Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

Tíz nap az nki*án metropoliszban Szovjet segítség vizgazdá!kodásunkhoz — German Tyiiowal az Operaházban — Szabolcsi téma a szovjet—magyar vegyesbizottság ülésszakán Tegnap érkezett vissza tíz napos kievi útjáról Jancsó Gyula, a Felső-T uszavi déki Vízügyi Igazgatóság igazgató főmérnöke. Még ki sem pi­hente a fáradalmakat, — hi­szen a hosszú utazás és az Ukrajnában eltöltött napok alaposan igénybevették, — mégis szívesen válaszol az élményeivel kapcsolatos kér­désre. — A Szovjet—Magyar Víz­ügyi Vegyesbizottság XII. ülésszakának: munkájában részt vevő öttagú magyar kül­döttség tagjaként jártam Kievben. Tíz nap rövid ah­hoz, hogy alaposan tájékozód­jon az idegen egy világvá­ros életéről — mégis sok- minden megragadt bennem az út során. — Elsősorban természetesen tárgyalásaink témája volt érdekes, ugyanis megyénkről nagyom sok szó esett. A Ti­sza — Szabolcs-Szatmár fő- folyója — a Szovjetunióból jön, közös határunkat is ké­pezi, ezért annak mind fo­lyamszabályozási, mind árvíz- védelmi- és hasznosítási mun­kái érintik megyénket. Kül­döttségeink tájékoztatták egy­mást az elmúlt évi és az idén tervezett vízépítési munkála­tokról, egyeztettük későbbi céljainkat. Közös ügyünk pél­dául a Csaronda-csatorna mé­lyítése, — amelyen most a KISZ építőtábor lakói is dol­goznak —, csakúgy, mint a Túr töltés emelése. Amikor értékeltük a levonult árvíz tapasztalatait, abban is meg­állapodtunk, hogy tökélete­sítjük az árvízi előrejelzést, még kevesebb lehetőséget ha­gyunk ezután a vízkártételre. Szóba kerültek megyénk öntö­zésfejlesztési tervei. A szov­jet szakemberek örömmel fo­gadták ezzel kapcsolatos nagyarányú elképzeléseinket, s biztosítják hozzá a vízszük­ségletet. Nagy gondot fordí­tott ülésszakunk a folyóvizek tisztaságának megóvására. Kö­zös vegyvizsgálatokat vég­zünk laboratóriumainkban e célból. Az út hivatalos részének tapasztalatai közül a legjelen­tősebb, hogy amíg a múltban főleg a vízkárok elleni véde­kezés volt találkozásainkon a legfőbb tárgyalási alap, most már az öntözés és a vízellá­tás. Ennék eredményeként A nyírbátoriak csatlakoztak A nyírbátori járás terme­lőszövetkezeteiben tájértefcez- leteken vitatták meg a nyír­egyházi járás aratási verseny­felhívását, a mint Balogh Jó­mét, a járási tanács vb elnök- helyettese közölte, elfogadták a nyíregyházi járás által kez­deményezett versenyt kedvezőbb helyzetbe került megyénk vízgazdálkodása, szélesedett a perspektívánk. — Négy évvel ezelőtt vol­tam Kievben, azóta óriási a fejlődés, végképp eltűntek a háború maradványai. Megle­pett a nagyarányú építkezési tempó, amellyel nemcsak új városrész, hanem új város épül. Gombamódra szaporod­nak az új szállodák, nagy idegenforgalomra rendezke­dik be az ukrajnai metro­polis. Mi például az új, tizen- nyolcemeletes Moszkva-szál- lóban kaptunk helyet. — Szovjet vendéglátóink nagyon előzékenyek, kedve­sek voltak hozzánk, s így mint újdonságot igénybe ve­hettük a szárnyashajót, azzal mentünk Kanyevbe, ahol fel­kerestük az ukrán Petőfi: Sevcsenko múzeumát. — Néhány más élmény. A kieviek méltán' büszkék a gyors és kényelmes földalat­tira, amit mi is mindig szí­vesen vettünk igénybe. Ren­geteg a kulturális rendez­vény, jegyet azonban alig le­het rájuk kapni, olyan nagy­arányú az érdeklődés. Két­szer voltunk a híres kievi Operaházban, a Hattyúk ta­vát és a Kék-Duna ballettet láttuk. Nem mindennapi él­ménynek lehettünk itt tanúi. A közönség az egyik páholy­ban felfedezte German Tyi- tovot, a világ második űrha­jósát. Tyitov népszerűsége olyan nagy, —- elsősorban a nők körében — hogy a kéz­szorítások és az autogram- mok miatt nagyon hosszúra nyűit az első és a második rész közötti szünet — A szovjet emberek lel­kesek, bizakodóak. A munka, az építés lázában élnek, cso­dálatos tettekre képesek! i. (kj) Sóstói didergők Mázsás súly tartja vissza a hőmérő higanyszálát. Nehe­zen akar emelkedni. Talán, mert a meteorológia jelezte, hogy útban a kánikula­Kérem a jelszót! A narancssárga, modem öl­tözőben nem kellett tolonga­ni. A szekrények nyitogatója nagy nyugalommal invitálta helyükre a fürdő-vendégeket. — A jelszót azért ne tesse­nek elfelejteni ráírni a ci­pőtalpára! — intette a vet- kőzőket. Aki először járt az új öltözőben nem tudta mi­re vélni a figyelmeztetést. — Kérem majd a jelszót, úgy nyitom Id a szekrényt... — magyarázta tovább a szek­rényes. — Bizony Pesten előfordult, hogy néhány hu­ligán megfigyelte másvalaki­nek a szekrényszámát, s míg a vendég fürdött, bejött, be­mondta a számot, felöltözött a más ruhájába és elment. Ezért kell kérem ráírni vala­mit a cipőtalpára... Borgőzös mikrofon Miközben a vendég a szek­rény számát és a jelszót igyekszik megjegyezni elér­kezik a szabadbalépés pilla­nata. Előbb kisújját dugja ki a védett öltöző ajtaján. Majd felcsillan a szeme: meg kén inni egy kis melegítőt. — Sajnos nem, nincs. Szil­va? Barack? Nem szabad! Esetleg kevert! Nemsokára borgőzös hang vonja magára a figyelmet. Egyenesen a stúdió szobájá­ból jön: — Eztet... a dalt... sok-sok, nagyon sok szere-tettel küld­jük... Hukk... a kedves ki­szolgáló kar-kartársnőnek... Hukk. „Járom az utat, a macska- köves utat...” , . Helsinki, a „fehér váK»”» a kikötőbe érkeaő hajéról nézve. Pár pere múlva az előbbi hang megdönti az eddig fenn­álló rekordokat, mikrofonon keresztül rendeli meg a kö­vetkezőt: — Kartársnő! Kérünk a stud-studióba hozni három Laci, Laci pecsenyét. Kö­szönöm szépen! Talány: hol rúgott be az it­tas vendég? Jeges a sor! Fenn hideg, lenn meleg a víz, az elszánt fürdőzők ki­tartanak. Sőt egyikűk-mási- kuk nem röstell kilépni a meleg víztakaró alól. Frissen csapol a sátorbeli büfés. És hitelben is. mivelhogy nincs pénz mindig a vendégnél. Ilyen kis forgalomnál ez is megengedhető. A sör jéghi­deg. Ez is megengedhető len­ne a nagy forgalomnál és a nagy melegben..; A fehérkabátos medenee- vieyázók lépésre sem tágíta­nak. Vigyáznak, hogv a har­minc-negyven vendég jól érezze magát. Labda, vagy ilyesmi nem kerülhet a víz­be. De kánikula és tumultus idején sem ártana ez a nagy figyelmesség. Késő délutánra elromgyo- lódnak a felhők, a nap is kisüt. A didergők önelégül­ten néznek szét: érdemes volt kijönni-: Pg­Közismert, hogy a Tisza- vasvári Alkaloida Gyárat a mákban található hatóanya­gok kinyerése és feldolgozá­sa tette világhírűvé. A gyógy­szergyárakban' feldolgozott termelvényeik beteg emberek százezreit, millióit adták vissza az életnek. Ezek az eredmények min­denki által ismertek. Dr. Sza­bó Vincze főmérnökkel és Tóth Gyula mezőgazdasági mérnökkel olyan dolgokról beszélgetünk, amelyek koráb­ban nem Voltak az Alkaloi­da „profiljában”, s jelentősé­gük már most, perspektívá­jában is vetekszik eddigi te­vékenységükkel. Csak azzal a különbséggel, hogy nem az embergyógyászat, hanem a mezőgazdasági fejlődés érde­kében fejtik ki ezt a mun­kájukat. Hogy miért teszik ezt? — Falun élünk, a fejlődő mező- gazdaság kellős közepén. Lát­juk a problémákat. Rájöttünk, hogy egy kicsikét át kell ké­peznünk magunkat mezőgaz­dásszá — ez a főmérnök vé­leménye.— A mezőgazdászok­nak pedig mindinkább ké­mikusokká szükséges válniok — hangsúlyozza Tóth Gyula. Ezek a kijelentések érzé­keltetik azt a szoros kapcso­latot is, amely az üzemen be­lül a vegyészeti munka és a termelési kísérletek között ki­alakult. De különösen kifeje­zik azt a közös törekvésüket, amelyet a mezőgazdaság fej­lődése iránt megnyilvánuló érdeklődés hat át. Dz arany érté’<é*ieí< negyvenszerese A laikus ugyancsak kelle­metlen helyzetbe kerül — így az újságíró is, — ami­kor a szinte ismeretlen szak­mai kifejezések özönével itt találkozik. Először egy olyan tevékenységről beszélgetünk, amely bár az embergyógyá­szat körébe tartozik, az alap­ja mégis a mezőgazdasági termelés. A szolánum laciniátum (el­kerülhetetlen néhány idegen kifejezés használata), egy eb- szőlőféleség, nagyon1 érdekes növény. A termelési csoport feladata, hogy ennek a nö­vénynek megtalálják az ol­csó, nagyüzemi termesztési módját. A kísérletek, ame­lyeket a Munka Tsz területén végeznek, előrehaladottak és igen kedvezőek. E növény szolaszolin nevű hatóanyaga igen értékes, amelyből nagyon fontos mel­lékvese, vérnyomásszabályozó, gyulladásgátló és nemi hor­mon készítményeket állítanak elő. Hogy mekkora ennek a jelentősége, arra példa lehet, hogy az egy holdon termelt növényből nyert egyik fő végtermék népgazdasági érté­ke eléri a hétszázezer—egy­millió forintot. Ez a predni- szolon negyvenszer értékesebb az aranynál. Ennek a burgonyafélékhez tartozó növénynek a termesz­tése nagy figyelmet érdemel a megyei vezetők részéről is. Népgazdasági hasznán túlme­nően igen komoly jövedel­met biztosít a termelőszövet­kezeteknek. Ezek a készítmények ex­port szempontjából sokkal értékesebbek, mint az anti­biotikumok. Hogv a termés menKélszerezödiön Parkokban gyakori a fé­nyeszöld levelű japánakác. Az emberek közömbösen járnak el alattuk, spi, ősszel még bosszankodnak is, amikor a lehullott termésük csuszam- lóssá teszi a járdát. Ez a fa kincs a vegyészek számára. Van egy hatóanya­ga, amelyet rutinnak nevez­nek, s ebből olyan vegyületet állítottak elő, amelynek ha­tására a magtermés hozama többszörösére növekedhet. Ez a hatóanyag minden növény­ben megvan, és a virágzás idején érvényesül, amikor a termés kialakulására van ha­tással. A japánakácban olyan mennyiségben fordul elő, hogy segítségével nagyüzemi mére­tekben képesek a termésered­ményeket fokozni. A kísérletek kedvező ered­ményeket hoztak bab, borsó, kukorica kezelésénél. Emellett a rutinnak egyes származékai az állattenyész­tésben és az élelmiszeripar­ban is fontosak. Az élelmi­szerek oxidálódását, romlását gátolja, az állati észtésbeni szívkoszorú értágító, bélgyul- ladásgátló hatású. Előállítása olcsó. — Tessék mutatni egy olyan sertéste­nyésztő tsz-t, ahol állatorvosi szakfelügyelet mellett ezt al­kalmaznák, akár száz kilo­grammot is rendelkezésükre bocsátunk ingyen — mondja az ügyért való buzgóságában dr. Szabó Vince. Kísérleteik ezzel a flavo- noid anyaggal 10—20 százalé­kos eredményt hoztak a csi­benevelésnél, Szerepe, hogy a baromfitápban lévő vitami­nok bomlását megakadályoz­za. Elsősorban az A- és E- vitaminét, amelyeknek hiánya súlyos betegségeket okoz. Dz apró lényeit milliárdiaivaS összefogva Az egész világon nagy gond az állati fehérjék hiánya. Ez a hiány viszonylag relatív, mert a nehézséget az fokoz­za, hogy a növényekben lévő — az állati fehérjének nem megfelelő összetételű aminó- savakat az állatok nem tud­ják felhasználni. Ennek oka nem más, mint az egyes fe­hérjealkotó anyagok hiánya. Az árpa fehérjéjének például csak 68 százalékát tudja hasz­nosítani az állat. A többi kár­ba vész! Az Alkaloidában ennek a kiküszöbölése érdekében kez­dik meg az idén a hiányzó aminósiavak mesterséges elő­állítását. Ezeket a fehérjeal­kotókat — az élet hordozóit — a gyárban előreláthatóan nem tisztán vegyészeti, ha­nem élettani úton akarják előállítani. Ehhez igénybe ve­szik a mikroorganizmusok — gombák, baktériumok — mil- liárdjait Hogy mekkora a törekvés az Alkaloidában a mezőgaz­daság megsegítésére, azt hűen mutatja az a tény, hogy az üzem fejlesztési tervének fe­le erre a fontos területre irá­nyul. Samu András Szabolcsi úttörők a „csillebérci aranyérmesek“ között Véget ért a Béke és Barátság Úttörő Művészeti Szemle Az elmúlt év őszén hirdet­te meg a Béke és Barátság Kulturális Szemlét a Magyar Úttörők Szövetségének Or­Site a táh&eban A Ikonyati szél csattogtat­ja a karcsú árbócrúd tetején a zászlót. A fák alatt indám nótaszó csendül. Úttö­rők játékától hangos a sát­rak közötti tér, amikor a vá- sárosnaményi őrsvezetőké pző tanfolyamot meglátogatjuk. Gál Veronika, a jándi úttö­rőcsapat vezetője, mint tá- borvezető-helyettes kalauzol. Július másodikén kezdték meg a táborozást hetven fővel. A tíznapos ittlét célja, hogy az egyes csapatok számára őrsvezetőket képezzenek, s a táborozás „tudományában” bővebb ismereteket szerezze­nek a részt vevők. Egy-két kivételtől eltekintve, a járás valamennyi községe képvisel­teti magát három-négy rész­vevővel. Élesen harson a sípszó. — Gyülekező! Félbeszakad a játék. Villámgyors — ra­jok szerinti — sorakozó kö­vetkezik. — Vacsorához felkészülni! Percek alatt előkerülnek a tányérok, evőeszközök. Ah­hoz képest, hogy ez ma az ötödik étkezés, egyáltalán nem mutatkoznak az étvágy­talanság tünetei. Gyurka bácsi, Fazekas György nevelő a „géhás" mo­solyogva jegyzi meg: — Étvágy az van! Senkit nem kell erővel asztalhoz in­vitálni. Egyik-másik gyere­ket Pedig szabályosan le kell „tiltani” olykor, nem ismer­vén és érezvén az elfogyaszt­ható ételmennyiség felső ha­tárát. Asztalbontás. Az e feladat­ra éppen sorosak, összesze­dik a mosatlan edényeket. Szabadfoglalkozás. Fél karéjt képeznek kö­zénk a pajtások. Beszélge­tünk erről-arról; a nap ese­ményeiről, a nevezetesebb is­kolai élményekről és még számtalan más témáról. ZoR, a mókamester, óvato­san sompolyog a közelünkbe. Fél füllel hallgatózik csak —, valami ravaszságon töri me­gint a fejét. Ám nem olyan fiú ő, hogy sokáig várasson magára. Eltűnik. Nem telik bele egy fél miatyánknyi, jön vissza hatalmasan felfújt képpel. Sejtjük, mi következik... A pajtások már ugranak is szét, mert a következő pillanatban Zoli óriási gejzírt enged ki, felduzzasztott képéből, gon­dolvánc szedje a lábát, aki nem óhajt zuhanyt venni. Sa­nyi bizony nem volt eléggé szemfüles, őrá jutott az ál­dásból. Van nevetés, harsány hahota. A tér közepén évszázados tölgy alatt áll a „parancsno­ki ” sátor. Két oldalt katonás sorokban húzódnak a rajok lakósátrai. Rend, tisztaság mindenütt. A pokrócok, lepedők szépen lesimítva, a szabad tér tisz­tára söpörve. A bejárattól jobbra egy közönséges iskola­pad áll. Vajon miképpen ke­rült az ide? Nagyon prakti­kus feladatot tölt be itt is: a reggeli toaletthez szükséges felszerelési tárgyakat: szap­pant, fogkefét, fogkrémet rejti magában — példás rendben! T? gészen besötétedett. Az ügyeletes már ugrik. A zöld lombok közé rejtett égők kigyulladnak. Fuvallat borzongat. ösz- szébb húzzuk lenge ballon­jainkat. Takarodó! Elvonul­nak a rajok sátraikba. Las­san elcsitul a zaj. Alszik a tábor. Az őr strázsál a kapunál, s amint kilépünk, szorosabb­ra vonja magán csuklyás kö­penyét. Kovára Gábor szágos Elnöksége. A Járási, városi és a megyei döntők legjobbjai — országosan mintegy nyolcszáz gyerek — gyűltek össze a csillebérci nagy táborban az ország leg­jobbjainak vetélkedésére. Kö­zülük csaknem százan része­sültek a legnagyobb kitünte­tésben: egyénenként arany érmet, csoportonként arany plakettet kaptak. Vasárnap délután 3 órakor Nádor György, arz Üttörőszövetség Országos Elnökségének tagja adta át a kitüntetéseket, majd délután 4 órakor a szü­lők, az orosz, bolgár, len­gyel, belga, cseh, román és finn úttörők előtt mutatták be műsorukat az arany-díjas pajtások. A Béke és Barátság Úttö­rő Művészeti Szemle arany­érmesei között négy szabolcsi úttörő is van. A mesemon­dók aranyérmese Csák Meny­hért dombrádi úttörő, zongo- raszámban Pató László tisza- vasvárl, fúvós hangszerben Stanhoczki László és Ugyan István nyíregyházi pajtások kaptak aranyérmet. Arany plakettet nyert cso­port a Tiszadob—Reje tanyai citeranégyes és a mátészalkai úttörő táncegyüttes. A díjnyertes pajtások mű­sora a DÍVSZ Himnuszával zárult. A különböző országok pajtásai sok nyelven, de egy szívvel énekelték a világ if­júságának indulóját. EEcgy holdról egymillió forint haszon Az ALKALOIDA a mezőgazdaság szolgálatában 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom