is ha­tásos. Amennyiben pirosbim- bós korban a fusikládium el­len külön is akarunk védekez­ni, rézgálic helyett más réz- pótló szert alkalmazzunk. Igen jó erre a célra a 0,2—0,3 szá­zalékos Ortocid, 0,3—0,4 szá­zalékos Vitigranconc, 0,2—0,4 zalékos DNRB. A rézgálic már ilyen korban is perzsel­heti a magházat, ami később az almán is meglátszik. Igen erős lísztharmat fertőzés ese­tén virágzásban adhatunk egy permetezést 0,5 százalékos Thiovit és 0,1 százalék San- dovittal úgy, hogy mire a mé­hek kirepülnek, a szer már felszáradjon. Tehát este, éjjel, illetve kora hajnalban kell permetezni. Almásaink nö­vényvédelme sziromhullásig ezzel véget ér. . CSERESZNYE, / MEGGY Ahol nagyüzemi felületin kerül termesztésre, érdemes vegyszeres védelemben része­síteni. A vegyszerezést az alábbiakban kell végrehajtani. Téli kezelés: a vegetáció megindulása előtt, vagy riigy- duzzadáskor az almásoknál le­írtak szerint. Virágzás előtt — ha a rügyduzzadáskor nem permeteztünk, — a levéllikasz- tó betegség és a monilia ellen kell védekeznünk, 0,5—0,75 százalékos Thiovittal, vagy 0,2—0,5 százalékos Cosannai, 0,3 százalékos Vitigranconccal, 0,3 százalékos Ortociddal. Virágzásban erős monilia fer­tőzés esetén a 0,3 százalékos Vitigran-csnccal megfelelő vé­delmet nvűjt. ŐSZIBA­RACKOSAINKAT rügyfakadás előtt a Itválíod- rosodás és levélükasztó gom­bák ellen rézkészítményekkel permetezzük le. Jó eredményt ad a 0,3—0,í százalékos Vitig- ranconc, vagy szerves gom- baölők, mint az Orticod, me­lyet 0,3—0,4 százalékos tö­ménységben alkalmazunk. Rügyfakadáskor a pajzstetvek, •hernyók, levéitetvek, levélli­kasztó betegség, vagy monilia ellen téli hígitású mészkőn lével és 1,5 százalékos sárgaméreg­gel permetezzük le. SZILVÁSAINK növényvédelme a téli vegy­szeres kezeléssel kezdődik, amikor is rügyfakadás előtt, vagy rügyfakadáskor — ha előző évben erős moly, levél- és pajzstetű, illetve hernyó­kártétel volt, — permetezzük le 1,5—2 százalékos sárgamé­reggel, vagy gyümölcsfa kar- bolmeumrnal, 5—6 százalékos töménységben. A gomba kór­okozók ellen használjunk eb-5 ben az időben 1 százalékos bordóilevet, vagy 0,5 százalé­kos Vitigranconcot. Amennyi­ben rügyfakadáskor a gomba­kártevők ellen nem védekez­tünk, úgy virágzás előtt ad­junk 0,75 százalékos Thiovi- tos, vagy 0,1—0,2 százalékos Cosan os kezelést. Fodor Tamás növényvédelmi szakmérnök OLVASÓNK ÍRJA: Kettős műszak Székelyben A tavasz a székedyi Búza­kalász. Termel őszö vetkeze t tagjait is a földeken találta. A szövetkezet négy erőgépe kettős műszakban dolgozik, s huszonegy,, fogat is a talaj- munkákat végzi. Közel száz holdon fejezték be a tárcsá­zást, harmdnöt holdon föld­be került a csillagfürt magja. A tanyában a 105 hold dohányhoz már elvetették 110 melegágyba a dohánymagat. A gyümölcsöst megmetszet- ték, és a téli hígitású mész­kőn lével a permetezést vég­zik. Haladnak az építkezéssel is. Dolgoznak a négy darab hat- holdas pajtán, hamarosan be­fejezik a 100 férőhelyes is­tálló — tavalyról áthúzódó — építését, a tanyában közmű- vesátenek. Kriesíalussy Béla ALEKSZAÍNDR NASZIBÖV: fordította: tZATHMÁM GÁBOR 48, — Felőle ne nyugtalankod­jék. ö a nácizmus iránti gyű­lölet kiváló iskoláját járta ki: a koncentrációs tábort. És az­tán, különben is a feleségem vagy mi az ördög... Egyszóval, Bertha tud magáról mindent. — Stalecker kiigazította ma­gát: — helyesebben mindazt, amit én tudok.;. — És a leadóról? — Gondolja, hogy én ma­gam vettem ki a felmoscvö- dörből? Ezt ő csinálta! — mondta büszkén Stalecker. — Amig én ültem szegény Her­bert holtteste mellett, s igye­keztem nyugtatni Lizelt, meg aztán figyeltem a házban, nincs-e valami gyanús, addig Bertha a konyhában tevékeny­kedett. Amikor bejött sápad­tan, de teljes nyugalommal az arcán, azonnal tudtam, hogy minden rendben van... Most pedig hadd mondjak meg ma­gának még egyet. Hogy köny- nyebbnek érezze a helyzetét. Tudnia kell: az én házamban 1963. március 38. már voltak ehhez a mostani­hoz hasonló szituációk. Egy­szóval, nem maga itt az első... Aszker megkönnyebbülten lélegzett fel. Végre kimondta Stalecker azt, amit várt tőle: felfedte magát. — De elkalandoztunk a té­mától, — folytatta Otto. Ak­kor tehát eldöntöttük: az egyenruhát elégetjük, maga pedig itt marad civilruhában. Én meg elmegyek megbeszél­ni, mi legyen az elvtárssal to­vább. De egy feltétellel. Ha megígéri: semmi körülmények között nem hagyja el a házat, hogy ellenőrizze, nem telefo­nálok-e a Gestapónak. A pillanat komolysága elle­nére Aszker nem tudott ellen­állni, s elmosolyodott. — Megígérem, — mondta. — Tehát, — folytatta Sta­lecker, anélkül, hogy Aszkerra nézett volna — úgy mutatha­tom be, mint német kommu­nistát? Aszker bólintott. — Hát jó. Ha német, akkor német. — Stalecker egy mélyet sóhajtott. — Azt hiszem, min­denben megállapodtunk. — Felállt. Én most akkor me­gyek. Üljön nyugodtan, visel­je jól magát, és várjon. — Értem, — mosolyodott el ismét Aszker. Stalecker benyitott a szom­széd szobába. — Bertha! — kiáltott be.— A kalapomat és az ernyőmet! 49. Beesteledett. Staleckeréknél nem égett a villany. A nyi­tott ablakban frau Bertha állt, s a nyakörvénél fogva tar­totta a kutyát, amelyet nem sokkal ezelőtt hoztak be a la­kásba az óljából. A kandalló felett függő öreg óra zúgni kezdett, s szabályo­san egymás után tizet ütött. — Most, — suttogta magá­ban frau Bertha. — Oh, min­denható isten, segíts a férjem­nek és barátjának az ő szent ügyükben, ne hagyd őket ma­gukra gondjaikban és cseleke­deteikben! Eltelt még néhány perc. Az­tán valahol, nem messziről, autózúgás, majd nyomban utá­na néhány rövid tülkölés hal­latszott. A kutya elugatta ma­gát. — Hallgass, Dick! — simo­gatta meg az asszony a kutya szőrét. — Csendesebben viseld magad. Ne lármázz!... Az autóduda jelzéseit meg­hallotta Aszker és Stalecker is. — Gyorsan, gyorsan, Krau­A Magyar Hajó- és Danigyár angyalföldi gyáregysége a ké­pen látható áruszállító hajót szovjet megrendelésre készí­tette. Foto: Mező Sándor. Ül jogszabályok a tulajdonról A HH‘z<ígépipar idei újdonságai A mezőgépipar az idén a tavalyihoz hasonlóan több mint -kilencszázmillió forint értékű mezőgazdasági gépet gyárt. Nagyrészt hagyományos munkagépeket — vetőgépet, boronát, tárcsát, ekét készít a mezőgazdaságinak, de szá­mos új fajta termék is meg­található idei gyártmányai között. Az iparágnak csaknem valamennyi üzeme meg­kezdi néhány nemzetkö­zileg is korszerű géptí­pus sorozatgyártását, és az idén teszi meg gépipa­runk az első jelentősebb lépéseket a gyümölcskeze­lés és a borászat komp­lex gépesítésére. Szombathelyem már készül­nek az első szőlészeti, borá­szati gépsorok a hozzájuk tartozó 40 hektoliteres pré­sekkel, zúzó-bogyózókkal a csigás léelválasztókkai, tör- kölytépőkikel és egyéb géptar- tozékkál. A Szentgotthárdi Kaszagyárban viszont az úgy­nevezett gyümölcsmanipuláci- ós gépsorok gyártásáig jutot­tak el. Gépeik segítségével a gyümölcs szedéstől a lá­dák töltéséig, a tisztítás­tól a nagyság és súly Előadások az ülnök-továbbképzés keretében A tulajdon és birtokkal kapcsolatos jogszabályokról és rendelkezésekről tartott elő­adást hétfőn délután dr. Jamt- hó László, a megyéi bíróság tanácsvezető bírája Mátészal­kán a szálkái járásbíróság mellett működő ülnököknek az ülnök-továbbképzés kere­tében. Ismertette az 1960-ban hatályba lépett új polgári törvénykönyv ide vonatkozó harmadak részéből a legfon­tosabb részeket. Ismeretes, nem lehet elvitatni tu­lajdonát. Abban is bizonyos tájékozat­lanság van — mondotta az előadó — hogy az új tör­vény szerint változatlanul csak a telekkönyvi beírással lehet tulajdonjogot szerezni ingatlanra, a vétel, még ha bizonyított is, nem elegendő. Az ülnök-továbbképzés ha­vonta tartott előadásokkal tovább folyik a megye három j árásbíróságán. osztályozásig a gyümölcs- Kezeléssel kapcsolatos minden feladatot el lehet végezni. A tisztító, válogató gépek, szállítószalagok különböző kombinációival akár 60—70 méteres láncot is ki lehet alakítani a gyümölcsfa és a csomagolóhely között, s mi­re az alma, vagy a barack végig fut ezen a pályán, nincs más teendő, mint vagonok­ba rakni és elszállítaná a fo­gyasztókhoz. hogy a polgári törvénykönyv újra rendezte a tulajdon és bírtok kapcsolatában a .jogviszonyokat, a velük kapcsolatos eljárást a ta­nácsok hatáskörébe utalta elsőfokon, bírósághoz csak akkor kell fordulni, ha a tanács tizenöt napon belül nem dönt, vagy döntésével a fedek nincsenek megelégedve. Kevésbé közis­mert azonban, hogy az új törvény 32 évről 10-re csökkentette az „el­birtoklás" időtartamát, vagyis azt az időt, amely után a birtokon belülitől se, — suttogta Stalecker. — Siessünk, a kocsinak nem sza­bad megállnia. Salecker és Aszker kinyitot­ták az ajtót, s a kapuhoz siettek. Az út két oldalán vi­rágok nyíltak. Erős, bódítő illattal töltötték meg az éj­szakát. A motor zúgása mindjobban erősödött. Aszker abba az irányba nézett, ahonnan a hang jött. Csakhamar alig észrevehetően, kirajzolódtak a sötétben a teherautó körvo­nalai. A kocsi már a közel­ben haladt. Stalecker lehajolt, matatott valamit a virágok között, s elővette onnan a rádióleadót, amelyet már korábban oda­készített. Aztán eltolta a ka­pu reteszét. * Amikor a teherautó a ház elé ért, a sofőr kinyitotta a kabin ajtaját. Stalecker és Aszker kiszaladt a kerítés mögül, s felugrott a lassan haladó kocsira. A kabin ajta­ját visszacsukták. Á kocsi gyorsabb sebességre kapcsolt. A város központja környé­kén őrség állt az úton a kocsi előtt. A gépkocsivezető —- egészen fiatalember, fekete bőrkötéssel a bal szemén, — odaszólt Aszkerókhoz. — Ha megállítanak, mind­annyian a" „Gans-Behmer‘ munkásad vagyunk. Homokot viszünk. Motorhiba miatt el­akadtunk a folyomál. A me­netlevél három személyre szól. A kocsi elhaladt az őrség mellett. A két katona és a rendőr közömbösen, unottan nézett a homokkal alaposan megrakott nyolctonnás teher­autó után. A teherautó fél óra múlva már Ostburg ellenkező szé­Lázadás a közöny ellen Március 29-én és 30-án es­te szabolcsi, nyíregyházi szer­zőnek tapsod a Móricz Zsdg- mond Színház közönsége. A Miskolci Nemzeti Színház művészei — Máthé - Évával, Vargha Irénnél, Darvas Istvánnal és Polgár Gézával a főbb szerepekben — Sip- kay Barna: A világ peremén című drámáját mutatják be, Orosz György rendezésében. Még nincs két hónapja, hogy Miskolcon ünnepeltük a mai magyar dráma lég­ién járt. Apró kertecskékkei körülölelt házak álltak itt, eléggé távol egymástól. Előt­tük a vasúti híd hatalmas oszlopai látszottak. — Megjöttünk, — mondta Stalecker és már nyúlt is az ajtó felé. — Látja azt a két- aö lakos házat, ott a fák kö­zött, Krause? Amelyiknek le vannak húzva a redőnyei. Az az. — Látom, — bólintott Asz­ker. A teherautó jobbra fordult, s csökkentette a sebességet. Ismét kinyílt a kabin ajtaja. Stalecker és Aszker gyorsan kiugrott. A sofőr gázt adott, s a kocsi elment. — Meg se köszöntük neki, — mondta csendesen Aszker. — Még találkoznak, ha si­kerül. Stalecker odament a ház ablakához, s kettőt kopogta­tott a redőnyön, majd kis szünet után még egyet. Az ablak mögül visszakopogtak. — Menjünk, — mondta Sta­lecker. Elhagyták a főbejáratot, amelyen jókora lakat lógott, s megkerülték a házat. A hát­só falon Aszker egy másik, kisebb ajtót pillantott meg. Stalecker meglökte az* ajtót, előre engedte Aszkert, majd bement maga is. Utána rá­fordította a zárban a kulcsot. Villanykapcsoló kattant, s vi­lágos lett. A szobából az a férfi jött ki, akivel Stalecker néhány órával ezelőtt talál­kozott. A következő pillanatban a férfi, hangos üdvözléssel sie­tett Aszker felé. (Folytatjuk) frissebb hajtásának premier­jét. A darab sokrétű, emberi és politikai, időszerű és időt ál­ló mondanivalóját két ellen­tétes pólus: a korábban Nyu­gatira szökött bűnöző és az 1956-ban disszidált magyar hordozza. Az 56-os disszidens hátat fordít hazájának, mert megfélemlítve nem vállalja legjobb barátja rejtegetésé­nek kockázatát. A felizgatott tömeg lakása előtt akasztja fel a kommun ista barátot. Califomiában pontosan ez történik, mintegy példázva, hogy azonos jellemek — le­gyenek bárhol — azonos kö­rülmények között megismét­lik önmagukat. Kietlen or­szágúton a disszidens sofőr egy ismeretlen magyart vesz fel a kocsira, akiről kiderül: kifosztott egy farmert és (megölte bűntársnőjét, A sofőr ,a szállításért és hallgatásért ipénz kap. Pénzt, lehetőséget & hazatérésre. Az üldözők ál­landóan a sarkukba vannak. A bűnöző a néger kocsikísé­rőre tereli a gyanút, S a sze­rencsétlen gyapjas hajú fiút a faji előítélet meghncseli. A disszidens csak ekkor fordul szembe a bűnözővel. Későn! S ezért a késésért életével fizet. A mondanivaló vezérmo­tívuma: soha, semmilyen kö­rülmények között, egy percig sem lehetünk közönyösek há- zasíársunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal, a társada­lommal, az élet diktálta prob­lémákkal szemben. A kö­zömbös ember törvényszerű­en alacsonyodik le szellemi­leg és erkölcsileg, nem tel­jes értékű és káros a tár­sadalomra. Sipkay Barna gon­dolatokat ébreszt, lelki isme­reteket és észt mozgósít: vi­gyázzatok a közöny jobbra törekvést, tettrekészséget der­meszt, életvidám, erős, egész­séges embereket tesz fásulfctá s ami ebből következik: em­bermilliókat taszíthat értel­metlen halálba. A darab kísérlet a közöny fojtogató markának szétfeszí­tésére. S nemcsak kísérlet, de szerény és segítőkész tett is. Azzá teszi Sipkay Barna tí­pus és helyzetteremtő ereje, s különösen a második felvo­násban az események drámai sűrítése, a fordulatot: eleven, célratörő pergése. Péter László

Next

/
Oldalképek
Tartalom