Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-09 / 211. szám

Pesti szerelő Csengerben Nem ritka látvány már községeinkben a tv-antenna, pedig jó tíz éve még a rá­dió is elvétve akadt. A tá­voli szatmári falvakban so­kasodik az esténként képer­nyő előtt ülők száma. S bi­zony nagy volt a sajnálko­zás, mikor egy-egy készülék „felmondta a szolgálatot”. Azért aggodal maskód tak az emberek, hogy hetek is bele­telhettek, amíg a készülék új­ra üzemképes lett, mert mi­— Feleségemmel együtt jöt­tem el, meg két gyermekkel. Feleségem óvónő, állást nem nehéz szerezni neki. Ideigle­nes lakást is kaptunk már, s a tanács dolgozói szívesen segítenek a végleges megol­dásban. Hogy mit javítalak itt? Havonta harminc-harmincöt televíziós készüléket — min­den fajtából. Ezenkívül sok­szor jön a kérés, menjenek Befejezte munkáját a vízgazdálkodási tudományos konferencia A vízrajzi szolgálat 75 éves, s a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet 10 éves fennállása alkalmából rendezett tudományos konferencia szom­baton befejezte munkáját. A záró ülésen részt vett Fe­hér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Az ülésen dr. V. Madena, a prágai műszaki egyetem pro­fesszora a vízminőség védel­méről, dr. G. Bata, a belgrádi műszaki egyetem tanára pe­dig a hidromechanikában al­kalmazott új irányzatokról számolt be. A konferenciára hazánkba érkezett külföldi vendégek szombaton délután megtekin­tették a Vízgazdálkodási Tu­dományos Kutató Intézet la­boratóriumait és modell-kísér- leteit. Vasárnap forgalom az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A 64. Országos Mezőgazda- sági Kiállításon szombaton a borús, esős idő ellenére va­sárnapinak beillő forgalom volt. Ezen a napon ugyanis csaknem 70 000 látogatója volt a mezőgazdaság nagy sereg­szemléjének. örvendetes, hogy egyre inkább gyarapszik a vi­déki látogatók száma. Ezen a napon Pátkáról, Rédicsről, Me­zőhegyesről, Szentesről, Barcsról, Kajdacsról érkeztek küiönvomattal kirándulók a ki­állításra. A kiállítás külkereskedelmi pavilonjában is élénk a for­galom. Jelentős üzletet kö­tött a TERIMPEX-el Andret'a Pietro olasz keresi »dó, aki a kiállított állatokból 60 fiatal tenyészbikát vásárolt meg Szombaton délután a kiállí­tás bemutató-pályáján Egri Gyula, a Magyar Testnevelési és Sporthivatal elnöke meg­nyitotta a CHIO által rende­zett Nemzetközi Lovasver­senyt. A versenyen 10 ország lovasai vesznek részt. Először 70 sportoló részvételével a földművelésügyi miniszter dí­jáért versenyeztek. ábrándjai és vágyai határát mindig a hűvös és kérlelhe­tetlen szolgálati szabályzat, va­lamint a szűk körű család anyagi érdekei szabták meg. Ez a mai beszélgetés azonban kissé mégis felbolygatta Ber- thold ezredes fantáziáját. Ügy ám! Hiszen az a lehetőség csillant meg előtte, hogy ott­hagyhatja ezt a barátságtalan országot. Soha, semmi körül­mények között nem meré­szelte volna ő maga kérni, hogy helyezzék át valamely más posztra. Ez árnyékot ve­tett volna a magafajta katona­tiszt hírnevére, akiről köztu­domású, hogy egyetlen gondo­lata a parancsnokság utasítá­sainak végrehajtása, és a leg­kevésbé sem törődik a saját személyével. Node most, hogy maga Himmler.« Kellemes gondolatait a tele­fon csengetése szakította félbe. „Ki lehet az, ilyen korán?” — villant át Berthold ezredes fején, s ugyanabban a pilla­natban halk, de határozott ko­pogtatást hal'ott dolgozószo­bájának ajtaján. — Szabad! — kiáltotta, fel sem nyitva szemét. — A tizenkettedik hadosz­tály törzsétől már harmadszor telefonálnák — mondta hal­kan KeckenmüTler. — Mi történt? — kérdezte Berthold ezredes, és megreb­benő szempillája alól a vi- gyázzba merevedő segédtisztre pillantott. Kénytelen volt el­ismerni, hogy a századoson szinte meg sem látszik az ál­matlanul töltött éjszaka: rit- kás hajzata laposra nyalva, mint mindig, arca simára bo­rotválva, színtelen szemében nyoma sincs a fáradtságnak. — Tegnap este egy orosz tiszt szökött át hozzánk. A ti­zenkettedik hadosztály törzsé­Nos, nézzük csak ezt a „Budapestet...” (Foto: Hammel.) re odaért a nyíregyházi szer­viz. .. Ezen a helyzeten segített a kormány intézkedése, amely előírja, hogy a legtávolabbi vidéken is létre kell hozni a szerviz-részlegeket. Csengerben a vegyes ktsz nyitott új műhelyt, ahol a rádiók és televíziók baját or­vosolják. Hamarosan népsze­rű lett a kicsiny műhely, s nemcsak a járásszékhely, de messzi falvak lakói is biza­lommal fordulnak hozzá pa­naszaikkal. Szakértő ember is akadt: Oravetz József — Bu­dapestről. ki a helyszínre, javítaniva­ló akadt... — Rádió, háztartási gépek viszik azért a javítási pál­mát — mondja a fiatal sze­relő. — Ebből igen sok van errefelé. Főleg a mosógépből, meg a porszívóiból, de azért akad már padlókefélő gép is. Mennyi a javítási határidő? Általában egy-két nap, s csak nagyon ritkán hosszabb idő, ha véletlenül nincs meg­felelő alkatrész raktáron, s gyorsan beszerezni sem lehet. De az is igen sokszor fordult már elő. hogy megvárják, amíg kijavítják az elromlott masinát. , (kj.) Váratlan vendég Hosszú, türelmetlen csenge­tés. Berthold ezredes, az I—C osztály főnöke más esetben bizonyára felugrott volna pam- lagáról, amelyen elnyújtózva feküdt, és a telefonhoz rohant volna. Ezúttal azonban meg sem moccant. Behúnyt szem­mel feküdt tovább — aki látta, azt hihette, hogy alszik. Segédtisztje, Kockenmüller százados már többször kopo­gott a dolgozószoba ajtaján, sőt, mivel a hívó szóra hiába várt, óvatosan be is nyitott, de látva, hogy az ezredes behúnyt szemmel fekszik a pamlagon — nesztelenül betette az aj­tót, nehogy megzavarja fő­nöke pihenését. A százados tudta, hogy fő­nöke, Berthold ezredes, az előző éjszakán le sem húnyta a szemét. Csak hajnaltájban — minekutána Berlinből tele­fonhívás érkezett — engedé­lyezett magának némi pihe­nést. Ennél a telefonbeszélge­tésnél a segédtiszt .nem volt jelen. Mikor látta, hogyan 1962. szeptember 9. merevedik vigyázatra az ez­redes a készülék mellett, és hallotta, milyen alázattal be­szél a kagylóba, lábujjhegyen kiment a szobából, bár — az igazat megvallva — nem tette be egészen az ajtót maga mö­gött. A százados a kiszüremlő mondatfoszlányokból is meg­állapította, hogy főnöke magá­val Himmlerrel beszélt, és hogy ez a beszélgetés váratlan, kellemes meglepetést jelentett az ezredesnek. Nos, egy ilyen beszélgetés után Berthold ezredes igazán megengedhette magának, hogy félórácskát zavartalanul, gon­dolataiba merülve heverész- szen a pamlagon. Lám, milyen magasra értékeli a legfelsőbb parancsnokság az ő tevékeny­ségét, melyet itt, Belorusszia erdővel borított — s a führer hadainak éppen ezért rendkí­vül veszedelmes — tájain foly­tat! Maga Himmler félreért­hetetlenül célzott rá, hogy ne­ki. Berthold ezredesnek új, még jelentősebb munkakört szándékoznak biztosítani! Ilyen kivételes esetben meg­bocsátható, ha az ember még a szokásos napirendjét is fel­borítja, csakhogy magára ma- ■radjon gondolataival, és kissé ^ábrándozzék. Willy Berthold egyébként iem volt valami na^ álmo­dozó. Mint a német felderítő szolgálat hivatásos tisztjének, aki csak foglalkozásának él, 125 mázsa szemes kukorica egy hektáron Endréd! Endre elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának nyilatkozata a Kárpát-Ukrajna-i kolhozokban szerzett tapasztalatából Augusztus végén egy Sza- bolcs-Szatmár megyei delegá­cióval tanulmányoztuk a szom­szédos Kárpát-Ukrajna kolho­zainak növénytermelését és állattenyésztését. Nincs arra mód, hogy az ott szerzett ta­pasztalatot egy cikk keretében elmondjam, ezért két dologról: a kukoricatermesziésről és a szarvasmarha-tenyésztésről szólok röviden. Négy kolhozban jártunk, ebből háromban termelnek kukoricát — Irsován, Técsőn és Visken —, a negyedik kol­hoz, Felsőapsán magas hegyek között gazdálkodik és csak állattenyésztéssel foglalkozik. Ismeretes, hogy ezek a kol­hozok még a mi beregi tala­jainknál is gyengébb földeken gazdálkodnak. Ezért is lepett meg minket az a nagyszerű eredmény, amit a kukoricater­mesztésben elérnek. Técsőn, Visken 90—95 mázsás, Irsován pedig 125 mázsás1 májusi mor­zsolt termést várnak hektá­ronként. Az utóbbi kolhoz eredménye holdra átszámítva nyolcvan mázsás termésnek felel meg. Ezeket az eredmé­nyeket nem kísérleti parcellá­kon érik el, hanem nagyüzemi termesztésben. A három meg­látogatott kolhozban 600—800— 900 hektáron termelik a kuko­ricát. Hozzá kell még tenni, hogy az időjárásuk is mosto­hább. Técsőn az egyik munka­csapat például április 28-án kezdte az ültetést, de olyan erős fagyok jöttek, hogy má­jus közepén folytathatták új­ra. Júniusban, amikor nálunk a hűvös, borús idő volt, ott hó esett. Ilyen körülmények után mindenütt feltettük a kérdést: hogyan érik el ezt a magas hozamot? A vízgazdálkodás Minden kolhozban elmond­ták, hogy a termésfokózó mód­szereket komplexen alkalmaz­zák. Az alapvető módszerek közé sorolják a vízgazdálko­dás megoldását. Náluk sok a tocsogós. vizes talaj. Ott nem az aszály, hanem a víz nél megtagadott minden felvi­lágosítást, és makacsul köve­teli, hogy személy szerint ön­höz vezessék, ezredes úr. — Én hozzám? — Igen! önnek nemcsak a rangját és vezetéknevét, de még a keresztnevét is tudta. — Micsodaaa? — kérdezte csodálkozva Berthold ezredes, és vállat vont, majd felkelt. — Valóban különös — álla­pította meg Kockenmüller. — Vajon honnét ismerheti egy orosz tiszit az ön nevét? — És ráadásul még a ke­resztnevemet is! — Mindenesetre bátorkodom javasolni: legyen óvatos, ezre­des úr. Hátha azért küldték ide ezt a tisztet, hogy merény­letet kövessen el ön ellen? — ön túlbecsüli személye­met, százados úr! Miért akar­nának én ellenem, egyszerű tiszt ellen merényletet elkö­vetni? — De ezredes úr..; — pró­bált szavába vágni a segéd­tiszt. — Indokolt volna, ha egy hadosztályparancsnokról vagy hadseregparancsnokról volna szó... — folytatta Berthold ezredes, oda se figyelve se­gédtisztje közbevetésére. — Vegye figyelembe, ezre­des űr — jegyezte meg buzgó alázattal Kockenmüller —, hogy nem akármilyen tisztről van szó, hanem olyasvalaki­ről, aki Himmler személyes barátjának nevezheti magát. A bolsevistáknak ennyi is elég. — Ügy gondolja? — Biztos vagyok benne! — És milyen utasítást adott a hadosztály törzsnek? — Az ön nevében megpa­rancsoltam, hogy küldjék ide az átszökött tiszt iratait, őt a fő ellenség. A káros talaj­vizet elvezetik. Ezt egyes te­rületeken felületi árkolással sikerrel megoldják, de sok he­lyen csak alagcsövezéssel tud­nak megfelelő eredményt el­érni. Técsőn például 450 hek­tárnyi szántóföldjük van már alagcsövezve és ezt a munkát 800 hektáron fogják elvégezni. A szervesanyag utánpótlás Igen nagy gondot fordítanak az istái ló trágya kezelésre, de még nagyobbat annak szapo­rítására, illetve szervestrágya komposztálás útján való elő­állítására. Irsován például a folyó medréből kibányásszák az iszapot, ami rengeteg erdei hulladékot és jó minőségű fel­talajt tartalmaz. 30 tonna ilyen iszaphoz 10 tonna istálló- trágyát, 1 tonna őrölt mészkö­vet, 2 mázsa mészfoszfátot és annyi foszfortartalmú mű­trágyát kevernek, amennyit az illető területre alaptráeyaként adagolni akarnak. Ebből a keverékből a mi burgonya prizmáinkhoz hasonló érlelő kazlakat raknak. Minden ilyen prizma tetején vályúszerű mé­lyedést készítenek, amibe na­ponként hordják az istállókból a trágyalevet. Három hónapig érlelik így a komposztot, amiből mindig szükség szerinti mennyiséget készítenek. Minden évben hektáronként 400 mázsa ilyen keveréket hordanak tó a káros víztől megszabadított talajra. Talajművelés, növényápolás A talajművelésük teljesen gépesített. A vetést is gép­pel végzik. A tájnak megfe­lelő jó hibrid vetőmagjuk van. Feltűnt nekünk, hogy Irsován például 47 ezer tő van egy hektáron és minden bokorban két szál. Elmondták, hogy bokorbavető géppel dolgoznak, ami egy fészekbe 6—8 szemet is tesz. Nem sajnálják a vető­magot, de így biztos a két egészséges szál meghagyása. magát pedig tartsák készenlét­ben. — Nagyon hélyes! És meg­érkeztek azok az iratok? — Igenis. — Adja ide! Kockenmüller gyorsan ki­ment a dolgozószobából, de egy pillanat múlva visszatért. Egy alacsony köpcös főtörzs­őrmestert engedett be maga előtt. — Utasításom van, hogy tu-, lajdon kezébe nyújtsam át, Herr Oberst! — jelentette ka­tonásan a főtörzsőrmester, és vaskos borítékot adót át Ber­thold ezredesnek. Az altiszt alakja eltűnt a dolgozószoba ajtaja mögött. Berthold ezredes gondosan felvágta a borítékot, és óva­tos mozdulattal húzta ki be­lőle az iratokat. A hadműve­leti terep nagyléptű katonai térképe volt benne és az át- szökött tiszt igazolványa. Az ezredes gyors pillantást vetett a térképre, majd szót­lanul átnyújtotta segédtiszt­jének. Kockenmüller rajzszeg­gel az asztalkára erősítette a térképet, egy fiákból nagyító­üveget húzott elő, és mélyen a térkép fölé hajolt. Titkos je­löléseket keresett. Annyira be­lemerült a térkép tanulmányo­zásába, hogy összerezzent, amikor Berthold ezredes hang­ját hallotta. — Nem gondolja ön, hogy ennek az átszökött embernek az arca egyáltalán nem oro­szos? — kérdezte az ezredes. Kockenmüller odalépett fő­nöke háta mögé, és szemügyre vette a képet. — Ko-ma-roff .. 1 — olvasta szótagolva a nevet, majd is­mét a fényképre pillantott, (Folytatjuk.) Kelés után azonnal megkezdik a ritkítást. Vetéstől a kelésig állandóan boronával*járatják a kukorica- földet. Három-négy boron álást is kap a kukorica, amíg ki nem kel. Gépi és kézi kapálást szükség szerint végeznek. Az anyagi érdekeltség A kolhozokban munkacsa­patonként kapják a tervüket. A munkát csapatban munka­egységre végzik. Náluk már eléggé általános a garantált munkaegység. Az anyagi ér­dekeltségnek több formájával találkozunk. Visken például a tervig a termés öt százalékát kapja a munkacsapat, tervein felül progresszív a prémium. Például egy 13 fős munkacsa­pat, aminek a területe 45—50 hektár, a múlt esztendőben 600 mázsa prémium kukoricát vitt haza. Máshol csak terven felül premizálnak, de az anya­gi érdekeltség mindenütt meg­van, A szarvasmarha• tenyésztés Az állattenyésztésük igen fejlett, különösen szép ered­ményeket érnek el a legelte­téssel. Sok a kultúr-, vagyis a telepített legelő. Técsőn lát­tunk ilyet, ahol karámszerű korláttal az egész legelő 12 szakaszra volt osztva. A sza­kaszon belül villany pásztorral szabadítják fel a napi adagot a teheneknek. Ha lelegelte, ha nem, másnap új területet fog­nak fel, mert a pontos forgás (csak így tarthatók be. így Bem elöregedett, sem pedig túl gyenge füvet nem legelnek az illatok. Ha nem győzte lele­gelni, akkor a jószág után le- Haszálják, de nem előtte. Felsőapsán teljesen állatte- rtyésztésre rendezkedett be a kolhoz, alig van néhány száz hektár szántója. 1100 darab marhából 460 a fejőstehén. A viszonylag kistestű tehenek darabonként a 3000 literen fe­lül termelnek. A tej mellett fő bevételük a hústermelés. A 10—12 hónapos bikákat, selejt üszőket 300 kilósra nevelik — náluk ez az eladási súly. Eb­ben a kolhozban jelentős a juhtenyésztés is, 3500 darabot láttunk. A szervezettség, a tervfegyelem Egyetlen kérdésről még, ami a szép eredményeket nagy mértékben elősegíti, ez pedig a szervezettség a terv­fegyelem. Nem találkoztunk olyan kukoricatermesztő vagy fejőnővel, aki a munkacsapat és az egyéni tervét ne is­merte volna. De nemcsak ezt, hanem azt is, hogy mit kell tenni a tervteljesítésért. Hek­táronként hány mázsa trágyát kell felhasználni, mennyi vető­magot, milyen sor- és tőtávol­ságra vessenek és így tovább. A fejőnők is pontosan isme­rik a fejési, a szaporulati tervet, de azt is tudják, hogy egy-egy etetésre miből hány kilót, dekát kell adni az álta­luk gondozott állatnak. Az agronómus például az egész gazdaság szakmai irányí­tásáért felelős, de sokkal na­gyobb a rnunkacsapatvezetők- nek és kollektiven is a mun­kacsapat tagjainak a felelős­sége, mint nálunk. A mi szö­vetkezeteinkben a bri gáditag például a talaj előkészítéssel nem törődik. Az említett kom- posz-trágyát ott a munkacsa­pat készíti el és hordja ki a terve teljesítése érdekében. Nagy a fizikai dolgozók fele­lőssége, de övék a legnagyobb haszon is. 'if Végül azt említeném meg, hogy minden kolhozban nagy- nagy szeretettel fogadtak ben­nünket és mindent szívesen el­magyaráztak, mindent meg­mutattak. így értük el, hogy gazdag tapasztalaitokkal tér­hettünk haza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom