Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

Ä dombrád! Szőke Tisza tagsága bizakodva néz jövője elé — Pár évre előremutató távlati tervünkben első és legfontosabb, hogy kialakít­suk a nagyüzemi állattenyész­tést. Lehetőségünk, adottsá­gunk követeli ezt. Talajunk igen kedvező kenyérgabona mellett abrak- és takarmány­féleségek termelésére. — Jelenleg 50 darab törzs­könyvezett tehenünk van. En­nek szaporulatából és felvá­sárlásból két év múlva 100 darab kifogástalan fejőstehén net akarunk a közösben ma­gunkénak tudni. Emellett egy gazdasági évben legalább 10 tenyészbika és 50 export­képes tenyészüsző nevelését irányozzuk elő. Hízó marha nevelésűnk körülbelül még 50 darab marad. Sertésienyésztési, htzlalási adottságunkat is jobban ér­vényesítjük. A már kialakí­tott 100 darabból álló tenvész- koca állományunk — amely fele-fele részben fehér hús- és mangalica-fajta — elegen­dő szaporulatot ad. Állatállományunknál két év múlva az értékesítés a következő szerint alakul: Az ez évre tervezett 81 darab szarvasmarha helyett 130 darabot, 450 hízó sertéssel szemben 600-at értékesítünk, míg a 600 hektoliter tej' szál­lítását kereken megdupláz­zuk. De mint említettem, az ér­tékesítésre kerülő szarvas- marhák közül 30 elsőrendű tenyészbika és 50 export mi­nőségű tenvészüsző lesz. A tejértékesítés megduplázása pedig a szaporulat nevelési igényének kielégítésén kívül történik. Ánatten vesztésünk ilven arányú fejlesztése és minősé­gi javítása megköveteli a szükséges abrak- és takar­mányalap biztosítását. 2005 hold közös szántónknak mint­egy felét akarjuk erre a cél­ra igénybe venni. Határunk nagyon kedvező pillangósok és abraktakarmányok terme­lésére. Ez évben 110 holdon ter­melünk szerződéses vetőbur­gonyát.. Meggyőződtünk róla, és a szakembereknek is az a véleménye, hogy a hidegebb Tisza mentén húzódó talaj­ban termelt vetőburgonya el­len állóbb a vírusos megbete­gedésekkel szemben, a mele­gebb, túl' homokos -talajban termettnél. Vetésre termelt burgonyánk valóban jó minő­sítést kapott. Két év múlva 200 holdon foglalkozunk ve­tőburgonya termelésével. Ilyen mértékben növeljük a cukorrépa területét is. Nagyon jól bevált nálunk a külföldi búzafajták terme­lése. Különösen a szovjet bú­za győzött! (Holdanként! át­laga közel 20 mázsa.) Már jö­vőre is, kenyérgabona Veté­sünknek 50—60 százalékát te­szik ki az intenzív búzafaj­ták. A Tiszalöki Erőmű megépü­lése óta, a legnagyobb száraz­ság idején is magasabb itt a Tisza vizszíntje, mint az­előtt volt: a folyóból kedvező a vízkivétel. Azt a lehetőséget kínálja, hogy szántóföldi ön­tözést alkalmazzunk. Ezt kö­rülbelül 200 holdra tervez­zük. 50 holdon konyhakerté­szetet létesítünk, esőztető ön­tözéssel. Pártunk és kormányunk ta­nácsolja az ésszerű termelési reformokat, a helyi sajátos­ságok jobb kihasználását. Elünk a lehetőséggel. Szinte napirenden van nálunk: ho­gyan juthatunk tovább? Tag­ságunk bizakodva néz jövője elé. Annál inkább, mert ha számításainkat valóra vált­juk, akkor a mostani, átlag egy tagra eső 1200 forint ha­vi jövedelemmel szemben legalább 2000 forint jut. Elmondta: Pellei Sándor, a dorrtbrádi Szőke Tisza Tsz. elnöke. Lejegyezte: Asztalos Bálint. Országos híre van a nyír­egyházi Ságvári Termelőszö­vetkezetnek. Tucatnyi ver­senyben végzett a legjobbak között, sokszor került már hozzá értékes vándorzászló. Központi irodájának fala tele van elismerő okiratokkal. — Milyen további tervek, célok foglalkoztatják legin­kább a szövetkezetét? — kér­dezem Recska Sándor elnök- helyettestől. — Ideális számunkra a vá­ros közelsége — feleli. — Sa­játos lehetőségeket kínál. El­sőnek azt, hogy növelnünk kellene a kertészeti terme­lésnél mind a hozamot, mind a területet Jelenlegi 42 ^öerúező emberek Szerettem volna riportot írni, ezért tértem be Tisza- kerecsenyben a Dózsa Ter­melőszövetkezetbe. Mikor mo­solyogva hellyel kínált Kun István -főkönyvelő, szorongva gondoltam: no. mindjárt kel­letlen lesz. „Ügy is rossz az időjárás, nincs ideje, — nem látom, hogy éppen számol? Ne kérdezzen. Kellemesen csalódtam. — Csak tessék kérdezni — mondta udvaria­san —, mindenre válaszo­lunk. .. Hát akkor, mielőtt beszélgetnénk, szeretném tud­ni, mikor alakult meg ez a termelőszövetkezet? 1959-ben — válaszolt Hel- meczi Gusztáv, a tsz elnöke, aki bár az imént menni ké­szült, — újból leült. Csak 1960-tól termelőszövetkezeti község Tiszakerecseny — foly­tatta. — Nem mondom,, ne­héz volt kezdetben. Hiszen minden kezdet nehéz — ma­gyarázza. — A nehézséghez hozzájárult az elmúlt évben a szárazság. Ügy elment a kedvük a tagoknak, hogy ka- pálatlan maradt még a határ is... de ez az év már más. Tudja mi hozta a változást? A vezetőség újjáválasztása. Helybeli vagyok magam is, az agronómus is, ismerjük a határt, úgy. mint a tenyerün­ket. Hát ez hozta a változást. Megférünk egymással, szeret­jük a munkát. Tavasszal ide­jében felosztottuk a terüle­tet, egyéni művelésre. Min­denki tudta, mi lesz a mun­kája, mennyi lesz a területe. Igyekeznek is becsülettel el­végezni. Balogh Miklós pl. há­rom részt vállalt, és úgy dol­gozik, hogy bárki megnéz­heti. Említhetem Pere Bélát is, aki egymaga annyit hord a fogatával, mint más kettő. Legnagyobb munkánk ezek­ben a napokban a cséplés. 30 holdon vetettünk az idén étkezési borsót — veszi át a szót a főkönyvelő. Nyolc má­zsát terveztünk holdanként és tíz mázsa 56 kg termett. így harmincezer forint többletbe­vételhez jutottunk. Még in­kább szívesebben dolgozik a tagság, van miért. Nemcsak a mennyiségre, a minőségre is vigyáznak. Ezt éppen a konyhakertészettel bizonyíthatjuk. Tíz hold az egész, de messzire virít a pa­radicsom, paprika, káposzta, meg a másodvetésnek vetett uborka. Szabó Bertalan ve­zeti a munkát, őt dicséri — bér nem is tudják — a nyír­egyházi háziasszonyok meg a környék lakói, amikor azt mondják: dp gyönyörű pap­rika! Megérdemli a konyha- kertészetben dolgozó brigád, hogy megírjuk nevüket, özv. Gerzsenyi Gyuláné, Czakó Bertalanná, Dalnoki Károly- né és Kassai Ibolya, ő ugyan a legfiatalabb, sok idősebb példát vehet róla. Az ő te­rületéről szüretelik a legtöbb paprikát, paradicsomot, Nemcsoda hát. hogy biza­kodva tervezgetnek. Jövőre húsz hold lesz a konyhakerté­szet. .. Azonban a tavasszal telepítet^ gyümölcsöst is félt­ve ápolgatják. Húsz hold al­mát és húsz hold diót tele­pítettek. Igaz, hogy tavasszal árvíz sújtotta őket. A fiatal fák egyrészét kimosta a víz, de ősszel pótolják. Munka­erőhiánnyal nem küzdenek a tiszakerecsenyi Dózsa Tsz tag­jai, mert bár 2148 hold a tsz szántóterülete. 430 taggal el­látják a munkákat. Szólnunk kell még a ser­téstenyésztésükről is. Tizen­hat kocával kezdtek, és há­rom év alatt saját nevelésből már 60 darab lesz év végére. Csicsák László sertésgondozó­nak köszönhető az állatlét- szám növekedése. (sz. m.) Milyen lesz a dohány? A Nyírbátori Dohánybeváltó Üzem encsencsi telepén 40 hold Hevesi dohány termését szárítják mesterségesen. Az itt száradt citromsárga könnyű dohánnyal a finomabb cigaret­tákat „ízesítik”, egy jó része pedig exportra kerül. A mesterséges szárítót a helybeli szövetkezet és a ter- melőcsoport látja el zölddo­hánnyal. A dohányipari szak­emberek elégedettek. Az eddig beszállított mennyiségnek 40 százaléka elsőosztályú volt. hold öntözése is sok prob­lémát okoz. Reméljük azon­ban, megtaláljuk az öntözés bővítésének módját s akkor 50—55 holdra növelhetjük a kertészet területét. Több tervet, elképzelést em­lít még Recska elvtárs. _ Bizonyos mértékben mó­dosítani akarjuk az eddigi vetésszerkezetet. • Tehenésze­tünk létszámát 56-ról jövő év végére 100 darabra fejlesztjük. Több abrak, több takarmány kell. Szárazföldi termelésünk­ben — a kertészet kivételével —, terület és fontosság tekin­tetében ezt a sorrendet alakít­juk ki: kenyérgabona, takar­mányféleségek, kukorica, bur­gonya, dohány, cukorrépa — magyarázza Recska elvtárs. * Ismerteti, hogy ez a változ­tatás szükséges. Nem kell szét­aprózni a termelést, a legjob­ban megfelelő növényfélesége­ket termelik. Ez pedig azt je­lenti, hogy olcsóbban többet, jobbat tudnak termelni. Azt mondja erről az elnökhelyet­tes: — Igen, az a legfontosabb célunk, hogy a belterjes nagy­üzemi gazdálkodást valósítsuk meg. Többet törődünk a talaj­erő visszapótlással, az új, be­vált módszerek alkalmazásá­val, nem utolsósorban a gépe­sítéssel. Most még három erő­gépünk van, de reméljük, hogy jövőre, méginkább két év múlva saját univerzális gé­peink lesznek, amelyek se­gítségével olcsóbbá tesszük a termelést, csökkentjük az ön­költséget. Bár a mienk elis­merten jó, erős szövetkezet, az önköltség csökkentese terén jócskán van tennivalónk. Ol­csóbban kell termelnünk több búzáit, húst, tejet, kukoricát, burgonyát, zöldféléket. A. B. Dévai Imréné csoportvezető­nek nagyon tetszik. (Foto: Iíammel.) Hórom bosszantó — Mondókról SAVANYŰ REJTÉLY. Ta­lán nem kapunk külföldről — tehetnénk fel a kérdést, ha nem tudná minden csecsemő, hogy az ecet itthon készül. A Nyírség székvárosában havon­ta 6—800 hektó gördül ki az ecetgyárból. Ez épp elegendő ahhoz, hogy minden szabolcsi dolgozó asztaláról soha ne hiá­nyozzék a savanyú folyadék. Mándokon még sincs ecet. Ha néha van, dugaszolt, vagy­is drágább a hordósnál. Kinek nem szimpatikus az ecet: a kereskedelem, vagy a FŰ­SZERT ítéli ízetlenségre a le­veseket? \ CSALÓ-KA MÉRLEG. A sütödében áll, azaz játszik a sokat emlegetett mázsa, me­lyen a bérben sütött kenyeret mérik. Mindig kilókkal többet mutat, mint amennyi a kenyér valóságos . súlya. Viszont a mérlegelés-technika csodája, hogy kevesebbet soha! Méricskél a kenyér-mérleg, az emberek szitkozódnak, min­dig többet kell fizetniük a kel­leténél. Egyedül az bíztatja őket: vajamikor csak mérlegre kerül a csaló-ka masina — és kezelője? FAGYLALT-DILEMMA. Az utcai mozgóárus — a gyerekek bosszúságára — csak 1 forin­tos fagylaltot árul, 50 fillérest nem. 1 forintos alapon kell el­számolnia az ostyával, így kapja, — védekezik. Meghökkentő leleményesség, mely csupán két kérdést hagy nyitva: vajon a fagylalt-ada­golást, vagy inkább a bevé­telt akarják ilymódon gyorsí­taná?! * (páll) Máté Ferenc, a tiszakóródi Béke Termelőszövetkezet aka­démiát végzett elnöke, mint kihelyezett vezető, harmadik éve dolgozik a tsz-ben. Elgon­dolása — a családja is ott la­kik —, hogy nem köszön el a szövetkezetbeliektől, hanem továbbra is közösen tevékeny­kednek terveik valóra váltá­sán. — Az első évben, 1960-ban ráfizetéses volt a tsz gazdál­kodása. Tavaly 21 forintot ért, az idén megközelíti a 40 forintot egy munkaegység ér­téke. Nyugodtan állíthatom, hegy a fejlődés — a szerve­zeti erősödés mellett — az ön­Ónodvári Miklós M. DOSSZIÉ «iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiimimiiiitiiimiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiitiiiiriiiiiiii LII. Az őrnagy váratlanul meg­kérdezte: — Milyen kapcsolata volt Schmidt Roseval? Horváth megszédült. Azt hitte, nem jól hallja ezt a nevet. — Lehetetlen! — lihegte. — Nem ismerem Schmindt Ro­se! .. Üveges őrnagy az íróaszta­lon heverő mappa alól kivet­te és átnyújtotta Horváthnak a távirati blankettát. — ön írta ezt? Üjabb meglepetés. Hogyan Jöttek erre rá? Tehát itt bu­kott le ezen a ponton? A távirat feladása óta figyel­ték? Kinek tűnt fel? — Igen. Ez kérem egy ma­gánjellegű távirat, nűismerő- sömnek, Solti Rózsának küld­tem Budapestre... — Solti Rózsa megkapta a táviratot. íme! S a szabályszerűen kikéz­besített táviratot megmutat­ta a megzavarodott ciiver­zánsnak. — Solti Rózsa a hadnagy elvtárs kíséretében el is jött ide, s most a másik szobá­ban várja, hogy Schmidt Ro­se néven bemutatkozhassék önnek. Horváth mindjobban össze­roppant. Egymást váltották benne a feltételezések és a találgatások. Eszerint Rose bukott le? Rose árulta el! Lám... ő meg akarta mente­ni!. .. Az őrnagy kitalálta a gon­dolatot. — Még egy meglepetést tar. tógátok önnek. Azt hiszem, ez is érdekelni fogja. A lény nem hali meg. Ont odakint csúnyán rászedték. Simon Zsuzsa él és itthon van. A testvére pedig azonos azzal a szerencsétlen fiúval, akit er­re a gaztettre felbújtatott. XVII. A titok kipattan Bírósági tárgyalás Budapes­ten. ... Szombat délelőtt. A meleg, májusi napfény beözönlik az ablakon. Kint orgona illato­zik az udvaron. Autók futká- roznak, villamosok csilingel­nek a széles úttesten, a fővá­ros lüktető, zajos életét éli. A szemközti ház falát állvá­nyok borítják, kőművesek ko- pácsolnak, lent gép kavarja a maltert, estére itt is eltün­tetik a lövedék becsapódások nyomait. A teremben csend volt és fülledt levegő. Hallani lehe­tett a jegyző tollának sercegé­sét. Az elnök gondolkodott. A vallomások alapján fény derült az amerikai pénzzel fenntartott kémközpont újabb mesterkedéseire; kibontako­zott, a maga meztelenségében mutatkozott meg a „pat­kány-akció”. Gyárakat rom­bolni. a termelést akadályoz­ni, ellenséges közhangulatot szítani, a szocialista építést akadályozni, a népgazdaságot gyengíteni. Sorba kirajzoló­dott a háttérben állók arca: kapitalista monopóliumok, há­borús uszítok, fasiszták és véreskezű tömeggyilkosok. — Tudja ön, hogy kicsoda Gyarmathy Ferenc? — Nem tudom. — Hóhér! Tömeggyilkos, horthysta tiszt, később nyilas vezér, aki a háború utol» napjaiban kétszáz munkaszol gálatos katonával megásatta sírjukat, A felelősségre vonás elől megszökött és most ugyanazt csinálja, amit negy­vennégy telén abbahagyott Lehullt a lepel valamennyi­ről: horthysta tisztekről, csa­lókról, sikkasztókról, népnyú­zó földbirtokosokról, akik mint a sakktáblán a figurá­kat, müncheni és nyugat­berlini kém központokból tol­ják előre behálózott ügynö­keiket. Törődött, hajlott hátú, negy­venes, szemüveges férfi állt a bírói pulpitus előtt. Csont- keretes szemüvegét időnként levette, zsebkendőjével meg- törölgette. Ilyenkor hunyorog­va tekintett az emelvényre, összefolytak előtte az ablakok. Néhány nap alatt egészen megöregedett. Sápadt arca beesett, kiült a pofacsontja. Már nem remélt sokat. Fe­jére olvasták bűneit. Fuldo­kolva kapkodott levegő után, mint a vízbeesett ember, aki­nek minduntalan összecsap­nak a feje fölött a hullá­mok. Megadta magát, fáj­dalmasan, mindenből kiábrán­dultán törődött bele elkerül­hetetlen, megérdemelt sorsá­ba. A bíró kérdéseire gépie­sen felelt, nem titkolt, nem tagadott sémmit. Elkopott idegei összerándultak minden neszre és ha a tárgyalás me1 nete néhány percre megsza­kadt, leült, tenyerébe hajtot­ta fejét és érezte, hogy zu­han, zuhan le a feneketlen sötét semmibe. Néha azonban megcsapta az élet szele. Va­lami halvány, alig pislákoló reménykedés volt ez, a két ségbeesett fuldokló kapaszke dása a feléje úszó gyenge és törékeny szalmaszálba. El­rontott életere hivatkozott, amelyet tönkretett az ital, a nagyravágyód, a pénz utáni hajsza. Nem tudta, hogy mit csinál! El vakította a pénz­szerzés lehetősége. — Mondja — a biró szava keményen hangzott —, boldo­gította volna az a pénz, amelyhez ártatlan emberek vére tapad? örült volna az egyéni sikernek, amelyet egy békés életközösség alkotó munkájának romjain épít fel? Adott volna ez boldogságot és nyugalmat? Lehorgasztotta a fejét. Az igazságos, kemény szavak szí- vensújtották. A mellette álló lányon is meglátszott, hogy az utóbbi napokban keveset aludt. Sze­mei vérbefutottak, ernyedten, fátyolos hangon válaszolt a bíró kérdéseire. — Hány éves? — Huszonhárom. — És... soha nem gondolt arra, hogy tisztességesen él­jen? Elpirult. Szeretett volna el­lenségesen visszavágni, de nem volt hozzá ereje. Hiszen a bírónak igaza volt és csak a női büszkesége tiltakozott ellene. Hiszen mennyit gon­dolt erre, különösen az em­lékezetes este óta, amikor El­za felkereste. De a félelem nem engedte, hogy ellensze­güljön. (Folytatjuk.) tőzéses gazdálkodás kiterjedé­sének köszönhető. — Az idén 280 hold az ön­tözéses területünk az 1470 holdas közös szántóból. Két- -• százhúsz holdon rizst, a töb­bin kukoricát öntözünk. Erről a területről közel hárommillió forintos bevételt várunk. Eze­ken a földeken korábban 2—4 mázsa napraforgó, és zab volt a termésátlag. Már maga ez az összehasonlítás mutatja; bűn lenne az öntözés lehető­ségiéit figyelmen kívül hagyni. — Későbbi gazdasági ter­veink, elképzeléseink az ön­tözésre alapulnak. A község­ben minden hold szántóra egy darab közös és háztáji szarvas- marha jut, így szerves-trágya gondjaink nem lehetnek. Vi­szont az állatállomány részére is biztosítani akarjuk az ön­tözéses takamtónytermeszitést. — Ebben az évben —próba­képpen — sikerrel alkalmaz­tuk a csurgatok vizet legelőön- tö zésre. A csurgatékviz a rizs- földről nyáron leeresztett víz­tömeg, amelynek hasznosítása nyomán! a legelők egész idény­ben „májusi” fűhozamot biz­tosítanak. Ezt a csurgat ékvi­zet jövőre 60—70 hold lege­lőn hasznosítjuk, s 50—60 hold zöldségkertészetet is létesí­tünk. A kiszisták kísérleti zöldségparcelláján az idén száz forint körüli érték termett négyszögölenként.' — Tapasztalatunk szerint a termelésből kikapcsolt rizssza- kaszon a szarvaskerep terme­lése a legkiíizetőbb. Ezt a hasz­nos takarmánynövényt 65 hol­don öntözzük 1963-ban. A szántóföldi öntözést 100—120 holddal növeljük, s itt első­sorban - silókukoricát akarunk termeszteni, és a tavasszal te­lepítendő lucerna is öntözés alá kerül. — Tervünk szerint jövőre a szántóterület- egyharmadán lesz öntözéses gazdálkodás a Túr' vizéből. A későbbiekben, két-három év múlva a Tisza vize is rendelkezésünkre áll, amikor elkészítik az öntöző­fürtöt, s községünk határából 350—400 hold területet kap­csolhatunk be ebbe az öntözés) rendszerbe. Ha ezt is sikerre) végrehajtjuk, akkor el lehe' mondani: a tiszakóródi Béla Tsz gazdálkodását megalapoz tűk. Samu Andrár OLCSÓBBAN jobbat Az öntözéses gazdálkodásra alapoznak 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom