Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-28 / 73. szám
A dolgozók vélemény e állami gazdaságainkban A napokban — egyéb napirendre tűzött kérdések mellett — a Nyirmadai Állami Gazdaság pártszervezetének termelést irányító és ellenőrző munkáját tárgyalták a megyei pártbizottság vb. ülésén. A pártszervezet működésének sokoldalú elemzése és a munka megjavítására hozott határozat jó tanulság és útmutatás lesz megyénk többi állami gazdaságaiban is. Ezúttal a Nyírmadai Állami Gazdaságban folyó pártmunkának csak egyik, de igen lényeges oldalára, az üzemi demokrácia erősítésére irányítjuk a fényszórót. A korábbi vizsgálat, és az ülésen elhangzott hozzászólások alapján megállapítható, hogy a dolgozók véleményének, bírálatának, javaslatának megbecsülése emelkedőben van a gazdaságban. Ma már nem fordul elő — korábban sajnos több szakemberükre jellemző volt —, hogy a fizikai dolgozók javaslatait félvállról vették, nem egy esetben gorombán visszautasították. A helyzet javulását jelzi, hogy legutóbb éppen a dolgozók javaslatára indult versenymozgalom a törésmentes almaszedés érdekében. A javulás azonban korántsem kielégítő még s különösen az alulról jövő bírálat érvényesítésére van szükség hatékonyabb politikai munkára. A további javulás eléréséhez azonban — t ez élesen kirajzolódott a vb. ülésén — szem- léletbeni változásra is szükség van itt és a többi állami gazdaságban is. Az állami gazdasági vezetők, szakemberek közül sokan a gazdaság dolgozóit mindenekelőtt alkalmazottaknak, bérmunkásoknak tekintik, s ebből kiindulva úgy vélik: ezek az emberek csak tegyék azt, amire utasítást kapnak, a többi nem az 6 dolguk. Hibás, káros ez a szemlélet, az egyszemélyi felelős vezetés félre értése, mert igenis „a többivel", az egész gazdaság ügyeivel is törődnie kell az állami gazdaság minden dolgozójának, mert nem- csupán alkalmazottak, de tulajdonosok is! Ilyen értelemben kell, formálnunk, erősítenünk a dolgozók szemléletét is, mert így könnyebben felismerik: saját érdekük, hogy fegyelmezetten dolgozzanak, védjék, óvják a közös tulajdont,' hogy megismerjék az egész gazdaság helyzetét s javaslatukkal, Bírálatukkal segítsék a gazdálkodás eredményesebbé válását. Egész szocialista mezőgazdaságunk további fejlődése szempontjából is nagyon lényeges, hogy az üzemi, demokrácia s — ennek hatására — a népi tulajdonhoz, a nagyüzemi gazdálkodáshoz való hozzáállás javuljon állami gazdaságainkban. Fiatal termelő zövetkeze- teink az állami gazdaságoktól nemcsak a korszerű technika alkalmazását akarják megtanulni, hanem a gazdálkodás szocialista vonásaiból, a dolgozók (vezetők és beosztottak) szocialista típusú együttműködéséből, a közös munkához, a közös tulajdonhoz fűződő szocialista viszonyból is igyekeznek leckét venni. S ehhez még érdemes hozzátenni: amelyik állami gazdaság a szocialista vonások fejlesztésében elmarad — nem sokáig képes a szövetkezetek előtt járni a korszerű technika hasznosításában sem. A technika csak szívvel-lélekkel, 36 gazda módiára dolgozó ember kezében válik arannyá. Fehér János Megalakult a májusi leszerelési hónap megyei szervező bizottsága A Béke-világtanács Elnöksége malmöi ülésén felhívással fordult a világ népéhez. Termonukleáris háború fenyeget — hangzik a felhívás. A Polaris rakéták csak fokozzák ezt a veszélyt. Minden népnek fokozottabb erőfeszítéssel kell harcolni a béke megvédéséért. Meg kell szüntetni az atomtámaszpontokat. Cselekedni kell?4 Az Országos Béketanács Elnöksége csatlakozva a malmöi felhíváshoz május—június hónapban fokozottabb tevékenységet fejt ki az általános és teljes leszerelés, a békés egymás mellett élés megerősítéséért.} Az akció jelentőségét növeli, hogy 1963. június 24—29 között ülésezik Moszkvában a Nők Világkongresszusa, amely napirendjére a békéért, függetlenségért és a népek közötti barátságért folytatott harcot tűzte. A magyar békemozgalom ez évben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Június 14— 15-re összehívja a VI. kongresszust, ahol Szabolcs-Szat- már megye húsz fővel képviselteti magát Nyíregyházán hétfőn alakult meg a májusi leszerelési hónap szervező bizottsága. Tagjai a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Az ülésen Kokas Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára ismertette a májusi leszerelési hónap akcióterv javaslatát. Az akcióterv keretén belül április 8-án Mátészalkán, április 9-én pedig Nyíregyházán Azt a röfögő és göndör szőrű társaságot, amelyből a fenti cím és az alábbi történet származik, úgy szedték össze a szélrózsa minden irányából. Tenyészanyagnak, mint ahogy a célt megjelölő Írás meghatározta és az újdonsült kollektívát azonnal továbbították megrendelőjének. Az akkor ősszel alakult pár száz holdas téeszcsének, hogy ez lesz majd az alapja egy hatalmas, ezrekre rugó sertéstenyésztésnek- (Nem mondom, az előrelátásban már akkor sem volt nálunk hiány.) A gondozókat pedig, mert az lett a második nagy gond, szintén úgy kellett összeszedni. A tizenöt holdas középparaszttól a legszegényebb napszámosig mindenki megtalálható volt benne, pedig csak négyen voltak. Akiről mégis feltételezhették volna, hogy közelebb áll a nagyüzemhez, az az uradalom kondás számadója volt. ötven körüli, kevés beszédű ember, aki ha szólott is mindig rosszul sikerült. Állandóan a múltat emlegette. Amikor még igazi számadó volt, amely elsősorban azt jelentette az 6 szemében, hogy nem dolgozott, hogy egy vedret sem fogott meg. Másodsorban meg nem ilyen hinc-hánc bizottság féle számoltatta el. Leltározók, ellenőrzők, micsodák azok a főintéző úrhoz képest! ACÉLEMBER Két nap, két. éjjel egyhazamban «— „Ha mégegyszer eltöri...1* 52 éves fejjel ifik között áU a gépe — mondja Bunna Mintha csak látnám, ahogy — a teher alatt görnyedve, toronyiránt nekivág a határnak, hogy miinél előbb elérje a fehérgyarmati gépállomást. Súlyos a teher, ő maga is meghaladja a száz kilót. Mire darákba kapja az országútat, már verejtékcseppek gyöngyöznek a homlokán. Szusszantani sincsen ideje, amikor csikordul egy motor- kerékpár fékje és ott áll előtte Bunna Jóska, a brigádszerelő. — No, adja ide Dani bácsi, de ha még egyszer eltöri, isten bizony nem viszem be. Minek nehéakedik rá annyira a kormányra? Megy az a gép anélkül is... A traktoros fúj egyet, megtöri! izzadt homlokát és hitetlenkedik. Oka van rá. Az az ember mondja ezt, aki |pár perccel előbb még engedte, hogy gyalog induljon el a súlyos öntvénnyel a gépállomásra. — Jól van, csak aztán siessetek vele — mondta csendesen és újra elővette a zsebkendőjét. Borbás Dániel ugyan nem tartott fogyókúrát, de többet nem tört el ez az alkatrész. Állta a sarat, mint ő 52 éves fejjel ebben a csupafiafed brigádban. Nincs Iehetetlen — Az az igajság — emlékezik vissza a brigádszerelő —- hogy akkor nagyon dühös voltam, mert Dani bácsi már harmadszor • törte el egymásután ugyanazt az alkatrészt Azt mondtam, hogy nem viszem be meghegeszteni. Erre gyalog indult elvele. Nagyon meghatott ez az akaraterő. Megszántam és az országúton elébe mentem.., Azt- mondják, olyan mint az acél. Súlya, hatalmas termete összhangban van a szívósságával. Valóságos óriás, de nagyon csendes természet. Csak a munkában nem ismer lehetetlent. Vele történt A következő eset is: A kérsemjéni határban szántottak, a váltótársának be kellett menni Nyíregyházára. Ilyenkor lehet kérni helyettesítőt. Dani bácsi azonban nem szólt, mert tudta, hogy mindenütt sürgős a munka. Két nap és két éjjel szántott egyhuzamban. —- Roppant türelmetlen ha József. Akikor mindent elkövet, ha teheti, még a szerelőket is megelőzd. Hűtő a háton Tavaly a nábrádi határban vízzel kellett elárasztani a termelőszövetkezet rizstelepct. A gép mellé Borbást osztották be. Egyszer csak észrevette, hogy a gép hűtője eltörött és folyik a víz. A gépet le kellett állítani. Most mit tegyen? Igazság szerint be kellett volna menni a gépállomásra és kihívni a szerelőt. Az idős traktoros azonban sajnálta erre az időt. Leszerelte a hűtőt, felrakta a kerékpárjára és elindult vele a gépállomásra. Ott várt, amíg meghegesztették, aztán újra kivitte kerékpáron. Mire a szerelő megérkezett, már készen is volt.. Mint égy nagy család Amikor a fiatalok brigádjába került, sokáig nem találta a helyét Jött-mant, kötődött, sehogyan sem akart betenyugodni a határozatiba. Most? El sem lehetne küldeni! Beszélik, hogy a fia a Tiszaszalkai Gépállomáson brigádvezető. Az hívta már nem is egyszer oda, de nem megy. Irma néni — a felesége — is barátságot kötött már a brigáddal. Különösen azóta, hogy a brigád a háztáji földről segített betakarítani a termést. A férjét akkor nagyon lekötötte a munka, ő ágyban fekvő beteg volt, a fia pedig bevonult katonának. Kölcsönös már a bizalom innen is, onnan is. Ha bajban van valaki a brigádban, Borbás Dani bácsi az első, aki feláldozza vasárnapját, hogy segítsen. ★ Ezért tisztelik a március elején szocialista címet nyert brigádban, és mindenütt, ahol dolgozik. Tóth Árpád A legkorszerűbb automata vezérlésű berendezéssel látja el a MÁV a nagyforgalmú vasútállomásokat. A „Domino” elnevezésű berendezés teljesen kizárja az összeütközést. . Foto: Lajos György.) A KOCA Mert az ő tálkáját csak a2 olvashatta meg. 6 pedig a farkával, vagy a fülével számolt el a hiányzóknak- Ha idáig ért beszédében, mindég káromkodott, a kopasz eget és a sárgalábú sátánt emlegetve. A másik odasodort fiatalember volt. Föld nélküli, szegény ember leszármazottja, aki a legnagyobb lehetőség közben is kimaradt mindenből. Iskolába sem járt, szakmát sem tanult. Az apja pedig nem mert földet fogni az uradaloméból. Mert mi lesz, ha megfordul A emlegette. így nőtt fel, erre házasodott, és ameddig a vasútállomásnál nagyban ment a terményszállítás, zsákolással kereste kenyerét... Ide is az állandó munka miatt állt, és igazán nem volt panasz mozgására. Cipelésben, emelésben senki nem előzte meg- Csak a keccelésnél, vagyis a kocák lezárásánál, ahová szem és érzék kellett, volt vele baj. Ugyanis az egyiket nem tudta megkülönböztetni a másiktól. Neki mindegyik egyforma göndör szőrű, sopánkodta, ha egymás között felhozták balkezességét. A többiek sem rendelkez-' tek különösebb nagyüzemi tapasztalattal. Itt jött rá még az is, aki a maga kis gazdálkodásánál jó jószág tartó embernek számított, hogy egy koca és ötven között micsoda óriási különbség van! Hát még nyolc malac és nyolcszáz között! Az a jóleső dünnyögés és az ennivalót sürgető kuncogás, melyet odahaza szívesen hallgatott mindenki, itt őrjöngő visítássá fajult, Egy azonban közös volt bennük. Mindegyikük tudott számolni. Azért nem annyira, mint tíz év múlva Acsal Jóska, aki már a kocában kiszámolta, hogy mennyit fog majd utáni kapni, hanem a legegyszerűbb és legbecsületesebb módon. Például, ha több lesz a malac, több lesz a kereset, s vele együtt a másik szokatlan jövedelmi forrás, a prémium. Azonban a legnagyobb tavaszi fialtatás közben elakadtak a munkában. Máról holnapra beteg lett az Öreg számadó, és a keccelés munkája teljesen rájuk maradt- Nem veit az éppen ismeretlen előttük, de oda lett a biztonság. A brigádvezető, akinek volt valami jártassága, segített ugyan egy párszor, de mindig nem ülhetett ott. Dolga volt máshol is. így aztán minden rájuk szakadt. A délelőtti munka csak ment valahogy, az egyik kiment a kocákkal, kerten meg a malacok etetését és' a takarmány előkészítését látták eL De estére! Amikor a csecsre éhes malacok egymást taposták a kecces ajtó előtt és a kocák meg kívül őrjöngtek. Ilyen ordítás és kavarodás még a pokolban sincs! Egy hét múlva fuldokolva nyitott be az egyik gondozó a brigádvezető házénak ajtaján. A nagy izgalomtól alig tudott szóhoz jutni. — András bátyám, jöjjön azonnal, de azonnal jöjjön —• lihegte. — Tűz van, te? és előbb viccnek vélte a dolgot— Dehogy az. Rosszabb. Fial egy koca. — Az annak a rendje komám, hadd fialjon felelte nyugodtan a brigádvezető és még nyugodtabban ette tovább a káposztás oldalast. Jóízűen ropogtatva, mint akinek egyéb gondja sincs. — De nem úgy van az — folytatta az megdöbbenve, mert az fial, amelyik már a múlt héten megfialt. A brigádveziető meghökkent. A kecceshez értek, a bri* gádvezető is kifogyott a ELEGEN VANNAK? Nagy Jenőné dombrádi lakos levélben kifogásolta, hogy a rászorultak nem kapnak munkát a faluban, mert egyes községi vezetők rokonaikat, ismerőseiket részesítik előnyben. Panaszkodik, mert hiába kéri felvételét a Kossuth és Vörös Csillag Tsz-be, nem veszik fel. Panaszát megvizsgáltak. Megállapítottuk, valóban igaz, hogy egyes községi vezetők hozzátartozóikat helyezik el a hatáskörükbe tartozó munkahelyekre. A volt tanácselnök-helyettes felesége, lánya és fiának felesége dolgozik a bölcsődében, óvodában. Ugyanakkor nem tudnak segíteni olyan asszonyokon, akik egyedül keresnek 4—6 gyermeknek, vagy kevés a férj fizetése a családnak. Jogosan mondják Domb- rác! on : az melegszik, aki közel van a tűzhöz. Mindenkinek, a dombrádi vezetők hozzátartozóinak is joga van a munkához. Azt viszont már joggal kifogásolják a faluban, hogy szinte egy család uralja a bölcsődét, óvodát. Ahogy mások, egyes vezetők hozzátartozói is találnak munkát, megélhetést a közösben. Valóban nem vették fel a szövetkezet tagjai közé sem Nagynét. A Vörös Csillag Tsz elnöke és néhány vezetője (köztük a pártszervezet titkára is!) azt mondja a közösbe felvételüket kérő nőkre: „Csak a háztáji főidért szeretnének belépni, Miért nem jöttek akkor, amikor mi beléptünk. Már elegen vagyunk." A Vörös Csillag Tsz zár- számadási közgyűlésén negy- vcnkelten . kérték felvételüket. Főleg asszonyok. Csak kilencet vettek feL A többit nem, köztük Nagy Jenőnét sem. fentiekre való hivatkozással. Valóban akadnak olyanok, akik csak azért szeretnének szövetkezeti tagok lenni, hogy háztáji földet kanjának. s nem törődnének a közös munkával. A jelentkezők kérelmek azonban egyenként kell mérlegeink Nagy Jenőné nem csak a háztáji földért akar belépni. Nem lehet elfogadni a dombrádi szövetkezeti vezetők „ellenérveit.” Azt, hogy miért nem léptek be korábban, elegen vagyunk srtj. Mindenütt kell a munkáskéz, hisz a dombrádlak is egyre bclierjesebb. intenzív gazdálkodást folytatnak. N. T. szuszból. Nemcsak a szaladás miatt, hanem a meglepetés- tőL — Ilyet sem látott a világ. A fiúnak igaza van- Az egyik rendbeli malac, a kocát szopja, a másik meg most potyog a világra. Már az újak is öten vannak, és ott botladoznak, hemperegnek a nagyobbak között. Keresik, kutatják az életet jelentő csecset... Örökké szenzációnak maradt volna, ha a brigádvezetőnek eszébe nem jut a múltkori dolog. Az, amikor az egyik esti ellenőrzésnél azon vitatkozott velük, hogy az egyik koca nem jó helyen van. Most is annyi történt, hogy megcserélték a keccet. A várandós, megtőgyelt kocát rázárták egy másik párnapos malacára és a bolond jószág engedve az anyai ösztönnek, elfogadta őket. Szóval, csak az ajtót tévesztették el. Kár, hogy kiderült a dolog, különben csoda esett volna a téeszcsében, s ma világhírű lenne, mint Lourdesígy csak a szomszéd faluban emlegetik. De abban sincs köszönet. Szállási Lászlő 1963. március Z& aktívaülést tartanak, amelyekre a Hazafias Népfront a megye valamennyi községéből meghív aktívákat, akik majd a békerendezvények előadói lesznek. Az aktívaüléseken Zala Tamás, a Magyar Nemzet külpolitikai szerkesztője tart tájékoztatót.
