Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-20 / 66. szám
^fúóqqiut többet \ KEVESEBB ERŐVEL? Tsz-akadémia Cseo^eríi}faluban Csengenij falu közel fekszik Csengerhez. Nem nagy község, mindössze 1750 lakóinak száma. Egy igen hosszú utcája van a kövesút mentén, abból nyílik pár utca elágazás. A járdaépítés még nem fejeződött be, érthető hát, hogy az őszi esőzések, vagy tavaszi olvadás idején nagy a sár. Még a tsz-iroda előtt is. Mondja is a párttitkár, Koroknál István, hogy egyik a másiknak adja a kilincset és bizony helyt kell állni. Csengeni jfalu kis szövetkezeti község és a bizalom szilárd a párttal szemben. Egyetlen nagy közösség A mostani termelőszövetkezet alapjait 1960-ban rakták le, s következménye, hogy a lakosság egyetlen nagy közösséget alkot. 270 család 3800 holdon gazdálkodik egyre kevesebb gonddal, egyre több eredménnyel. Nincs itt olyan jelenség, hogy nem akarnak dolgozni. Azon törekednek inkább, miként lehet kevesebb energiával többet kihozni a földből, mi kedvezőbb a talajnak, s a pénzes erszénynek egyaránt. Ezért szerveztek tsz-akadé- miát is immáron második esztendeje, s hogy szívesen látogatják, azt szintén számokkal lehet bizonyítani. Az elmúlt évben 34 állandó hallgatója volt, az idén 60-ra számíthattak átlagosan. (Volt amikor többen is részt vettek az előadásokon.) Minden csütörtöMég kílencvenmillió európai sima vess7Ő kel! az oltáshoz Jó árat fizetnek a szaporítóanyagért A . kedvezőtlen időjárás, főleg pedig a november közepén beköszöntött nagy tél miatt az oltáshoz szükséges európai sima szőlővesszőből ősszel csak mintegy 70 milliót sikerült begyűjxeni, ami a tervezettnél 90 millióval kevesebb. A Földművelésügyi Minisztérium ültetvényterv vállalata most arra hívja fel a szőlőtermelő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek figyelmet, hogy mielőbb kössék meg a szerződést, s minden szaporításra kijelölt fajtából gyűjtsenek be megfelelő mennyiségű, oltásra alkalmas vesszőt. A borszőláfajták közül a szürkebarát, a zöldszilváni, a kéknyelű, veltelini, a cirfandli, a tramini és a tnedoc elsőrendű vesszőiért darabonként 16 fillért fizet a vállalat, a többi barszölőfajták egységára 12 fillér. A csemegefajták közül a muscat ottonel és a lunel elsőrendű vesszőiért 20 fillért, a vegyes saszláért 14, a külön válogatott piros, illetve fehér saszláért 16, az egyéb csemegefajtákért 20, a ..köztermesztésben leginkább bevált, különleges csemegefajták vesszőiért 30 fillért, a szelektált furmint, hárslevelű és kadarka vesszőiért — elsőrendű minőség mellett — 20 fillért fizetnek. A» vesszőket a szedők vágják 60 centiméter hosszúra, s kötegeljék *&z előírásinak megfelelően. A szerződéses ár nagy részét — az utóbbi évek kedvező tapasztalatai szerint — mindenütt gyűjtő munkások, illetve termelőszövetkezeti tagok kapják. kön este gyűltek össze a kul- túrházban másfél órás beszélgetésre, melyet filmvetítéssel kapcsoftak össze. Tematika a helyi viszonyokra Tematikájukat a helyi Viszonyoknak megfelelően tervezték. így elsősorban növénytermesztéssel, és állattenyésztéssel kacsolatos előadásokat tartottak. Természetesein jogi és kulturális témájúak is elhangzottak Jellemző, hogy mikor kertészetről volt szó, lGü-nál többen is1 megjelentek. Eddig csupán pár holdat fogtak kertészeti művelés alá. Éppen ebben van a titok. Hamarosan 300 holdat akarnak almafával betelepíteni. Míg egyéni gazdálkodás folyt, nem sokat törődtek a gyümölcstermesztéssel: A környező községek határaiban egyenletesebb volt a £öld, mint itt. Náluk sok a talajvíz. Most azonban a közösben lehetőség nyílik nagyobb mértékben a víz .levezetésére, csatornázásra, egyszóval a talaj megjavítására. Ami máris bizonyos Nos. a tsz-akadómjának , az volt és az a feladata, hogy mezőgazdasági szakmunkásokat képezzen. Ennek keretében próbálják a tsz-tagok ismereteit bővíteni. Hogy ez mennyire sikerül, már a közeli gazdasági év fogja igazolni. Egy bizonyos, Katona Gyula tsz-elnök, egyben az akadémia elnöke a szervezést jól végezte, a pedagógusokkal. Szűcs Imrével, s kultúrotthon igazgatójával együtt. Jól működött. mellettük az öttagú társadalmi bizottság is. Az eredményes munka és eredményes oktatás őket is örömmel tölti el. Szentesi Magda 22 és lel inílMó| képekre Képcsarnok Vállalattól reszietfizetésre az elmúlt évben 22 000-en vásároltak. A vállalatnál összeállított statisztika érdekes képet nyújt a vásárlók számának és szociális összetételének alakulásáról. A lakosság például 1955- ben 6 300 000 forintért vásárolt festményeket. 1962-ben pedig az 1955. évinek már majdnem négyszeresét 22 400 000 forintot költött műalkotásokra. A statisztika azt is elárulja, hogy az elmúlt hét évben, Összesen 162 000 család vett részletfizetésre különböző festményt, metszetet, vagy rézkarcot. Poczkodi Lajos, Szító Sándor, Gaál Jánosnc és pfcgy Erzsébet, a tiszalöki Rákóczi Termelőszövetkezet kertészei elvetették melegágyba a korai káposzta és karalábé magját. Dicséretes kezdeményezés Az az ufea végig sáros... Jó lenne az Ady Endre . utca két végéhez, „Behajtani nem ajánlatos” feirattai, egy- egy táblát kitenni, az ottani útviszonyokat nem ismerő gépkocsivezetők tájékoztatására. A napokban ugyanis arra vitt az utam, és bizony gépkocsimmal tengelyig merültem a latyakba, — ahogy mondani szokták — beragadtam az utca sarába. •Az utca lakói — akik megpróbálták kiemelni kocsinkat — elpanaszolták, hbgy ez mindennapi eset. A fuvarosok és a taxisofőrök semmi pénzért nem vállalnak fuvart az Ady Endre utcába. De nem is csodálkozom ezen, hiszen végül is a Damjanich laktanya ügyeletes tisztjéhez fordultam segítségért, a honvédség vontatta ki gépkocsimat a sárból. Tegyék lehetővé, hogy ezúton mondjak köszönetét mindazoknak, akik segítségünkre siettek. Egy gépkocsivezető. Csehov-estet rendezett a kis- vardai VI. számú óvoda szülői munkaközössége március 16-án a járási kultúrházban. A színjátszó csoport — amelyet Mogyorósi Gyuláné vezető óvónő szervezett a község iia- li.ijp.inak közreműködésével — si. írrel adta elő a nagy orosz író Nyári tragédia és a Leánykérés című egyfelvonásos színművét. A fiatalok szorgalommal és lelkesedéssel -készültek a bemutatóra. Völgyesi Margit, Válasz egy dohány termelési cikkre A Kozelmuit Dan a Csengén Állami Gazdaságban járási szellemi vetélkedőt és társas táncversenyt rendeztek. A versenyzőkön kívül ott voltak a község. vezetői és nagy számú hallgatóság is. Biráló bizottság tagjai voltak: Gulácsi Sándor, Biró Tiborné, Paragh László, Farkas Béla, Király János és Simon Péter. Minden biráló bizottsági tgg egy-egy szakterületet képvisel, hogy a sokrétű 'kérdéseket .'szakszem-' pontbóíXbii’árják''' én A vetélkedőt Halász László- né, a művelődési otthon igazs ga<óia vezette. Az első bárom evezést Fehér Sándor csengőn, Kornádi Sándor urai és Szabó Julia csengeri KISZ-tagol; érték el. A legjobbak értékes jutalmakban részesültek. A szellemi vetélkedő után járási társias táncversenyt renA „Kelet-Magyarország” f. 1 év március 13-i számában ,,Á szakéi über javasolja: Hogyan növelhetjük a dohány termését?'1 cím alatt Fodor Béla nyugalmazott dohánytermelés! szakirányító tollából szakmai cikk jelent meg, mellyel kapcsolatban a kővetkező észrevételünket tesszük meg: ALEKSZANDR MSZIB0V: fordította: SZATHMÁRI GÁBOR 40. Bothím tanácstalanul vállat vont. Becker folytatta: — Természetesen ellenőrizzük azokat a katonákat, akik tegnap és ma érkeztek Ost- burgba. S csak azért mondtam el ezeket az aggodalmaimat, hogy ne korlátozzuk magunkat ennek a két katonának a keresésére... Nem tudom, érti-e, mire gondolok, Standartenführer úr? — Igen, — felelte Bohlm. Majd egy kis szünet után elgondolkozva tette hozzá: — Bár ezek semmi szín alatt sem azok, akiket mi várunk... — Miért? — Mert akiket mi várunk, azoknak Karlslusteból kell jönniök. Az pedig mindössze százötven kilométerre van ide, s nincs olyan épeszű ember, aki ezt a rövid távolságot repülőgéppel tenné meg. — No és ha egyenesen Keletről jöttek? — Becker egészen előrehajclt, kezével az asztal szélébe kapaszkodott. — Mi van, ha egyikük épp az a... 1963. március 20. — Georg Hamann? — Igen. Boblm a szája szélét rágta. — Ez túlságosan nagy szerencse lenne. — De miért ne lenne szerencsénk, ha olyan fáradtságos munkával készítettük elő, Standarienführer úr.. Gondolja meg, mibe került nekünk ez az akció!.., — Nagy munka volt, — sóhajtott Bohlm. — Meggyőződésem, hogy jó úton vagyunk, — folytatta Becker. — Ha pedig helyesek a következtetéseink és egyikük valóban Homann, akkor kizárt dolog, hogy elkerüljék a „Zöldet". — Állj! — Bohlm felállt, megkerülte az asztalt, s közvetlenül Becker mellett állt meg. — Most azonnal kapcsolatba kell lépni a „Zölddel’“. — Már megtörtént, — mo- solyodott el Becker, miközben az órájára nézett. — Ma találkozunk vele. Ami pedig a többi intézkedést illeti, itt a lista. — Egy papírlapot tett az asztalra. Amikor Becker visszament a szobájába. Adolf Torp S'.urm- führert hivatta. Torp foglalkozott a bankrablási üggyel. De semmi vigasztalót nem tudott mondani. Az erdő túloldalán nyomuk veszett a tetteseknek. Valószínűleg autó várta ott őket. Becker utasítást adott, hogy a bankrablás nyomozást vegye át más, Torp pedig foglalkozzék az ejtőernyősökkel. Megküldték az Abwehrhez azoknak a névsorát, akik az utolsó két nap alatt a városban jártak. Becker és Torp minden különösebb érdeklődés nélkül nézte a névsort. Kizártnak tartották., hogy Űzök, akiket ők keresnek, bejelentkeznek a városban. A névsor elején az a katonacsoport volt, amelyet most bocsátottak el a kórházból, s szabadságra küldtek, hogy felerősödjenek egy kicsit. Heten voltak. Együtt jelentkeztek a parancsnokságon. Néhánynak a felesége is ott volt. A parancsnokság beosztott kettőt, mint helybeli lakost megismertek. Boihím megfordította a névsort, s mind a hét nevet kihúzta onnan. Utánuk két berlini kereskedő következett, majd egy kereskedelmi utazó, akinek Hamburgban volt az állandó lakhelye és egy apáca. A tiszt, aki a névsort behozta ■ megmagyarázta: mind a két berlini kereskedő öreg, túl vannak a hatvanon. A hamburgi negyedik éve jár Ostburgba, aprócseprő divatárukkal kereskedik. Igen sokan ismerik itt. Az apácára nem is érdemes szót veszít ege tini. Ellenben két katona liánt érdeklődött Becker. A reggeli vonattal nem jöttek. Az álló- más katonai őrsége temésze- tesen mefn írta fel a nevüket, de jól emlékeztek rá, hogy az ellenőrző ponton áthaladtak. Sem az egyik, sem a má- . sik nem jelentkezett a parancsnokságon, hogy létszámba vegyék őket, s megkapják a nekik járó élelmiszer-fejadagot. — Vajon miért?, — kérdezte Becker, s egy jelet tett a névsorra. Torp vállat vont. — Akadnak ilyenek. Lehetséges. hogy odahaza ülnek és isznak, aztán holnap majd jelentkeznek. Vagy esetleg még ma, hiszen nem múlt még el a nap. Becker félretette a névsort, azzal, hogy később még visz- szafér rá. 41. Egy óra hossza telt el azóta, hogy Lizel elment megkeresni Otto Staleckert. Aszker, mig Lizelt várta, ledőlt a díványra, hogy pihenjen egyet. S közben lépésről-lépésre végiggondolta mindazt, amit Ostburgba érkezésének első pillanatától kezdve átélt: a váratlan bonyodalmak egész sorát, amely felborította terveiket. Pedig úgy látszott, hogy kö- rültekintőbbei\ alaposodban nem készítettek elő egyetlen utat sem. Egy véletlenség, az események váratlan fordulata, s máris a lebukás szélén állnak... De hol van frau Lizel? Sikerült-e találkoznia Stalec- kerrel? Vagy már megint egy újabb nehézség jött közbe, amely tovább bonyolítja amúgy is súlyos 'helyzetüket? Ebben a pillanatban, — szinte válasz gyanánt a kínzó kérdésekre, — lépések zaja hallatszott az udvar felől, s utána nyomban kattant az ajtóban a zár. Lizel minden alkalommal, amikor elment hazulról, rázártg az ajtót a két férfire. Aszker és Herbert azonnal elébe rohant. — Minden rendben, Herbert, — mondta az asszony, miközben a kalapját vette le. — Abból a fülkéből telefonáltam, amelyik ott van a mozi mellett. Bizonyosan emlékszel rá. Stalecker igen meglepődött és nagyon örült. Részletesen ki akart kérdezni, de mondtam, neki hogy mindent megtudhat, ha eljön. Természetesen figyelmeztettem, hogy senkinek ne szóljon egy szót sem. — Még ma eljön? — Ötkor fejezi be a munkát. A gyárból egyenesen idejön. Köszönöm, Lizel. — Lange megcsókolta a feleségét. — Olyan derék asszony vagy! — Valóban nagyszerű asz- szony, — mondta Aszker is. .Lizel elpirult. Hamarosan mind ■ a hárman az asztal mellett ültek. Lizel levest mert a tányérokba, aztán egy pálinkásüveget, majd rumösDoharakat hozott. — Egy korty ez az egész, — magyarázkodott Lizel, miközben a férjére nézett, s bocsánatkérően elmosolyodott. — Még azóta van... (Folytatjuk.) Az 1936—44-es években valóban történtek tápkockás dohány lennel esi kísérletek, de a (öbb éven keresztül szerzett tapasztalatok eredményei alapján — melyek elsősorban köz- gazdasági vonatkozásban voltak kedvezőtlenek — nem tették lehetővé a termesztésnek ily módon való bevezetését. Szakmai szempontból volt ugyan eredmény, azonban a munkaerő felhasználás; táp- kockáknak alkalmás talaj előteremtésé, készítése, st5., a termesztést körülményessé, és rendkívül költségessé tette. Ezen nehézségek a területnövelés cselében még jobban fokozódtak. ( A Kertészeti Kutató Intézet áltál a fenti kísérletek ez évben ismételten beállításra kerülnek. azonban az eddigi eredmények tapasztalatai után a tápkockás termesztés bevezetését mindaddig nem ajánljuk, míg a kísérletek eredménye a termesztés lehetőségeit közgazdasági szempontból is igazolttá nem teszi. Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat. Kenvérbeszerzés bosszúságok bal A záhonyi péküzeinben megszüntették a kenyér árusítását. Többször .előfordul, hogy az üzletekben kifogy % a kenyér, a fogyasztók egyik üzletből a másikba szaladgálnak, vajon melyikben kaphatnának kenyeret. Kisebb bosszúság ez a helyi lakosoknak. De igen sok vidékről bejáró dolgozó is itt vásárolja meg kenyérszükségletét munkaidő után, és bizony, a körülményes vásárlás miatt sokan lemaradnak a vonatról, csak a késői járatókkal utazhatnak otthonukba. Sok-sok dolgozó társam nevében kérem, engedélyezze a tanács a kenyér eladását a péküzem bon. mert ott mindig kapható volt friss kenyér. Pécsik Géza Záhony, Fidler Katalin, Mikecz Magdolna orosz népdalok előadásával, Boda Miklós harmonika kíséretével, Pataki Béla, Ruszka András, Csajághi Mik- • lós, Szabó Imre játékukkal, Veress György mint konferanszié méltán arattak nagy sikert. Az est bevételét az óvodások nyári udvari foglalkoztatásához szükséges eszközök megvásárlására fordítják. Lörinczy Sándor Járási szellemi vetélkedői tartottak Csenyerben deztek. Tií» pár mérte össze tánctudását. A kötelező ke- | ringó és tangó után, szabadon . választott táncokat mutattak be nagy sikerrel. ( A bíráló bizottság , legjobb- “ nak találta a szamossályi, a csengeri és a komlodtctfalui táncospárokat i A jól sikerűit ’ rendezvényt i táncmulatság követte. ; Katona Sándor c- művelődési, előadó
