Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

Választásra készül az ország A

február 24-i országgyűlési és tanácsválasztások nagy lépést jelentenek megyénk számára is, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy népünk fejlődésének egy újabb állomásához érkezünk, szavazatát, további odaadó munkáját kérjük lakosságunknak a szocializmus építéséhez. Döntő ez a választás abból a szempontból is, hogy az elmúlt évek eredményei, problémái ezekben a hetekben az eddiginél is részletesebben, alaposabban kerülnek a dolgozók, a közvélemény elé. A január 27-én befejeződött jelölőgvű- lések tapasztalatai mutatják: megyénk lakossága élt a lehetőséggel, széles körben és mélyen foglalkozott az egyéni gondokkal, s ami azoktól elválaszthatatlan: a közös tennivalókkal. A tapasztalat szerint örvendetes változást értünk el, mind többen és többen igénylik a részvételt nagy feladataink megoldásából. Ügv tekintik ezt a választást, s azt megelőző közös beszélgetéseket, mint a még jobb munka feltételeit.

Örvendetes, hogy megyénk 8278 jelölőgyűlésén közel negyedmillió ember vett részt, vitatta meg mit csináltunk jól és kevésbé jól, de elsősorban azt, hogyan kell a továbbiak során jobban munkálkodni. A jelölőgyűléseken több. mint 30 ezer dolgozó fejezte ki véleményét, észrevételét a képviselő tanácstagok, a helyi és az országos vezetés munkájáról. Kádár János elvtárs a közelmúltban ezekkel a szavakkal ismertette mostani választásunk célját, szükségét, tartalmát: „Az első és általános cél, hogy megerősítsük népi demokratilcus rendszerünket, A másik, hogy megerősítsük és még hatékonyabbá tegyük politikánkat, a harmadik, — nem kevésbé fontos cél, — hogy olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat válasszanak a dolgozók, amelyek alkalmasak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak az ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre, és az egész néphatalmi szerveink tagjaira vár.”

A jelölőgyűlések hangulata, aktivitása a biztosíték arra, hogy a választások valóban betöltik ezt a feladatot. Megyénkben is olyan emberek kerültek a tanácstagok, az országgyűlési képviselők listájára, akik akarnak és tudnak sokat tenni a közösségért, akiknek megvan a képzettségük arra, hogy választó- körzetükben sikeresen szervezzék a VIII. pártkongresszus határozatainak végrehajtására a dolgozókat, személyes példájukkal is mozgósítsák választóikat a jelölőevűlése- ken is felvetett sok ezer értékes javaslat megvalósítására.

A jelölőgyűlések alkalmával 7554 községi, 599 járási és városi, 95 megyei tanácstagot, 19 országgyűlési képviselőt és 10 pótképviselőt javasoltak a jelöltek listájára.

Amikor mérlegre tették a választók az elmúlt évek munkáját, s értékelték területük tanácstagjainak. képviselőinek tevékenységét nem mulasztották elmondani azt sem, hogy mit vártak volna még a tanácstagoktól, képviselőiktől. Bátran és hozzáértően szóltak arról is, hogy a jövőben többet várnak a régi illetve az új tanácstag- jelölttől, főképpen azt, hogy képviseljék választókörzetüket. kerületük lakosságát az eddiginél hatékonyabban, színvonalasabban.

A választásra való készülődés még inkább felszínre hozza politikánk tartalmát, közelebb viszi az emberekhez a célt, hogy munkánk céljának, középpontjában nem állhat más, mint maga a dolgozó ember. Azt hiszem, ennél szebb és nemesebb jelszót egyetlen választáson sem írhatnafc a jelöltek zászlajára, ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy ez a cél — mint minden jelentős feladat edd!g is — a megvalósulásban ölt majd testet. Számos biztosítékunk van erre. Elsősorban pártunk politikája, amely az egész népé is. Nem utolsósorban viszont az, hogy a választásokon Induló tanácstagok és kénviselők maguk is a nép fiai. Gondolataik, tetteik, örömeik és bajaik egvek a választóikéval. Egyek viszont abban is, hogy a dolgos hétköznapokon az üzemekben, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és más munkahelyeken választóikkal közösei) munkálkodva valósítják meg a nép akaratát

Nem kell hangsúlyozni, mennyivel más ez a választás, mint a Horthy-rendszer idején. Népünk ismeri azokat az úgi/neyezett választásokat, a saját bőrén tapasztalta és nem kér többé belőlük. Nem árt ugyanakkor visszaemlékeznünk rá, hogy például 1931-ben o megválasztott 245 képviselő közül 107 volt a földbirtokos, nagytóVÁLASZTÁS ELŐTT

foglalkozású ember volt, csak éppen a munkásokat és a dolgozó parasztokat nem képviselte senki. Akkoriban egyetlen ember sem akadt a parlamentben, de a megyei törvényhatósági bizottságokban sem, aki azonkívül, hogy egyszeregyszer — főként a választások előtt — szóvátette a gazdasági bajokat, tett is volna valamit azok megszűnéséért. Ma már jól tudjuk, hogy a népelnyomó kapitalista rendszernek közel sem ez volt a feladata. Képviselőik éppen a választók érdekei ellen tevékenykedtek, védték a fennálló kapitalista rendet.

Horthyék nem minden ok nélkül féltették a parlamentet, és a törvényhatósági bíróságokat a néptől. Alapos okuk volt rá, hogy szűkén mérjék a választójogot és körömszakadtáig ellenezzék a titkos választások bevezetését. Ennek a következménye, hogy megyénk lakosságának mindössze 20 százaléka rendelkezett választójoggal, mert ezt a jogot földhöz, vagyonhoz bizonyos isko’ai végzettséghez kötötték. Mindenki előtt tisztán áll, hogy abban az időben a hárommillió koldus, a feudális, középkori viszonyok országában a dolgozók jó része ilven feltételekkel nem rendelkezett.

Miről olvashatunk az akkori jegyzőkönyvekből: árverésről, nvomor- telepekről, éhező gyermekekről, ferslógo’-ban éjszakázó munkanélküliekről, orvos és mérnök uteaf- seprőkről, szociális forrongásokról, és az űri-Magyarország nyomorenv- hítő akcióiról, amely nem volt egyéb, mint néhánv kopott ruhácska szétosztása, kará-sonvkor, a krisztusi könyörületesség napján.

1940 május 27-én a következő szövegű levelet irta az őfőméltóságű kormányzó feleségének Deák András csegöldi lakos: „... bocsánatért könyörgöm, hogy ilyen szomorú, de sajnos valóságért vagyok kénytelen könyörögni. Sajnos a nyomorúság hajtott, mert amint a múlt év őszén bevégeztem az őszi munkát, — vagyis a keresetet, az-'ta teljesen elfogyott minden, ami csak ehető volt és semmi kereseti lehetőség nincs. Itt a helyi hatóságnál próbáltam, hegy valahol valamVy-n munkát eszközöljenek ki. de mindenütt azt a feleletet kaptam, hogy nem tudnék semmit tenni az érdekemben. Az bizonyos, hogn ilyen feleleten nem adok kenyeret sem az egvik fiamnak sem a másiknak. Pedig azok ha mást nem is kapnak csak ■ egy kevés száraz kenyeret, akkor is ki vannak elégítve. Mert még eptak sem iskolaköteles és így nem tudja, milyen megélhetésre van szükségük hogii renden fejlődjenek. így én sem tudom, hogy mit tegyek. Ott hagy- jam-e őket. felakasszam, vagy a Szamosba fojtsam magam...?”.

1940-ben voltunk ekkor, a háborús, gazdasági fellendülés idején. Ilyen levelekből mégis 10 és tízezret lehetne most elővenni, amely egv- től-egvig a nyomorúságról. a ki- látástalansázról a gvárak és a földek dolgozóinak nagy-nagy elnyomásáról tanúskodik.

Ezért is kétszeresen örvendetes, jó érzés látni, hogy a néphatalom éveiben mennyire jutottunk. Jelenleg megyénk összlaKosságának mintegy hetven százaléka élvezi a választójogot, és a mostani választás még ennél is sokkal többet jelent. Nincs hangoskodás, nincsenek hordószónokok, és korteskedők, hiszen nálunk szükségtelen a dolgozó ember becsapása. Nem a szépszavak, a nagy ígéretek boldogítják az embereket, hanem á fettek, a csendes, szorgalmas munka.

Az elmúlt négy esztendőben hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait, megoldottuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Nincs szégyenkezni valónk, pedig két aszályos esztendőt hagytunk a hátunk mögött. Dolgozóink azonban tudják, hogy bár az aszály nem járt zökkenők nélkül, jobb gazdasági esztendőkben méginkább teljesültek volna a remények; a kapitalista rendben ugyan ez a két esztendő dolgozó parasztok tízezreit kergette volna a nyomorba, aoró földek és házacskák fölött perdült volna meg az árverési dob. A szocialista keretek között gazdálkodó termelő- szövetkezeti mozgalom azonban kiállta a nehéz próbát. Ez idő alatt nem csökkent a mezőgazdasági termelés. Nőtt a felvásárlás, például hízott sertésből, baromfiból kenyér- gabonából, napraforgóból és kukoricából, s csak tojásból, tejből és burgon- ából termeltünk kevesebbet

Megyénk mezőgazdasága nagy távlatok előtt áll. 1958 és 1962 között országosan 23 százalék volt a mezőgazdaság részesedése a termelő beruházásokból. Szocialista gazdaságaink az elmúlt években 19 milliárd forintot kaptak, aminek a gyümölcse most van megérőben. A fejlődés iramára jellemző, ho?y ebben az évben már 8,5 milliárd forintos beruházást kap a mezőgazdaság. A fejlődés jellemző számai, hogy traktorállornányunk 1949-hez viszonyítva megnégyszereződött. Egy 15 lóerős traktoregységre 1958-ban 339, 1961-ben pedig 172 hold megmunkálása - jutott. Két esztendő múlva, ugyanez a traktor máresak 106 holdat fog megművelni, ami term^rr-tosen megkönnvíti a paraszti munkát és jelentősen emeli majd a terméshozamokat

A párt és a kormány^ nagy jelentőséget tulajdonít az öntözésnek, a mvtrácyaellátásnak. Idén 182 ezer ho’ddal növekszik az öntözött terület és 1965-ben már 600 ezer hold termését gyarapítjuk ezen az úton. 1959 és 1961 között megduplázódott az égy holdra jutó műtrágyamennyiség. S amíg 1961-ben 103 kiló, 1985-ben már 190 kiló műtrágya jut egy-egy katasztrális ho’dra.

Megyénk ipara viszonylag elmaradót az ország más megyéihez képest. Mégis figyelmet érdemel, hogy az elmúlt négy esztendő alatt Szabolcs-Szatmár ipari termelése négyszáz százalékos felfutást ért el. Ezzel párhuzamosan nőtt iparunkban a munkalehetőség. Kétségtelen, hogy Szabolcs-Szatmár adottságainál fogva sem lesz soha nehézipari

központ, de a lehetőségekhez mérten tovább folytatjuk az iparosítást A második ötéves terv már lényeges változásokat hoz. Termelni kezd Nyíregyházán a nagy kapacitású konzervgyár, énül a csiszoló- koronggyár, és a bútorgyár, továbbfejlődik a gumigyár, a mátészalkai és komorói faipari üzem, a kisvárdaí öntöde és az immár világhírű Ti szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár, új mosóporüzem épül Nyírbátorban. Mindezek csak a nagyobb létesítmények. De már arra utalnak, hogy nem kell majd annyi embernek más megyékbe járni dolgozni, mint jelenleg és sok nő Is munkalehetőséghez jut, amellyel tovább emelkedik megyénk családjainak reáljövedelme.

Nem a véletlennek, hanem a párt következetes politikájának s a dolgozók lelkes, becsületes munkájának köszönhetők ezek az eredmények. Hatásuk pedig abban érvényesül, hogy egyre jobban éljen a dolgozó ember, több jusson ruhára, élelemre, tartós fogyasztási cikkekre, előrehaladhassunk a művelődésben, kulturáltabb, egészségesebb legyen minden szabolcsi ember.

Az utóbbi évek eredményei példázzák, népünk életszínvonala egyre magasabb. 1962-ben megyénk kiskereskedelmi áruforgalma 30 százalékkal haladta meg a négy évvel . ezelőttit 570 millió forinttal kol- * töttek többet az emberek magas tápértékű élelmiszerekre, ruházati cikkekre, kárpitozott bútorokra, villamos kisgépekre, motorkerékpárra, kerékpárra, televízióra. Tudjuk, a dolgozó ember mindennapi szükséglete, a lakás még nagy problémát jelent. Ennek megoldása egyik legnagyobb gondja megyénknek is. Az elmúlt két és fél év alatt 3188 kislakás építéséhez nyújtott anyagi segítséget az állam. Évenként általánosan 4100 lakás épült A régi választások egyik legtöbbet emlegetett és talán legfájóbb pontja volt, a villany- és bekötő út nélküli falu. Az elmúlt vá’asztások óta 56 községet villamosított ank, 376 kilométerrel bővítettük a hálózatot Néhány hónap múlva már egyetlen falu sem lesz villany nélkül, ugyanakkor alig van községünk, amelyhez ne vezetne jó minőségű bekötő út.

Az állam nagyarányú segítsége és megyénk dolgos lakosságának összefogása az utóbbi években 528 új iskolai tantermet, két új gimnáziumot hozott létre, új gimnáziumok nyitják meg kapuikat a tanulni vágyó fiatalság előtt Fehérgyarmaton és Csengerben. A közeljövőben gimnáziumot kapnak az állami segítséget a maguk erejével pótoló nagyobb községek is, mint például Tbrány, Demecser és még egv sor község. Nem mindennapi dolog, hogy éppen ebben a megyében, ahol olyan kiáltó volt az elmaradottság, négy év alett 64 százalékkal nőtt a középiskolába járó tanulók száma. Amikor elégedetten nyugtázzuk eredményeinket, men is alapozzuk a már nem távoli jövőt: az általánosan bevezetendő érettségi újabb falusi állomásait,

A Kemecsei Állami Gazdaságban megkezdték a növények fejtrágyázását. Nagy Ferenc és Kálmándi András traktorosuk holdanként 100 kiló pétisót szórnak az őszi árpa hótakarójára.

Hammel József

INDUL

A MUNKA

Azonkívül, hogy alaposan előkészítjük társadalmunk építésének, új nagy feladatainak a felnövekvő nemzedéket, a ma emberének munkáját, tanulását, szórakozását, kulturális színvonalát is jelentősen emeljük. Ezt segítette az elmúlt négy évben létrehozott 56 új falusi művelődési otthon, a 120 ezer kötetnyi új könyvtári állomány, a fejlődő mozihálózat, a felnőtt oktatás óriási mértékben való növekedése.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése azt is eredményezte, hogy megyénk lakosságának túlnyomó része biztosított lett, igényt tart az ingyenes, egyre magasabb színvonalú egészségügyi ellátásra. A Hor- thy-rend öröksége talán éppen az egészségügy területén volt a légtér- hesebb. 1945-ben 1260 kórházi ágy volt megyénkben, — ma mintegy 2200. 150 millió forintot fordítottunk rövid idő alatt egészségügyi intézmények létesítésére, felújítására. 20 új orvosi körzetet létesítettünk, s jelenleg 3600—4000 lakosra jut egy orvos; az ötéves terv végére pedig minden 3000 lakos rendelkezik majd orvosi körzettel. A járási székhelyeiken szakrendelőket hoztunk létre, kórházakat' építettünk és bővítettünk. A második ötéves terv idején 1000 kórházi ágyat kap a megye, még több egészségügyi dolgozó vesz részt a gyógyításban. Tovább csökken a csecsemőhalandóság, hosszabbodik az életkor Az egészségesebb élet egyik feltétele a tisztaság, a jó ivóvíz. 1958-tól 9 fürdő énült. a megyében és 104 új fúrottkút szolgáltat egészséges ivóvizet.

Beszélünk ezekről az eredményekről, a választás előtt, hiszen ezeket mi hoztuk létre, ezek a mi erő-, feszítéseink, alkotó .szorgalmunk nyomán, a mi társadalmunk rendjében képviselőink és tanáestagságunk a néppel való összeforrottsáffának a’apján születtek meg. Nem felejtjük ugyanakkor, hogy semmi okunk az önelégültségre, hiszen jócskán van még tennivaló. A mi társadalmunk levonja a megtett út után a tapasztalatokat, de már azt kutatja, hogyan végezzük jobban a lövőben a munkát. Minden adottságunk megvan ahhoz, hony létrehozzuk az eddiginél szélesebb egységet, a szocialista néni nemzeti egységet. Rendszerünk lényegéből adódik, hogy a dolgozók részt vesznek a közügyek intézésében Egyre többen érzik ezt nálunk — ezt mutatták az idei választások előtt eddig szerzett tapasztalatok is. Nagy tisztesség, de nagy féMősség is ma tanácstagnak, képviselőnek lenni, részt venni az országgyűlés, az államhatalmi szervek szocializmust énítő. a hibák ellen tevékenvkedő munkájában.

Jó tanácstag, jó képviselő és jó vezető szükséges ahhoz, hoev gyorsabban és minél kevesebb zökkenővel haladiunk tovább. Ob ran emberekre rinn sziV'séq, okik vol’tikai- lan sritérdak. értik a szakmájukat, müveitek, határozottak, de emberségesek is egyúttal. Nekünk olyan emberekre van szükségünk, akik tenni tudnak, akik nem hallgatják el a problémákat, hanem az élen járnak a bajok, hibák megszüntetésében. Tennivalónk sok van. Ezek között is az első és legfontosabb a gyenge termelőszövetkezetek megerősítése. Az elmúlt évi gazdálkodás nyomán mintegy 50 termelőszövetkezetünknél lesz mérleghiány. Sajnos ennek oka részben adottságaikban, s nem kevésbé a gyenge vezetésben rejlik. Javítani lehet a helyzeten a termelési szerkezet változtatásával, az anyagi érdekeltség fokozásával, amit elsősorban- kell szorgalmazniuk az országgyűlésbe és a tanácsokba kerülő embereknek. Amikor azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy száműzzük az emberi gondolkodásból a maradi nézetet, ez azt jelenti, hogv következetesen harcoljunk mindenütt az újnak, a haladónak a felkarolásáért, a győzelemért. Ezzel, és csak ezzel érhetjük el, hogy többet termel megyénk mezőgazdasága, ipara, kialakulnak megyénkben is az igazi szocialista nagyüzemek.

Választásunk fontos állomása annak a munkának, amellyel közelebb jutunk a célhoz, hogy a párt politikáját minden dolgozó megértse és annak végrehajtásán következetesen munkálkodjék. Amikor február 24-én urnákhoz járul megyénk dolgozó népe, s a népire-1, a nép jelöltjeinek megválasztásával hitet tesz rendszerünk, eddigi eredményeink mellett, arra is szavaz, hogy a jelöltekkel együttesen és közösen vállalja a munkát az anyagi javak bőségéért, a dolgozó ember életének tartalmasabbá, gazdagabbá tételéért.