Kelet-Magyarország, 1963. március (23. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-20 / 66. szám
Újra együtt a brigád Alig Tárták a tavaszt ii Hatan tíz ember helyett Hétfőtől kezdve a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat valamennyi munkahelyén megkezdték az építkezést. A földből csak egy ssnnt- nyire kibújt fal mellé rakott síneken, hosszú, merev nyakát előrenyújtva, ide oda jár már „Toldi" — a villanydaru. Alatta, lenn a földön és a falakon serényen dolgozik Dro- tár András brigádja. — Kubikosok? — kérdi visz- sza Megy esi János művezető. — Ahogy vesszük. Most például a földszinti födémen dolgoznak. Már lerakták a vasbeton gerendákat, s ők illesztik karibiik a béléstesteket is... Sógor, koma, tSszomszéd Az irányítótoronyban a darukezelő szaporán játszik a kapcsolótábla nyomógombjaival Jellegzetes zümmögő hang a válasz, s nyomában magasba emelkedik a súlyos teher. Ott lem ketten rakják, fenn négyen igazgatják a habarcscsal meglocsolt vasgerendák vállai ra. Hatan vannak a brigádban, mind nyírteleki: sógor, koma, tőszomszéd. S ez a közeli kapcsolat Drotár Andráséknál egyenesen hasznos. Csak erősíti a munka iránti szeretet, ahogy egy közös célért dolgoznak. Tizenkét éve van a vállalatnál Drotár András. A többsek — Leaner Ferenc, Németh Pál, Dipcsu József és Szabó János — csak később csatlakoztak. — Azóta jól megvagyunk így együtt — mondja a brigádvezető. Együtt járunk munkába és együtt is megyünk haza. Hűség a brigádhoz — Alig vártuk már. hogy megkezdhessük a munkát, pedig a fagyszabadság alatt odahaza is dolgoztunk a fatelepen. Ott még ebédelni is hazajártunk. Jó pár éve annak, hogy egy építkezésen, falujukban. Nyírteleken dolgozott a brigád. Az építkezést azonban — úgy, ahogy volt — együk napról a másikra átvette egy másik vállalat. Hiába ígérgettek mindenféle kedvezményt, nem maradtak. A brigád együtt ment tovább a vállalat egy másik, távoli munkahelyére. A fiatalok is megszerették a brigádot.-— Hárman vonultak már be innen tényleges katonai szolgálatra — dicsekszik a brigádvezetö — de mind visz- szajött. Van mire alapozni Gyakran megszakad a beszélgetés, mert a munka nem állhat. A daru minden idejét kihasználják, nincs egy perc megállása sem. , A keresetük? — Átlagosan 1900 forint. Kerestünk már két és felet is. — Hatan vannak — magyarázza a művezető — de tíz ember munkáját végzik. Az egyik legjobb brigádja a vállalatnak. — Biacmy a tél alaposan befűtött nekünk. Jó. ha félét teljesítjük a negyedéves tervnek. A második negyedévben behozzuk a lemaradást. A művezető hitetlenkedik, de Drotár András erősködik: — Meg lesz az! — Ügy mondja, mint az áment. Bizakodik, mint abban, hogy a rövidesen sorra | kerülő értékelésnél — talán ' már a nyereségrészesedés osztáskor — ők is megkapják a szocialista brigád címet Hőszigetelők — agyagból A kő, a tégla, a vasbeton nem elég ahhoz, hogy a házban lakni is lehessen, még hőszigetelőkre is szükség van, mert azok tartják télidőben melegen a lakást. A hőszigetelő réteg többféle anyagból készülhet: ásványi gyapotból, faforgácsból, műanyagból, sőt még agyagból is. Igen, igen, agyagból, pontosabban keram- zitból és keralithabból, ebből a két olcsó és porózus anyagból, amely rossz hővezető. Keramzit kétféle formában Ítészül: megadott méretű kavics vagy pedig por alakjában, míg a keralithabot kis téglákban, lemezekből állítják elő. Egyiknek is, másiknak is egyszerű a gyártási módja: bizonyos agyagfajtákat külön erre a célra szolgáló kemencékben kiégetnek. Az 1180—1200 Celsius foknyi hőségben az említett agvag- féleságekben előfordulható éghető anyagok elégnék, s a fennmaradó massza, mintha élesztőt adtak volna hozzá „megkel”, felduzzad. A kapott anyag porózus és könnyű, egyszersmind azonban rendkívül kemény is. Ha például a keramzit kavicsot vízbe tesz- szük, lebegni fog mjta, akárcsak a habkő. A Szovjetunióban az egyik épületelemgyár keramzi ból készült hang- és hőszigetelő lemezeket is gyárt, mégpedig keramzitcenáent és keramzit- íenol lapokat, attól függően, hogy a kötőanyag cement-e, , vagy pedig fenol. Tóth Árpád Ilyen a keralithab tégla. Qbrúmji tudáútinók 3 A közép parasztok „Szeretem az utakat, mert az ntak mindig házakhoz emberekhez visznek.” (Illyés Gyula) A torzsalkodásnak, az egyetértés hiányának szüleményeként divik a lopás. E tekintetben a Hunyadi Tsz-t kell első helyen említeni. És a lopásokban élenjárnak egyes vezetőségi tagok. Például Balázsi Miklós 5 mázsa negyven kiló szalma helyett 10 mázsa nyolcvan kilót vitt el a közösből, majd az elnökhelyettestől még kicsalt egy szalma utalványt, ezt követően pedig előállt, hogy: „disznóperzseléshez adjatok egy kis szalmát.” Ennek az a magyarázata, hogy a járandósági szalmát 20 forintra terhelik, ugyanakkor a szabadpiacon a 200 forintot is meghaladja mázsánként. A következtetés világos... — Balázsi — mondja Kovács János elvtárs a Hunyadi Tsz párttitkára a közös jószág- átteleltetési javaslattal kapcsolatban még a pártszervezetünkkel sem értett egyet. Per-, sze, mert a pártszervezetünk igyekszik Balázsi egykori ku- peckedési hajlamait lefaragni. Gulácsi József szintén vezetőségi tag, gabonatörek helyett búzatöreket vitt haza engedély nélkül... A példákat sorolni lehetne. A lényeg az, hogy egyes vezetőségi tagok ilyen cselekedetei nem maradnak hatástalanok. Berecz István darálóvezető amikor felelősségre vonták hova teszi a napi 15—20 kilogramm porlást, kijelentette: „A poriás mindig a tulajdonosé volt.” A darálót a szövetkezet vásárolta, csak hely hiány miatt nála helyezték el. Berecz ezek szerint rosszul értelmezi a tulajdonviszonyokat. Ez a „csekély” poriás havonta 300—360 kilót tesz ki, amelyen egy sertést fel lehet hizlalni. Még egy példát: Imre Lajos a sertéstenyésztésben dolgozott. Egy vasárnap otthagyta az állatokat gondozatlanul. Amikor felelősségre vonták kijelentette: „Tegyék lehetővé, hogy el tudjak menni misére.” Ezt követően kiderült, hogy mise helyett Paszabra járt vasárnaponként az anyós földjét megdolgozni — a tsz fogatával. Felelősségre vonás? Az többnyire csak látszat. De hogyan is lehetne felelősségre vonni, ha a vezetőség egy része hasonlóan cselekszik. Részt vettem a Hunyadi Tsz vezetőségi ülésén, amely este hattól éjjel féi tizenkettőig tartott. A napirenden több dolog szerepelt, közöttük az új prémium javaslat. Ifj. Hegedűs János — szintén vezetőségi tag — mindenáron azt akarta, hogy a mák prémiumot ne a betakarításakor fizessék, hanem majd később. Ugyanis a feltétele az, hogy azok részesülnek mák után prémiumban, akik a közös földön legalább harminc munkaegységet teljesítettek. Az elmúlt év például azt bizonyítja, hogy egyes tagok a gazdasági év végéig is alig teljesítettek harminc munkaegységet a közös területe». Hegedűs tehát azt akarta elérni, hogy év végére aki eléri a harminc munkaegységet, az mind részesüljön a mák után prémiumban. Vagyis, az illető akár megfeszítve, akár tessék- lássék dolgozik, azért megkapja a prémiumot. Mint megtudtam, Hegedűs nem önzetlenül vitázott két órán keresztül... Még most —. hogvr e sorokat írom. — mindig nem tudom, végül is melyik javaslatot fogadta el a vezetőség, mert a hosszú csűr-csavaros vitában már lehetetlen volt mindezt figyelemmel kísérni. Arra gondoltam; vajon a közgyűlés hogyan tud ilyen viták után állástfoglalni? És irigyeltem Bukai István agronómust, aki idegkimerülés nélkül végig vezette a vitát. ö azt mondta, hogy már megszokta, mert rendszeresek az ilyen „marathóni” ülések. A Hunyadi Tsz_ kétségtelen a legmostohább köriilmények között van. A közös lóállomány mind külön-külön háÚJ TANÁCSAINKRÓL A szocializmus felépítésének nélkülözhetetlen feltétele a szilárd néphatalom— a proletárdiktatúra állama. Az előttünk álló időszakban népi demokratikus államunk teljesíti a proletárdiktatúra történelmi hivatását., miközben fokozatosan kifejlődnek benne az egyetemes népi államra jellemző . vonások. Szocialista államunk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakulásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. A szocialista demokrácia fejlődésének fontos követelménye, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei kapcsolódjanak be közvetlenül is a köz- ügyek intézésébe. Erre alkalmasak a tanácsok, amelyek államhatalmi szerve és egyben a nép legátfogóbb tömeg- szervezetei is. Pontosabban szólva, ez az alkalmasság csak lehetőség: sokat kell tenni annak érdekében, hogy a lehetőség valósággá váljék. Miről van- szó? Talar arról, hogy tanácsaink eddig nem töltötték be hivatásukat? Nem erről van szó — tanácsaink munkája évről évre javult, alapiában jól végezték tevékenységüket. M'ról van hát valójában szó? K£t olyan kérdésről, amelyről ez idáig keveset beszéltünk — s a dolog természeténél fogva még kevesebbet tettünk. Az egyik: hosz- szúlejáratú feladat. Nevezetesen az, hogy a szocializmus 'plies felépítése fokozottabb feladatokat, nagyobb követelményeket állít a tanácsok elé. A másik kérdés,, vagy „probléma” az új tanácsok összetételéből adódik. • Ugyanis február 24-én 105131 tanácstagot választottak, s ezek 46,9 százaléka új tanácstag. Félreértés ne essék, nem rossz dolog, hogy a tanácstagok közel fele új. Ellenkezőleg: örvendetes esemény, hogy a társadalom különböző rétegeiből több tízezer ember, új tanácstag szabad idejének, energiájának egy részét a lakosság. a nép érdekében, ügyes-bajos dolgainak megoldáséra szenteli. S éppen a kereken 47 000 új tanácstag s az ügy érdekében érdemes és kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Márpedig az idő sürget. Az új tanácsok országszerte megtartották alakuló ülésüket, megkezdték tevékenységüket. Megbocsáthatatlan hiba lenne magukra hagyni az új tanácstagokat, mondván: megválasztottak, most már boldogulj, ahogy tudsz! örvendetes dolog, hogy a a megyei, járási tanácsok és népfrontbizottságok, a kezdeti nehézségek enyhítésére mindenütt tanfolyamokat szerveznek az új tanácstagok számara. E tanfolyamokon s azokon kívül talán nem érdektelen néhány fontos körülményre felhívni a figyelmet. Az elmúlt években egyikmásik helyen furcsa elgondolások születtek. Kimondva — kimondhatatlanul egyesek úgy vélték, hogy az „igazi” tanács a végrehajtó bizottság, hogy az irányítás, az intézkedés joga a tanács apparátust illeti, a tanácstagok pedig afféle aktivisták, akiket apró-cseprő ügyek intézésére be lehet fogni. Az ilyen szemlélettel szemben — ha jelentkezik — fel kell venni a harcot. Soha nem szabad megfeledkezni erről: a tanácsok szervezetében az államhatalom helyi szerve a választott küldöttekből álló testület — a tanács. S a tanácsban a kollektív vezetés elvének megfelelően minden egyes küldöttet egyenlő jog illet meg és azonos kötelezettségek terhelnek. Nem a tanács van alárendelve a tanácsapparátusnak, hanem megfordítva. A tanács kollektív testület Ebből következik: a tanácsnak, mint kollektív testületnek működési formája a tanácsülés. Ez pedig azt jelenti, hogy a tanácsok feladatkörébe tartozó ügyekben nem egyes tanácstagok, hanem a tanácstagok összessége kizárólag tanácsülésen határoz. így a tanács ülésén alkothatnak mindenkire kötelező rendeleteket, illetve határozatokat, pl. a terv, a köd’ségvetés megállapítására, a termelés megszervezésére és ellenőrzésére, a lakosság anyagi és kulturális szükségletei kielégítésére, a csatornázásra, az utcák és parkok rendbe- tartására, a közbiztonság és a törvényes rend betartására stb. Új tanácsaink — köztük a közel 47 ezer új tanácstag — még jóformán meg sem kezdzaknál. Ez alapjaiban elősegíti a még jóformán meg sem teremtett közös vagyon herdálását, mert azt vihet haza este a szekerén a kocsis, amit akar. Nem csoda, tehát hogy az aszályos évben az esetenként meg sem művelt földről a lopások után a következő holdanként! „átlagtermést” takarították be: szabolcsi dohányból 380 kilót, zabból 120 kilót, csillagfürtből 75 kilót, illetve 2000 ölet be sem takarítottak. Ezekután már csak azt kell tudni, hogy gépállomási költségekre 1962-ben félmillió forintot fizettek ki és azt, hogy a 47 fogat minimálisra csökkenthétté volna a gépállomási díjat, de azok éven át keveset dolgoztak a közösben. Amig ilyen bajok vannak, addig furcsának hat, hogy: t,de vannak eredmények it !" Pedig vannak! Egy napon éjszakába nyúló beszélgetés közben ismertem meg Gerák Miklóst. Magas, erős, vidám ember: Minthogy a Hunyadi Tsz-t a „középparasztok szövetkezetének” nevezik, ő is középparaszt volt, pontosabban az apja. Bár az egykori 16 holdnak drága ára volt. Történt még jóval a fel- szabadulás előtt, hogy Ger^k Miklós apjá amint kijött a templomból, az egyik utcán játszó gyerek, nvílvesszővel kilőttél a szemét. Gerák kártérítést követelt. de akkor az ügyvéddel és bíróval együtt azé volt az, igazság, akinek anyagilag sem fogyott el „a türelme ” Az évek teltek, az -kták szaporodtak, de a kártérítésből semmi sem lett. Csak — mint annyi esetben ebben is — a felszabadulás után dőlt el az igazság. A Gerák család megkapta a kártérítést, ebből vásároltak földet, s így máról-holnapra középparasztok lettek. Gerák Miklós szereti a szövetkezetét. A hibákkal együtt is szereti és tudja, hogy a jelenlegi állapotok nem tartanak örökké. Ezért dolgozik és vele együtt még sokan — annak ellenére, hogy a munkaegység részesedést elvitte a mérleghiány — nem teszik ölbe a kezüket, hanem szorgalmasan készítik elő a holnapot. Csak... — A nyáron aratáskor —* beszéli el Gerák Miklós. — sok szorgos kéz hiányzott, mert a kenyérnek való sürgetett. Mi hárman: Berecz István. Kovács Tános oárttitkár. és én együtt arattunk. Volt olvan nap, amikor négyezer- négvszázölet vágtunk le és raktuk keresztbe. Kovács elvtárs — kihelyezett, párttitkár — nem sokat arat«** etetőben, erér+ tenyerén bóívag-hólvag- hátán volt. Este. amikor bementünk a veridégtőt'o b+av az erész nani szárazságot leöblítjük egv korsó sörrel, okkor egy némelv tsz-tsg pitvarosain viccelődött bogv ..na meleg volt odakinn?” — és nevettek hozzá. A közmondás szerint ..az nevet. aki utoljára nevet.” Én nem akarok ntol iára sem nevetni . A hibák dacára. — a többségünk art válttá hogy o» idén fogtuk mper tnbbflr» n VöflóráV: íVf’Mfi** pihésre1 "■'•k Htmvadi Tsz-t«tg hitelesítette. Következik: Ledönteni a „Kínai falat.” Vincze György ték tevékenységüket, máris temérdek feladatot kaptak • választóktól. A jeiölő gyűléseken — ahol országszerte 3,5 millió részt vevő volt — mintegy 400 000 hozzászólás hangzott el. A felszólalók több ezer javaslatot tettek fontos — a tanácsok hatáskörébe tartozó — feladatok megvalósítására. Mi több: nemcsak okos tanácsokat adtak, hanem sok helyütt felajánlották közvetlen segítségüket, A megyék, járások — helyesen — összegezik e javaslatokat, s intézkedéseket tesznek életbe való átültetésükre. Az új tanácsok, tanácstagok megtisztelő feladata ennek elősegítése, s a végrehajtás ellenőrzése. Ne feledjük, ha a nép alkotó kezdeményezését kifejező javaslatok, tanácsok, vagy éppen bíráló észrevételek éppen csak regisztrálva az irattárak mélyére kerülnek, sok embernek kedvét szeghetjük, kiváltképpen azo- két, akik előző javaslataikra sem kaptak választ A jelölő gyűlésen elhangzott több ezer közérdekű javaslat egy része alighanem nehezen valósítható meg azonnal. Ami megoldható — ne halogassuk. Amire több idő kell, teremtsük meg előbb a feltételét. De válasz nélkül egyetlen kezdeményezést se hagyjunk. Milyen nagyszerű dolog, hogy hazánkban egyre terebélyesedik azoknak a száma, akik valóban a gazda szemével nézik az országot, akiknek a miénk fogalma nem jelszó, hanem mindinkább vérükké válik A tanácsok csak a lakossággal való állandó együttműködéssel valósíthatják meg jól feladataikat. A lakosság álfal felvetett kérdésekre válaszolni —■ mondjuk meg nyíltan elemi kötelesség. De hogyan tehet ennek eleget a tanácstag? Bátorítsuk' őket, ne elégedjenek meg „hirtelen" válaszokkal, éljenex a kérdezési joggal, az interpellációval. A tanácstagnak ugyanis joga, hogy a végrehajtó bizottság, annak szakigazgatási szervei, illetőleg a tanácsnak alárendelt szerve vezetőitől a tanács hatáskörébe tartozó ügyekben felvilágosítást kérjen. Az illetékes szervek vezetői kötelesek a tanácstagnak válaszolni, lehetőleg még a tanácsülésen, de legkésőbb 15 napon belül. Hogyan dolgozzam? — tette fel a Kérdést sek új tanácstag. Receptet erre nem lehet adni. Helyes választ a nagy tanítómester, az élet adhat. A régebbi tanácstagok tapasztalata azt mutatja, hogy a jól dolgozó tanácstag választóinak nemcsak véleményét kéri ki, hanem tendszeresen tájékoztatja a tanács munkájáról, a tanácsülések határozatairól. Hiszen a választók csak úgy érezhetik sajátjuknak a tanácsot, ha jól ismerik tevékenységét. Ha a tanácstag és választói közötti viszonyt különösen őszinte és megértő légkör jellemzi, ha az egyes emberek és családok kisebb- nagyobb ügyeit türelmesen meghallgatja és azokban lelki ismeror-ven eljár, továbbá a lakosság életkörülményeinek javítására e javaslatokat és kezdeményezéseket felkarolja, a tanácstag munkája eredményessé válik, tekintélye, közmegbecsülése ttlandóan növekszik. Nem könnyű és nem megy gyorsan a lakosság bizalmának elnyerése, de az odaadó munka mindenkor meghozza a gyümölcsét. Tóth József, az MS7MP KB agttáriós- és propa sanda osztályának alosztályvezetője. *
