Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
Ets6 benyomás: üzemgazdász vagy párttitkár? Kitudódik, hogy mindkettő. Valóságos számlexikon. Ülünk a pártirodában és hallgatjuk. Itt van Török Mihály elvtárs, a városi pártbizottság mező- gazdasági osztályának vezetője. Mellette Nagymáté István a tsz-elnök és a szemlélődő tapasztalatokat szerző Kiss Sándor « pártbizottság új munkatársa. Ami nehezebb Xz arcukról olvasható: alapos embernek tartják a párttitkárt, aki fejből sorolja az eredményeket Mégcsak a kilókra is emlékszik. A sikerek tudatában lévő felületes szemlélő azt gondolná ifjú Iván Mihályről, hogy nem sok dolga akad egy olyan jó hírben álló szövetkezetben, mint a nyíregyházi Dózsa. Mosolyog. — Örül az ember, ha látja a munka eredménvét. Jól eső érzés tölti el — vélekedik. — De csak fokozatosan lehetett elérni. Miért? Azért, — válaszolja — mert ew építkezést könnyebb megszervezni, irányítani. Annál nehezebb viszont az emberek gondolataiba belelátni. Kitalálni kívánságukat, elképzelésüket — elmélkedik. Nagymáté István az elnök, eddig hallgatott. Most azonban, hogy az emberekről esett szó, megszólal. Méghozzá kissé elégedetlenkedve. Igen, hisz még nem tértek napirendre a versenyértékelések felett — Nem tudják megérteni nálunk az emberek, miért ért el jobb eredményt a versenyben a Ságvári, ahol csalt 13 000 forint voJ,t az egy tagra jutó jövedelem. Hát nem több a 13 000, a miénk? — fordul Török Mihályhoz a vár isi pár bizottság mező- gazdasági osztályának vezetőjéhez. — Azt értsétek meg végre — magyarázza Török, hogy más kategóriába tartoztok ti is, meg a Ságvári is. őket a kis tsz-ek között értékelték, titeket pedig a közepesek kőzett. — Igen ám — válaszolja Nagymáté — a mi embereink azonban nem így nézik a dolgot. Csak azit látják, hogy jóval magasabb eredményt értünk el mint ők. Nem lehet ok az elégedetlenségre, A Minisztertanács oklevéllel tüntette ki a Dózsát a tavalyi eredmények alapján. A múlt évi aszályos idő ellenére 21 százalékkal teljesítették túl az áruértékesítési tervet. Kiváló termést takarítottak he kukoricából, dohányból, burgonyából. Rekordnak számít a cukorrépa. Holdanként 201,7 mázsát termeltek. Hetven holdon. Másfél millió forintot jövedelmezett a kertészet. — Ennek az alapját a kommunisták vetették meg — vélekedik a párttitkár. — Igaz csak 28-an vagyunk a pártszervezetben mégis nagy erő. A jó segítség És mindig akkor segítenek, amikor arra a legnagyobb szükség van. Elgondolásaik, javaslataik pénzt jelentenek. — A tavasszal, mikor az egyik táblából felszedtük a korai burgonyát, az volt a tervünk, hogy helyébe borsót vetünk. — Magyarázza Píagy- máté elvtárs. — A párttag- gyűlés nem értett velünk egyet. Mit javasoltak? — kérdeztük a kommunistáktól. Uborkát, paradicsomot, paprikát, retket a helyébe — mondták. — Gondoskodna kell a városi lakosság ellátásáról. Igazuk voH Ha szükséges vasárnap is dolgoznak. És ebben is elsők a párttagok, A gazdasági vezetők — tsz-elnök, agronómus, főkönyvelő — havonta beszámol a taggyűlésnek, a szövetkezet ügyeiről. Minden közgyűlés előtt taggyűlésen beszélik meg a teendőket. Szinte minden kommunista alapító tag. S hallgatnak tanácsaikra az emberek, a pár- tookívüEefc. A gazdagság alapjai — Különösen a premizálásoknál volt ez tapasztalható — magyarázza Iván eivtárs — javaslatukra a minőséget vesszük elsősorban figyelembe. Terv szerint 51 forintot ér egy munkaegységük. Meglesz. Ha az áruértékesítési tervüket ez évben is teljesíteni akarják, úgv 3 millió forint értékű terményt és állati terméket szükséges át- adniok a népgazdaságnak. — ötmillióra teljesítjük — mondja Nagymáté rövid számolgatás után. — De ez azt is jelenti — teszi hozzá —, hogy tovább gyarapszik félmillióval a szövetkezet közös vagyona. Gazdagabbak lesznek a Dózsa tagjai. Többet tudnak fordítani kulturálódásra, művelődésre. — Nálunk ez is lényeges. Tavaly 13 lakodalomban álltunk helyt — büszkélkedik az elnök. — Csak ezekre, valamint más szociális és kulturális célokra több mint 150 ezer forintot fordítottunk. Voltak már a fiaink Csehszlovákiában, Lengyelországban. Beutazzák az országot Ismerkednek hazánk nevezetességeivel. De csak menjenek, lássanak tapasztaljanak. Farkas Kálmán Most írok egy hat és fél- kötetes regényt. Nem dicsérni akarom magam, de hatalmas lélektani dráma lesz. Regényem fő hősei idős Fri- csák és ifjú Fricsák. Mindkettő igazi regényhős. Ifjú Fricsák háromhóna- pos volt, amikor az első nagy törés bekövetkezett életében. Azzal kezdődött, hogy kiköpte az anyatejet, és búskomorságba esett. Eleinte nem értették szülei a kis Fricsák gyerek viselkedését. Egy napon aztán az apja ráhibázott. Kezében éppen egy jókora pohár kadar volt. A gyerek meglátta a bor piros színét és mély baritonján apjához szólott: „aaa” (adjál) — mondta, s egy jó apa az utolsó decit is megosztja a gyermekével. Idős Fricsák és ifjú Fricsák koccintott. aminek késő éjszakába nyúló poharazás lett a vége. Az anya mindezt nem nézte jó szemmel, korholta is férjurát, hogy: „Már mondtam ne adj a gyereknek!” Ifjú Fricsák öthónapos volt, amikor az apa látta, hogy nem lesz jó vége a bo- rozásnak és az éjszakáig tartó csárdásozásnak. Ezért áttért a pálinkára és a lassú, édesbús \nagyar nótákra. Fiát is rávette erre. Ezzel mindkettőjük élete kiegyensúlyozott lett. Azt persze kikötötte ifjú Fricsák, hogy csak törkölyt iszik. mert a cseresznye kellemetlenül befolyásolja rágóizmainak erősödését. Az apa nem ellenkezett, megértette gyermekének aggodalmát. Ilyen tisztázott viszonyok között már gyorsan telt múlt az idő. Ifjú Fricsák tízhónapos koráig mindössze hatszor itta le magát. De j egyetlen alkalommal semoko zott közbotrányt. Tudomásul vette, hogy berúgott, halkan I elénekelte az „Éjjel virágzik Járdaépílók T/ atomikor csak egyetlen utcája volt Tunyogmatolcs- ' nak. A mostani Dózsa György utca. Nem sokat törődött a község régi vezetősége a falu rendezésével. Most a községi tanács a községfejiesztési járulékból 25 000 forintot fordít az utca rendezésére. A lakosok 96 napi társadalmi munkával segítik. Nyolcszáz méter hosszan és SO cm szélességben épül a betonjárda. Kelemen Gábor és testvére, özvegy Kelemen Sándomé is részt vesznek a munkában. Pedig ketten már 125 évesek. A szomszédban a 70 esztendős Szűcs Gézáéknál is nagy a szorgoskodó \ család apraja nagyja segítkezik, hogy mielőbb elkészüljön az új járda. (Foto: Hammel József) Gyári arckép: A szerény vágyak embere Cigarettát? Köszöni nem kér. Már három hete. Pedig azelőtt doboz Munkás is kevés volt naponta. Júliusban, egy éjszakán vakbéllel operálták, azóta nem sav. Köhögött a füsttől reggelente, most jó a közérzete. Csodálkoztak is a fiúk, amikor meglátogatták a kórházban: irigylik az akaraterejét. Most zavarban van, feszeng a fotelban. Az 5 hősi cselekedetük?. Tiltakozik. „Tévedés”. Csak munkás em- | berek ők is mind a tízen, az Építő és Szerelő Vállalat lakatos műhelyében. Vasat szabnak, ezikraesőt csiholnak a hegesztőpisztolyból, ablakot, ajtót formáznak az épülő falaik közé. Ősz szálak a halántékán. Pedig csak 40 éves. Ez volna a szocialista cím megszerzésének a nyoma? — Mosolyog. Nem hiszi. Talán ilyen fajta. Vagy... „Mindenütt van gond”. Tomasovszki Miskával nehezen boldogultak: „Ne csináljatok belőlem dedóst”! Csak rágták a fülét: ez a szakma tamilt embert kíván, tedd le a nyolc osztályt. Nagy sokára belekóstolt, megkívánta, egyszerre két osztályból vizsgázott. Vagy Elek Pista, a brigád „veteránja”? Családi bajokkal küzdött, nem eggyesett az asszonnyal, ügyet csináltak belőle. Jót tett a közös aggódás: ma már nyugodtan végzi ő is a munkáját. A sportosok? Eszenyi, Kurucz, Zomborsáki. Néha helyettük is gyűrik a melót”. Büszkék rájuk, nem zűröz- nek, ha edzés, vagy verseny van. Ezek őszítenék? Nem, kizárt dolog. Egyébként is, náluk a brigádban nincs egyéni gond. „Házon belül intéznek el mindent, mint otthon, a családban. És az örömök. Egyszer Homonyifcnefc lerohadt a kerékpárja: taxival robogott be, nem késett el. Ha szabadságolnak a fiúk, nem győzik kivárni a végét: jönnek, mi újság? Toma- sovszki egy szóra megszakította nemrég a szabadságát: rájuk gyűlt a hegesztés. Miért van ez így náluk? Széttárja a kezét: mit mondjon ő erre, vagy egyáltalán mondjon-e valamit? Csak van, mint az embernek a becsülete. ő is nagyon szereti a családját: az asszonyt, a borotvaeszű kislányát, a vasgyúró fiát. De a táppénzes napokon kalitkában érezte magát, állandóan összeköttetésben volt a brigáddal. Otthon? Egy szoba konyha, feleség, két gyerek, egy fizetés: Most még elég ez, jó így is. Nem verik fogukhoz a garast, de a jelenlegi piaci árak mellett esek jó beosztással lehet meglenni. Hét végén egy mozi, vagy Sóstó, strand, vasárnap meccs, Spartacus, szünetben korst hideg sör. Szabad szombatokon irány a vándorló méhei után. „Látná, akárcsak nálunk a műhelyben, a kaptárban is mindegyik méhmek megvan a feladata. Néha úgy érzem, „ők még jobb szervezők, mint mi”. Könyv, színház? — Sajnos, kevés: „Munka után, ha lemosak- szik az ember, megpihen a sezlonon, a rekamáén, kellemes zsibbadást érez a húsában, nincs kedve moccanni sem”. Azért jut idő, van alkalom erre is. Nő a gyerek, okosodik, lépést teil tartani véle. A 'kis Ica szinkitűnő. Egy időben minden ötösért egy forintot kapott. „Majdnem kifosztott”. Most mátr csak a csillagosat „premizálja”. Ha teheti, segít neki. Nincsenek egekig szárnyaló vágyai, csak mámdág egy kis boldogságot szeretne. Az hogy ő, Buskó László egy szocialista brigád vezetője, — kér, ha mindenáron kiteszem az újságba, így írjam — csak azt akarja elérni, hogy egész életében nyugodt legyen a lelkiismerete. Hogy minden tőle telhetőt megtett saját családjáért, embertársad boldogulásáért Talán sikerül. Angyal SMtr Növekvő takarékosság Már mindennapos, hogy újabb és újabb dolgozóik lépne* tömegesen a takarékos emberek táborába. S ez érthető, mert önmaguk győződnek meg a takarékos életmód sokféle előnyéről. Megyénkben a takarékossági mozgalomnak nagyszerű példái vannak. 1956 óta az akkori nyolcmillió forinttal szemben ma 180 millió forint betétet kezelnek bankjaink. A takarékbetét tulajdonosok száma közel 70 ezer. Nyíregyháza dolgozóinak megtakarított pénze a megye betótáHományáraak 30 százalékát teszi ki, s ez 55 millió 500 000 forint Ily módon a város ossz családjainak 91 százalékáról lehet elmondanunk, takarékos. Tehát Nyíregyháza takarékos város. De hasonlóan sorakoznak fel községeink is: Baktalórántháza, Fehérgyarmat, Mátészalka, Kisvárda, Vásárosnamény és Fül- pösdaróc. S a takarékosság számai mögött a bizalom, a jövőbeve- tett hit rejlik. Aki hisz a jövőben, az értelmét látja a megtakarításnak. A takarékossági mozgalom szélesítése egyben új tulajdonságok magvetése társadalmunk széles rétegeiben. Annak is mutatója ez, hogy az élet alapvetően megváltozott anyagiak terén is. Hiszen a nincsből nem lehet takarékoskodni. Tehát a betétállomány növekedése hű tükre megyénk — és országosan egész népünk egyre magasabbra ívelő életének. — nemes — KIRE FAJZOTT ? a tök” című örökbecsű dalt, aztán elaludt. Az első lépésekkel próbálkozott és ekkor történt, életének második nagy törése. Egy napon szeszközi állapotban elvesztette , egyensúlyát és ezzel együtt apró tejf iait. Az eset alapos gondolkozásra késztette. ■ Felismerte a szesz romboló hatását. Mondta is az apjának, hogy ,,eeee” (vagyis nem iszom), de az apja, azt mondta „ha nem iszol kitagadlak a családból”. E súlyos kijelentés nagyon elgondolkoztatta ifjú Fricsákot így töprengett: „Ha nem iszom. meghalok, — és ráadásig kitagadnak a családból is, — ha nem iszom, akkor is meghalok. Hát mért ne igyák!” És ivott. Apjával koccintott, aki meghatottan könnyezett a tékozló fiú megtérésén. Igazi apja fia. Jó magyar! — mondta és elszaladt a butikba még egy liter törkölyért. Telt az idő. Ifjú Fricsák megtanult járni — négykézláb. Ugyanis korán felfedezte a tömegvonzás törvényét, amely a pálinka hatására egyre erősebben érvényesül. Anyja hiába kérte, hogy csak a lábán járjon. Az apa szava erősebb volt, s azt mondta: „Járjon csak négykézláb, hadd szokjon hozzá, legalább, ha felnőtt korában kifelé jön az italboltból, nem lép majd a kezére. S a gyerek hallgatott az apjára, mert na- on fis nőit. Aztán másféléves korában, u.mikor mái kezdett borvirá gosodni az orra, felfedezte, hogy hat féldeci után beáll a súlytalanság állapota. Ettől kezdve egyre erősebben tréningezett, mert érezte, hogy egyszer űrhajós lehet. Az iskolaévek hamar elteltek, mert Fricsák csak négy osztályt járt. Ez időben hallott a ,.vándormadarakról”, s ő nem akarta minden évben tantermét változtatni. így több éven keresztül egy osztályba járt, mindaddig, amíg túlkorosként el nem bocsáj- tották. Ekkor került ki az életbe. Anyagmozgató lett a Vesevel- lő Kiszerelő Vállalatnál. És most már hivatalból ivott, mert mint szokta mondani: „olyan a munkám, hogy inni kell.” Aztán átpártolt az építőiparba, mert megtudta, hogy az is olyan munka, ahol inni kell. Majd más területekre került, végig járta az ipar és a mezőgazdaság ágazatait, mert ezek tudomása szerint mind olyan munkák voltak, ahol inni kellett. Életében nemrég érte a harmadik nagy törés. Apja kilépett a szeszfeldolgozók táborából. Az eset pofon egyszerű volt. Fricsákné az órát figyelte. Soha nem szokott fent lenni ilyen sokáig, mint ezen a napon. S amikor éjfél elmúlt, és életbe lévett az alkoholisták elleni törvény, nyomban elvitette férjét, aki éppen a tányérokat vagdalta földhöz, és válóperrel fenyegetőzött. Idős Fricsák ezután injek- :ió kíséretében kapta a napi szeszadagját. Egy darabig tetszett neki, hogy ilyen kifogástalan kiszolgálásban részesítik. Arra gondolt, ha kién- gedik a kórházból, javasolni fogja a kocsmárosnak: ők is ilyen tiszta poharakba adják az italt. Aztán néhány nap után rájött, hogy fele sem tréfa. Mondta is az orvosnak: „ne marháskodjanak velem...“ Az orvos azonban nem vott hajlandó részletes társalgásba bocsátkozni idős Fricsák- kai. A delérium elmúltával idős Fricsák (számára) eddig ismeretlen állapotba került és elengedték a kórházból. Meg kellett ismerkedni mindennel Feltűnő volt, hogy a vegyes- áru bolt előtt nincs útkereszteződés. holott ő úgy látta mindig. S amikor hazatért, tétován állt a ház előtt Nem akart hinni a szemének: eddig minden esetben három egyforma kapu között válogathatott. Nem vott mit tennie, belépett ezen ax egyetlen kapun és most érezte, mi is történt vele... Bent a konyhában felesége sirdogált. A változatosság kedvéért ifjú Fricsák vagdalta földhöz a tányérokat, leltár- szérűén. Amikor idős Fricsák meglátta fiát, összecsapta kezeit, és felkiáltott. „Fiam, hiszen te részeg vagyri És jajveszé- kelve sírt. „Megvert miniket az isten, mondta a feleségének. Legalább tudnám, kire fajzott ez a részeg gyerek. Kinek a vére folyik ebben a izeszkazánban?“ Talán még mindig töpreng a szegény fő apa. Vmrw GySigj belelátni az emberek qőn dfílataiba. Ifjú írón Mihály: üzemgazdász, vagy párttitkár? A vita és a* eredmény — Gondoskodni a városiakról Világjáró fiatalok I 9
