Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

Kombájnjkp cseh kévekötő aratók a határban Jelentés a gépállomások munkájáról i (Munkatársunktól.) Az egyik visszatérő refrén az időjárás. Már az elmúlt héten sok levágott területet hagytak volna maguk mögött a gépek, ha__ szóval az idő­járás! Egyik szemünk sir, a másik meg no nem ne­vet, hanem őrül. Ugyanis a napokban lehullott csapadék sokat segített a kapásnövé­nyeken. Persze az aratás most a legfontosabb, s ebben a munkában gépállomásain­ké az eted szó. Főpróba Demecserben Négy brigád vezénylete alatt 52 erőgép sorakozott fel az aratáshoz és tarlószántás­hoz. A demecseri gépállomás a múlt hét szerdáján kez­dett aratni. 19 kévekötő ara­tógéppel dolgoznak s eddig mintegy 80 hold őszi árpát vágtak le. Amint a gépállo­más üzemgazdásza mondta: „Az eddigi aratás főpróba volt csupán”. A régi gépek kévekötőivel voltak apró problémák, s ezeket menet közben kijavították. Az űj cseh kévekötő aratók kifogás­talanul dolgoznak. Hétszáz hold rendre vágva A kisvárdai gépállomás aratói vasárnapig hétszáz hol­dat vágtak rendre s elkezdő­dött a felszedés is. Minde­nütt aratnak. Nemcsak őszi árpát, hanem Tomyospálcán kasza alatt van a búza is. Kévekötő aratóval is dolgoz­nák, ezzel 120 holdat takarí­tottak be eddig. A felkészü­lés tökéletes, gépkiesés nincs. Eddigi mérleg tehát összesen 820 höld árpa és búza. Nyírbátorban is az időjárás... A nyírbátori gépállomás csütörtökön kezdett. Az eső­zés gátolta a munkát, csu­pán 410 holdat arattak. 11 kombájn, 7 rendrearató és 19 kévekötő aratógép vár „be­vezetésre”. Nincs késlekedés, ezen a héten rájuk kerül a sor. Rugalmasan Készáz hold őszi árpa és búza. Ennyit aratott eddig a nagyhalászi gépállomás. Fén\ teken kezdték a betakarítást., A gépeket csoportosítva üze­meltetik, vagyis ott vonják össze őket, ahol legérettebb, a termény. Ez rugalmasságod és állandó szoros kapcsol a/ tot követel a gépállomás ás a tsz-ek között. így dolgá­nak már a helybeli „Arány Kalász”-nál és a két „Új Ba­rázdánál”, — a beszterceinél és a kemeeseinél. A múlt hé­ten végzett próbaaratésok után Ítélve a gépek kitünően megállják majd helyüket a „nagy hajrá” idején is. II hót második felében A nyírteleki gépállomás 17 kombájnja közül még csak három arat. Ennek egyik oka, hogy az érés még tart, nem tökéletes. „Eddig csak kóstol­gattuk” — mondja az üzem­gazdász. Ez jó volt arra, hogy a kisebb problémákat — fő­leg gépbeállítás különbsége­ket — észrevegyék és meg­szüntessék. A hét második felében mind a 17 kombájn kinn dübörök majd a földe­ken. — vincze — Minden község határába eljutnak a mozgóbolt ah Június 15-ig egymilliós forgalom Újabb három hüsi üzem Vágják a rendet a nyírbél- teki határban. Közeledik a dél, az aratók egyre sűrűb­ben tekingetnek az út felé, Várják az ebédét és a föld­művesszövetkezet árukocsi- Ját Itt Nyírbél teken népszerű az fonsz. mozgóból; ja. Eddig több, mint harmincezer forin­tot forgalmazott. Megérkezik a kocsi, körülállják a vásá­rolni akarók. Nagy keletje van a bambinak, hüsinek, a trafikárunak. Egy asszony el­felejtett tegnap paprikát ven­ni. Azt itt is megveheti. A másik fejkemdőt vásárol. Készebédet a mezőre Népszerűek a földművesszö- vetkezetek mozgóboltjad ilyen­kor nyáron. 250 egység járja a határt. Mindent meg lehet vásárolni, amire kint munka közben szükség lehet. Május végétől — ha a tsz-ek Igény­lik — a betakarításig járják a határt. Van bőven áru, és hogy milyen nagy a kereslet, bizonyítja, hogy június 15-ig több mint egymillió forint volt a forgalom. A legnépszerűbb, legkere­settebb cikkek közé tartoznak a hűsítő italok: a bam­bi, meggylé és a hüsi, a trafikáru és a fagy­lalt. Három hüsi üzeme van a földművesszövetkezeteknek a megyében. Bármilyen nagy legyen a kapacitás, a terme­lés nem elégíti ki az igénye­ket. Ezért az fmsz-ek még a nyár folyamán újabb három hűsít gyártó üzemet létesít. Minden község határába el­jutnak az fonsz, mozgóegysé­gei. A szállítást a tsz. fogat- jával oldják meg. Négy mo­toros triciklije is van a moz­góboltoknak, s hamarosan a motoros szállítópark újabb nyolccal bővül. Megoldja az fonsz, a mezőn dolgozó asszonyok főzési prob­lémáját is, amennyiben a ter­melőszövetkezetek megrende­lik, úgy ebédet is szállítanak a mezőre. Hurka-kolbász vacsora Nagy erőt vesz igénybe az aratás. Ilyenkor nagy kelet­je van a jó szalonnának. A földművesszövetkeaetek saját hizlaldájukban hizlalják a sertéseket és ahol nincs hiz­lalda, ott a környékről szál­lítják a szalonnát. Mátészal­kán, Fehérgyarmaton és Tar- pán airtnyi sertés van, hogy el tudják látni a környező já­rásokat friss szalonnával, kol­básszal. Eddig több. mint 800 mázsa szalonnát adtak el a mozgóárusok. Ahol a tsz-ek megrendelik, ott hét végén hurka-kolbász vacsorát készítenek az elfáradt aratóknak. i •—takáts— Tanyaszéli vallomás Az érkező fiataléin*! bér lassan megáll és kis I kurta mosollyal leszakít egy hosszú fűszálat. A hason fek­vő fölé hajol és elkezdi annak csiklandozni a nyakát. Unott mozgolódás. A fekvő oldalra fordul. Iván János tovább csiklan­doz. Egyszer csak hopp! Va­lósággal megdermed. Csukló­jára mint villáin, rácsap az alvó keze. De a következő pillanatban már neveinek. — Elaludtál. — Dehogy aludtam. Gon­dolkoztam — ül fel Varga Miklós a tanya melletti gyepszőnyegen. S még mindig nevet azon, milyen ügyesen elkapta János csuklóját. Előttük a jármi Alkotmány központi birodalma. Valóságos kincshalmaz a sok új épület, termény, gép, jószág... — Min gondolkoztál? — kérdi Ivén János és maga is leül. Varga Miklós a homlokát ráncolja. Letép egy barack- levelei foga közé veszi. — Sok minden eszébe Jut az embernek. — Na? — Elgondolkoztam azon, hogy apám szegény milyen hamar meghalt. Hatvankét éves korában. Most sokan, egyszerű munkásemberek nyolcvan, kilencven évig él­nek. — Meg azon túl is. — Hát igen... Mi gyerme­kek, nagyon szerettük apán­kat. Cseléd volt... Én nyugod­tan megyek haza, otthon ebédelek. Asztal mellett. Utá­na kényelmesen vissza sétálok. — Elég korán Jötték — Kész ebéd várt. Hallgatnak. Néznek ülve maguk elé. Hátuk mögött, túl az úton ameddig a szem be­látja. zöldellő vetemények. Élőiről, amott a domb hajla­tánál piros színű gépóriás mozog aranysárga tengerben. Kombájn. Még mindig csendben hall­gatnak. Az iménti idézet a múltról, mint sok mázsás kő nehezedik ráiuk. Fejük felett villásfarku fecske repül a közeli juhhodály irányába. Párja várja az egyik szarufa oldalához rakott fészekben. Iván János töri meg a be­állt csendet. — Mi tízen voltunk test­vérek. — Akkor nem volt ritka az ilyesmi. Válogathattak az urak a napszámosokban. Lök­tek valamit a sok koldusnak. — De a te gyermekeid, meg az én gyermekeim esetleg könyvből olvashatják mit Je­lentett asz a szó: cseléd. — Há-ét igén — bólogat sóhajtva Iván János. — Ol­vasni könnyű. — Na, látod. Ilyesmiken gondolkoztam. Többször mon­dom a feleségemnek, ne ké­nyeztesse annyira a gyerme­keket. A rendes ennivalók már nem is nagyon tetszik nekik. Csak cukor, csokoládé, sütemények... Ilyesfélékre ácsingóznak. Pedig a nagyob­bik mégcsak négy-, a kisebbik kétéves. Háthat nőnek...? Mert nem mondom én, jók éppen az édességek, nyalánkságok is. Szerivel! O+t van például a Kálai Mihály sógorom kis­fia, a Miska. Hogy milyen í foga a sok édességtől?! Feke­te mindannyi. Héteves lőt­tére. Én azt mondom, attól olyan. A szavak úgy peregnek) köztük, a tanysszéli gyepen, mint nagyon tökéletes* tiszta vallomás. Mikor harmadik társuk, Bartha Béla is megérkezik, azonnal hozzálátnak a délutáni munkához. Hú gondozóivá válnak a rengetek sertésnek; Mozgásukban benne van min­den igyekezetük. Nehogy el­maradjanak egymástól. Asztalos Bálint 18 mázsás búzatermés Mezőgazdasági tapasztalatcsere volt a közelmúltban a nagy kallói kísérleti telepen. A járás mezőgazdasági szakem­berei elismeréssel szemlélték a telep kalászosait: Jeszensz- ki telepvezető közlése szerint 17—18 mázsás termést várnak búzából holdanként. ‘ Foto: Elek Emil Több figyelme! a mátészalkai tavaszi rozsra I960 tavasz. A mátészalkai Egyesült Erő Tsz a gyermek­kor kezdő lépéseit teszi, összeadják a közös alapot és elindulnak az új úton. Len­gyel Imre megjelenik a tsz- irodában és azt kéri, hogy kukorica helyett rozsot ad­hasson, s hozzáteszi; — Fogadják el ezt a ro­zsot, igen jófajta, mindig ta­vasszal szoktam földbe tenni, mégis az őszivel együtt ka­sza alá érik. Nevettek Is akkor ezen. Ta­vaszi rozs? Hát ez meg mi lehet.™ Lőrinczl András főegromő- mus azonban újdonságot* ér­dekességet sejtett. Elvetette Lengyel Imre egymázsa rozs hozományát i íme az eredményi Az első évben amikor az őszi rozs 6,40 mázsát fizetett a tavaszi rozs 10,40 mázsát adott. A második évben (1961) az őszi 6,30 mázsát, a tava­szi 10,4 mázsát termett Ebben az évben elég ké­sőn tudták vetni a hosszú tel miatt s ezért az őszinél egy héttel később érik kasza alá. Virágzás idején a hideg, szeles idő meglehetősen káro­san hatott a tavasa rozsra, mégis az őszi rozs 7 mázsá­jával szemben megadja majd a 9—10 mázsát Ez a rozsfajta azonos vi­szonyok között tehát többéit terem. S talán legnagyobb jelentősége, hogy ezzel a faj­tával pótolni lehet az őszi ve­téseknél előforduló gyakori kieséseket Érdemes lenne országosan is felfigyelni erre a máté­szalkai tavaszi rozsra. Felfi­gyelni és érdemlegesen foSr lalkozai a termesztésével. I i i v. g% Falusi gazdasszony körök A lengyel falvakban műkö­dő különböző szervezetek kö­zül az utóbbi években külö­nösen a mezőgazdasági kö­rök és a falusi gazdasszony körök fejlődnek gyors ütem­ben. Ez év első negyedében a lengyel parasztok 510 új me­zőgazdasági kört alakítottak. A lengyel mezőgazdasági körök száma jelenleg meghaladja a 26 000-et A mezőgazdasági nő dolgozók ugyan ezen idő alatt 6000 falusi gazdasszony kört alakítottak. A mezőgazdasági körök és a falusi gazdasz- szony körök száma jelenleg megközelíti a 963 000-ét, s pillanatnyilag mezőgazdasági körök a lengyel falvak több mint 63 százalékában működ­nek. ónodvári Miklós A SÁRGA DOSSZIÉ vin. A támadó semmi esetre nem azonos az ezredessel. Az magas, barna férfi volt er­re még jól emlékszik, a töb­bire homályosan. Gyötörte a kérdés: kik voltak, hányán voltak tulajdonképpeni s mit akarnak tőle? Akárhogy iparkodott a dol­gok közötti összefüggésekre rájönni, nem sikerült. Láza­san zúgó agyán őrült iramban futkostak az emlékek: még egyszer a láger, odahaza a bör­tön, a börtönbei 1 ismerősök, a jószívű fogházőr, aki egy­szer megkínálta cigarettával... Aztán átugrott néhány esz­tendőt. Elza, Helmut doktor, s a fiatal öngyilkosjelölt ju­tott eszébe. — Ezzel a lánnyal történt valami? Valóban: nem tu­dom, ml lett vele? Az ezredes macskaszeme észrevette ezt a vergődést, s szinte elszórakoztatta. Lassan, aprólékos mozdulatokkal ciga­rettára gyújtott, úgy tűnt, nagy gyönyörűségét leli ben­ne. Kényelmesen hátradőlt karosszékén* s valahányszor szippantott az illatos ciga­rettából, áhítatosan, szabályos karikákban engedte ki a tü­dejét átjáró füstöt. Felállt, végigsétált a szobán, kiné­zett az ablakon. Idegtépő volt ez. Horváth kábán figyelte minden moz­dulatát, s amíg az ezredes az ablaknál állt, megpróbálta szemügyre venni a szobát, amelybe bekísérték. Nem mondhatni, hogy tá­gas, de jól felszerelt iroda: az egyik oldalon hosszú könyv- szekrény. mellette bordó bár­sonyfüggöny takarta a falat Ugyanitt kerekekkel felsze­relt bárszekrény állt, a má­sik sarokban acélszürke, fe­dett páncélkassza. Félénken hordozta körül tekintetét a szobán. ösztönösen valami kínzószerszámot keresett. Vé­gül is az íróasztalon heverő sárga dossziénál állapodott meg. Amikor a szobába lépett, az ezredes a dosszié fölé ha­jolva, az iratokat tanulmá­nyozta. .. A dosszié mellett ezüst cigarettatárca feküdt. Nagyon kívánta a cigarettát Körner még mindig az ab­laknál állt. Az orvos gondo­latai ismét az aktacsomóhoz futottak vissza. Megérezte, hogy valami összefüggés van az ő látogatása és az aszta­lon heverő sárga dosszié tar­talma között.De mi ez az összefüggés? — Vajon mi áll rólam az iratokban? Töprengéséből ae ezredes riasztotta ki. — Gyújtson rá, kérem. Abból a tárcából! Mohón kapott az asztalon heverő ezüst cigarettatárcáért, de ekkor az ezredes anélkül, hogy megfordult volna, rá­kiáltott: — Stop! Az orvos felzaklatott ide­geinek ez már sok volt. Ösz- szerezaent, csaknem leesett a székről, keze lehanyatlott és úgy nézett az ezredesre, mint a csínytevésen rajtakapott gyerek. Körner végre megfordult. A szemébe nézett. — ön tehát orvos? — Igen. — Yes. Az ezredes az íróasztalhoz lépett és fellapozta a dossziét — Született 1919. július 23­án, Budapesten — soroffia, mi­közben fürkésző pillantásokat vetett az orvosra. — Igen. Gépiesen felett minden kér­désre. Eszébe sem jutott, hogy tiltakozzék. Az ezredes új cigarettára gyújtott, tovább tanulmányoz­ta a feljegyzéseket. Horváth elámult. — Kik ezek? Mit tudnák még rólam? A következő pillanatban vá­laszt kapott erre a kérdésre. — Mondja, ml történt Ma­gyarországon azzal a kdslány­nyal? Mintha leforrázták volna. Érezte, hogy a füle tövéig elpirul. Féktelen élniakarás* sál elhatározta, hogy körme szakadtáig tagad. — Nem tudok semmilyen kislányról, azt sem tudom, kiről beszél ön. Körner gúnyosan felneve­tett. — Dehogynem! Sokkal job­ban tudja, mint én. Aki miatt Magyarországon há­romévi börtönt kapott... Meg­halt, ugye? Ez a határozott kijelentés megtántorította. Akarata elle­nére is elszólta magát: — Nem nálam halt meg. Később, a kórházban... — Igen1. Ezt nem tudtam — ismerte ed mosolyogva az ezredes. — De tulajdonkép­pen mindegy, hogy hol halt meg. Ez az ügy különben is lezárult. Már tudniillik I úgy* hogy ön börtönbe kö­rűit, s ott is volt mindaddig, amíg a magyar szabadsághar­cosok kiengedték. Horváth makacsul próbált kikerülni a kelepcéből. Tá^ madni próbált. — Mondja meg kérem, hol vagyok és milyen jogion erő­szakoskodnak velem? Az ézredest azonban nem hozta ki nyugalmából. — Akik ide hozták, nem közöltek önnel? — Leütöttek! — Sajnálom. Néha előfor­dul. .. Ezenkívül nem történt más baja? — Megfosztottak a szabad­ságomtól. .. — Haha! —■ Áz ezredes feltartóztathatatlanul elnevet­te magát — az ön1 szabad­sága. .. Nézze, doktor, ne ját­szón nagy szavakkal, mert úgysem érhet el velük sem­mit. Az ön szabadsága most van a legnagyobb biztonság­ban, s csak addig ér vala­mit, amíg önt ki nem adjuk a magyar kormánynak! Lát­hatja tehát, hpgy komoly do­logról van szó. Jobban jár, ha kérdéseimre őszintén válaszol. Például, mi történt azzal a lánnyal, akit a nlckelsdorfl lágerban meggyógyított és később... hogy is mondjam: megoperált... Azt nem tudja, hogy vele mi történt? — Nem tudom. Az ezredes az asztalra ütött. — Meghalt! Vérmérgezést, kapott és meghalt egy bécsi kórházban... (Folytatjuk.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom