Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-23 / 196. szám

Helyes silósás — sikeres átteleltetés A mezőgazdaság egyik leg- ftatalabb növénye a silókuko­rica. Korábban a paraszti gazdaságok a kukoricát vagy szemre, vagy csalaimádénak termelték. Az uradalmak egyik-másikában, ha silóztak is az igen elütő volt a mos­tani technikától, sőt a 10 év­vel ezelőtti szövetkezetek sem úgy termelték a silókukoricát, mint a jelenlegi nagyüzemek. Teljesen megváltozott a ter­melés agrotechnikája, hát még a betakarítás gépesítése. A silókukoricát ma már vegyszeres gyomirtással teljes gépesítéssel lehet termelni. Most érkezet el a silókuko­rica termelésének legfonto­sabb munkája, a betakarítás. A silózás jó megszervezése igen bonyolult munka. Először is nagyon jól kell megvá­lasztani a kezdés idejét. A ré­gi agrotechnika szerint a szár, a levél tömege volt a döntő, a csőtermésre nem so­kat adtak. A címerhányás után azonnal megkezdték a betakarítást. Ma, amikor ritkábbra vet­jük a silókukoricát, rendes ápolásban részesítjük: a cső, a szem érési állapota határoz­za meg a vágás idejét. Leg­jobb takarmányt a viaszérés­ben lévő csövek szolgáltatják. Ez az érési fok azonban alig egy hétig tant. Ezért, ahpl nagyobb mennyiség be­takarításáról kell gondoskod­ni. már a tejes érés idején ajánlatos megkezdeni a siló- zárt. A gépállomások az idén is ugyanannyi — 150 darab — silókombájnna! tudják segíte­ni a betakarítást, mint a múlt évben. Jelenleg több a silókukorica és nagyobb ho­zamú, mint. tavaly volt. Ez a ténv még inkább aláhúzza a gondos munkaszervezést. Is­meretes, hogy egy közepes — holdanként 150 mázsát adó — silókukoricából naponta 5—6 holdat tud levágni egy siló- kombájn. A táblá távolságától függőéi ehhez kell szervezni a szállítógépeket, a tömítés'1, a földelést végző dolgozókat is. Tavaly több gépállomás kör­zetében új módszerrel végez­ték a silózást. Nem osztották szét egyenként a gépeket, ha­nem egy szövetkezetbe 2—3 kombájnt küldtek. Jobb volt a gépkihasználás, ott kezd­hették a munkát, ahol legelő­ször ért vágásra a kukorica, így már a kampány kezdetén indulhatot minden gép. Ez a módszer azért is előnyös, mert géptörés esetén nem áll le teljesen a munka. A szakem­berek jól tudják, hogy meg­felelő takarmányt csak ak­kor kapunk, ha egy tartályt, árkot negyvennyolc óránál nem hosszabb idő alatt töl­tünk meg. Ha nagyobb üzem­zavar van, ez egy géppel nem biztosítható. A gépek csopor­tosításával gyorsabb és szak­szerűbb is a munka! A gépek beosztását a járási tanács me­zőgazdasági osztálya, a gépál­lomás! és termelőszövetkezeti vezetők egyetértésével végzi. Érdeke minden szövetkezet­nek, hogy a járási ütemterv szerint dolgoztasson a gépál­lomással. A szövetkezetekben még nem mindenütt takarították ki a tavalyi silótartályokat, de az új gödröket sem ásták meg több szövetkezetben. Az utóbbi években igen nagy rangot kapott a silóku­korica: a 'téli takarmányozás­ban az alapot, a tömeget leg­több szövetkezetben a siló szolgáltatja. Az Idei aszályos esztendőben ez még fokozot­tabban így van. Bátran ki­mondhatjuk, hogy a silózá­son — mennyi silótakarmány van és milyen minőségű — múlik az átteleltetés sikere. A legtöbb takarmányt a.tőve­tésű silókukoricából várhat­juk. Most azonban nem elég­séges csak a silónak vetett kukorica betakarítása. Keve­sebb a szénánk, az aszály megcsappantotta a szemes ter­ményeket is. Szükséges, hogy a csőre termelt kukoricaszá­ra is az utolsó szálig silózás­ra kerüljön A silózáf az idén nem egy­szerűen az agronómus és egy munkacsapat dolga, hanem a szövetkezet minden tagja tö­rődjön a téli takarmány elő­teremtésével. Most még van idő a takarmányalapot növel­ni, decemberben, januárban már csak takarékoskodni le­het, de takarékoskodni is csak a vanból lehet Mondhatnánk így — az idén a silózás poli­tikai kérdés is. Á termelőszö­vetkezetek pártszervezetei vé­gezzenek világosító mun­kát, hogy a maga helyén minden szövetkezeti tag se­gítse a téli takarmány össze­gyűjtését. A kertészek gyűjt­sék össze a káposzta, karfiol­torzsát, a növénytermelők a cukorrépa fejet, a takarmá- nyosok pedig már most taka­rékoskodjanak! Csikós Balázs Megvédtek a tervezett jövedelmet Hogyan pótolták az aszály kártételét a tiszaeszlári Győzelem Tsz-ben? Az elmúlt ősz és az idei tavasz nehézséget okozott a tiszaeszlári Győzelem Tsz- ben. Az aszály igen megcsap­pantotta a jövedelmet: tizen­egy forintot ért egy munka­egység. A tavaszi vizek több száz hold területet árasztot­tak el. A víznyomás miatt június közepén kerülhetett sor több helyen a talajmun­kára, s volt eset, például a silókukoricánál, hogy kétsze­ri vetés sem hozott kielé­gítő eredményt. Végered­ményben 330 hóid területük maradt gyakorlatilag parla­gon. Űj források Ezeket a nehézségeket fo­kozta a nyári és mostani esőt- len időjárás, s így veszélybe került a tervezett jövedelem. A felmérések azt mutatták, hogy a tervezett 27,60 forin­tos munkaegység-értékkel szemben 21—23 forintra szá­míthatnak. A jövedelemcsök­kenéshez az is hozzájárult, hogy tavaly fertőző sertés­vész pusztított a szövetkezet­ben, így az idei hízóalap­anyag jó része elpusztult. A szövetkezet vezetősége már korábban látta a nehéz­ségeket, ezért igyekeztek más forrásokból pótolni a kiesést, s megvan a reményük: ha az aszály nem tesz még különö­sebb kárt a növénytermelés­ben. akkor elérik a tervezett szintet. Baromfiból 100000-es többlet A szövetkezet egyik pótló­lagos jövedelemforrása a ba­romfi, amiből 69 000 forintot terveztek. Ezt lényegében már teljesítették. Azonban terven felül 2500 darab csibét há­rom héten belül adnak el, s még újabb 2500 darabot ne­velnek fel, így mintegy százezer forint többlet bevé­telre számítanak. Tizenhat holdas száraz zöldségkertészetük gvgs jöve­delmezőségi tervét már tel­jesítették — elsősorban a ko­rai termesztésből, s úgy szá­mítanak, hogy ezt a tervet | megkétszerezik. Három hóna- i pos süldőjük 350 darab van. Ezeket idei értékesítésre a jövő év első negyedében el tudják adni. A további sza­porulat pedig a jövő évi hí­zóterv teljesítését segíti. Gyapjúból, juhtejből sikerül tervüket túlteljesíteni. Növelni az öntözést Az időjárás okozta nehéz­ségek más esztendőben is hatással lehetnek a kapás- és takarmánynövények termesz­tésére. Ennek ellensúlyozásá­ra akarnak jövőre nagyobb területen öntözést folytatni elsősorban a zöldségkertészet­j ben. Tapasztalatból tudják^ hogy a talaj, vízgazdálkodá­sát a nyári-őszi mélyszántás­sal javíthatják, mert ezeken a területeken az idén is job­bak a kilátások. Éppen ezért augusztus 25-ig végezni akar­nak a nyári mélyszántással. Nagy nehézségbe ütközik ez* mert például egy ötven hol­das borsótáblában nyolcvan ekevas cseréjére volt szükség a szárazság miatt. A mun­kának viszont haladnia kell, mert őszi kalászosból a ve­tést borsó, árpa és burgonya elővetemény után végzik. S. A. Harminc—ötven százalékkal kisebb párolgás, 8—10 százalékkal nagyobb gabona- termés a mezővédő erdősávok mellett Az Erdőmérnöki Főiskola az orszáíg különböző vidé­kein 48 mikxoküma-állomá- son méni a mezővédő erdősá­vok szerepét. Megállapították, hogy az erdősávok a fák ma­gasságánál ötvenszer széle­sebb területen fejtenek ki védőhatást: 30—50 százalék­kal csökkentik a párolgást és a széleróziót és jelentősen mérséklik a napi hőmérsék­let-ingadozást A kedvezőbb klíma, a talajban megőrzött nedvesség és a szél pusztítá­sától megmentett talajréteg számottevő terméstöbbletet eredményez. A tiszántúli és a dunántúli mérések szerint egyaránt az erdősávok védel­mében 8—10 százalékkal több gabona és mintegy 20 száza­lékkal több pillangóstakar­mány és széna termett, mint a. nyílt területeken. Így bősé­gesen megtérül az a terület­csökkenés, amit az erdősávok létesítése okoz, a számítások szerint ugyanis a szántóterü­let 2,5—3 százalékán ültetett fákkal biztosítható a teljes védelem. Az erdősávoknak emellett egyéb hasznuk is van: ha behálóznák az or­szág egész szántóterületét, évente egyharmad annyi fát adnának, mint amennyit most összes erdőinkből kitermel­nek. OLaaiénlz rtfa: Köszönöm a látogatást Részlegünket ez év első negyedében még úgy emle­gették a Nyíregyházi Cipőipa­ri Vállalatnál, mint a legfe- gyelmezetlenebbeket. Legtöb­bet rólunk hangzott el: nem jó a kollektiv szellem. Ez ma már nem így vtn. S azt hi­Ónodvári Miklós Ms BÖRZÉÉ «iiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mi iiiiiiiim min ii mii t > it«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiE ni mii XLV. Horváth meglobogtatta a fiú előtt a takarékbetétköny­vet. — Te hozod a tervrajzot, én adom a pénzt... Amikor megitták a bort, visszamentek a bárba. István alaposan berúgott, már éjsza­ka vissza akart menni a gyárba, de Horváth visszatar­totta. — Hívunk egy taxit és ha­zaviszlek. Kár, hogy későn van, szerettem volna megis­merni a családodat. Említet­ted a nővéredet. Hátha se­gíthetnék rajta is.. Istvánt hamar álomba szen- derítette az elfogyasztott al­kohol. De az álma nyomasztó volt, lázasan dobálta magát az ágyon. Zsuzsa az ajtóra tapasztot­ta a fülét. Hallgatózott. Oda- átról összefüggéstelen szavak szűrődtek át. — Befalazom.., de... de a tervrajzot.. Betörjek? Nem tehetem. A pénzt vissza­adom... motort veszek... Csend lett. István megnyu­godott. Zsuzsa egy ideig di­deregve állt még az ajtóban, aztán halkan benyitott. Ist­ván ruhája a széken volt Óvatosan kikutatta kabátja zsebeit. A személyi igazolvá­nyában egy papírlapon a Bükk-hotel telefonszáma mel­lett Szabó Zoltán neve állt. István újra felnyögött ál­mában. — Veszélyes!... Zsuzsa kiosont a szobából. XV. Zsuzsa elgondolkodik Kovács főmérnök meglepet­ten felkiáltott: — Hogy az a!... Ki járt itt? Az iroda ajtaját szabálysze­rűen bezárva találta, de oda­bent annál nagyobb rendet­lenség fogadta. Íróasztalát az éjszaka feltörte valaki. A föl­dön és az asztal tetején szer­teszét papírlapok, fontos iro­mányok hevertek. Az Ismeret­len tettes, vagy tettesek ösz- szetépték a termelési naplót, mindent kiforgattak a fiókok­ból, feldöntötték a vizeskan­csót a sarokban álló asztal­kán. önkéntelenül körülné­zett, nincs-e a betörő is a i szobában? Benézett még a szekrény mögé is és amikor alaposan szemügyre vett min­dent, észrevette, hogy a pán­célszekrény ajtaját szintén fe­szegették. A zöld mázt kar­colások csúfították: kalapács­csal vagy vésővel akarták kifeszíteni. Tudta, hogy ilyenkor nem szabad semmihez sem nyúlni, a telefonhoz lépett és felhív­ta a rendőrséget. — Honnan beszél most ön? — kérdezték. — Ugyanabból a szobából. — Kár. A telefonhoz sem lett volna szabad nyúlnia. Maradjon minden ugyanab­ban az állapotban és zárja be az ajtót, azonnal ott le­szünk. Pár perc múlva megérke­zett két nyomozó. órákig I szemlélődtek, vizsgálódtak, a | szoba minden részletéről , fényképfelvételeket készítet- ' tek és a főmérnökhöz ezer- i nyi kérdést intéztek: mikor ment el előző nap. bezárt-e mindent? Mit tart a fiókban és mit tart a páncélszekrény­ben? Látott-e gyanús alako­kat ólálkodni az iroda körül stb. Alig győzött rájuk felel­ni, mindent jegyzőkönyvbe vettek. Néhány óra múlva az elhá- rítóknál. Kerékgyártó had­nagy asztalán is csörgött a telefon. — Üveges őrnagy — hallot­ta a drót másik végéről. — Kerékgyártó hadnagy je­lentkezem! — Jöjjön fel hozzám! — Értettem. Máris indulok! A parancsnok gondolataiba merülve fogadta. Az asztalra dőlt, fejét tenyerébe hajtot­ta. — Foglaljon helyet hadnagy elvtárs. Okoskodjunk együtt — Hallgatom, őrnagy elv­társ. — A patkány ismét meg­jelent. .. Részletesen elmondta, mi történt a kohászati művek egyik irodájában. A hadnagy elé tárta feltételezéseit is. — A betörő nagyon ügyet­len volt, tehát nem azonos a diverzánssal. Minden jel arra mutat,' hogy a munká­sok közül szervezett be vala­kit. A főmérnök véleménye szerint nem tudott értékes dolgot elvinni, mert azok a páncélszekrényben vannak. Éppen ezért valószínű, hogy az éjszakai látogató vissza­tér, hogy megtalálja, amit hiába keresett... Az irodát és a környéket erősen figyel­tetjük. A feladat: minél előbb megtalálni a tolvajt és leleplezni a diverzánst. Vi­gyázzon, ravasz és óvatos em­! bérrel állunk szemben, aki | fedezéknek minden valószínű­ség szerint egy kohászati dol­gozót tolt maga elé. Ez min­den, amit tudok. Most magán a sor. Mit gondol, vajon mit kereshettek az irodában? — Nyilván tervrajzot, mű­szaki adatokat, vagy effélét... — Magam is erre gondo­lok. — S mit vittek el? — Nem tudjuk. A főmér­nök vallomása ellentmondó. 0 sem biztos a dolgában. Le­het, hogy az íróasztalban fe­lejtett valami bizalmas ira­tot, de ezt nem meri beval­lani. Attól fél, hogy megbün­tetnék érte. — Ezt én is elkéozelem, s abban sem kételkedem, hogy diverzáns cselekmény végre­hajtásához kellettek az ira­tok. — Ügy van. A nyugatiak nem nyugszanak, amíg vala­mennyi ügynöküknek ki nem tekerjük a nyakát. Nos, mun­kára fel, hadnagy elvtárs! Okoskodja ki a kelepcét, amelvbe becsalogatjuk a pat­kányt. Kerékgyártó hadnagy el­hagyta az irodát. Nem volt nagy dohányos, de most ciga­rettára gyújtott. Töprengett, gondolkozott. milyen nyo­mon induljon el, hogy célt ne tévesszen? Hiszen mind­az, ami történt — bár vilá­gosan bizonyítja, hogy a be­törő nem pénzt keresett — kevés ahhoz, hogv konkrétab­bá tegye a feltételezéseket. Visszament szobájába, belső szorongással tárcsázta a szá­mot, lelkiismeretiurdalást ér­zett az előző napi összezör­dülés miatt. Szerette volna látni, megfogni a kezét és bocsánatot kérni tőle. „Igaz­ságtalan voltam vele de most jóvá teszem ezt a hibát...” — Te vagy, Zsuzsa? (Folytatjuk.) szem a gyár példaképe lett s mi kis kollektívánk. Megala­kult részlegünkben, a kikészí­tőknél az asszony brigád Du- lebáné vezetésével és a KISZ- brigád, melyet Szabolcsi Er­zsébet vezet. Személyes tapasztalatomat írom, hogy bizonyítsam: igen is sokat jármit a kollektíva szelleme. Súlyos betegen fe­küdtem, amikor megkaptam az írásbeli figyelmeztetést igazgatónktól, mivel vétet­tem korábban a szocialista munkaerkölcs ellen. Bár a figyelmeztetés nevelő hatású és jó indulatú volt, mégis nagyon bántott. Egyedül érez­tem magam. Mire is számít­hatok ezek után? — gondol­tam. A választ a vezetőim és a munkatársaim adták meg. Nagyon meghatott a testvéri gondoskodás, amivel körül­vettek. Köszönöm Muszka és Varga elvtársaknak, hogy meglátogattak. Nagyon szép példa a Jonásné magatartása, aki részlegvezető létére el­látta a munkakörömet míg beteg voltam. Ügy érzem, visszavárnak. Külön hálás va­gyok Dulebánénak, a brigád- vezetőmnek, aki betegségem ideje alatt többször is meg­látogatott és bizalmat adott. S ezt köszönöm a KlSZ-bri- gádnak is, melynek tagjai vidámságukkal és szeretetük- kel vettek körül betegségem idején is. Igazán emberségesen bán­tak velem a vezetők is, akik sok hibám ellenére is segí­tettek, s idejében gondoskod­tak arról, hogy megkapjam az önköltséges juttatást és a segélyt. Csak ennyit akar­tam írni, bizonyítani ezzel is. milyen jól esik, ha munkai társai az emberről gondos­kodnak. Napv Istvánná dobozoló, a Nyíregyházi Cipőipari Váü. munkása Az áll and értékesítésre szánt gabonát cséplőgép alól szállítják Baklalórántházán a központi raktárakba. Foto: Hammel Józse: 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom