Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-24 / 197. szám

Bálint István mégis marad Jöm a gyerek, jön a tél — Az ököritófiilposi tanár miskolci tervei — Sok határidő után megoldás Foto: Hammel József. Qjeét'eft a Teichmann munka qifiiműlese Vilmos négy évtizede a homok fel V irágoztatásáér t Még alig hatot át az első ténypaszta a hatalmas jege­nyék között, amikor egy ősz halántékú, idős ember megkezdi sétáját a földe­ken. Szemüvegén megcsillan a simogató napfény, ahogy a virágzó burgonya fölé hajol. Később, amikor be­népesült a kis kutatótelep, a laboratórium üvegtálkái mellett magyarázgat. Délelőtt újabb körútra indul. Fiatalok lépkednek körötte, hallgatják halksza- vú tanácsait. S amikor az apró parcellák közé érnek, megfiatalodik újra. Tekin­tete becézve simogatja a haragoszöld növényeket. Ilyenkor úgy érzi, nem hiába harcolt, küzdött, — beérett négy évtizedes mun­kásságának gyümölcse. A szabolcsi táj igézete Alig száradt meg diplomá­ján a tinta, amikor Tornyos- pálcára került, a szabolcsi homoktenger északi sarkára, Eszenyi János nővénynemesí- tő gazdaságába. Igazi, afrikai Szahara volt még akkor a Nyírség. A nagy homoktengerből alig emelke­dett ki egy-egy üde oázis, azok a foltok, ahol gyümöl­csöt, burgonyát és rozsot ter­mesztettek. Abban az időben, a huszas évek derekán, igéz- te meg végérvényesen a fia- j tál gazdászt a szabolcsi táj. Megérezte, hogy ez a hatal-' más tenger kincseket ad még | valamikor a népnek, csak | nagy, nagy harcra lesz szük­ség. Meg kell hódítani a* aranyló homokot, hogy ne csak akkor csillogjon, ha rá­süt a nap, hanem akkor is, ha ősszel felszedik gyomrá­ból a termést. A gülbaba születése j Hosszú, gyötrelme*; évek következtek ezután. Kísérle­tek külföldről hozott növé­nyekkel, sokfajta burgonyá­val. hogy megtalálja, a sok­ból kiválassza azt a fajtát, amely ennek a tájnak a leg­jobban megfelel. Az 1930-as év hozta az el­ső sikert. Jó pár esztendő ke­mény munkájának gyümöl­cseként megszületett az új burgonyafajta: a gülbaba. A háziasszonyok kedvence lett, ezt kérték mindenütt, s a' nö­vény nemesitő telep nem is győzött eleget tenni a kívá­nalmaknak. A Nyírségben mindenki gülbabát akart termeszteni. Abban az időben már nemcsak a táj, a homok kö­tötte ide Teichmann Vilmost, hanem az élő kapcsolat, a család is. S mire a gyerekek iskolába kerültek, végérvé­nyesen itt ragadt. Most már a révbe érkezett ember nyugalmával alkotott. Szinte évenként jöttek az új fajták: a margit, a boldogító, s a többiek. Az aranyalma, amely nevében is kifejezte alkotójának, életrehívójának akaratát Nyugdíj előtt Húsz éve él már Risivár- dán Teichmann Vilmos. A két évtized alatt 10 fajta burgo­nyát nemesített, köztük a legújabbat, a mindenest s itt született a homoki lucer­na, a kisvárdai napraforgó és a rozs, valamint az édes al­bus csillagfürt. Fáradhatatlanul dolgozik még ma is. Járja a parcel­lákat, ellenőrzi a laboránsok | munkáját s tanítja a fiata­lokat. | Mert Vili bácsi — ahogyan I fiatal munkatársai szólítják | — nyugdíjba készül már. Le- I teszi a ceruzát hamarosan, | megválik az apró parcellák­tól, ahol burgonyák, szárazsá­got tűrő pillangósok és dús- | kalászú rozsok fürdőnek a I fényben. Nem akar úgy el- j menni, hogy ne legyen ha­talmas munkájának folytató­ja. Ezért enged évről évre mind nagyobb kutatási teret a fiataloknak. Az utolsó alkotás A legfiatalabb Teichmann lány mellette dolgozik. Neki szeretné átadni munkájának nagy részét, de addig még új bohusokat, forgó Sándoro­kat akar nevelni a magyar mezőgazdaságnak. Megvárja, míg a postás újabb csomagot hoz. Egy vár­va várt küldemény, mely hí­rül adja majd. hogy Teich- mann Vilmos utolsó nagy aJ- i kotása is bekerült a Növény- j nemesítő Tanács osztályköny- j vébe. A homoki lucerna, amely több takarmányt hi- I vatott adni a nyírségi gazda- j Ságoknak. I Pallai János. Csöndes utcán egyszerű fa­lusi ház. Valami szűk és rövid folyo­sóféle, ebből több ajtó nyílik. Én Bálint Istvánt keresem. Az ő ajtaja balra van, igen­igen megnyerő mosollyal nyit­ja meg. Volt valamikor egy tanárom, annak az arcán lát­tam csak ennyire belülről fa­kadó, szíves mosolyt. — Hát... tessék! — mutat helyet. „Ha nem vagyok érték44... Nehén a választás, hova ül­jek. A szoba kicsiny, 2 ágy, tükör, asztal, és egy spór. Az asztalon rádió, nem lehet ho­vá tenni, mert a lámpa veze­tékétől kap áramot. Még egy helyiség nyílik ebből a szobából, az akkorka, mint egy hosszúkás élés­kamra. Nos, Bálint István, az ökö- ritófülpösi iskolaigazgató he­lyettese, itt él feleségével és anyósával, az anyós lakásá­ban. Ezeket jegyeztem fel note­szembe, amikor ott jártam. Mert azt hallottam a já­rásnál, hogy Bálint István itt akarja hagyni a megyét, Miskolcra megy. — Nem akarok menni — vallotta nehezen, nemigen szeret saját dolgairól beszél­ni, — de ha másként nincs, mennem kell. Nyolc éve élei-: ebben a községben. Két éve nősültem. És most a télre várjuk a gyermeket. — Hová mehetne? — Miskolcra. — Ott szerencsésebbek len- ; nének a körülmények? Vállat vont. — Miskolcon összeköltöz­ném az öcsémmel, anyámmal. Annyit összetehetnénk, hogy vennénk egy megfelelő la­kást, ha anyám is jön. És ha nem kell a tanári diplo­mám (matematika-kémia sza­kos vagyok), akkor érzek ma­gamban annyi erőt, hogy megiszerzem. a mérnöki dip­lomát. — Dehát miért? — Ha nem vagyok elég érték vidéken — mondta kis­sé keserűen, — akkor talán megbecsülnek jobban a vá­rosban. Ház és autó Váratlan vendég érkezett. Fürge, tevékeny ember, La- bancz Miklós, az iskola igaz­gatója. Hét éve tanít a köz­ségben, hat éve igazgató. De idevaló. Gyorsan hevessé vá­lik a beszélgetés. — Tessék elképzelni, — mondja — tizenhat tanuló- csoport van. Esti iskola két osztállyal, alapismereti tanfo­lyam 2 csoporttal, továbbkép­ző iskola két csoporttal, és szakmunkásképző iskolára is kilátásunk van. Mindez csak az oktatás! Ezenkívül isme­retterjesztés politechnikai képzés. KISZ, úttörő, társa­dalmi funkció. . . hány peda­gogy kell ehhez? Gyors számolás. Legalább 22—25. Tizenöt nevelőnk van! — vágja ki az igazgató keserű diadallal. — És ha Pista el­megy, tizennégyen maradunk ehhez, a nagy munkához! Méfeis, csak a lakás az oka. hogy nevelőhián’y van? Nem, nemcsak a lakás. — Nem akar a község, a téesz ösztöndíjat kiadni. Itt volt például Éva, Gergely bá­csi kislánya, innen került a sátoraljaújhelyi kertészeti technikumba. Adjunk neki ösztöndíjat — javasoltam. De nem lett. ebből sem semmi. Pedig főként csak azokra le­het Számítani, akik innen ke­rülnek el iskolára, s vissza­jönnek. Persze, lenne más mód is... — Mi? — Lakás. Ne higgyük, hogy a falusi pedagógus könnyen építhet magának házat. Én például, az igazgató sem vál­lalkozhatnék rá. Hatod maga­mat tartom a fizetésből. Mi­korra gyűjthetnék annyit, hogy belevágjak egy házépí­tésbe? Persze, sokan kapnak lakást falun főként orvosok. Ezeknek télik autór is, még- I sem építenek házat Termé- | szetesen orvosokra nagy szük­ség van. Meg is érdemlik a lakást áldozatukért. De a pedagógusok is érnek annyit, nem? Ököritófülpösön különben nem is rosszak a lakásviszo­nyok. öt szolgálati lakás van, é? két fiatal lakhatik egy Szobában, az iskolában. De ahol rosszabb a helyzet? .Jöhet a kicsi, jöhet a té!44 A napokban Nyíregyházán találkoztunk. Bálint István, az igazgatókéi vertes derülteb­ben mosolygott, mint kint a falun. — Minden jól van — újsá­golta, — megkaptam egy la­kást. Jöhet a kicsi, jöhet a tél! Dehogy is megyek Mis­kolcra! Hány éven át várakozott erre? Hány költözködést böj­tölt ki, hány határidőt lépett át az idő, míg végre ideju­tott? Sokat beszélhet erről. Nem lehetett volna ezt ha­marább? Kétszer ad, aki gyorsan ad! Sipkay Barna Patyolat felvevőhely létesül Baktalórántházán Házról-házra javító, kölcsönző szolgálat, házépítési tanácsadó falun A megyében is kezd elter- jed/nii a házról-házra javító, kölcsönző szolgálat a falusi lakosság igényeinek kielégí­tésére. Legutóbb a baktaló- rántházi járásban készült el az 1962—65-ös évre a javító, szolgáltató munka terve. Főként a baktalőrántházi és az óféhértói kisipari termelőszövetkezetekre hárul a helyi éis járásbeli munkák zöme. A közvetítő szerepet a köz­ségekben a földműves&zövet- kezetek végzik majd. Leggyakoribb és legtöme­gesebb a cipőjavítás, melyet Baktalórántházám, Vaján és Rohodon oldottak meg eddig. A közeljövőben Őrt, Petneházát, Lasko- dot, R&mocsa házát, Szé­kelyt és Nyíribronyt is bekapcsolják a .javítóhá­lózatba, ezeken a helyeken az fmsz- ek felvételező helyeket létesí­tenek. Ugyanígy javítják meg a kilenc községben a háztar­tási gépeket, látják el a kép­keretezést, a kislakások fes­tését. Az ófehértói vegyes Írisz­nek is marad bőven javítani­Hogyan töltötték a gyermekek a szünidőt Tarpán? A legnagyobb gondot okoz­ta a szülőknek Tarpán az is­kolai év befejezésékor a gyer­mekek nyári foglalkoztatása. Mivel nem minden szülő tud­ta megoldani gyermeke terv­szerű szünideji foglalkoztatá­sát, amelyben egyaránt helyet kapott volna a szórakozás, ta­nulás és a játék, — a pedagó­gusok, úttörő csapatvezetők, kultúrház igazgatója már kész tervvel várták a tanulókat, hogy élményekben gazdag ta­pasz! alatokat szerezve friss erővel kezdhessék majd az új tanévet. A tanulók érdeklődés! kö­rét figyelembe véve a tanévzá­ró ünnepély után az úttörő­mozgalom keretén belül meg­kezdődött a Tisza partján a táborozás. A táborozáson azok a tanulók vettek részt, akik a természetbarátok tá­borához tartoztak és ez nyúj­totta számukra a legnagyobb élményt Igen sokrétű foglal­kozás tette felejthetetlenné a táborozást, amelynek fő cél­ja az úttörő élet megszerette­tése volt. Nemcsak a szülők nyújtot­tak segítséget a sikeres tá­borozáshoz, hanem a csapa­tot patronáló beregsurányi határőrség is, valamint a KISZ-szerveaet. Az érdeklődés más irányú is voit, éppen ezért a kultűr- ház igazgatójával egyetértés­ben készített tervet az iskola a kultúrházon belüli gyermek- foglalkoztatásokra. Hogy ma­nói több tanulót foglalkoz­tathassunk, a mesédélutánok- tól a báb- és színjátszó cso­portig megalakítottuk a kö­röket. A bábcsoport irányí­tását Turóczí Éva óvónő vál­lalta és igen szép eredményt ért el. Két rövid darabot — A répa és a A pórul járt rólta — már élő is adtak igen nagy sikerrel. A színjátszó csoport veze­tését a kultúrház igazgatója vállalta. Ennek a tagjait dön­tően a hetedik és a nyolca­dik osztályosok alkották. Itt az a cél is vezetett, hogy ezek az iskolából kikerülve, állandó tagjai lesznek a szín­játszó csoportnak. Kiss La- jósné éppen ezért arra töre­kedett, hogy a tanulók meg­szeressék, magukénak érezzék a kultúrházat és kultúrigé- nyük is kielégítést nyerjen a későbbiek folyamán is. „A Csudakarikás” című 3 felvo- násos népi mesejátékot au­gusztus 25—26-án be is mu­tatják. A fáradtság nem volt hiá­bavaló, mert a tanulókat Olyan tevékenységre is szok­tattuk, amely nem külső kényszerűségből történt, ha­nem a Saját elhatározásukon alapuló tudatos tevékenység volt és alakította közösségi magatartásukat te, amelynek hatása érződni fog az iskolai életben is. De nem volt hiá­bavaló fáradtság azért sem, mert e mim kát nemcsak pe­dagógusok végezték, hanem a szülőket s társadalmi szer­vek aktíváit te sikerült be­vonni e feladat elvégzésébe. Ezzel is egy nagy lépést tet­tünk élőre annák érdekében, hogy a nevelést az egész tár­sadalom közös ügyévé tegyük. Kecskés István. való. Cipészrészlegük a helyi és a leveleid munkahelyen kívül Bessenyőd, ■ Apagy, Magy és Nyírtét községekben gondoskodik a cipőjavításról. A hat községben szintén elvégzik a kép keretezést, a kádármunkák javítását ás új munkákat is vállal­nak. Eddig Baktalórántházán, Ófehértón, Leveleken, Apa- gyon, Petneházán és Nyír- mádé n nem okoz gondot az ablaküvegezés, az üveg méret- revágása. A városihoz hasonlóan akarják bővíteni a kölcsönző­szolgálatot. Jelenleg az edény­kölcsönzés a legelterjedtebb, a járás minden községében folyik edénykölcsönzés. A kö­vetkezőkben a földműves­szövetkezetek minden községben meg­kezdik a háztartási kis­gépek, — elsősorban a mosógép és porszívó, Baktalórántházán padló— kefélő gép — kölcsönzései. Gondolnak a téli időszakra iát Baktalórántházán, Vaján, Pusztadoboson. Ny irma dán, Öfehértón és Apagyón a ser­tésvágási idényre perzselőgé­pet és égyég sertésvágáshoz szükséges kellékekét is köl­csönöznek az igények szerint. A perzselőgépeket és egyéb felszereléseket december 1-ig szerzik be. Szeptember 30-ig Patyolat felvevő helyiséget nyitnak Baktalóránthá­zán, ahol harisnyaszem- felszedést is vállalnak, A kislakásépítést tanács­adó szolgálattal akarják se­gíteni, egyebek között, a földművesszövetkezetek helyi megbízottai különböző költ­ségvetéseket kapnak, melye­két az építkezők rendelkezé­sére bocsátanak, tartják a kapcsolatot az építkezni szán­dékozókkal. A javító, szolgáltató túra­járatokat október 5-én indít­ják él. 1962. augusztus 24. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom