Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-09 / 185. szám

Asszonyok dicsérete é< kérdés­09 Ok miírt eiak közkatonák Nem régén az egyik ter­melőszövetkezet elnöke mond­ta: „Nálunk a férfiak már nem igazi földművesek, tíz év alatt elvette tőlük a kaszát a gép, a kapát pedig az asz- szonyok forgatják.” Alig le­het termelőszövetkezetet ott­hagyni anélkül, hogy az új­ságíró „lelkére ne kötnék”, az asszonyok dicséretét. Nincs olyan statisztikusunk, aki meg tudná mondani, hány asszony kapált, mennyien rakták a keresztet az aratógépek után és most hányán adogatják a kévét vagy törik a dohányt. Megyénk kétszázkilencven szövetkezetében kereken száz­ezer tagot tartanak nyilváh, ebből harminchatezer a nő. Nagyjából számolva minden harmadik tag asszony, illetve lány. És a szántóföldön? A libegő tarka szoknyák, virító blúzok között itt-ott tűnik elő egy-egy férfi, öt asszony kö­zött ha látni egy férfit, de sok helyen még ennél is ma­gasabb a nők aránya. Termé­szetesen vannak speciális fér­fi foglalkozások; traktorosok, kocsisok, permetezők, de nin­csenek olyan sokan, hogy csak mutatóba jusson közülük ka­pálni. Nézzük csak hogyan válto­zik a kép, ha a határból a közgyűlési terembe látoga­tunk? Amíg a kukoricafölde­ken, a kertészetekben jó há egyötöde a férfi, itt minden hatodik-nyolcadik széken lát­ni egy-egy asszonyt. A veze­tőség asztalánál már fehér holló a nő. Igaz, körülbelül minden tíz vezetőségi tag kö­zül egy nő van, de a vezető­ségen belül már csak amo­lyan „közkatonák”, elnök, el­nökhelyettes, párttitkár nincs, elvétve akad néhány brigád­vezető, valamivel több mun­kacsapatvezető. Természete­sen a két-három év előttihez képest már némi javulás van, de nem olyan mértékben, Ahogyan a munkából kiveszik részüket. Az asszonyok pedig sók helyen tanúbizonyságát adták, ha módjuk van az irányítás­ra, tervezésre, javaslattételre megállják helyüket. Rubóczki Mihályné Kótajban, Vajda Piroska Szamos bee sen, mint brigádvezetők felveszik a ver­senyt a férfiakkal. A nagy- kállói Zöld Mező Termelőszö­vetkezetből Tanyik Józsefné vett részt az élenjáró szövet­kezeti asszonyok országos ta­nácskozásán és amikor haza­jött, javaslatára kétszeresére emelték a szövetkezetben a kertészet területét. Megyénk­ben 10 szocialista címért küzdő női brigád van a ter­melőszövetkezetekben. Szé­kelyben negyven asszony vesz részt ebben a mozgalomban, Hodászón 10 hold dinnyét, KocsOrdon hatvan hold kerté­szetet vállaltak el gondozás­ra a kongresszusi versenyben az asszonyok. A baromfite­nyésztés szintén az asszonyok szorgos munkáját dicsén min­den szövetkezetben. Azt mondják sok helyen: a férfiak nem fogadják el az asszonyok vezetési tudását, nincs elég erélyűk, tekinté­lyük. Lehet, hogy ma még sok szövetkezetben van ilyen maradi nézet a férfiak kö­zött, de ha már a vegyes bri­gádokban férfi is a vezető, legalább a baromfitenyésztők­nek, a kertészeti asszonyok­nak lehetne nő a vezetőjük. Tarpán példul 45 nő dolgozik a baromfitelepen., de a vezető férfi. Ha a vezetésben több nő venne részt, bizonyára roha­mosan növekedne az idény­napközik, a mosógépek száma is a szövetkezetekben. A falusi asszonyoknak ma még a városi „két-műszaknál” is nagyobb terhet kell visel­niük. A tiszta ing, a gyerme­kek, a főzés gondja mellett falun Ott van a háztáji ál­lat is, ami szintén az asszo­nyokra vár. A kimért terüle­tek, a szabad szombatok sokat segítenek a gondokon, de korántsem lehetünk megelé­gedve a dolgozó asszonyok helyzetével. Hiba volt, hogy néhány évvel ezelőtt az asz- szonyok tekintélyes része a nagy dologidőben is a „küszö­böt nyergeit©”, a kapuban be­szélgetett. Ez a helyzet na­gyon gyors iramban változott. Ma már nem igen hallani azt a szövetkezet ellenes agitá- ciót: „Tsz-be léptünk, tart­son el a férjem”. A helyzet elsősorban a fér­fiak, a pártszervezet, a veze­tőség segítségévéi változhat, I de maguk az asszonyok is sokat tehetnek. A szövetke­zeti nyilvántartásokban 36 000 nő szerepéi tagként, de leg­alább 50 000-en dolgoznak. Lépjenek be a családtagként dolgozók is a szövetkezetbe tagnak. A közgyűléseken hal­lassák szavukat és amikor vezetőség kiegészítésre, úiiá- választásra kerül sor, állja­nak a sarkukra, követeljék jogaikat. A szövetkezeti nő­bizottságok magyarázzák meg az asszonyoknak, ha tagként dolgoznak a szövetkezetben, máris érvényesül a szavuk, öregségükre pedig nyugdíj­jogosultak lesznek. Bátrabban menjenek iskolára, tanfolya­mokra, a vezetéshez több tu­dás kell. A bibliában előírt asszony­állati sorsnak amikor vakon kellett az ő urát követni, en­gedelmeskedni neki, már vége van. Azonban a férfi falun még nemcsak férje, de sok helyén ura is az asszonyának. A szövetkezetekben valósul meg az asszonyok igazi fel- szabadulása. Dolgozni kell itt is a család minden felnőtt tagjának, de nem látástól vá­gásig, mint egyéni koruk­ban. Segítenek a gépek a ne­héz ^munkában, a bölcsődék, napközik a gyermeknevelés­ben, a háztartási gépek ott­hon. A haladást, az életkörül­mények nagyobb ütemű vál­tozását, csak a gyorsan fej­lődő, gazdaságilag erősödő szövetkezetek biztosíthatják a falusi asszonyok számára. A nők részéről általában a kez­deményezés jó, mert bátran kimondhatjuk, hogy az asszo­nyok kezemunkáiától gyóm- talan a határ, de akkor az 5 szavuktól legyen hangos a közgyűlés is. Csikós Balázs Oltxaiéítk (rfa: Sikeres volt az aratás Sikeres volt az idei aratás és cséplés szövetkezetünkben a gacsályi Dózsában. Idejében végeztünk a kalászosok beta­karításával. S meg vagyunk elégedve az átlagterméssel is. őszi árpát 132 holdon termel­tünk, s a tervezett holdankén- ti 12 mázsa helyett 14 mázsát adott. Az őszi búzából 10 má­zsás átlagot értünk el, míg rozsból 8-at és borsóból 10-et. Az aratással és a csépléssel egyidőben elvégeztük a tar­lószántási munkát is. A 160 hold másodvetési tervünket is teljesítettük. Az őszi árpa után vetett silókukoricánkat már kapáljuk. Elkészítettük az őszi és a következő évi vetési tervet. Ennek megfelelően végezzük a talajmunkákat. A cukorrépa, gazoló kapálását már csaknem teljes egészében elvégeztük. Megkezdtük a zab aratását, a sarjúszéna kaszálását és a rostkender vágási munkáit. Ennek a termésére jó • kilátá­saink vannak. Holdanként 40 mázsa rostkenderre számítunk. De napraforgóból is meglesz a 10 mázsa, míg cukorrépá­ból a 200 mázsás átlag. Tagságunk elégedett. Havi 20 forintos munkaegység elő­leget kapnak. Legtöbbet 1300 —1600 forintot fizetünk ki egy egy hónapban. Rendszere­sen megkapják a búza, árpa, széna, szalma járandóságukat is. Beke Sándor tsz-elnök Ónodvári Miklós Ms DOSSZIÉ •iiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiimmiimiiiimimiiimiiMiiiiiiimmiiiiimmimimmiiiimmiiiiiiiiiriiiiim XXXIV. Kerekes kis idő múlva meg. szólalt: — Őrnagy elvtárs! A taná­csát kérem. Mondom, úgy be­szélek most önnel, mint az apámmal. Hiszen ismeri az édesapámat, a családomat: or­vostanhallgató bátyámat, a húgomat és... ismerte az édesanyámat. Szeretem az apámat, de ebben a kérdésben mégis önre számítok a leg­jobban. Még ha az édes­anyám élne szegény... — Mondd csak ... — Szeretek egy lányt, őr­nagy elvtárs! — Komolyan? — Komolyan! — Hozzád illő? — Azt hiszem. De hiszen éppen ezért... — Vedd él és éljetek bol­dogan! — De őrnagy elvtárs! Hi­szen... jaj, éz olyan nehéz!... Hogy is mondjam? — Mondd! — Ez a lány disszidált... — Miért? — Ha tudnám! Csak sej­tem, de olyan bizonytalan va­gyok. Egyszer már szeretett valakit. Vele ment. Vakon követte. De ott kiábrándultak egymásból. A fiú elhagyta és ő visszajött. — No és? — Megismerkedtünk. A pos­tán dolgozik. A farsangi bá­lon ismertem meg. Ez a lány a barátom menyasszonyának barátnője. Táncoltunk, beszél­gettünk, elmesélte nekem a szomorú kalandot. — Aztán? — Akkor csak beszélget­tünk és nem is láttam hóna­pokig. Elfelejtettem, mint azt a báli estét. Később a cuk­rászdában pillantottam meg újra. Akkor is a barátommal voltam. Ott1 ült a menyasz- szonnyal, s hogy engem meg­látott, elpirult. Távozni akart, de ott tartottam. Hát... azon az estén, őrnagy elvtárs... már elkísértem a villamos- megállóig és ... éreztem, hogy úgy reszket a keze, amikor a búcsúzásnál kezetfogtunk, mintha egy riadt galamb ver­gődött volna a tenyeremben. Attól kezdve érdekelni kez­dett. egyre többet gondoltam rá és... éreztem, hogy ő is énrám... A fiatal hadnagy elhallga- ott, idegesen cigarettára gyúj­tott. Üveges őrnagy elgondol­kozva hallgatta. A csillagokat nézte az égen, vagy talán könny, csillogott a szemében? Hátradőlt a pádon! — Folytasd! — Megint hetekig nem ta­lálkoztunk. Éreztem, hogy hiányzik, s bárhová mentem, ösztönösen mindenütt őt ke­restem. Felhívtam a postán, telefonón kértem, hogy jöjjön el velem egy feketére. Meg­ígérte. Én már félórával a munkaideje letelte előtt a pos­Egy traktor két traktorosa Nappal cséplés, éjjel szántás — Éjszakai riporton a mezöladányi határban A környező homokbuckákon lépdel már a nap. Hamarosan alábukik, de amíg mindenütt szét terül a sötétség, addig folyvást csépelik a rozsot a mezöladányi II. Rákóczi Fe­renc Tsz szérűjén. Kázmér István, a Kisvár- dal Gépállomás traktorosa szerint ma is „elverették” a 180 'mázsát. Péntek óta csé­pelnek. S ettől kezdve csak szusszanásnyi ideje van az UE—28-nák. Nappal a cséplőt hajtja, éjszaka ekét húz a szürkéssárga - homok­ban. Sok gondot igényel a masina, hogy fel ne mondja a pihenő nélküli szolgálatott. A fiatal, barna traktoros most is gépét nézegeti. Törülgeti, mintha a fáradtságot akarná el­oszlatni róla. Mert bizony egy hónap alatt annyi mun­kát végeztek vele, még fel­sorolni is sok: 50 holdat szán­tottak, 200 holdat gyűrűshen­ta előtt, a téren ólálkodtam. Meglepődött, de láttam az ar­cán, hogy boldog volt, örül nekem. Később mégis, azóta is annyiszor észrevettem már rajta, hirtelen valamiért elko- morodik. Ki tudja, kire, vagy mire gondol ilyenkor? Nem tudom megfejteni, milyen ször­nyű emlék nyomja lelkét, amely időről-időre viszatér. őrnagy élvtárs segítsen meg­fejteni! Üveges őrnagy előredőlt,, fi­gyelmesen megfogta a fiú ke­zét. — Gondolod, hogy... ő is szeret téged? — Bizonyosan! — mondta hevesen a fiú —, de mégis... ez a lány, minha félne tőlem. Látom, hogy küzd magával, fájdalmat okoz neki, de igyek­szik ezt a kérdést legyőzni. Mintha... attól tartana, hogy újra csalódni fog, s akkor ezt már nem tudná elviselni. A múltkor arra kért, hogy ne ta­lálkozzunk többet. Hiába fag­gattam, nem mondta, miért. Könnyes volt a szeme. — Mond csak! — kérdezte hirtelen az őrnagy —, mennyi ideig tartózkodott odakint a lány? — Nem egészen két hónapig. — Te mikor ismerted meg? — Pár hónappal később, hogy hazajött. Mondom, a far­sangi bálon. — Kik a hozzátartozói? _ Az édesapja a kohászati geneätek, 126 holdon pedig a másodvetést tették földbe. Tornyospálcáról jöttek ide, Mezőladáhyba. És bírja a traktor, de bírja a két trak­toros is. A gép és az ember eredményes munkájának alapja a jó barátság. Csak így bírják a versenyt, s érzik, nem is maradnak alul, mert eddig „jól állnak”. Rövid, félmondatokban be­szél a traktoros. És szüntele­nül mosolyog. Dehát, hogyisne lenne jókedve, hiszen ez a nap is sikeres volt. Amíg beszélgetünk, ő a gépet babrálja, nézegeti, nincs-e valami baja. Pedig még megy, mellette duruzsol a cséplő. Azonban hamarosan itt lesz váltótársa, Dicső Zol­tán, s ő viszi tovább éjszaká­ra. Ügy kell hát átadni a traktort, ne hogy éjszaka de­rüljön ki valami hiba, mert az nagy kiesés lenne. „Ké­művekben dolgozott. Meghalt a háborúban. Egy öccse van, ő is a kohászatnál dolgozik. Kohókőműves. Az öreg is az volt. Ez minden amit tudok, — Hány éves? — Huszonegy. — Az öccse? — Tizenkilenc. — Szóval... szereted! — Igen, őrnagy elvtárs, ért akartam önnek elmondani. S most a tanácsát kérem: ítélje meg ezt úgy is, mint a pa­rancsnokom és úgy is, mintha az apám lenne, hiszen én önt nagyon szeretem. — Köszönöm, fiam! — mondja Üveges meghatottan, és sokáig elgondolkodott. A fiatal hadnagy már a har­madik cigarettát szívta mel­lette. — Nézd! — kezdte az őrnagy —, most hangosan gondolko­dom. Te elhárító tiszt vagy, becsületes fiú, bízunk benned. Egyhangú szavazással nyilvá­nítottunk az elmúlt héten párt­taggá. Én külön is nagyon sze­retlek, mert tetszenek a verse­id és az apád... hát az apád a legjobb barátom. Szóval, mindent egybevetve: az a lány viszont disszidált. Megértesz, ugye? Te éppen azon a posz­ton dolgozol, hol disszidens magyarokból átképzett kémek­kel találkozol.. (Folytatjuk) nyes” az ilyesmire Kázmér István. 1953 óta van a gépál­lomáson, de még „nem volt probléma” — és lekopogja a motorborító vaslemezen. Aztán megnézi a világítást, jó-e? És mivel mindent rendben talált, megszólal: „No. átadhatom. Nekünk úgy kell egymást szeretnünk, mint a testvérek­nek. Dicső Zoltán a „testvér”, 6 is hajnalban, amikor kifordít­ja az ekét a barázdából min­dent átvizsgál a traktoron s ha netán,, valami hiba lenne, vagy elhárítja, vagy meg­mondja Kázmér Isvánnak mit észlelt. Napközben kétszer-három_ szór megjelenik Vass Imre körzeti szerelő, ha szükséges segít Csak ez a nagyfokú vond vi­selés biztosítja a traktor za­vartalan üzr-meléset. t\ z olajcserét vasárnap végzik a traktorosok, hogy e miatt se áll.ión a munka. És ezen a „pihenő” napon tartják kar­ban a cséplőgépet is. így biz­tosítják, Rogy a következő hét szintén zökkenőmentes le­gyen. Sötét van már. Még egy kévét, még egyet... nem szí­vesen hagyja abba a cséplő­gép etetője a munkát. Ami­kor leállítja a masinát Káz­mér István meg is jegyzi a sötétben valaki: „Bárcsak holdvilág lenne, reggelig so­kat végezhetnék.” Megérkezett a váltó-trakto­ros. Dicső Zoltán. „Kifogják* a cséplő elől a traktort és ekét akasztanak utána. Siet. Reggelig 4 holdat akár mélyszántai. Porzik a szom­jas homok S a reflektorok fénykévéi .a dombok között bukdácsolnak. Art mondja a traktoros, hogy saját gépé­nek egyenletes hangja álmosí- tó, de a szomszédos trakto­rok zúgása ébren tartja. Talán ezért felesel egymás­sal éjszakánkét a sok gép? A határban most mindenütt e traktorok fényei törik meg a sötétséget. Szántanak. A jövő termésnek vetik a* ágyat. Vlncze György Nyírtassi fiatalok Varsóban Nagy kitüntetésben volt ré­sze a Nyírtassi Állami Gaz­daság 7 fiataljának. Két hetes kiránduláson vettek részt Len­gyelországban. Voltak a hős városban Varsóban, ellátogat­tak Krakkóba és a lengyel Tátrába., Zakopanéba. — Előlegeztük a jutalmat — így vélekedik Péter István igazgató, aki az emlé­kezetes útra elkísérte a fiata­lokat. — A gazdaság vezető­sége terven felüli területből 3 hold kukoricaföld megmű­velését bízta a KlSZ-szerve- zetünkre, melynek 60 tagja van. A fiatalok közül a leg­kiválóbbakat a pártszervezet és az üzemi bizottság java­solta erre a kirándulásra. Az itthon maradtak viszont Sós­tón töltöttek egy-egy napot. A jutalom eredménye azon­ban meg lesz, hisz a 3 holdon 90 mázsa csöveskukoricára számítanak. A kirándulás 10 850 forintjába került a gaz­daságnak. Ez azonban kama­tostól megtérül. — Jó hatást váltott ki a fiatalokból az utazás, — mondja Péter elvtárs. — Hi­szen a 60 fiatal gondjára van bízva a 3 hold kukoricaföldön kívül még 200, s ugyanannyi burgonyaföld, valamnt 50 va­gon exportalma szedése és csomagolása. Ezt teljesíteni kívánják az év elején kötött szerződések szerint. Egyébként úgy döntött « fiatalság, hogy év végére el­érik a szocialista brigád szin­tet a termelésben. Munkájuk azt bizonyítja, hogy nincs ok a kételkedésre. Hammel József tanulmányképe. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom