Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

Bővítjük a közétkeztetési hálózatot Házhoz szállított, előfizetéses ebédek — Önkiszolgáló étterem — Új konyhák Dankó Mihály mb-lgazgató és Hank óvsz ki Pál főellenőr: — A közeljövőben tovább bővítjük a közétkeztetési há­lózatot. Érmek első feltétele az elavult, szűkös és hiányos felszerelésű konyhák átépítése korszerűvé, tágassá — mond­ja Dankó Mihály, a Vendég­látóipart Vállalat megbízott igazgatója. Az Irányelvekben sző van a közétkeztetésről, melyből .komoly rész jut a vendéglá­tóiparnak. Hogyan valósul meg mindez? — erről beszél Dankó Mihály. — Nemrég építettük át 448 ezer forintos költséggel a sós­tói éttereim konyháját, s 150 ezer forintot adtunk a beren­dezési tárgyakért. Ez piQanat- nyiteg tehermentesíti a város­beli konyháinkat, de csak részijén. Éppen ezért, teljesen újjá és korszerűvé változtat­juk az egyik legnagyobb for­galmú konyhánkat, a Szabolcs Étteremben. Itt jelenleg 500 ember közétkeztetését oldjuk meg, jövő tavaszra, amikor el­készül az új konyha, legalább ezer vendéget tudunk ellátni ebéddel, vacsorával A konyha átépítése 562 ezer, a kertihe­lyiség bővítése 281 és a beren­dezési tárgyak 120 ezer fo­rintba kerülnek. Új önkiszolgáló étterem — Szánté ugrásszerűen meg­javítja rövidesen a városa köz- étkeztetést a másfél milliós költséggel novemberre elké­szülő önkiszolgáló étterem, melyeit a Vesszós-féle épület­ben rendezünk be. Hideg és meleg konyhai ételekből 1500 vendéget tudunk ellátni na­ponta. Óriási mértékben nö­velni tudjuk az előfizetéses ebéd-rendszert is. — Kiterjesztjük a közét­keztetést az üzemeikre is — mondja el véleményét Han- kovszki Pál főellenőr, a válla­lat párttitkára. — Éppen az Irányelvek is erre hívják fel a figyelmünket. Már fel is vet­tük a kapcsolatot néhány üzemmel, jelenleg 120—180 ebédet szállítunk naponta a cipőgyár munkásainak, most kötöttük meg a szerződést az 5-ös AKÖV-vel, részükre a közeljövőben 150—200 ebédet főzünk és viszünk a helyszín­re. A házhozszállítást, az elő­fizetéses étkeztetést tovább fogjuk szorgalmazni a jövő­ben. Jelenleg 10—12 fele étel között válogatnak a vendégek, az előfizetésesek pedig két menü között választhatnak. Kulturált kiszolgálás — Nem kis munka vár rán k, hogy a növekvő igényeket ká tudjuk elégíteni — folytatja Dankó Mihály igazgató. — A lakosság mind kulturáltabb, új, számára kényelmes kiszolgá­lási formákat vár a vendég­látóipartól. Gondolnunk kell a városszéli, vagy távoleső ut­cák, települések közétkezteté­sére is: ennek érdekében a Sóstón étteremmé rendezzük be jövő tavaszra a belső nagy termet, hogy egy-egy forgal­mas nyári napon a Sóstón megforduló 10—15 ezer ember étkezésével ne legyen problé­ma, a hamar benépesülő te­rasz mellett rendelkezésre áll­jon a nagy befogadóképességű terem is. De gondolunk a Sós­tón és környékén lakóik ét­kezésére is, amikor 420 ezer forintot fordítunk a Sóstón fő­ként közétkeztetési célokra. Ezenkívül itt említem meg, hogy cukrászdát nyitunk jövő­re a Guszev-lakóteüepen, az Arany János utcai új bérhá­zak közelében és az Inczédi- sonom, fegylailtpavilont a MÁV-átlomás mellett. Ezek közül az Arany János utcai Patronázsok értekezlete Eredmények és tervek Yencscllőn A budapesti V. kerületi párt­bizottság aktívái, az V. kerü­let több intézményének vezetői részvételével a napokban meg­beszélést rendeztek Vencsellón a nyíregyházi járás termelő­szövetkezeteivel. Barczi Gyula elvtárs, a járási pártbizott­ság titkára bevezető előadásá­ban örömmel adott számot ar­ról hogy egy év alatt jelentős eredményeket értek el a kőzÖ6 gazdaságok. 82 millió forint­tal növekedett a tsz-ek álló­eszköze, saját erőből 31 millió forinttal gyarapították a kö­zös vagyont, teljesítik az áru­termelési terveket: ebben az évben mintegy ötezer darab hí­zott sertéssel értékesítenek töb­bet az előirányzottól A közös gazdaságokat eredményesen se­gítik a budapesti intézmények. Sokoldalúan elemezték a je­lenlegi helyzetet, s a közös gaz­daságok további feladatait. — Vizsgálták: mi az oka, hogy azonos adottságú szövetkezetek különböző eredményeket érnek el. Balsa és Vencsellő szom­szédos községek s amíg Ven- csellőn havonta 30 forint előle­get fizetnek (az idén már 4 millió 300 ezer forintot osztot­tak ki, többet, mint az elmúlt évben összesen), addig a bai- saiak egyhelyben topognak. Ti- szateleken az egyik tsz elisme­résre méltóan dolgozik, a má­sikban gondokkal küzdenek. — Megállapították, hogy a gyen­gén működő szövetkezetekben a vezetés színvonalát kell javí­tani, amihez a patronázsok ed- dik is sok segítséget adtak s ezután is fontos feladatuknak tartják. Beszéltek a kenyéntermelés időszerű kérdéseiről a takar­mánybázis megteremtéséről, a baromfitenyésztésről, gyü­mölcs- és zöldségtermesztésről. Nagyobb területen vetnek in­tenzív búzafajtát. Egy-két év alatt szeretnék elérni, hogy minden talpalatnyi rétet, lege­lőt öntözzenek, ahol erre le­hetőség van. Rövid idő alatt négyszeresére növelték a gyü­mölcsös területet s a követ­kező évben ismét ezer holddal gyarapítjákr a közös gyümöl­csös területét. A kongresszusi irányelvek tükrében értékelték a szövet­kezetek politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, feladatait. Szó volt az egységes paraszti osztály megteremtésével, az osztályharccal és más fontos elvi, politikai kérdésekkel ösz- szefüggő tennivalókról. »A szo­cialista bérezésről, az anyagi | érdekeltség fokozásáról, a tár­sadalmi tulajdon fokozott vé­delméről az árutermelés és értékesítés fontosságáról. — Örömmel jelentették, hogy a járás kenyérgabona-felvásárlási tervét már 90 százalékra telje­sítette s előreláthatólag néhány napon belül mintegy 100 va­gonnal túlteljesítik előirány­zatukat Patronázsok és tsz vezetők sokat segítettek egymásnak, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta kieséseket pótolják. — Oroson terven felül kétezer darab pulykát nevelnek ered­ményesen. A szövetkezetek többségébe!) minden munkát időben és jól végeznek. Megelégedéssel állapították 1 meg: a patronáló intézmények felelősségteljes munkája is hozzájárult a szövetkezetek gazdasági eredményeihez, a munkás-paraszt szövetség erő­södéséhe?. Az értekezlet utáni baráti összejövetelen a beszél­getésen még közelebb kerül­tek egymáshoz szövetkezeti vezetők és a patronáló intézmények vezetői dolgozói N. T. [cukrászda még ez év októberé- j ben megkezdi az üzemelést: Űj cukrászati üzemet építünk [2 milliós költséggel 1964-ben. Előtérben az étel- fogyasztás — Ide tartozik, ha nem is ugrásszerűen, de fokozatosan emelkedik az ételből származó bevételünk. Ügy terveztük, hogy az év első felében a 17,91 százalékot érje el az ételből eredő bevétel. Ehelyett 19,85 százalékot értünk el, gyakorla­tilag majdnem húsz százalék az étkezés hozzájárulása az összbevételhez, nyilván az italáru rovására. Számokban is kimutatható; amennyivel emel­kedett az éteiáru-fogyaszitás, nagyjából annyival csökkent az alkoholfogyasztás. Ennek ellenére még bőven van ten­nivalónk a közétkeztetés érde­kében — fejezte be Dankó elvtárs. Barna Javítják az önkiszolgáló boltok munkáját A Belkereskedelmi Minisz­térium kollégiuma megállapí­totta, hogy az új módszerrel árusító boltok jelentős részét még nem hasznosították teljes mértékben. Sok üzletben a technológiád hiányok akadá­lyozzák az eredményesebb munkát. Nem fordítanak elég gondot az áru elrendezésére. A gazdaságosság fokozására a következőket tervezik: A vá­lasztékot bővítik. Cipőboltok- ban, harisnya, cipőkrém, cipő­fűző, papír- és írószerből tok­ban játékok is kaphatók. Az önkiszolgáló és az önki- választó boltokban fontos, hogy az eladók a vevőt hagy­ják az áruk között szabadon válogatni. Csak akkor szólít­sák meg, ha látják, hogy nem találja azt a cikket, amit ke­res. Az önki választó méteráru boltokban helytelenül ma is pultokon helyezik el a vágó­asztalokat, a cipőboltokban pe­dig széksorok zárják el az árut a vevőktől örökre eggyé nőtt, sors», életútja visszavonhatatlanul összeforrott már a hatalmas jegenyékkel, azokkal az osz­lopokkal az áztatónál, ame­lyeket harminc évvel ezelőtt maga rakott. Nemcsak meg­szokta, megszerette már a gyár különleges illatát, amely az idegennek kelle­metlen, a szakavatott, hoz­záértő embernek meg oly sokat jelent. Igen, harminc éve már, hogy Varga Já­nos, a 21 esztendős fiatal kőművessegéd átlépte a tisza- vasvári Akaloida Gyár kapu­ját. Akkor még Bardóczi Já­nos kőművesmester mellett rakta az oszlopokat. Ta­lán két hétig mind­össze. Mert egy napon Kábái János, a pénztelen vegyész igazgató, aki csak eszét, tudását, tehetségét ad­ta a részvénytársasági vál­lalkozáshoz, olyan kérdéssel lepte meg, amely teljesen összezavarta a fiatal pa­rasztfiú gondolkodását. — Akar-e állandó munkás lenni a gyárban? A kérdés olyan váratlanul érte, mint amilyen önkén­telen volt a válasz: — Mennyiért? Kábái János csak mosoly­gott. Ismerte már a Jani gyereket, igaz személyesen csak két hete, de Varga Já­nos sorsa annyira hasonló volt a többi, parasztfiatalé­hoz, hogy még akkor sem haragudott a válaszért, ami­kor tudta, százak fogadnák el ajánlatát minden feltétel nélkül. Varga János ottmaradt. Nemcsak hónapokra, évekre, hanem évtizedekre. Másfél hónap múlva már laboráns VÁGYAK ÉS ÖSSZHANG Gondolatok AZ EMBERNEK VANNAK vágyai. Minden embernek vannak vágyai. Vannak vá- gyai a családoknak és a tár­sadalomnak. Végeredményben ezek célkitűzések, valami jobb, valami szebb után, cél­kitűzések az ember, a család, a társadalom helyzetének ja­vítására. Cél nélkül nem le­het eredményesen' dolgozni, a céltalan ember élete nem más, mint vegetáció, a napok egymásutáni eltöltése. Termé­szetes, és jó életfolyamat te­hát, ha vágyak, célkitűzések vezetik az emberi tettet. Más kérdés, hogy ezek a vágyak, célkitűzések olya­nok-e, amelyeket meg lehet valósítani, vagy sem? Álta­lában véve persze az ember nem szokott vágyak helyett csupán vágyálmokat kitűzni maga elé. A célkitűzések he­lyes sokasága teremti meg azt az összhangot, amelyet már az egész társadalom ma­gjáénak ismert el, például hogy lakjunk egészséges laká­sokban, táplálkozzunk helye­sen, öltözzünk szépen stb. A ml társadalmunk eleve cél­kitűzések felé halad. NÉZZÜNK SZÉT NYÍREGY­HÁZÁN. Űj lakónegyedek épülnek. Tetszetős, szép ház­sorok, középületek. Űj gim­názium épült, majd megkez­dik a pedagógiai főiskola épületének alapozását is. Új gyárak épültek, a város déli részén megdöbbenti az arra járót az almatároló impozáns nagysága. Nem célkitűzések megvalósulásai ezek? Dehogy­nem. Jobb lakás kell, és elég­séges lakás kell, a tanulás ál­talánosabbá válásához több és magasabb fokú iskola kéül, a megye kevés iparának foko­zása kell, de sokminden kell még, s ezek a kell-eta nem önkényesek, hanem életünk követelései. A régi Nyíregy­háza és a ma Nyíregyházája között nem csupán két év­tizednyi különbség van. A különbség szinte lemérhetet­len. Üj üzletsorok, amelyek mindegyike magasabb színvo­nalú, jobb közvilágítás, jobb közlekedés (autóbusz, taxi), jobb járdák, színház, az üzle­tekben jobb áruk és több áru, műveltebb lakosság, s ki győzné felsorolni, mennyi i kongresszusi változás! Azt szoktuk mon­dani közhelyszerűen, hogy nőttek az igények. Azazhogy az elért célkitűzések után újabb vágyak, célkitűzések vezetik az embereket, az egész társadalmat. így van rendjén. Ez az örök fejlődés útja, törvényszerűsége. A tár­sadalom célkitűzései pedig reálisak, elérhetők. S erről terveink, nagy, országos, ha­zaépítő terveink gondoskod­nak, amelyek összhangba hoz­zák a kívánságokat, s megte­remtik az alapját mindenütt, iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, kultúrában, a megvalósításnak. A KORÁBBI ÉVTIZEDBEN túlságosan sokat tűztünk ki megvalósításul. A terveink nem mindig voltak megalapo­zottak, s ezért okoztak csa­lódást its. A párt ezért hívja fel a figyelmet ma arra, hogy akárcsak a családi életben, egy ország ltözös7 nagy életé­ben sem helyes és nem sza­bad olyan célkitűzéseket fel­állítani. amelyek elérése nincs a valóság szilárd talajára építve. Szerényebb vágyak, megalapozott célok, biztos megvatósítás — összhang. Tudjuk, hogy nagyon’ sok la­kás hiányzik. Égetően szüksé­ges fokozni a lakásépítkezést, hogy minden fiatal házasnak új otthont rtyerjünk általa. De tudjuk, ismerjük teljesí­tőképességeink határait is. Több gyár kellene, hiszen a mezőgazdaság is gépesed ik, — s ez is kell, hogy több, s jobb termés legyen, — a munkaerőket foglalkoztatni kell. Több iskola kell, ezt is tudjuk, nagyon' is, mert a végső cél az, hogy sehol se legyen délutáni „műszak" az iskolákban, mert jobb a dél­előtti, amikor friss a gyer­mekek feje. Több kórházi ágy kell, nem azért, mert talán több volna a beteg, nem, ez kevesebb, de el kell azt is érnünk, hogy minden betegséget gyógykezeljünk, és ami még fontosabb, megelőz­zünk. Ezért több orvos, több vizsgáló helyiség modernebb vizsgálati műszerállomány is kell és kell, kell, kell... hosz- szu sorban. De mindez csak úgy és olyan mértékben lesz, ahogyan megteremtjük az alapjait Semmiből nem lehet gyárakat építeni! Pedig né­melyek így képzelik, amikor azt mondják: építsen az ál­rányelvekről lám. Amennyit dolgozunk, annyi az állam gyarapodásai amennyivel növeljük az állam bevételét, közös jövedelmün­ket, annyi áll rendelkezésünk­re. Többet adni a köznek; mezőgazdaságból és iparból: ez a legbiztosabb alap. Fej­lettebb mezőgazdaság, ipar. jobb, olcsóbb termelés: na­gyobb alap, hogy a sólet éle, végül is egyetlen társadalmi célkitűzés gyorsabban megva­lósuljon: boldogabban, jobban éljünk holnap, mint ma. PERSZE, NEM LEHET az egyéni vágyakat, célkitűzése­ket elszakítani az egész tár­sadalom céljaitól Mégis, egyesek ezt is megpróbálják. Többet kívánnak maguknak, mint amennyit a lehetőségek megengednek. Nem megala­pozott lakáskövetelések, a gyermekek elhelyezéséinek erőszakos módjai, alaptalan bérkövetelések, s más jelen­ségek is idetartoznak. Van olyan ember, akinek saját gépkocsija mellett sem jut eszébe, hogy anyagi lehetősé­gei megengednék o lakásépí­tést, hanem ehelyett kér. Számtalan hasonló példát le­hetne találni. Ezek az embe­rek nem törődnek azzal, hogy társadalomban élnek, csak a maguk jólétének fokozásában látják a jövőt. Pedig társadal­mon kívül élni nem lehet, 9 nyilván, ők sem az erdőtől hanem a társadalomból kap­ják mindazt, (pénzt élelmet, ruháit, isikolát. gyógykezelést stb.) amvi életükhöz szüksé­ges. S éppen ezek a telhe­tetlenek elégedetlenek a fej­lődéssel amikor maguk nem­igen igyekeznek hozzájárulni. AZT MONDJUK: SZERÉ­NYEBBEN, megalapozottan. De ez a szerény jelző csak viszonylagos, mert elég körül­tekinteni a városban, a me­gyében ahhoz, hogy lássa mindenki, rohamosan épül, szépül minden. De ez az ütem még nagyobb lehet, ha egész társadalmunk minden dolgozó embere, a maga poszt­ján. mindennapi munkájában akarja ezt tettekben megnyil­vánulva. Egyszerűen szólva: ha mindenki becsületesen dol­gozik azért, hogy yegyütt mindenki közelebb jusson ah­hoz az életformához, amelyet végeredményben mindenki akar: a kommunizmushoz. Sipkay Barna HÁROM ÉVTIZED Egy munkás életútja volt, egy év múlva mester, csoportvezető. Kábái János mellett tanulta a titrálást, a vegyelemzést. Harminc év alatt jó ismerője lett a mor­fiumgyártás minden mozza­natának és... ...1950 januárjában úgy érte a hír, mint derült ég­ből a villámcsapás. A ne­hézipari miniszter őt nevez­te ki az Alkaloida igazgató­jává. Abba a székbe kellett ülnie, ahonnan egykor Ká­bái János irányított, s olyan időben, amikor sür­gős eredményt vártak még akkor is. Mit fog csinálni? Hogyan vezeti a gyárat? Hol kezdje? Hat elemivel és két év ipa­ri iskolával igazgatói szék­ben? Fél évig tartott ez. Ha akkor nem áll mellette egy talpig ember, egy mindig se- .giteni kész munkatárs, — menthetetlenül elbukik. De Mezei Barna, a főmérnök átsegítette a kálvárián. Las­san megnyugodott. Kezdte módszeressé, ésszerűvé ten­ni munkáját, s mire az el­ső tételeket megkapta a vö­rös akadémián, már újra a kiegyensúlyozott, magabiztos Varga János volt. 39 év állt már ekkor a há­ta mögött. De töretlen aka­rattal tanulta a fizikát, a matematikát, a politikai gaz­daságtant, a vegyészetet. S aztán megkapta a diplomát, félig-meddig mérnök lett, igazi vegyész. Most már könnyebb volt. A százmilliók sem voltak olyan ijesztőek, mint az­előtt. Mert ilyen hatalmas vagyont bíztak a kezére. Nem akármilyen értékkel, devizával dolgozott, mert külföldön is sokra becsülik a gyár termékét, a morfint. S hogy jól sáfárkodott a nép vagyonával, bizonyíték az 1950. óta egyenletesen1 fejlődő, évről évre korsze­rűbb és gazdaságosabban termelő gyár. Lakás kellett, lakás, hogy jó szakemberek jöjjenek és műszak után pihenni tud­jon a munkás. A pénz azon­ban kevés volt. Varga Já­nos gondolt egy merészet s úgy építette meg a felvo­nulási épületeket is, hogy azok később két családnak adtak új lakást. Nemcsak mint igazgató­ban, de jó kommunistában, igazi emberben is bíznak benne a tiszavasváriak. A megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, s tevé­keny munkát fejt ki a já­rási pártbizottságban is. Aki tudja, hogy mindez milyen sok munkával, fáradsággal jár, joggal kérdezhetné, pa- jon mikor pihen, szórakozik Varga János. Nos, erre is jut ideje. 500 kötetes házi könyvtára van, nagyon sze­reti a szépirodalmi müveket és ha teheti, vasárnap dél­utánonként a gyári ki ab­ban hódol az ultizás szenve­délyének. Varga János sorsa har­minc évvel ezelőtt kapcso­lódott össze a gyáréval, t most már a fiatalabbik Vargáéval is, hiszen a fia­tal vegyésztechnikus itt ta­lált munkát és aki ismeri Varga Jánost, tudja, hogy a fiúnak minden elismerő szóért keményen meg kell dolgoznia. S a feleség? Ö a család jólétének, nyu­galmának őrzője. Jól vi­gyáz rá, hiszen hangos szó is csak akkor adódik náluk, ha a vasárnap délutáni pi­henőt megzavarja valami. S ott a fűzfák szomszéd­ságában leül pár percre a padra, szemben Kábái Já­nos szobrával. Néma kegye­let és hála ez. Köszönetféle is a nagy vegyésznek, a munkásokkal érző részvény- társasági igazgatónak, aki elindította azon az úton a parasztfiút, amely az igazga­tói székig vezetett. Nem volt ez az út, ró­zsákkal kirakva. Buktatók, alattomos emberi szándékok, kétszer is földre akarták tepemi. De egy mondat min­dig talpra állította, vissza­adta hitét az életnek. Há­rom szó, mely mindent, életcélját, szemléletét je­lenti. .. — Embernek kell lenni. Pallai János 1962. szeptember 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom