Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-08 / 32. szám
Zsilinszky 1® limesei Tarpal öregek emlékeznek — A próbacsendőr vallomása — Szavazás 1928-ban Kurucfészek, ellenzéki sápok, — így hívták régen Tarpát. Esze Tamás talpasainak utódai sokszor tanították móresre az országié urakat. Fojtogatott itt a nyomor, talán erősebben, mint máshol. Választáskor pedig „vicáztak” a S2ép csendőr toliak, s megírták, ki lesz a követ.” Megálljotok, beregi kiskirályok! 1928-ban is csendőrsorfal előtt mehettek szavazni a tarpaiak. A régi élményeket bogozzuk néhány idős emberrel: — A Gerdőn Korosom jöttünk felfelé, ötösével. Akinek érték az ingét, kabátját tépték, jól hátba vágtak bennünket... így szavazhattak akkor a szegények. Bajcsy-Zsilinszky Endrére, Tarpa egykori képviselőjére terelődik a szó. 1928-ban isin erkedett meg vele a község. — Itt mondta a gangon — mutat a tanácsiháza tornácára egy másik szemtanú, Varga Mihály. — Itt .állt, ide gyűltek össze az emberes. Itt fenyegette meg az urakat: megállj átok beregi kiskirályok, le fogtok szállni a trónról... Mandátum nélkül A szegények pártfogója, az ellenzéki jelölt Bajcsy-Zsilinszky egykori barátai jól emlékeznek a 28-as választásra. Hiába őt akarta a talu, az erőszak mégis elűzte Baj- csyt BeregbőL Konkoly The- ge Kálmán, Gulácsi méltósá- gos és a többi kormánypárti jelölt jutott mandátumhoz. — Valahogy én nagy Zsilinszky ember voltam, nem tagadom. Sőt, legközelebbi embere is. Nem is tudom miért vonzódtunk mi annyira őhozzá, talán mert olyan sokat tett közmindnyájunknak ... — gondolkodik el az idős Balog Elek bácsi. — Hiába nem választották meg képviselőnek, mégis eljött a faluba, nem volt olyan baj, amin ne segí.ett volna. ö járta ki a Tissa szabályozását a tarpai részen, ahol mindig fenyegetett az ár. Az ínséges 29—30-as esztendőkben 1100 mázsa búzát küldetett a községnek. Kövesét, betonjárda, gyümölcstelepítések ... mind ő hozzá fűződnek. — Ha valami nem ment jól, mentünk az apánkhoz, aztán ő telefonált, egyszeribe* szer, még az államtitkárt is kihozta magával... — emlékezik Gyöngyösi bácsi. A próbacsendőr mondja: A 30-as választáskor már- már sikerült megválasztani képviselőnek De, a csendőrség ... Tarpán él egy idős ember, nevét kívánságára elhallgatjuk, aki mint próba- csendőr teljesített szolgálatot abban az időben Tarpán. Ö tette a bilincset Bajcsy-Zsilinszky Endre kezére, ö is elmondja élményeit: — Épp aratás idején történt, a nép a mezőről verődött nagy csapatokba, kaszával, kapával. Minket, ahogy mozgolódás támadt, kivezényellek. A tömeg valósággal a vállán hozta Bajcsy-Zsilin- sízkyt, és énekeltek: Te benned bíztunk eleitől fogva. Nagy felbuzdulással özönlött a tömeg az utcákon, minden felől... A cseaidőrség parancsnoka félelmében, elvakult gyűlöletei ordította: Azonnal oszoljanak, mindenki haza. . A nép azonban nem tágított. Zsilinszky rendre intette őket, de a tömeg vészjóslóan közeledett a községháza fete. — S ekkor a csendőrőrsparancsnok, akinek járőrcársa voltam, odalépett BajcsyZsilinszkyhez — folytatja az egykori próbacsendőr. — A törvény nevében, foglyom. Próbacsendőr, a bilincse:! Ez volt az első bilin esetesem. Talán meg is szoríthattam a kezét, mert az őrsön odaszólt: Fiam, egy kissé meg- húz.ad! Esze Tamás népe Útjában volt a megyei kiskirályoknak Bajcsy-Zsilinszky. „Rákóczi és Esze Tamás népe soha magunkévá nem tehetjük a Gömbös-kormány egyoldalú németbarát politikáját, s amely politika ellen való harcaiban szívvel- ’élekkel állottunk képviselőnk, Bajcsy-Zsilinszky Endre mögött.” — olvassuk egy megsárgult papíron. A volt próbacsendőr nagy lelkierővel nem kíméli magát, amikor vall a régi időről. „A parancs — parancs” — emlékezik keserűen. Látom az arcán, hogy szívből beszél, mint a többiek. Ma már ő is tudja igazában, mit jelentett az a bilincs Zsilinszky kezén. Nem csak egy kezet szorított le. Páll Gcza. Én is újítok Történelmünk során sokféle újítómozgóimat találhatunk, amelyek célja mindig: szebbé, jobbá tenni valakinek az életét. A nyelvújító-mozgalom, amely a nyelv reformját jelentette, szebbé tette a beszédet, mert mondjuk a dúrva hangzású fenyőfa helyett, lág*i csengésű. főnőfát mondtak őseink. A pénzújító-mozgalom pedig nemzetközi botrányt jelentett. Ugyanis néhai Horthy Miklós idejében a kevés hasznot hozó tábori lelkészségből rövid átképzés után pénzjegy nyomdász lett. Zadravecz püspök többed magával hamisította a frankot Lehet, hogy ez istennek tetsző cselekedet volt, de a franciaknak nem. A következő újítómozgalom az újítómozgalom volt. Az volt a lényeg, hogy mindenki újítson és ily módon az újítási felelős pedig teljesítse az újítási tervet. Ennek az újí- tómozgq lomnak az időszakában került ß kilincs az ablak külső felére, a parkett a plafonrg, a plafon a parkettra és a fürdőszoba a lépcsőházba. Továbbá ekkor profilírozta el magát az ipar olyan borotvapengék gyártására, amelyekkel lehetett szájDUPLA FORDULÓ A zánszámadó közgyűlésen az elnök azoknak a neveit sorolja, akik kiemelkedő, az idősebbek közül p>edig korukat. erejüket meghaladó munkát végeztek. Hosszú a sor, míg kétszáznégyszáz forintjával a hatvanötezer forint végére ér; ennyit osztottak év végi jutalomként. A sok közül egy ember: Bodó Lajos. Neki is elhangzik á neve. — Bodó elvtárs — mondja a tsz elnöke —, hideggel, faggyal, hóviharral birkózva, biztosította Urko- mon a hatszáztól is több süldő vízellátását. Áldozatvállalásáért négyszáz forint jutalmat kap. Bodó Lajoson jóleső meleg fut keresztül. A tiszadobi Táncsics Tsz vezetői látták az elmúlt őszön, hogy a központi tanyától három kilométerre lévő urkomd süldőtelepen az ásott kút nem bírja ellátni a jószágot vízzel. Más megoldás nincs mint az, hogy lajt- tal vigyék ki a vizet. De kit bízzanak meg vele? Hogy még véletlenül se fordulhasson elő valami baj. Elég, ha egy nap nincs víz. a jószág nagyon megiérzi. így esett a választás a hatvan esztendő felé járó Lajos bácsira. S ő, a decemberi hideg beállta után, nap mint nap két fuvarral járja meg az utat a központ és Urkom között. Még a téli reggel félhomálya üli meg a tájat, amikor két lovával nekivág az útnak, s az esti sötétedés fogadja otthon munka után. Míg kidöcög a nehéz vas- lajttal a távoli tanyára, a csapba belefagy a víz. Ilyenkor aló a csutak szalmát, kiolvaszta- ' ni a fagyot, hogy le lehessen ereszteni a vizet. Sokszor marta a fagy, tépte a hóvihar, elakadt a kocsi a buckás földúton. Egyik alkalommal észrevették, hogy a kiutal lótakaró fölött idegen pokróc terül a két lóra. — Csak nem hagyom őket megfázni — mondta. — Ctthon nélkülözhetjük ezt a két pokrócot. Érdeklődöm: vezetőségi tag-e, tanácstag, tanáes- tagjedölt? Nem, egyik sem. — Az a funkcióm, hogy hatvan óta a Táncsics Tsz tagi a vagyok. Búcsúzás után a tanyán megyek keresztül. A vasi aj t ott áll a kút mellett, s a kicsurgó vízből vaskos jégcsapok képződtek a lajt alján. Zárszámadási ünnepség van. Pihenőpap, Ezért csinált Lajos bácsi tegnap dupla fordulót a vízzel. Mert a jószág nem maradhat anélkül. S. A Átalakították Őrben az erősen megrongálódott volt urasági kúriát. Az óvoda nj ért elhelyezést benne. Sipkay Barna: Csengős szán a tanyáról megoperáltak valakit. Ki volt bontva a szíve. Én már bonottam sok disznót, de azoknak már nem dolgozott a szíve. Engem ne operáljanak. Mondtam már, hogy nagy újság van? — Egy szóval sem. — Pedig igen. A lányom kint tanít, a tanyán. Nem a mienken. — Ez nagy újság. — Áh, — legyint. — Ez nem újság. De emlékszik a galambokra? Tényleg! Tucatjával repkedtek a te őn, csupa vad, összekevert vérű madár. — Nahát, most nézze meg! Fajgalambokat vett a fiam, de olyanok, hogy csuda. Csak, az ördög ... ezeket etetni keli. Nem a régi már ez a világ — csóválja meg a fejét lemondóan. — Azelőtt teszem gzt, meghallgattuk í zaba i Európát, az ember halló t olyan híreket, hogy kél felé állt a füle. Ma meg? Még ebben a megyei lapban is megírják, ha valami nem Négyszemközt a jelölttel Mindjárt tudja az emDer, hogy lovasszán. Semmi sem olyan meghitt, kedves, mint ez a hang Kling-ling..! Fagyott bajuszos, ma:kó- termetű parasztember lép le a hóba. — Nem ismer? Dehogy nem ismerem! V. János bácsi, a tanyáról! A Simái útról kanyarodott a szán, fázóskarú akácok alól. Egy darabka tirpák-é].et hangulata ragad meg. — Aztán mi újság? — Nagy. Tíz perce hallgatom már ezt az idősödő embert, de gondolataim a múltban járnak. Néhány éve ott a tanya kerítésének dőlve ízlelget em bölcs humorát, amikor arról beszélt, hogy szorítják a pa- rasz, nyakán a kötelet. „Csak finoman, hogy ne lú.ssron meg a nyoma...” Aztán eszembe jut a szomszéd, B. Juliska néni, akinek a fia elment hányás nr.k, amikor „elvették” a földjét, „hadd gondozza ott az isten”. Es amikor hónapok múltán hazatért. nem ismertek rá, részeges lett, feleségét kipakol a a sárguló dombokra, a szabad ég alá. — Mi van velük? Az öreg olvasztja bajusza csapjait. Veres a képe, a haja is cseppet, de érzem, hogy legvéresebb a vére. Nyughata.ian, forró, szinte lángol. — Velük? Hát semmi. A fiú itthon van, álla ton úszást tanul, könyvből. Pedig könyvből még a pap se lenn.': okosabb... — kacsint hozzá. — Hát magával, János bácsi? — Velem nagy újság van mondom — haragszik meg. — Micsoda? — Csak az, hogy többé nem iha am. Beteg va yok, vagy mi a fene. Hogy miér.V Pedig de jól esne mostaniban reggelente egy kis forralt bor. — Néha, néha... — hunyorítok. — Sose. Szigorúan összevonja bo zontos szemöldökét. — Az orvos mondja, nem a bába. Bundáját a lovakra löki Azok megfázhatnak, ő nem. — Ez már nem az a világ ... — kínál egy cigaret tával. — Fecske. Rácsodálkozom. — Fecske? — Hát. Ez szűri a nikotint. Minek rontsa az egészségét az ember. A műi kor láttáim a televízióban, hogy Népszerűség és Tábla az ajtón: Kisvárdai István, Pályanltenntartásá főnök — vasutas egyenruhában; „civillen” a 43-as választási körzet tanácstagjeiöltje. Mesz- óziről, Szombathelyről helyezték Nyíregyházára hat évvel ezelőtt s legnagyobb meglepetésére rövid ittartózkodása után egyhangúlag tanácstaggá választották. Négyéve ennek S most újból őt jelölté a körzet jobbára vasutas lakossága. — Igaz, lekö vettettük a Huszár sort, járdát kapott a Móricz Zsi gmond utca, nircs már vaksötét a vasutas bérház környékén, de nekem ebben a kilincselésen túl nincs több érdemem. — Mondtak-e nemet az illetékesek? — Igen. Például a zöldségbolt esetében. A Móricz Zsigmond útiak másik problémája miatt sek másra már sikerül megoldást találni. Javasolta: nyissanak meg egy csapot- a m0^ felépült almatároló kerítésénél. Érdekesnek találták, már tárgyalnak a MÉK-kel. — Két dolgot tartottam szem előtt a négy év alatt. Először azt, hogy csak a közérdekű problémákat mondj un el a tanáe3 ülésén, majd azt. Történelmi áttekintés harmónikázni, „kinn a bárány — bent a farkas”-t játszani, csak borotválkozni nem. Aztán újabb újítás segítségével ezeket a borotvapengéket újra élezték és aknor már tompa lett a szájharmonikázás- hoz. Olyan görgőscsapágyat is konstruáltak ekkor legjobb újítóink, amely amellett, hagy hét nyelven beszélt, nem akart görögni. Ekkor vezettük be újításként a bevezetést és ennek segítségével már könnyen sikerült bevezetnünk a mezőgazdaságban is az újításokat. 4z egyik ilyen újítás a gumipitypang termesztése volt. Igaz, nem nőtt meg, no de nagy ország: nagy pitypang, kicsi ország; kicsi pitypang... Szintétikus eljárással sikerült megoldanunk hazai búza~za!mából — némi tatai imvortkát- rány hozzáadásával — az egri bikavér előá'U'ását, m.ondva, hogy búzaszalmának legmagasabb a szesz- tartalma, árnyékban eléri a tizennégy fokot. Ezt követte az az újítómozgalom, amekmek keretében felújították a hagyományos szölővidékeket és az egri bikavér kilépett a szántóföldi kalászosok családjából. Ennek az újitómozgalomnak az idejére esett, hogy a bevált gumitalpú papucsot felváltotta a bőrtalpú cipő, noha a papucs igen jó, ha nincs más. Számtalan Újítással párhuzamosan a háztartási szén helyett • megjelent a közönséges szénből lévő szén, amely azonban még ma sem tökéletes, mert nem marad úgy a tűzön, ahogy ráteszik. hanem el is ég. Napjaink újítómozgnl- ma főleg a vendéglátóiparban számottevő. A „Kés- dobáló”-hoz címzett italbolt — a KÁROMKODNI TILOS tábla. K4ROM- KODNJ H'TóSáCALaG TI- LOS-ra reformálásával — kisvendéglővé változik. így v\áj nemcsak a járó alkoholisták elégíthetik ki igényüket, hanem a fekvők is, mert a kisvendéglőben bármikor hefekhet- nek az asztal alá. Végigtekintve nemzetünk, gazdag újítási történelmén, rnegszégyenülten áttam önmagam előtt és rlkavo t az ellené1 Ihat title- vágy, bogy én is újítsak Kezdem talán a prémium igazságos clo"zt"rúnák reformjával. Ez elég szűz terület, hiszen a szakirodalom is csupán 123 777 forrná* tart nyilván. En megújítom ez* a 133 777-et. Mi-den vc1*- szinűség szerint a 123 778. forma tökéletes lesz. Nagyon hajt az alkotásvágy. Fizetik. Vtacze György népszerűtlenség hogy felesleges szócsépléssel ne akadályozzam a múmiát. — Miért, ilypn is van? — Ne Mse*, félre. Nagyon tetszett neken- az, hogy mindig határozatképes volt a tanács, s hogy nem kellett felszólalásra noszogatni az embereket. Sokat fejlődött a városi tanács vitakészsége ez idő alatt. Nem tetszeti viszont az, hogy néhány notórius hozzászóló egyes emberek személyes problémáival nyújtó ta az ülést. — Menet közben gyakran igazságtevőnek kell lennünk. De a tanácstag akkor végezhet igazán közhasznú munkát, ha ki tudja választani a problémák AC/ül azokat, amelyek egy egész közösséget foglalkoztatnak. — Persze van népszerűbe» oldala is a mi meg- bizatáonnknak. Egyszer azt javadé Iák például a MÁV béri:ói lakói, használjuk ki az ud-'omn lévő fürdőmedencét. Én is támogattam, r.el-cem is van gyermekem. Aztán, amikor jött a jelzés, a lakóházakat is alig tudja ellátni a vízmű, nemcsak a lakóknak, önmagámnak is ellent kellett mondanom. Nenezen nyugodtak meg a kedélyek, mindenki azt vélte, miattam nem törődhet — a gyerekek a nyári hőségben. Később igazat . adtak nekem. Ha most újból megválasztják, még közvetlenebb lesz az emberekkel. Sokszor — mondja — abból ítélik meg az embert, hogy érdeklődik-e az egészség, a család felől. Nem éreztetni kell a tanácstagi funkciókat, hanem gondban, örömben együtt kell élrvi az emberekkel. A. S. Pótollak a legelőt A bakonvvidék 280 juhho- dályát napok óta csakrem 1 méteres hó zárja el a külvilágtól. A mintegy 110 0J0 állatot tatásra sem tudják kihajtani, a gondozók szánokkal, laj okban hordják a vizet Az egyetlen has náiható járművel. a szánnal szállítják a takarmányt is a központi tárotokból. A hosszú tél miatt elfogyott a juhok vitamintarta- láka is. Az állami gazdaságokban különböző vi'amin- készítményekkel tablettákkal, a szövetkezetekben pedig zöldsiló fokozott adagolásával pótolják a legelőt Az állami gazdaságokban, tsz-ekben tartják a kondíciójukat a juhok, só, csrknem elh llás nélkül vészelte áf a rendkívüli időjárást a 4000 újszülött kisbárány is. stimmel a vilápolitikában. — És miért rossz ez? — Hát van egy kis izgalom estére? Erről faggatom. — A lécszben. Húzd meg, ereszd meg. De nem komoly. Mert nem olyan buta az ember, hogy ne látná: majd elmúlik. A kezembe kerül' egy régi újság. Van vagy huszonöt éves, ha nem több. Olvasom, Amerikában már akkor gépesítették a mezóg: zdasá- got. Na, mondom a fe': bégemnek: elmaradtunk huszonöt évvel. Nem innánk meg egy pohár bort? — De nem szabad! — Sok mindent nam szabad. Evvel a fogattal se lenne szabad bejönnöm. Már nem az envém. De azer' az enyém, há bejöttem vele. Néztek is rám keresztbe né- áányan, mikor odaköszöntena nekik a kerí’ésen a bakról: nézzetek, — gondoltam. Valami kis izgalom kell a’ em- ner éle'ébm, nem igaz? Az‘án bemegyünk a legközelebbi kocsmába, és fel- najtunk egy pohár bort. A lovak olyan szépen futlak, mint valamikor. Kedve- en kiingei nyakukban a sengő. 3
