Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)

1963-03-26 / 71. szám

DALOL A FALU Az ecsedi nagy kórus: 8 évestől 80 évesig — Zene és irodalom Tanítói díjazás lő08-ban Ecseden Nagyecsed a Báthoriak ide­jén a környékbeli zenei élet központja volt. Az ecsedi vár­ból kdszüremlő dallamokat a nép is megismerte. Rákóczi kesergőjének ecsedi változata így maradt fenn az utókor­nak, eredeti szöveggel, sajá­tos hangzattal éneklik estén­ként a helyi népi együttes da­losai. Az ecsedi dallamikincs szen­vedélyes kutatója Danes La­jos ének- és zenetanár —, akivel az ecsedi ének- és ze­nekultúráról váltunk szót — rögtön figyétmeztet is: nem hivatásos népi együttesről van szó. Olyan ez az együttes, mint egy közösen alkotó mű­vészi kollektíva, tagjai egy­személyijein énekelnek, táncol­nak, szerepelnek a népi játé­kokban, együttessen csiszolják műsorukat. Állandó közönség — Ez a forma vált be nálunk a legjobban — ismerteti ta­pasztalatát Danes Lajos. — Ezzel át tudjuk fogni az egész falut. Tíz éve csinál­juk. Néhányszor felbomlott az együttes; ma hetven ta­got számlálunk. Megmozgat­juk az egész falut, 8 éves­től a 80 évesig. Molnár La­jos bácsi az egyik főtáneo- ■umk 78 éves, özvegy Bíró bajos né is idős asszony. Es­ténként haitvan-nyolcvan ér­deklődő szorong a próbákon. Sokan mondták is, ne enged­jük be őket, mert zavarják a próbákat. De é!n amellett va­gyok, csak jöjjenek... I dallam régi, a játék új Az érdeklődők nemcsak szemlélői az ének- és zene­próbáknak. Az idősebbek nem egyszer a színpadon bemutat­ják, nem így, hanem emígy táncoltuk. így válik eredetivé, a_ hagyományok hiteles ápo­lójává az együttes. Eddig öt­száznál több helyi és kör­nyékbeli dalt. rigmust, népi játékot gyűjtött össze Danes Lajos. Régebben ,-fül" után kottázta le a dallamokat, most már magnetofonnal jár­ja a házakat. Az ecsedi együttes helyi dalokat, jele­neteiket elevenít fel. — A dallamok, a rigmusok régiek, de a játékot igyek­szünk megtölteni mai monda­nivalóval. Ilyen a mostani szüreti jelenetünk is, amely mai környezetben. játszodk, de megőrzi a régi motívumo­kat. Népdallá! az operáig Zenével, dallal összefogni a falut! Ápolná a hagyományo­kat,^ a Kossuth dalkör hagya­tékát, mélynek zászlóját ma is őrzik. Az énekkel, a ze­nével közelebb hozná az em­bereket a kultúra más ágai­hoz is. Szinte leroskad a kar­zat egy-egy hanglemezes, magnetofonos esten, ahol sa­ját dalaik .mellett, más szá­mokat is meghallgatnak, meg­ismerik az operákat, a szim­fonikus zenét, zenetörténeti és elméleti előadásokat hallgat­nak. De már irodalmi mü­vekből felolvasásokat is tar­tanak a próba szünetében. Egy rázás a körtefáról Már az iskolában megkap­ják a zenei nevelés első vo­násait az ecsedi gyerekek: há­rom általános iskolai osztály­ban működik zenei tagozat, száztagú iskolai kórusuk, ze­ned szakkörük van. Nemrég bukkantak rá egy iratra; 1608-ban kezdődött a község­ben az iskolai zenei oktatás. A református kántor-tanító évi díjazásában ez is szerepel: három rázás a szilvafáról, egy rázás a körtefáról... A fel­nőtt együttes a hajdúszóbosz- lói dalos találkozóra készül. Vannak gondjaik is: — Előfordul, hogy egész télen tanulunk, gyakorolunk és tavasszal elmegy néhány tagunk. Most is elment négy fiatal. Kicsit gazdátlan is az együttesünk, eddig kevés anyagi támogatást kaptunk a tsz-től, a régebbi vezetőség nem sokat törődött velünk. Most ígéretet kaptunk, hogy támogatnak bennünket. Nincs állandó helyük, ahol színreléphetnének, most épül a nagy kultúrház. Az iskolai zenei nevelés legnagyobb aka­dálya pedig, hogy nem kap­nak hangszeres zenetanárt. Ecsed nemcsak a lápról, a láp nemcsak Ecsedről, hanem a nép dallamairól, ének- és zeneköltészetéről is nevezetes. A régi idők dalai új színnel, tűzzel röppennek fel. Páll Géza Németh János, a Kisvár dai Gépállomás traktorosa lánctalpassal végez talajelők észítést az ajaki Búzakalász Termelőszövetkezet 17 holdon telepítésre kerülő szőlője alá. A szövetkezetbe már megérkeztek a vesszők, s a telepí­tést a talaj előkészítése után megkezdik. (Hammel foto.) ALEKSlAm NASZIBOV: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 4«. Miközben így elmélkedett magában, az útkereszteződés­hez ért, s azt vette észre: kö­vetik. Lehetséges, hogy alap­talan a gyanúja? Nemcsak, neki tűnt úgy, hogy az imént szembejövő, német tiszt túl­ságosan fürkészve nézett rá? Aszlcer cigarettát és gyufát vett elő, s mintha véletlen- ségből történt volna, leejtette a földre a gyufásdobozt Ami­kor lehajolt érte, óvatosan visszanézett. Igen, nem téve­dett: az a tiszt kimért léptek­kel jött utána. Adolf Torp volt az illető. A határozott, erős jellemű, céltudatos emberek a veszély pillanataiban határtalan nyu­galmat, valami különleges rendezett és világos gondolko­dást tudnak magukra paran­csolni. Ennek birtokában a másodperc töredéke alatt ké­pesek felmérni az adott kö­rülményeket, kiválasztani a szükséges lépést, s gyorsan és pontosan végrehajtani, amit elhatároztak. 1963. március 26. A federítőnek ez • a felbe­csülhetetlen értéke tökélete­sén megvolt Aszkerben is. De mit tehet most ebben az idegen, ellenséges német városban, amelynek az utcái ilyenkor, a késő délutáni órákban ráadásul már népte- lenek is? Aszker néhány száz lépést tett. Megállt a kirakatok előtt, mintha azokat nézné, s fél szemmel mindig visszasandi- tott. A tiszt kitartóan követte. Aszíker megállt, ő sem ment tovább, egy hirdetőaszlap, vagy egy fa mögé lépett. Aszlcer végérvényesen meg­bizonyosodott. Tovább indu*t. Óvatosan zsebébe csúsztatta a kezét, megfogta a pisztolyt, s eltolta rajta a biztosító zárat. Még egy háztömb van hát­ra. Utána már egy emeletes épületekkel szegélyezett utca következik. S az egyik épü­letnek, — a saroktól a harma­diknak — több udvara van. Bizonyosan átjáró ház. Teg­nap, amikor Lángéval Stalec- kerékhez tartottak, egy vak öregember újságokat árult az épületnél. Igen, itt Nvan, jól emlékezett. Valamivel arrébb, ahogy tegnap látta, egy kes­keny kapualj az első udvar bejárata. Vagy ötven lépés még odáig az út. Aszker szíve he­vesen vert. De hiszen erről az átjáró házról bizonyosan ez a tiszt is tud! Ismeri és termé­szetesen nem marad az utcán várakozni, hanem bemegy utána abba a hosszú sötét ka- pualjba­— Jól van, — mondta ma­gában Aszíker. — Hadd jöjjön! S elérte a ház szürke kőren­getegét. Csak nehogy legyen valaki a bejáratnál! Vagy tizenkét méterre lehe­tett tőle, amikor megpillan­totta a homlokzati faltól kissé beljebb álló kaput. Nem volt ott senki. Változatlanul nyu­godt, kimért léptekkel ment a kapualjig, s amikor eltűnt alatta, futni kezdett. Áthaladt a kapun, félreugrott, s a fal mellé, a kapu becsukott szár­nyához' húzódott. Eltelt egy másodperc, kettő, s lépések hallatszottak. Rövid árnyék jelent meg a kapualj­ban. Aszker visszatartotta lé­legzetét. Szívének dobogását is lehalkította volna most, ha tehetné. Az árnyék egy pilla­natig mozdulatlan volt, aztán megnyúlt. A kapu szárnyánál megjelent a férfi profilja. Aszker figyelmesen megnézte magas, szép homlokát, szabá­lyos formájú orrát, energikus állát, a nyakán lüktető kis kék eret. jCSAK A BEOSZTOTT..? Megjegyzések egy elbocsátáshoz Mondhatnánk: a kör bezá­rult. Adám István úttisztí­tót — a Nyíregyházi Város­gazdálkodási Vállalat dolgozó­ját — a munkafegyelem meg­sértése miatt előbb az igaz­gató elbocsátotta, majd ezt a döntést a Vállalati Egyeztető Bizottság megerősítette s amikor az ügy a Területi Egyeztető Bizottsághoz került, sietve közölték a vállalat ve­zetői : felesleges a határozat- hozatal, az úttisztítót vissza­helyezik munkakörébe. Ennyi az eset váza. Előz­mény: Ádám minden szom­baton rendszeresen italozott, többszöri figyelmeztetés elle­nére sem hagyott fel káros szenvedélyével. Felelősségre vonásakor — közvetlenül el­bocsátása előtt — megtörtén kérlelte a vezetőséget: ne küldjék el, kenyér nélkül ma­rad hét gyermeke. S amikor látta, nincs pardon, kiöntöt­te ami a lelkén nehezedett: elmondta, munkavezetője, Ku- kucska Pál részvételével és „felügyeletével" italozott munkaidőben. Megtörtént, hogy ugyancsak munkaidőben tapasztott, vályogot vetett, diieskőt vágott főnöke laká­sán. együtt látoga*ták a Szé­na téri kocsmát, s amikor fi­zetésrendezés volt és Ádám a? első kategóriába került, Kukucska biztatta: erre inni kell, neki is köze van a jó besoroláshoz. „Az utolsó fi­gyelmeztetés után is ittam a főnökömmel, hogy legyen be­csületem előtte, mert ő azzal fenyegetett, vigyázzak, van elég elbocsátási papír az iro­dában...” Súlyos vádak, kü­lönösen akkor, ha igazaik is. Kukucska beismerte, hogy a lakásán dolgozott az úttisztí­tó, „de csak munkaidő után, és arra Adám önként vállal­kozott”. Igaz a Széna téri kocsmázás is, — a többi vá­dat alaptalannak és rágalom­nak tartotta. Kitűnik a fejleményekből, hogy a vállalat vezetői elha­markodottan s helytelenül döntöttek, amikor csak Ádám Istvánon csattinitották az os­tort. A munkavezetőnek a haja szála sem görbült, csu­pán egy mellékmondattal in­tézték el ügyét a VEB tár­gyaláson: „Majd az igazgató vizsgálja meg..Közben az úttisztító kezébe kapta a munkakönyvét, szaladt fűhöz- fához, meghallgatásért. Az a tény, hogy a vállalat veze­tői visszakozz-t fújtak s Adó­mat újból felveszik, arra en­ged következtetni: időközben beigazolódtak az úttisztító állításai. Szakács József igaz­gató közölte: hamarosan ösz- szeül a vállalat társadalmi bírósága s példás, nevelő szándékú határozatra van ki­látás. Ez helyes s remélhető, most már nem elhamarko­dott és nem egyoldalú lesz a döntés. Amit elhibázott a VEB, helyrehozhatja a társa­dalmi bíróság. A tanulság viszont már megszületett: az emberek, sorsok felszínes megítélése több, mint mulasztás. (a. s.) K orma n y rendé lel a vasúti «seabálpériéNekrűI A. vasúti szabálysértésekről a Minisztertanács ülésén meg­vitatott előterjesztés megálla­pítja, hogy a személyforga­lom megnövekedése egyre na­gyobb feladatok elé állítja a vasutat. Gyakran okoz nehéz­séget. hogy az utasok és kí­sérőik megszegik a vasút te­rületén az életbiztonság, az egészségvédelem és a vasút­üzem biztonsága érdekében kiadott rendelkezéseket. A kormány ülésén hozott rendelet lehetővé teszi, hogy a helyszínen meg­bírságolják azokat, akik a vasútüzem területén a közlekedésrendészet, az életbiztonság és az egész­ségvédelem érdekében ki­adott szabályokat megsze­gik. A bírság összege 10 forinttól 50 forintig ter­jed. Az új szabályozás, amely az áUampolgárok _ testi épsé­gét védi, 1963. április 1-én lép hatályba. 130 vagon hibrid kukorica vetőmag megyénknek Megyénk termelőszövetkeze­teinek, termelőszövetkezeti csoportjainak — a korábbá felmérések alapján — 130 va-' gon hibrid kukorica vetőmag­ra van igénye. A Szabolcs- Szatmár megyei Malomipari és Termánirforgalmi Vállalat tájékoztatása szerint a kívánt igény teljesen kielégíthető. Ez ideig 100 vagon hibrid kuko­rica vetőmag érkezett me­gyénkbe és minden vállalati raktár el van látva a szüksé­ges mennyiséggel. A még hiányzó 30 vagon is pár nap múlva megérkezik. Az idei szállításoknál a fel­sőbb szakszervek figyelembe vették megyénk földrajzi és időjárási helyzetét és ennek megfelelően a korábbiaktól többségiben rövidébb tenyész­idejű vetőmagfajtát küldtek, így például a rendelkezésre álló mennyiségből 79 vagon­nal MV—40-es, illetve MV— 48-as, korábban érő fajta. A megfelelően előkészített ta­lajba vetett és jó ápolással bő sdlótermést biztosító MV— 1-es fajtából 16 vagon kész­let áll rendelkezésre. A már megérkezett készlet kiosztása folyamatosan halad. Ez ideig mintegy 6000 mázsa hibrid kukorica vetőmagot vettek át a szövetkezeti gaz­daságok. . i Korán vessük a sárgavirágú édes csillag fiirtöi A vad keserű, pergő sárga­virágú csillagfürtbő), nehéz nemesítő munkával sikerült előállítani olyan csillag!ürtöt, mely a keserű, mérgező anya­Pontosan odasújtott: a nya­kára. Azzal a rövid, erős ütéssel, amelyet olyan hosszú ideig gyakorolt, de végül hi­bátlanul elsajátított. Mielőtt Torp elesett volna, Aszker megragadta, a falhoz szorította, s ismét rásújtott. Ezúttal azonban az áliára. Az­tán leengedte a földre a férfi összecsukló testét. Aszker egy mély lélegzetet veti és kijött a kapualjból. Feltűnés nélkül, nem sietősen folytatta útját. Gépiesen zse­bébe dugta a kezét. Ujjai a pisztoly recés markolatához értek. Ismét visszaállította rajta a 'biztosító zárat. Amikor Torp kinyitotta a szemét, bolthajlásos mennye­zetet látott maga felett, s ő a földön hevert, még mindig a kapu alatt. Iszonyúan fájt a feje. Nagy nehezen hasra fordult, feltápászkodott, s a falba kapaszkodva kifelé in­dult. Odaszaladt egy járókelő. — Valami baj van? Oh, véres? — Az illető felmuta­tott Torp arccsontjára, amely­ből nagy sötét cseppekben folyt a vér. — Hívjon rendőrt, — nyög­te nagy nehezen a Sturmfüh- rer. Az idegen elszaladt a sa­rokra. s hamarosan egy ren­dőrrel jött vissza. Torp körül bámészkodók keztek gyüle­kezni. A rendőr szétzavarta őket, megállított egy arra ha­ladó autót, s beültette Torpot. Torp Sturmführer félóra múlva — az erős fejfájástól a homlokát összehúzva — ült a hivatali szobájában. A fel­cser bekötötte az állát és a nyakéit. Nemsokára megjelent nála Becker is. Apró szemei megvetően szikráztak. Torp gokat (alkaloidákat) kisebb mennyiségben tartalmazza, s így takarmányozásra minden veszély nélkül felhasználható, hüvelyei nem pattannak fel, megpróbált felállni. Becker bosszússan nyomta vissza a székbe. — Üljön csak, — dörögte gúnyosan. — Felugorhat, ha bejön a felettese, összecsap­hatja a bokáját, kifeszítheti a mellét, nézhet a főnökére olyan hűségesen és szolgálat- készen, mint egy nyomorult kutya, akkor is sült bolond marad. Idióta! A felcser sietősen befe­jezte a munkáját, s távozott. — Igen, igen — folytatta a háborgást Becker — maga kész idióta, Torp. Idióta és os­toba, üresfejű. Mit csinált, ma­ga szerencsétlen? Mi tolt az utasítás?... Feleljen, ha kér­dezi a parancsnoka! Torp alig érthetően düny- nyögte, hogy a parancs úgy szólt: — másik két felderítő kíséretében menjen el és fi­gyelje Herbert Lange házát. — Tehát hárman? — Igen, Sturmbannführer úr! — És- maga? Mit csinált ehelyett? Elindult egyedül és majmot csináltatott magából. É’rti? Majmot! — De ki gondolta volna? — mondta Torp dühösen hadar­va. — Megláttam, és azonnal, az első ránézésre gyanúsnak találtam. Utána indultam. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy észrevette volna a kö­vetést,' Nyugodt voltam, min­den simán ment: gondoltam, elkísérem a búvóhelyig, és ak­kor már a markunkban van a fickó. — A markunkban! — is­mételte gúnyosan Becker. — Pontosan fordítva, Sturmfüh- rer úr! Maga került az 5 markába, Torp. Alaposan fel­borítva az egész megbízatást (Folytatjuk) teliát a magját sem szórja el A sárgavirágú édes csillag- fürt a savanyú homoktala­jok egyik legértékesebb növé­nye: zöldtömege magas fehér­je tartalmánál fogva káváié takarmány, ugyanakkor a visszamaradó gyökér- és tar­lómaradványok nagymértékű talajerő visszapótlást jelente­nek. A szárazságot és hanto­kat jól tűri. Dacára jó tulaj­donságainak, vetésterülete az utóbbi években csökken, mert nincs elegendő vetőmag. A keserű vad csiliagfürthöz vi­szonyítva a sárgavirágú édes csdllagfürttel szemben a gya­korlati élet nagyobb igiénye- ket támaszt, melynek a, nö­vény csak úgy tud megfelel­ni, ha javítjuk a termesztés körülményeit is. A sárga virá­gú édes csillagfürt niagter- mesztés szempontjából bizo­nyos mértékben érzékenyebb, igényesebb, mint a keserű vad volt, és éppen ezért er­re nagyobb gondot kell fordí­tani. Jelenleg a csiilagfürt-ter- mesEtés legnagyobb részben azokon a gyenge termőerő­ben lévő futóhomok területe­ken folyik, ahol más növény nem, vagy csak gyenge ered­ménnyel termeszthető. Ez ért­hető is, hiszen ezeknek a ta­lajoknak kell a termőerejét megjavítani, hogy más, a csil­lagfürtnél igényesebb növé­nyek termesztésére is alkal­massá váljanak. A vetés időpontja a kita­vaszodástól függ. Leghelye­sebb a magtermesztésre szánt csillagfürtöt a mák és borsó után, de a zab vetése elölt elvetni, mert a csillagfürt így kerül optimális körülmények köré. Ennek eredménye a na­gyobb magtermés, ami vi­szont alapja a csillagfürt na­gyobb arányú termesztésének, szélesebb körű felhasználásá­nak és ezen keresztül a ta­lajerő fokozásának. Borbély Ferenc tudományos segédmunkatárs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom