Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-24 / 197. szám

A régi pénzkiállítás Fehérgyarmaton. A kiállításnak igen nagy sikere volt, különösen a fiatalok körében. Több megbecsülést a véradóknak Lapjuk hasábjain már nem egyszer olvashattunk a vér­adók áldozatkész munkájáról. Sajnos azonban, nem mindég érezzük ezt a figyelmessége — és éppen a véradóállomás személyzetétől. Nem egyszer tapasztaltuk, hogy elmegyünk véradásra és kijelentik előt­tünk: — ...mára betelt a lét­szám, jöjjön pénteken! Véleményem szerint hely­telen ez a felfogás, hiszen a vérből sohasem elég, a vér­adónak pedig nincs annyi ideje, hogy egy-egy véradásért két nap szabadságot is kér­jen. Több megbecsülést kérek sok véradó társammal együtt. Jeles László Nyíregyháza fl gabonafelvásárlás alakulása a baktalórántházi járásban — Haladunk, haladunk. Bár a járások között hetedik helyen állunk. — Mondja Kántor Zoltán kirendeltség­vezető. • Nézegetjük a kimutatáso­kat, s elénk tárni a járás ga­bonafelvásárlásának alaku­lása. A számok napról-napra. sőt óráról-órára változnak. A cséplés derekán tartanak a járásban. Eddig a felvásár­lásra tervezett kenyérnek való 40 százalékát vették át. Ha a cséplés gyorsabb ütem­ben haladhatna, — előbb vé­geznének, előbb együtt lenne a termény. — Kevés a cséplőgép vagy legalábbis a 41 masina ke­vésnek bizonyult — szól köz­be Czipa István, a járási ta­nács elnökhelyettese. Mindössze hat kombájn dolgozott a járásban, így a kalászosok R7—90 százalékát kézzel ' kellett levágni. S ez érthetővé teszi a cséplés el­húzódását. Ezért a nyíregy­házi járás versenyfelhívásá­nak idevonatkozó pontját — azt, hogy augusztus 25-ig be­fejezik a cséplést, — már nem tudják teljesíteni. Csak a hónap végére készülnek el. Lovász Ilona a felvásárlási kirendeltség adminisztrátora portosan mondja a legfrisseDb (augusztus 21-i) adatokat. A járás felvásárlási terve 340 vagon gabona. Eddig 136 vagonnal vettek át. A járás­ban összesen 900 vagon csé­pelni való volt. Az elemi károk miatt kiesésre számítanak ezért a tervezett mennyiséget 80 százalékban tudják teljesíteni. Ha... Ha azonban a tsz-ta- gok szükségleteiket meghala­dó feleslegeiket. értékesítik, akkor javulhat ez a százalék. Már eddig is szép példák vannak: A nvírmadai Kossuth Termelőszövetkezet 250 mázsa kenyérgabonával adott töb­bet, mint azt eredetileg szá­molták. Érdemes elmondani azt i®, hogy a tsz saját kész­pénzéből felvásárolta a ta­gok feleslegeit és azt egyben értékesítette a Terményfor­galmi Vállalatnál. Hasonlóan a nyírmadai Kossuth-hoz Ramocsaházáról is terven felüli leadást jelez­tek. Azonban Czipa elvtárs el­mondott olyan példákat is, amelyekből kiderül, hogy nem mindenütt érthették meg a feleslegek átadásának szük­ségességét. Például a nyír- jákói Kossuth Tsz-nél az el­számolás során 120 mázsa fe­lesleget talált a felülvizsgáló bizottság. És nem ez az egyet­len szövetkezet a baktalóránt­házd járásban sem, ahol a felesleget visszatartják. Vajon miért fordul elő ilyen eset? Hiszen a szükséglet feletti eladást senki sem kéri in­gyen. És tudvalévő az is, hogy az aszályos esztendő miatt viszonylag alacsony volt nemcsak a megyében, hanem az egész országban a kenyér- gabona termés. Ezt mindenki tudja. Tehát, amikor álla­munk arra kéri szövetkezeti parasztságunkat, hogy a szük­ségletén felüli terményt adja át, akkor látni kell, hogy nem kisebbről, mjnt az ország évi kenyeréről van szó. S e kér­dés konkrétan így hangzik: Lesz-e elég kenyerünk?! És a kérdésre igenlő vá­laszt vár államunk azzal, hogy ideiében átadják me­gyénk szövetkezeti tagjai is gabonafeleslegeiket. Jó minőségű búzát és ro­zsot takarítottak be a bakta­lórántházi járásban. A ramo- csaházi határban termett szovjet Rezosztája fajsülya 83,3 hektoliter súlyt ért el. Tehát jó lesz a kenyér! És a jó kenyérből több fogy. Ezért minden lehetőt meg kell tennünk, hogy jusson belőle mindnyájunk asztalára ele­gendő. Vimase György Dicséret emberségükért Az egyik legfontosabb ten­nivaló a cséplés gyom befe­jezése. Ezt tartotta szem előtt a kálmánházi Virágzó Tsz ve­zetősége, amikor az ünnepek idejére is megszervezte a csép­lést. Nem álltak meg a gé­pek. A cséplő munkacsapatot friss erők váltották fel. S akik már több napja végzik ezt a nehéz munkát pihentek és nyugodtan ünnepeltek. Sorompópa állt helyettük Negyven jelvény T iszavasváriba n Tiszavasváriban az elmúlt évben több, mint 350 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végzett a lakosság. Az e hónapi tanácsülésen a köz­ségi tanács ünnepélyes kere­tek között értékelte ezt a munkát és 40 kiváló társadal­mi munkást, illetve társadal­mi munkáért jelvényt és ok­levelet adott át, a legjobbak­nak. A társadalmi munkában élenjárók közül a kiváló jel­vény adományozása mellett Bognár Mihály és Bolega Já­nos tanácstagoknak, Eszenyi Lajos kisiparosnak értékes könyvjutalmat is ajándéko­zott a tanács. A kitüntetettek közöt: volt a 75 vés Pethe Ba­lázs is. Róka László vb. titkár vasárnap, és az alkotmány ünnepén a vezetőség. A tsz. elnöke és Gyeívai Miklós pénztáros voltak a kévevágók, Kiss Imre raktáros látta el az etető teendőit, míg a szabad­ságát Kálmánházán töltő Kiss Ernő a BM dolgozója, Kiss András és Fodor Pál brigád­vezető valamint Füvért And­rás munkásőr, aki patronálja a szövetkezetét, voltak a ké- vehányók. A szalma rakását Hizonyai János tűzoltó pa­rancsnak, Bosók Ferenc köny­velő és Panyik Ignác végez­ték. Fekete János agronómus és Polgári József jószággon­dozó hordták a töreket, míg a lógondozói posztot e két napra a cséplőgép etetésével Mogyorósi András cserélte fel. A törek kazlat Sajben And­rás sertésgondozó rakta nagy szorgalommal. A két brigád­vezető: Smith Lajos és Rácz Antal ezúttal zsákoltak, Hol­ló András raktáros pedig mér­legelte a ^terményt. Plósz Mátyás Megoldatlan a tej ellátás Kakanrazon Tudott dolog, hogy Raka- mazon sok hozzám hasonló ember él: munkás, illetve alkalmazott valahol, nem tart tehenet, tejet viszont a mi gyermekeink is igé­nyelnek. Sőt a felnőttek is szívesen fogyasztanának reggelire, csakhogy tejet nagyon nehéz vásárolni Ra- kamazon. A termelőszövet­kezet nem ad el, a háztáji gazdaságok terméke pedig kevés. A dolgozóknak napi munkájuk után szinte kál­váriát kell járni egy liter tejért. Az a kérésünk, hogy a sok italbolt helyett, vagy mellett nagyon elkelne egy tejkimérő Rakamazon. Kér­jük: segítsenek az illetéke­sek, hogy a gyermekes anyáknak ne kelljen a két műszak után esténként egy harmadikat tejért legyalo­golni. . Somosi István Rakamaz Válasz a fával állatorvosi lakásépítkezést bíráló cikkre A Kelet-Magyarország au­gusztus 17-i számában „El­fuserált építkezések hatalmas pénzért” című cikke foglal­kozik a gávad állatorvosi la­Hoory közlekedjenek a Galamb utcaiak ? Városunk vízellátásával és csa.omázásával kapcsolatos munkálatok első szakasza a Hímes utca szakaszán kezdő­dött. Tudvalevő, hogy ez nagyarányú földmunkával jár. Hír a Hímes utcáról nyitó ut­cák egyik vége csak gyalogos közlekedésre lett alkalmas — így is csak többé kevésbé. A napokban még ez az állapot is súlyosbodott, ugyanis a Hímes és Gém utcákat ösze- köfő Galamb utcát a Gém ut­ca teljes szélességében történt kavicslerakással teljesen el­zárták a gépkocsi forgalomtól. De az utca motorkerékpárral, vagy gyalogosan közlekedő la­kói is csak testi épségük ve­szélyeztetésével, ügyességi be­mutatókat rögtönözve juthat­nak ki a Hímes utca felé. A város csatornázását, víz­ellátását fontosnak és hasz­nosnak tartjuk de kérdezzük: miért nem lehetett a kavics lerakását úgy megoldani, hogy a Gém utca egyik oldalán egy keskeny közlekedő üt maradjon. Súlyos betegség, vagy tűz esetében ki fesz a felelős? A Galamb utca nevében Nagy József építész technikus kás építésével s bírálja, hogy a lakásnak nincs pincéje, ve­randája nyitott és sokba ke­rült a kivitelezés. Ezzel kap­csolatban említem, hogy e la­kás tervezését 1959-ben iro­dánk végezte, típusterv sze­rint. Az országos típusterv felhasználása minden közület részéire kötelező, jelen eset­ben a típusterv a kívánalma­kat is kielégíti és ezént an­nak idején a községi tanács a terven változtatni nem is akart. Irodánkat tehát a terv alkalmazásáért nem érheti vád, az építkezés költségei pedig a gávai vegyesipari ktsz-re tartoznak. Kerepesi Ferenc, a megyei Tervező Iroda igazgatója. Mit dolgozhat az Agrosztroj? Termelőszövetkezetünk min­den területen gépesített, drá­ga munkagépeket vásárait, en­nek ellenére vannak olyan munkagépeink, amelyeket nem tudunk kihasználni. így va­gyunk a gyümölcskertészetbe vásárolt két Agrosztrojjal is, amit permetezésre és kisebb szállításokra gyártottak. Saj­nos csak a permetezést tud­juk vele elvégezni, a község­ben! szállításokat már nem engedélyezi a helyi körzeti XL VI. A lány hangja fáradtan, erőtlenül csengett — Igen. — Csak art akartam mon­dani, hogy... ne haragudj. — Nem haragszom. — Nagyon ideges voltam. — Én is. Bocsáss meg. Já­nos. .. — Láthatlak ma? — Mikor? — Most, Ha tudsz, sza­ladj ki egy percre. Tíz perc múlva a bejáratnál leszek. Délután aligha érek rá. — Jó. Ott leszek. Kattant a készülék. Nem rakta helyére azonnal a be­szélőt. Tekintetét nem tudta levenni a kis fekete készü­lékről. amelyben az imént még Zsuzsa hangját hallotta. Élettel, vágyakozással, sze­1962. augusztus 24. retemmel telt meg a holt anyag: a mágneses tekercs drótja, a vas es a műanyag... Megsimogatta a telefont, majd elrohant. Zsuzsa már a kapuban vár­ta, Üjra kezdték: — Haragszol? — Nem. — S te... te sem harag­szol? — Én sem. Kezük összetévedt, ujjaik egymásba kapaszkodtak. — Ne haragudj! — Te ne haragudj! — Szeretlek!... — Vigyázz, meghallják! — Mit bánom én! Ügy sze­retném magamhoz ölelni az egész világot, megállítani az utcán az embereket és min­denkinek elmondani, mennyi­re tele vagyok szerelemmel. Mit gondolsz, mit szólnának hozzá az emberek? — Kinevetnének. — Csacsi! Mit csináltál es­te? — Lefeküdtem. — Aztán? — Aztán? — Zsuzsi elpi­rult. — Aludtam... Félve nézett Jánosra. Vajon észrevette ezt a hazugságot? — Gondoltál rám? — Igen... — Én is... És bántott, hogy tegnap igazságtalan voltam. Ne haragudj... — Hagyd már abba, mon­dom, hogy nem haragszom! — Délután dolgom lesz... Mondd, találkozhatnék az öcséddel? Zsuzsa megremegett. János Is észrevette a hangján, meny­nyire megijedt. — Miért? Mit akarsz vele? — Beszélni szeretnék... Hogy is mondjam? Sokan jár­nak itt. Gyere, sétáljunk egyet. Kimentek a posta előtti parkba. Leültek a padra. János szerelmesen megfog­ta a lány kezét. Mint két nappal ezelőtt a parkban, úgy reszketett kezében Zsuzsa fehér keze. megbízott így két drága gé­pünk ki használatlanul ad * tsz. terhére, A nyírbogtíányi Rákóczi Tsz pártvezetösége. Megkérdeztük áss illetéke­seket, akik elmondták, hogy ha a tsz. a gépeket csak munkára s nem rendszeres közúti szállításra használják akkor ez minden külön en­gedély nélkül módjukban ált Ha viszont rendszeres közúti szállítást is akarnak velük végeztetni úgy arra engedély kell a megyei ta­nács szövetkezetpolitikai csoportjától, azután a rend­őrség levizsgáztatja, rend­számtáblával és forgalmi en­gedéllyel látja el a gépeket, ami után nincs akadálya a szállításnak. Életmentő fiatalok Tiszateleken A közelmúltban történi — A tiszatedeki tsz cséplőbrt- gádja fürödni ment a Holit- Tiszához. Fürdés közben B. L. idősebb termelőszövetkeze­ti tag a mély vízbe sodró­dott, s nemsokára elmerült a több méteres állóvízben. Har­madszor „dobta fel” a víz, amikor Ignácz György, Nagy •József és Kovács Miklós ér­háti fiatalok a segítségére siettek. Nehéz küzdelem után. Víg István és a többi tsz-tag segítségével, akik odaértek később, kimentették a fuldoklót, s ezzel megmen­tettek egy emberéletet Bá­tor helytállásukért elismerést, dicséretet érdemelnek. Juhász Imrs 2 Ónodvári Miklós .•„Illinium .............. 111*1*11 eszébe jutottak az éjszaka hallott félmondatok. „Befala­zom. .. de... de a tervrajzot... Betörjek? Nem tehetem. A pénzt visszaadom...” Agyá­ban őrülten kergették egy­mást a gondolatok. Milyen gyanúba keveredhetett az öcs- cse? János mindent tud, de neki nem akarja megmonda­ni. Vagy— nem tud még semmit? Mit tegyen? Mond­ja el az este történteket? Rántsa te a leplet saját gya­nújáról? Igen! Ez lenne a leg­helyesebb. János segítene. Megfejtené a titkot. Kimen­tené Istvánt ebből a kelep­céből. Dehát... az orvos! Mindent elmond... Szembesí­tik őket és akkor... akkor, szörnyű, szétpattan a feje! Időt kell nyernie!... Nem Is hitte volna, hogy ilyen köny- nyű hazudni... — De... Ist­ván ma. délutános. Eiste tíz után jön haza... Fáradt lesz és álmos. Holnap... talán hol­nap délelőtt... majd... be­szélek vele. — Jó lesz — felelte Já­nos —, reggel felhívlak. Nem törődött a járókelők­kel. Ajkához emelte Zsuzsa kezét és megcsókolta. — Szervusz. Most mennem kell. Délután sem igen jövök. — Nekem is dolgom lesz otthon... (Folytatjuk.) — Zsuzsa — kezdte és el­hallgatott azon töprengve, okosan cselekszik-e. -r- Be­széltem már neked róla, hogy milyen felelősségteljes beosz­tásban dolgozom... Ha majd a feleségem leszel, előfordul, hogy éjszaka kell elmennem. Vagy... te moziba szeretnél menni velem és én... nem mehetek. Lehet, hogy napo­kig nem látsz és amikor elő­kerülök, fáradt leszek, borot- válatlan. Arra is sor kerül, hogy megyek válahová és te hiába kérdezed, nem mondom meg. Hát... most is ilyesmi­ről van szó... Keresek vala­kit és ha megtalálom, talán megmondom, miért. De addig ne kérdezz. Ez titok. Még magam sem tudom, kicsoda, micsoda, akit keresek, a gyár­ban dolgozik... Talán éppen a nagykohónál, ahol az öcséd. Még nem tudom, ezért... bizonyos információ­kat akarok tőle beszerezni. Tudod, így gondolom: az öcséd a családhoz tartozik, hamarosan a sógorom lesz... Megérti majd ezt és... talán... a segítségemre lehet. Elég? — Elég — mondta Zsuzsa, aki úgy érezte, leszédül a pádról. Nem kétséges: akit János keres, azonos az or­vossal. .. Vagy... lehet, hogy éppen Istvánt keresi? Újból

Next

/
Oldalképek
Tartalom