Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

f®r látja a szakember Félmilliós mérleghiány oka: a szervezetlenség A mezőgazdaság forradalmi átalakuláson megy keresztül. Ennek az átalakulásnak jel­lemzője a magasfokú gépesí­tés, a kémia alkalmazása, a tudományos színvonalú szak- irányítás. Az állami gazdasá­gok egy évtizedes fejlődése, a kialakult technikai, vezetési módszerek tették lehetővé az átalakulás egyik fontos lépé­sének, a szakosításnak a be­vezetését. A Nyírtass! ÄHami Gazda­ságban is megkezdődött, és a gyakorlatban folyamatosan végre lesz hajtva a szakosí­tás. A gazdálkodás gyümölcs­termelési irányú, emellett nö­vénytermesztési és állatte­nyésztési főágazat van. Mivel a gazdaság vezetője, de egyút­tal a pátrohai Zöld Mező Tsz elnöke is vagyok, s a szövet­kezetben a gyümölcstermesz­tés ma még nem jön számí­tásba, ezért azokkal a kérdé­sekkel foglalkozóm, amelyek a tsz-t is közelebbről érintik. Növénytermesztésünkben a szakosítás alapgondolata az állatállomány szálas- és ab- ra ktakarmán n y al való ellá­tása. Emellett van kenyér- gabonánk, burgonyánk és do­hányunk. A lehetőségekhez mérten kialakítottuk a nagy­üzemi táblákat (79 helyett 36 tábla lett). Az összevont gép­park, egy komplex gépi, és egy szakosított növénytermesz­tési brigád kialakítása meg­könnyítette a termelés szer­vezését. így már a szakosítás első évében jelentős ered­ményjavulás mutatkozott. Az állattenyésztésben hét féle ágazattal foglalkoztunk korábban. Két ágazatot ala­kítottunk ki a szakosítással: baromfinevelést, marhahizla­lást. Tavaly 43 000 baromfit neveltünk fel 250 000 forintos nyereséggel. A marhahizlalás önköltsége a korábbihoz vi­szonyítva közel hat forinttal javult kilogrammonként. A jobb szakmai irányítás, a szakosítás és a dolgozók jobb munkája eredményeként a gazdaság fennállása óta 1961- ben lett nyereséges Termelőszövetkezetünkben a szakosítás kérdései hasonló módon jelentkeznek, csak itt a tsz-gazdálkodás adottságai­nak megfelelően lehet a problémákhoz nyúlni. (1962. októbere óta.) Az elmúlt két évben a szö­vetkezet fél-félmillió forintos mérleghiánnyal zárta a gaz­dálkodást. Ennek oka nem az aszályban, hanem elsősorban a szervezetlenségben, a mun­kák rassz végzésében talál­ható. Emiatt 280 hold burgo­nya csak étkezési és ipari mi­nőségű lett. Sokféle növényt szétszórt, apró táblákban ter­mesztettek, így a gépi mun­kát nem lehetett gyorsan, egy­ségesen elvégezni. A fogatos- brigád hatfelé való szétosz­tása lehetetlenné tette ezek munkájának ellenőrzését. A 16 növényféleségnek több mint a felét ráfizetéssel termelték. Hasonló problémák voltak az állattenyésztésben is. A pátrohai viszonyoknak megfelelően, 1963-tól fokoza­tosan rátértünk a termelés szakosítására. Négy fő nö­vénycsoportunk lesz: vető- és étkezési burgonya, dohány, kenyérgabona és takarmány- növények. Emellett, a táj spe­cialitásnak megfelelően, fog­lalkozunk kendermag és ká­poszta termesztésével. A táb- lásítás részben már megtör­tént (40—70 holdas táblákat alakftotttink ki) létrehozunk egy összevont traktoros-í'öga- tos brigádot. így a gépi és fogaterőt egységesen lehet irányítani, s a sürgős és gyors munka érdekében egyszerre és mindig lehetőleg egy helyen bevetni. Az öt növénytermesz­tési . brigád helyett hármat szervezünk, s a kapásnövé­nyek továbbra is egyéni gon­dozásban maradnak. Termé­szetesen, a közös gépi- foga- tos- vetési-, növényápolási-, betakarítási- és taíajmunká- kat egy-egy növénynél folya­matosan, a brigádszervezéstől függetlenül, egyszerre fogjuk végezni. Az állattartásban a sertés, juh, baromfi és a hízómarha biztosították a tsz-ben a leg­több jövedelmet. Ezekre sza­kosítjuk az állattartást. A juhriak és sertésnek van meg­felelő helye. A baromfi tartás­nál sziikségistállókat veszünk igénybe, a marhahizlalásnál szükség van istálló építésére. Mivel a fogatmunkák rend­kívül drágák — egy lófogat évi költsége 35—40 eaer fo­rint —, csökkentettük a lóál­lományt. Ehelyett a szakosí­tást jobban kiszolgáló és ol­csóbb gépi munkát helyezzük előnybe. A két UE 28-as és az egy lánctalpas traktor mel­lett ebben az évben még két univerzális traktort kívánunk beállítani, s így, számításaink szerint, az összes gépi muriká 70 százálékát el tudjuk vé­gezni. Magát az irányítást is szako­sítottuk a szövetkezetben. A növénytermelést külöh, a köz­ponti és állattenyésztési mun­kákat is külön agronőmus irá­nyítja. A nyilvántartások, az ellenőrzések megkönnyítése érdekében az adminisztrációs munkát is az állami gazdasá­géhoz hasonlóan szerveztük meg. A szakosítással fő törekvé­sünk a termelés, a jövedelem növelése, az, hogv 1963-ban, a tavalyi mérleghiány helyett, 32 forintos munkaegységrésze­sed éot biztosítsunk a tagok­nak. Péter István igazgató, a pátrohai Zöld Mező Tsz elnöke. Nyíregyháziak a Ki mit tud-han Budapest. Győr, Szolnok, Debrecen, Miskolc, Szeged, 5 még sok város után az elmúlt szombaton végre Nyíregyháza — sőt a megye — is jelent­kezett a televízió képernyőjén, a Ki mi tud adásban. Magunk között elmondhat­juk, nagyon vártuk ezt a pil­lanatot. Azért is, mert tud­tuk: Szabolcsban jó néhány olyan ifjú tehetség akad, aki miatt nem kell szégyenkezni. És azért is. hogy — nem va­gyunk lokálpáfrióták — hall­juk csak a nevek között a mieinkét is! fros, szombaton este;.. Az egész ország látta, hal­lotta a nyíregyházi gitáregyüt­test. A „százévesek”, akik ha­tan együtt tesznek ki egy ma­tuzsálemet életkorban, meg­mutatták, hogy közel sem olyan idősek még. S azt is, hogy nem is annyira fiatalok. Műsoruk (hogy elsőként ke­rült a közönség elé, nagyon szurkoltunk értük) nehéz, de nagyon szép volt A siker, a taps a képernyők előtt is fel- csattant a befejezéskor, s jog­gal. A 1.3 éves, hetedikes nyíregyházi kislány, Jaro- siewitz Margit indonéz dalai, a középiskolás Tóth Tibor — a gitáregyüttes vezetője — nemcsak a közönségnek jelen­tettek élményt. A zsűri az elődöntőbe juttatta őket örültünk a mátészalkai tánc- daltrió, a nyíregyházi „brazil” dobos sikerének, annak, hogy két újabb nyíregyházi Ki mit tud-os szerepelhet majd a képernyőn Budapesten. De a leginkább az kellemes, hogy megtört a jég, s a sza­bolcsi fiatalok is ott vannak immár az igen népszerű mű­sor szereplői között. Csak megalapozottan! A kállósemjéni Üj Élet Ts//- nek nyolcszáz hold s'ncs árte­rülete, amelyen nyolcvanhár­mán gazdálkodnak. Az előző évi zárszámadáson 24, most több mint 33 forintot ért egy munkaegység. Az egy hígra eső évi jövedelem csupán a közösből, több mint tízezer fo­rint volt az elmúlt évben. Az elmúlt évi eredmények alapján joggal bizakodnak a következő esztendőben is. Már ismerik a jövő évi előzetes tervet. Mindent összevetve, azt tervezik, hogy a mostani 33 forintos munkaegység étiékét egy év alatt 51 forintra eme­lik. Bármennyire is kedvezőek az adottságok, javult a veze­tés és termelés • színvonala, túlzott az 51 forintos terve­zet. Méginkább szembetűnő, hogy munkaegységre 30, prémium címén 21 forintot^ terveztek munkaegységenként^ kiosztás­ra. Nem helyes, ha az Össz­jövedelem csaknem felét pré­mium címén kívánják kiosz­tani. Helyes, ha a terv szerint megnövekedett dohányt mun­kaegység jóváírása nélkül 40 százalékos premizálással ter­melik majd. Az a célszerű, ha áz össztermésből, az összjöve­delemből kiosztásra kerülő prémium nem haladja meg a harminc százalékot Teljesíthetetlennek tűnik a tervezett 51 forintos munká- egység is. Igaz, tíz holddal nö­velik a dohánvterületet. dupla termést várnak almából, több állatot értékesítenek, növelik a tehénállományt s ezáltal több tejet kívánnak értékesí­teni. Mindezek együttes és kedvező hatása sem biztosíték arra, hogy a következő zár­számadáson 51 forinttal fizet­hetnek egy munkaegységet. Csak megalapozottan! Így nagyobb lesz — mert bizto­sabb — a munkakedv. N. T. Választási pillanatkép A baktalórántházi járás egyik községében Puszta do­báson egyöntetűen adták le szavazatukat a fiatalok, 7 óra 15 perckor már lesza­vaztak. Petneházán Szilvási Mik­lós .70 éves dolgozó a Gutó- kút tanya lakója a régi vá­lasztásokra emlékezett, ami­kor a tanyában senkinek sem volt szavazati joga. Most külön urnát kapott a tanya, nem kellett befárad­niuk a szavazóknak a köz­ségbe. bávid Lajosné tíédágógilst Nyitjákon jelölték közrégi tanácstagnak. Sok ügyes-ba­jos dolgot intézett már el eddig is. Ezután méginkább számítanak rá a közös ügyek intézésében a község dolgo­zói. K. B. OLo a lé tik trfci: Lekapcsoltak 3 kocsit Jó lenne, ha szóvá tennék, miért kellett 25-én a 8.10-es Miskolcra menő munkásvo­natról lekapcsolni három ko­csit. Miért jó, ha egy csomó munkás lemarad, és nem ér a munkahelyére idejében, aki pedig felfér, az egész utat kénytelen , végigállni, s úgy látni ihunkához, fárad­tan. Miért? Kovács Pál Nyíregyháza ALEKSZ4WR NASZIB0V: Fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR 16. — Tüdőd, ok van iá elég •ok. De a legfőbb: az archi- váció! Vállat vontam. Nem tudtam, miről van szó. Aztán ő meg­magyarázta: a Szovjetunió nyugati vidékén, csakúgy, mint Lengyelországban, Cseh­szlovákiában és a Wehrmacht által megszállt többi órszág- ban sok osztályt, kirendeltsé­get létesített a Gestapo, az Abwerhr és az SD. A meg­szállás ideje alatt elég tekin­télyes mennyiségű irat halmo­zódott fel ezekben. Ezeknek az archivanyagoknak óriási az értékük. Amikor megkezdő­dött a visszavonulás nyugat felé, szigorú utasítás érkezett, hogy szállítsák az összes ilyen iratokat a birodalom terüle­tére, és helyezzék él a speci­álisan erre a célra berende­zett rejtekhelyeken. — És ezt a műveletet irá­ly! tottad te? — Nem az egészet... — Breier zavarba jött. — Szóval én egy nagy archivszállit- mányt hoztam Oroszország több városából. — No és a karod? — firtat­tam tovább. a Breier nem válaszolt. Későre járt, jóval elmúlt már éjfél, de mi még mindig ittunk.. Nem kérdeztem töb­bet Breiert a megsebesült ke­zéről, mert őszintén szólva teljesen érdektelen volt szá­momra. Ittam és kitünően éreztem magam. Azt hittem, hogy Breier sem gondol egyéb­re, csak az ivásra. De téved­tem. Az ital végleg levette a lábáról. Egyszer csak hozzám hajolt — majdnem, hogy rám dőlt, — átfogta a vállamat és suttogva mondta: — Akár hiszed, akár nem, majdnem odavesztem... Kép­zeld el, körös-körül víz, érzem, hogy fulladok, merülök el, és semmit sem tudok tenni, hegy megmeneküljek a pusztulás­tól™ — De mégis egyben vagy és kutya bajod, —■' mondtam. Breier bólintott, télétől töt- te a poharát és kiitta. — Persze, hogy egyben va­gyok, — felelte. — De igen drágán fizettem érte. Képzeld el: ott vagy a föld alatti rejtekhelyen, ahová ezeket a bizonyos archivanyagokat szál­lítottuk. Rakjuk sorba egymás tetejére és teljesen körülíor- rasztott jókora vasládákat. Már a munka végén tartunk. Aztán újabb szállítmányt hoz­nak. De azt még át kell rakni vasládába, mert csak egysze­rű deszkaládában, meg papír­ba csomagolva jött™ És egy­szer csak hirtelen kiáltásokat hallunk, és éktelen zúgást, mo­rajlást. A jó öreg Elba meg­tréfált bennünket: áttörte a rejtekhelyei nyugatról hatá­roló acéífalat és féktelen ro­bajjal zúdult a ládarakásra. Ekkor ordítottam fel én is. Magamon kívül voltam a féle­lemtől. Még most is, ha csak visszagondolok rá, végigfut a hátamon a hideg. Hiszén, ha a víz megsemmisítette volna az iratokat, Himmler valame­lyik ott tartózkodó embere egészen bizonyosan belém en­gedett volna egy sorozatot. Szinte már önkívületben bele­vetettem magam a vízibe, s minden erőmet összeszedve kezdtem arrébb rakni a legu­tóbb hozott ládákat, amelyeket már elborítottak a sötét, ör­vénylő hullámok™ Ott sebe- sítéttem meg a karomat. Breier hosszain és sokáig mesélt még az esetről. Renge­teg apró részletet mndott eh Kifecsegte a környékei is, ahol a rejtekhely van. Emlék­szik, azt mondta: a víz „át­törte a rejtekhelyei nyugat­ról határoló ticélfalat.” Ez *a hely tíz kilométerre van Ost- burgtól nyugati irányban. Egy erdő van ott az Elba partján. ÖTÖDIK FEJEZET Hajnalban szállító repülő­gép emelkedett a levegőbe az egyik Moszkva környéki repü­lőtérről. Két utast vitt a fe­délzetén. Az egyik Ribin ez­redes volt, a másik pedig a beofeztotja, Kerimov őrnagy. Amikor Aszker Kerimov el­végezte a középiskolát, még nem volt tizenhét éves. Továb­bi útját már jó előre eldön­tötte még elég határozottan: műszaki egyetemre megy, ve­gyészmérnök lesz. Ezenkívül tovább tökéletesíti tudását a német nyelvben, amelyet gyermekkora óta tanulmányo­zott. S váratlanul, egy éles for­dulat jött az életében. Idé­zést kapott a katonai parancs­nokságtól. A jelzett időben el is ment Egy alezredes fogad­ta. Aszker ma is emlékszik fekete hullámos hajára, s az azzal teljesen ellen tétes kék szemére, magas, erősen félko- paszodott homlokára Kiderült, hogy az alezredes nem a ka­tonai parancsnokság, hanem az áJlambiztonsági szervek képviselője volt, Aján­latott tett Aszkemak, hogy kérje felvételét az egyik kü­lönleges rendeltetésű iskolába Meghökkent egy kissé. Nyo­mozó legyen? De hiszen sem­mit nem tud ami ahhoz szük­séges. Az alezredes elnevette magát, s megmagyarázta, hogy állambiztonsági nyomozónak nem születnek az emberek, hanem azzá nevelik őket, hosszú és alapos felkészülés­sel. A legnagyobb csodálkozá­sára Aszker észrevette, hogy az alezredes élég sokat tud róla: a nyelvek iránti rajon­gását, a futballimádatát, sőt még az ejtőernyős ugrásáról is tudott, amely egy évvel eze­lőtt volt. „A legfontosabb azonban az — mondta az al­ezredes — hogy komoly, be­csületes vagy és jól tanultál. — Itt egy kis szünetet tar­tott — Hiszen apád egyike volt azoknak, akik létrehozták a szovjet hatalmat a Kauká­zusban. Ki más védje ezt a hatalmat, ha nem az ő fia”. A háború hadnagyként ér­te Akszert. Az állambiztonsá­gi szervek munkatársa volt Bakuban. Aztán Moszkvába került A Zsákmányolt doku­mentumok fordításával és ki- sifrirozásával foglalkozott. De közben számtalanszor, s igen energikusan kérte: küldjék a frontra. Végre aztán teljesült a kérése. A hadsereg felderítő és kémelhárító egységénél tel­jesített szolgálatot Az új munka lehetőséget adott Aszkemek, hogy alapo­san tanulmányozza az ellen­ség szokásait, modorát. Gyak­ran kiruccant a hitleristák front mögötti területeire. Az egyik ilyen útja alkalmával partizánok közé került, akik egy SS-tisztet tartottak fog­va. Rögtön adódott a gondo­lat: ki kellene használnia az SS tiszt iratait. S Kerimovot át is dobták, mélyen az el­lenség hátországába. A nehéz feladatot sikerrel oldotta meg. Az általa szerzett értesülések segítettek ártalmatlanná tenni egy ellenséges kémbandát, amely a Szovjetunió terüle­tén működött. ...Aszker most iámét Moszk­vában dolgozott. Ribin ezre­des és ő Bakuba repült, hogy helyszínen tisztázzanak néhány kérdést Otto Lissnek a német titkosszolgálat archívanyagait őrző rejtekhelyről tett vallo­másával kapcsolatban. Ribin és Kerimov a repülő­gép kabinjának padlójához erősített keskeny alumínium- padon ült. (Folytatjuk.) Készülnek a tavaszi cipőu jdón ságok A Nyíregyházi Cipész K is­ipari Termelőszövetkezet Síp utcai üzemében már a tava­szi divatújdonságokat készí­tik. A vásárlók általában a könnyű cipőket kedvelik. A férfiaknál divat a hegyesített orrú, a nőknél a magas sar­kú, hegyes orrú, vagy a la­pos sarkú formagumitalpas cipő. Még mindig, divat a fekete szín, de egyre na­gyobb teret hódít a világos, csau szín. A tetszetős kivi­telű, szép formájú modellek­ből áz idén 53 000 párat ké­szítenek. Palombi Gábor, a fiatalok kiváló tanítómestere. Moravszki András a talp­varrógépnél. Hock Imre, a felsőrész- készítő szalag vezetője. Milyen tőszámmal adja a kukorica a legnagyobb termést? A Mártonvásári Mezőgazda- sági Kutató Intézetben évek óta folytatnak tenyészterület- kísérletekét a hibrid kukori­cákkal annak megállapítására, hogy mennyi az optimális hol­danként! tőszám. A kísérleti eredmények szerint a jó vizs­gázd álkodású mezőségi vá­lyogtalajoh a 25 000—28 000 holdanként! tőszám adta az 1961-es és 1962-es aszályos években is a legnagyobb ter­mést: holdanként 35—40 má­zsa szemet. A jó vízgazdálko­dású, tápanyagokban nem sze­gény talajokon tehát a kuko­rica tőszáma holdanként 25 000 —28 000-re fokozható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom