Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-30 / 229. szám
Kormányhatározat, amely százezreket jelenthet minden termelőszövetkezetnek 3004-es a gyakorlatban A PAPOSÍAK aranyérme Talán egyetlen határozat •em olyan népszerű falusi vezetőink. termelőszövetkezeti gazdáink körében, mint e 3004-es. Érthető népszerűsége, hiszen a kormányhatározat a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek továbbfejlesztését és a ma még gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek mielőbbi megszilárdulását segíti elő. Ennek érdekében az eddig megjelent 3004-es rendeleték különböző kedvezményeket, állami támogatást nyújtanak a közös gazdaságoknak. Nemrégiben hozott új 3004 5-ös kormányhatározat főleg a talajjavítás, a talajvédelem, az üzemen belüli vízrendezés, a rét és legelő gazdálkodás, a szőlő- és gyümölcstelepítés, valamint a szarvasmarha-tenyésztés terén nyújt további kedvezményeket. „Az üzemen belüli vízrendezésnél végzett földmunka minden köbméteréért 10 forint — vissza nem térítendő állami támogatást és ezenfelül középlejáratú hitelt kapnak a szövetkeztek" — olvasható többek között a határozatban, és minden bizonnyal már a következő esztendőben is jó néhány termelőszövetkezet részesül majd ebben a kedvezményben a fehérgyarmati járásban. Itt várnak ugyanis nagy feladatok a közös gazdaságokra a belvizek levezetésénél és az öntözőtelepek megépítésénél. A határozat másik pontja a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítés elősegítéséivel foglalkozik. A telepítések teljes költségére, valamint a termőrefordulásig felmerülő összes költségekre hosszúlejáratú hitelt kaphatnak a termelőszövetkezetek. Talán nem kell bővebben magyaráznunk, hogy különösen a határozatnak ez a része nyújt majd sok kedvezményt a Szabolcs- Szatmár megyei közös gazdaságoknak. A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet például 100 hold fiatal telepítésű gyümölcsössel és 34 hold szőlővel rendelkezik. Ennek ä területnek a termőrefordulásig felmerülő költségét hoisz- szúlejáratú hitelből fedezheti a gazdaság. Ezen felül a ter- mőrefordulás évében a kormányhatározat értelmében 300 ezer forint hitel elengedésben is részesül. Még az ősszel 20 hold törpe gyümölcsöst szeretnének telepíteni a Dózsában, s ennek mukálatai nem terhelik majd az idei kiadásokat, hiszen erre is hosszúlejáratú kölcsönt kaphat a közös gazdaság. Hasonló a helyzet az ib- rányi Béke Termelőszövetkezetben is, ahol már megkezdték a 150 holdas új gyümölOlvasónk írja: J\e legyeá kivétel Nyíregyházán, az Arany János utca és Toldi utca lakói szívesen vennék, ha a Toldi utcai tejbollban megszüntetnék a legújabb kiszolgálási rendszert. A helyzet ugyanis az, hogy akik ott fogyasztják el a reggelit, azt az érkezési sorrendtől függetlenül kiszolgálják. Viszont azok, akik a reggelit kupában viszik el. sorban állnak. Nem egy esetben fordul elő, hogy az összes kiszolgáló személyzet a reggelizőkkel van elfoglalva. Érthetetlen ez a kivételezés, hiszen, akik edényben viszik el a reggelijüket, vagy a reggeli készítéséhez szükséges tejet, legalább annyira sietnek dolgozni, mint azok, akik ott reggeliznek. Az utca lakóinak kérése az, hogy mindenki álljon sorba és érkezési sorrendben szolgálják ki. Benkei Lajos. esős talajának forgatását, a tavasszal pedig 10 hold szőlőt telepítenek. Vencsellőn is több száz hold fiatal telepítésű almás után várhatják a hosszúlejáratú hitelt. Sok helyen lapozgatják, ismerkednek már az új kormányhatározattal. s most a tervkészítés időszakában jó lenne, ha mindenütt az ebben foglalt kedvezmények figyelembevételével készítenék el a jövő évi gazdálkodási tervet. A több termelés, a tagok, az ország érdekében élni kell a 3004/5-ös nyújtotta lehetőségekkel. Pallai János. nyomában A szellem változása — Heten egy családból — A tervezett 29 helyett 40 forint lesz a munkaegység Az ősz érett faleveleket lopkod a fákról. Némely udvarban gyerekhad hancuroz a szilvalekvárt főző üst körül. Különben csendes az utca. Az emberek kint vannak a földeken betakarítani a dolgos év terméseit. Ezek az utolsó erőfeszítések az idén ahhoz, hogy véglegesen magukénak tudva sok fáradozásuk gyümölcsét, számot adjanak majd a közösség egy esztendejéről. Az elnököt, Homyák Józsefet ebéd után találjuk. A vakolatlan új házához csatlakozó kertben rendezgelődik. Van itt néhány fiatal aümafia, Átkelés a Tiszán Lippai István zemplénagárdl révősz 13 éve szállítja a Tiszán átkelő utasokat Tuzsér és Zemplénagárd között. Naponta 100—150-szer teszi meg a két part közötti utat. Foto: Hammel. amelyek ez évben hozták bordóban fénylő szűz-gyümölcsüket. Középtermetű, csontos fiatal ember az elnök. Energiáját nem szavaiban, hanem mozgásában fedezem fel. Sátorlorobú fa alatt beszélgettünk. Rajtakívül itt van Császár Zoltán, az Esze Tamás Tsz főkönyvelője is. — Ketten egy ellen — majdcsak megbirkózunk! — mondja Homyák József mosolyogva. És jól mondja, mert nem kell várni, hogy kérdéseimre választ, keresgéljenek. Tízen voltak Pesten, hogy elhozzák az aranyérmet. De csak a kiállítás záróünnepségére jutottak el, előbb nem engedte őket a munka. Szabolcsi dohányukkal nyerték az aranyérmet. Szén volt, nyolc-kilene mázsát adóit, holdanként. Már rég betakarították az összesét, most más terményekkel foglalkoznak. Á kisva rdai rózsa burgonyát is felszedték. Hatvankét mázsát termett átlagosan. Huszonnégy hold volt belőle, s ugyanennyi még földben van az aranyalmából, ezt is rövidesen betakarítják. A fehér faita almákat szintén leszedték. A többit még érleli az ősz. S a legfontosabbat: az őszi vetés felét is földbe tették. Már halványan zöldell a sárgás homokon. A többi vetéshez is megágyaztak, a gépállomáson múlik csupán, amint kapnak vetőgépet, azt is letudhatják. Napok kérdése. .. A munka tehát minden területen halad. Ütemesen halad! S ennek egyedüli mozgatója az ember. Dolgozni sokféleképpen lehet. Lehet úgy, hogy valaki el rte unja magát, s úgy is, hogy tenni kell, mert hajt a muszáj és lehet dolgozni emberi szükségből, céllal, akarattal. Ha azt vesszük, hogy volt idő, amikor kételyek között a kapa vitte a parasztot és nem a paraszt vitte a kapát, akkor ma alapjaiban mást jegyezhetünk fel. 19. — Ezek szerint... — Ezek szerint az Erdei •éta sokaknak életük utolsó ■étája lett! Amikor csapataink minden kivezető utat eltorlaszolva a partizántáborhoz közeledtek, kiderült, hogy ott egy lélek sem tartózkodik. A tábort és a hozzávezető utakat alaposan elaknásították. Ráadásul fjedig a partizánok hátulról nekünk támadtak, és csúnyán megtizedelve embereinket, villámgyorsan megint eltűntek. A hadművelet szégyenletes kudarcba fulladt Egyetlen eredménye: kétszáz- egynéhány új sírkereszt. — Ezek szerint Lemberg ezredes... — A pokolba ezzel a Lemberg ezredessel, nem akarom elrontani kedvemet az ő ostobaságával! Csak mossa magát tisztára a főparancsnok előtt!... Mit gondolsz, hadnagy, nem kellene-e kissé feledni gondjainkat, és legalább egy estét a közeli városban töítenünk? — Nagy örömmel. — Ezt tudom. Fiatalember- rek nem szeretik az ilyen elhagyott zugolyokat, mint ez a mienk. A fiatalembernek úgy kell a változatosság, mint a friss levegő... Tehát menjünk még ma? — Jobb lenne holnap, mert mára Schulz őrnagy hívott meg magához. Az ezredes a homlokát ráncolta. — Nem tetszik önnek? — kérdezte a hadnagy. — Nyugtalankodom... Schulz őrnagy nem bocsátja meg neked mai szégyenét. Italozás közben beléd köthet, és te, amilyen hevesvérű vagy... — Olyan hideg leszek, mint a jég. és olyan tartózkodó, mint ön. Herr Oberst! — Azért mégsem vagyok nyugodt. — Ugyan! Hiszen megígértem. .. — De olyan fiatal vagy! Ha nem volna háború.. — Akkor talán nem lennék oly szerencsés, hogy az ön fiának nevezzem magamat. — Ez igaz! Nos. eredj, de ne felejtsd el, hogy az őrnaggyal óvatosnak kell lenned. S ha korán térnél visz- sza, látogass be hozzám. — Igenis, Herr Oberst! Félóra múlva új díszegyenruhájában feszítve, Heinrich pálcájának végével megkopogtatta Schulz őrnagy lakásának ajtaját. Az őrnagy személyesen nyitott ajtót. — Tessék, tessék, mélyen tisztelt Goldring báró! Az őrnagy minden erejével azon volt, hogy barátságosnak mutatkozzék, arcán azonban inkább hízelkedés látszott, mint barátság. Heinrich gyors szempillantással nézett körül Schulz szobájában, és alig tudta türtőztetni mosolyát, mert eszébe jutott Kubis elbeszélése, hogy Schulz tisztiszolgája szeretett volna egy meghitt sarkot berendezni ebben a szobában, és evégből valahonnét két bőrfotelt szerzett, az őrnagy azonban azonnyomban levágta a két székről a bőrt, és becsomagolta ormótlan, majdnem szekrényszerű ládájába. Pedig nem ártott volna kissé meghittebbé tenni ezt a szobát. Nagyon üres és barát- ságtálan volt. A közönséges, legénységi pokróccal borított keskeny ágyon kívül csak egy asztal meg négy szék volt benne. No és persze az a rosszhírű láda! Igazán olyan, mint egy szekrény! Még a vasverete is erre emlékeztet. Érdekes volna belenézni... Talán a tiszti pokróc is ott hever benne gondosan összehajtogatva a legalján. De hogyan lehet az, hogy Schulz fényképezőgépe kint lóg a falon? Bizonyára most akasztotta' oda, hogy dicsekedjék vendégei előtt. Az őrnagy ugyanis szemlátomást még valakire várt Heinrichen kívül, különben miért állított volna az asztalra két palack konyak mellé négy pohárkát? — Más is jelen lesz? — intett fejével Heinrich az asztal felé. — Kockenmüllert köteleztem, hogy megadja nekem régi tartozását, tehát őt is meg kellett hívnom. Tíz perccel ezelőtt azonban értesített, hogy az ezredes elküldte valamerre. Kubis, akinek ugyancsak el kellett volna jönnie, szintén foglalt. így hát kettesben maradunk. Remélem, nincs ellenvetése? — Boldog leszek, ha önnel tölthetem el ezt az estét. Pedig hát ez az este kevés kellemetességet ígért: a házigazda és a vendég szemlátomást nehezen keresgélte a megfelelő beszélgetési témákat, és körük rendkívül korlátozott volt: Schulz érdeklődése nemigen terjedt túl a törzs mindennapos életén. Csak amikor Berthold ezredesre fordult a szó, akkor élénkült fel egy kissé az őrnagy. Dicsérte az ezredes széles körű szolgálati tapasztalatait és személyi képességeit, és ugyanekkor keserűen jegyezte meg, hogy az utóbbi időben némi elhidegülést tapasztal részéről, sőt mintha Berthold ezredes bizonyos ellenérzéssel viseltetnék irányában. — És mivel magyarázza ezt? — kérdezte Heinrich, élesen Schulz szeme közé nézve. Az őrnagy félrefordította tekintetét, de azután erőt vett magán, és farkasszemet nézett Heinrichhel. — Megvallom, azzal magyarázom, hogy ön bizonyos befolyást gyakorol reá ja. — Node ismerje el, őrnagy úr, hogy részemről semmiféle ok nem merülhetett fel, amiért ellenséges érzülettel viseltetnék ön iránt, és így befolyásolnám az ezredest! — Lehet, hogy holmi pletykák. .. De helytelenül közölték önnel, amit mondtam .. — kezdte Schulz. — Ugyan! Mind a ketten tisztek vagyunk, és nem holmi szakáesnék, hogy fecsegésekre hallgassunk! A magam részéről ki kell jelentenem, hogy a legcsekélyebb sértést, amely becsületemet éri, soha senkinek sem bocsátanám meg, de pletykákra hallgatni... ez méltatlan lenne hozzám. — Akkor hát igyunk arra, hogy kettőnk közt soha semmiféle félreértés ne merüljön fel! De kedves báró, miért van az, hogy ön éppen csak megnedvesíti az ajkát? — Sohasem iszom többet egy-két pohárkánál. S minthogy ez már a második pohárka, engedje meg, hogy kissé hosszabbra nyújtsam az élvezetet. (folytatjuk.) Pándi Sándoréknál három kisgyerek van. A feleség mégis úgy intézi dolgait, hogy ma már mindennapos mun- icaerő férje mellett a szövetkezet földjén. Pedig — híven az igazsághoz — Pándi elvtárs kommunista létére, egy időben húzózkodó volt. V. Kiss János gyakorta heted magával dolgozik, együtt az egész család. Kiss Ferenc is családostól szaporítja munkaegységeinek számát. A kijelölt krumpliföld területével, — amelyet szedni kellett — egy nap alatt végzett. Fogynak és eltűnnek a pa- tópálok. Nem halogatnak az emberek, hanem dolgoznak. De miért? Valaminek lenni kell, ami hajt, ami lendít! S ez a valami az emberek gondolkodásában található. „Egyre többet, egyre jobbat mindenkinek, hogy nekünk is több és jobb jusson belőle” — talán így lehetne megfogalmazni azt a kitűnő hajtóerőt, ami egyre tágabb helyet követel az emberek gondolkodásában. — Teljesen megváltozott 8 helyzet — mondja a szövetkezet elnöke, aztán példákat sorok A KISZ-brigád, amely szorgalmával megbecsülést szerzett nevének, tizenkét fiatalból áll. Vezetőjük Kiss Ilona, rendet, fegyelmet tart közöttük. Oly fáradhatatlanok, hogy éjszaka is fűzték a dohányt. Lám megtalálták, a munka szépségét, romantikáját. Gyügyei Teri, a 16 éves „kis csutak” — így hívják maguk között — családtagként dolgozik a szövetkezét^ ben, de túltesz a felnőttekén. S ez a fiatalos tenni, alkotni akarás átragad az idősebbekre is, serkenti őket Versenyeznek egymással az emberek, hogy mindennap magasabbra jussanak. Igaz nem pontokban foglalt verseny ez, csak úgy mindenki a maga akaratából küzd, hogy megelőzze a másikat. Ha szervezetten versenyeznének, bizonyára még többet mutathatnának fel. Érdemes lenne ezzel foglalkoznia a szövetkezet párt- és KlSZ-szer- vezetánek. Hiszen rendkívül fontos feladat, hogy a feltörő kezdeményezéseket — közülük a legjobbakat — általánosítsák és ezzel is szapo- rázzák a közösség előrehaladásának lépteit. Ez évben már megmutatkozott az egyetértés és összefogás sok-sok mérhető eredménye. Az áruértékesítési tervüket rendben teljesíteni fogják. Ez maga is jó mércéje a közös munkának, de azért néhány adat még ide illik. Húszezer liter volt az évi tejtermelési szerződésük. Már teljesítették ezt, és most kötnek pótszerződést az év hátralévő hónapjaira. így válaszoltak az ököritófülpösiék tejtermelési verseny kezdeményezésére A járásban második helyen állnak ebben a versenyben. Rozstermelési tervüket kétszázötven százalékra teljesítették. Talán ezek a számok — amelyek igaz csak részben tükrei a munkának — érthetőbbé teszik, hogyan lesz a tervezett 29 forintos munkaegység értékéből év végére 40 forint. A Nap tornászott a homokdomb mögé, amíg az Esze Tamás szövetkezet dolgairól beszélgettünk. A kertben a fiatal fák szűz gyümölcsei vérvörösen tündökölnek. Érleli őket az ősz is, minden nappal zamatosabbak, értékesebbek lesznek. Vfaicze Győrje
