Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

/í ISZ-szer vezetek az új kenyérért, gazdagabb szövetkezetekért A e idei nyárom sem ke­vesebb a munka a me­gye szántóföldjein, mint bár­mi kor az elmúlt esztendőben. Nézelődni, határjárásra in­dulni most nincs sok idő. A gabonatáblák szélén megáll­ni, vagy beljebb lábalni a kalászt ringató életbe még­sem lehet bizakodás, több ter­mést Ígérő vágyakozás nél­kül. Hogy mennyi lesz, még nem tudható teljes bizony­sággal. Ahol már mindent megka­pott a föld — a több termés elérésére — még ott is hátra van a munka java, a nö­vényápolás, az aratás, és előbbre is nézve a betakarí­tás. Mert ha csak a kalászos várná a gépeket, a kaszát, a sarlót, akkor még csak meg­járná. De ott van a kukori­ca, burgonya stb... kapálása, a kertészetekben a sokféle vetemény, mely mind-mind munkáskézre vár. A KIS Z-szerveaetek első, és talán a legfontosabb fel­adata élsősegfteni a fiata­lok faluban maradását, biz­tosítani, hogy a fiatal megta­lálja helyét, számítását a fa­luban, a saját termelőszövet­kezetében. Nem másról van itt szó, mint arról, hogy most, amikor kasza alá érik az ár­pa, a búza, a rozs, legyen elég fiatal a kaszára, a kéve­hányásra, és a cséplőgépek melletti asztagokra. Legyen elég fiatal munkáskéz arra, hogy ne maradjon kapálat- lan egyetlenegy négyszögöl kukoricaföld sem. Azoknak a fiataloknak, akiknek eddig is a napról- napra adódó munka paran­csolt, legyen erejük arra is, hogy munkára hívják fiatal társaikat. Termelőszövetkeze­teink többségében rendben, időben haladnak a munkák. Helyeként azonban kevés a munkáskéz, s főleg kevés az ereje teljében lévő fiatal. A falusi KlSZ-szervezetek- nek — főleg Tsz KlSS-szer- veezteinknek — elsőrendű kötelessége, hogy segítségére legyen a termelőszövetkeze­tek vezetőségének, tagságá­nak abban, hogy minden munkát időben el tudjanak végezni. Fiataljaink — ha kell — dolgozzanak az ün­nepnapokon is. A KlSZ-szer- vezetek a termelőszövetkeze­tek vezetőségével együttmű­ködve igyekezzenek elérni, hogy minden munkaképes fiatal részt vegyen a közös munkában. A KlSZ-szerve- zetek feladata, ellenőrizni, és segíteni az ifjúsági brigádot, munkacsapatot, általában a fiatalok munkáját. Ebben az időszakban a KISZ-szerveze­tek erejét az mutatja, hogy mit tudnak tenni saját ter­melőszövetkezetükben a szük­séges munkaerő biztosításá­ért, a fiatal családtagoknak a közös munkába való bevo­násáért. IT gyszerü, és mégis na­gyon fontos feladatai vannak a falusi KlSZ-szer- vereteknek. El kell émiök, hogy késedelem és szem­veszteség nélkül kerüljön a gépbe minden kereszt, gabo­na Ne verje fel a gaz a ré­patáblákat, ne vesszen kár­ba a megtermett, a lekaszált petrencékbe rakott rétisaéna, lucerna. De minden esetben legyen figyelmük arra, hogy miben segíthetnek legtöbbet ebben az időszakban. Havacs József. Diák eladók az Állami Áruházban Hammel József felv. Beszélgetés tárgya: a lakóház Először harcoló tisztként, most tanárként — Másodszor jár Magyarországon Ivan Pavlovics Szvjatogor Á nyíregyházi Kossuth gimnázium elhagyott folyo­sóit és termeit felnőtt tanu­lók — általános iskolgi orosz szakos tanárok — népesítet­ték be a héten. Két hétig 39 borsodi és 30 szabolcsi tanár bővíti itt orosz nyelvi isme­reteit. Az egyik teremben Ivan Pavlovics Szvjatogor vezeté­sével egészen kötetlennek tűnő módon társalognak. Ter­mészetesen oroszul. Öra után előbb szabadko­zik, hogy a hallgatók bőveb­ben tudnak beszélni a tanfo­lyamról, de aztán szívesen beszél, magáról is. A kalugai pedagógiai főiskolán tanít nyelvészetet. Ismeri a cseh, a lengyel, a német nyelvet, ta­nulmányozza a bolgár iro­dalmat, újabban kínai nyel­vet is tanul. Egyébként nem először járt már Magyarországon. Csak az az első egészen más volt... Mint a szovjet hadsereg tiszt­je ismerte meg Debrecent* Szegedet, Budapestet, Székes­fehérvárt, Pápát, „i tak dal- se”, fejezi be a felsorolást. Bent a városokban azonban nem járt, éppen csak átvo­nultak, mentek tovább. — Németország felé. Az Álba Regia című filmünket is lát­ta, de ő akkor is kint volt a Velencei tó környékén, ami­kor a filmnek a története va­lóságban játszódott. „Nem tudom“-ból barátság Most már természetesen minden más. Akkor nem szerzett közelebbi ismerőst, most már meg is hívta ma­gához egy pesti család. FJég érdekes módon ismerkedtek meg. Egy pesti utcán járt, amikor hirtelen megállt mel­lette egy személygépkocsi és a vezetője érdeklődni kezdett tőle — valószínűleg valame­lyik utca felől — de g csak annyit tudott válaszolni, hogy „nem tudom”. — De azóta már sokat tanult magyarul is — szól közbe Szepesi Lász- lóné a diósgyőri XXII. szá­mú általános iskola tanára és a professzor már szedi is elő a bizonyítékokat, felírt szavakat, a tud és kér ige ra­gozást mutatja. Nagyon ud­varias, kedves ember, mond­ják. „Még csak véletlenül sem mosolyogná el magát so­ha, amikor valamit nem egé­szen úgy mondunk, ahogyar kellene”. A professzor pedig tanítvá­nyait dicséri: — Milyen a kiejtésük? — Nagyon jól fejezik íd magukat, jó a beszédkészsé­gük. Meggyőződésem, hogy valamennyien jó pedagógu­sok. Órájára néz, indulnia kell a következő órára. Búcsúzá­sul mondja: „Igyekeznünk kell vissza, mert még eléggé hiányosan vannak a szobáink bebútorozva” (ugyanis a la­kóház volt az előadás és be­szélgetés tárgya). GB. A megyei tanácson hallot­tam: Nyírmadán jubilál az orvos. Gondoltam egyszerű éiet. Harminc év a homokon. Fehér falak, röntgen, mű­szerszekrény, vizsgálóasztal, fogászati berendezés, két szék. Minden fehér. A szikár orvos haja is Cé­lig, csak az arca napszítta barna. — Biztos nem voft köny- nyű. Falun és ugyanitt har­minc évig. — Nem is volt túlságosan nehéz. Pedig elhiheti, hogy más volt 1932-ben... Mosolyog és már nem ér­zem ideglennek. Mondja, hogy apja, a kilencgyerekes nagydobosi néptanító hogy engedte útnak 1923-ban. — Itt van fiam tízezer ko­rona, eredj vele Debrecenbe és élj belőle egy évig! Megvette a könyveket, két­ezer maradt. Dolgozott, ta­nított, s hozzájutott egy sze­gényes ösztöndíjhoz. Az egyetem utáni munkahely a nyíregyházi kórház. Munka csak a kosztért, meg egy szűk lyukért, amibe alig fér­tek ketten. Pedig a társa is sovány volt. — Fizetett állást csak négy év után kaptam. Addig né­hány fehérneműt, meg amit löktek. Jó volna, ha hallanák a fiatal orvosok... — Mire végigjártam az osztályokat, egyedül lakhat­tam a „lyukban”. Alorvos­nak neveztek ki. És a kine­vezési papírhoz a sebészeten egyedül kaptam kilencven beteget A lánya most végzett egy éve. Orvos a debreceni vér­ellátó központban. Jó a mun­kája, szép a fizetése. — Kétszer végeztem el én is az egyetemet, másodszor a lányommal. Sokat tanul­tunk együtt itthon. — Melyik volt a jobb is­kola? — Nagyon nehéz lenne megmondani. Kopott szakadozott fekete fedelű könyvre mutat A la­pok szélei sárgák, ötvenkét éve kezdte írni az akkori körorvos, Lengyel doktor. — Régi emlék. Már nem kellene vezetni, de én... én nem bírom abbahagyni. Ez az életem... Gyorsan megkeresi: 1932. Első éve a faluban. Ebben az évben hetvenöt ember halt meg Nyírmadán. És szinte minden második csecsemő. Sok a mbhkában az évek száma alatt a „kettő, három, négy”. A halál oka: cserve vész születés, tüdőgyul­ladás, tbc, malária, tífusz és nem ritkán — vérbaj. Dr. Pávay György szerepe volt lapozgatni ebben az ir­tóztak) jegyzőkönyvben. — Megkaptam a falu felét, a cselédséget, a cigányságot, ahol dolgozhattam. Akkoriban száz kilométe­ren belül csak Nyíregyházán és Balkányban volt egész­ségház. A fiatal orvos meg­kezdte az akciót, járuljon hozzá a község a helyi zöld- kereszt felállításához. Két évig ment a gyűjtés. A fillé­rekből házat bérelt, beren­dezést vett és harminchat­ban már lehetett toborozni a vizsgálatra az embereket. Senki se akart először men­ni. „Minek az... engem néz­zen a fiatal orvos”? Ez is milyen régen volt. Egy gyerekmérleg, aztán késő éjszakáig nyúló tanács­adás. Se pénz, se orvosság, se mentő. Műtét a tanyákon mécsvilág mellett, egyszerű műszerekkel. Az asztalán megpillantok egy gyógyszeresdobozt. Ész­reveszi. — Na látja, itt van ez te. Penicillin. Fiatal kollegám a cselédség helyett már ezt ta­lálta itt. Megkérem, nézzük meg új­ra a jegyzőkönyvet Az 1959-ben elhunytak szá­ma 39, egy év múlva, 25, ta­valy 25. Köztük három cse­csemő. A község lakossága 1932-től kétszeresére nőtt. És Nyírmadán nyolcszáz a ci­gány. Egy és tíz év között nem halt meg gyermek — harminc év alatt sem. Az életkor kitolódott hatvan, hetven évre. — Nem lenne kényelmesebb városban? 58 esztendőt már legyűr az idő... — Hívtak, nem te egyszer. A feleségem szeretné. Nyu- godtabban élhetnénk, talán többször mehetnénk színház­ba, moziba. De ittmaradunk. Most möljek el, amikor ke­vesebb lett a dolgom? Mi­kor úgy megy minden — ahogy szokták mondani, — mint a karikacsapás? Szülési problémánk már nincs. Olyan nagy dolog, amit az orvosnak egyedül kell megoldani, alig akad. Az ember beküldi a beteget az intézetbe, ő meg­érti, s van is hova mennie. ál Az arca, fiatalos moadtóa- tai, játékosan fürkésző, tiszta tekintete egy prBanatra La­dányi Ferenc, a művész vo­násait keltik bennem. Kedves asszonya máinál hoz be, szörpöt csinál, aBtán két kávét. Délután három óra, az egészségházban kezdődik a rendelés. — Az egészségházat —«zó! a doktor úr az utcán — olyanná kell tenni, hogy a szülő tisztán, szépen lépjen be. Meg az egész falat. Mi­kor idejöttem Vaja, Rofeod orvosa is voltam. Vajén csú­nya cigánytelep volt. Ma tisztességes foglalkozások, szép lakásaik varrnak. Nagyon igaza van, egyszer el kell kezdeni. Az egészségházban nyolc asszony vár, valóban ragyog minden. A doktor hozzámhajoh — öt éve még ötvenen jöttek egyszerre tanácsadásra, vizs­gálatra. Most beosztottuk Tervszerűen, komolyabban foglalkozhatunk így egy-egy beteggel. Három kislányt hoznak a szülök. Megfázás, oltás utáni láz, 'gyomorrontás. Pávay ját­szik velük, miközben vizsgál. — Nézze meg ezeket a gyerekeket, néztek így ki a földbirtokosoké? Hófehér és rózsaszín alsó­neműk, lakkcipő, fehérítés piros szandál. Vajon hogy nézhettek ki a szüleik har­minc esztendeje? — Jó lenne most néhánv fénykép arról, ami volt. Csakhogy ez akkoriban nem volt fotótéma. Kívül a rendelőn gömfeakác- sor díszíti a falut. Beton­járdát építenek több, mint egy kilométeren. Űj, egész­séges vizű fúrottkutak, egye­nes, pormentes utcák, tiszte hajlékok, ápolt kertek. Az orvosi munka tűkre, bi­zonyítványa egvtől-egyig. FeiäH, az ablakhoz lép, ki­néz. — Most éttermet akarunk a füstös kocsma helyett, tel­ket, lakást adunk a cigányok­nak. A legkevesebb lehet, mun­kájában felírni a receptet, vizsgálatokkal letudni a „hi­vatalos időt”. — Aki csak ez* esámáJja. nem lehet orvos, nem lehet FALUSI orvos. Ez a tanulság^ sünit három évtized távlatából átnyújt. Kopka János AZi UNIVERZÁLIS ERBER — Szatirikus monológ — Nyíregyháza, Benczúr tér.---r f>R\ _ Halló, itt az Egyesült kocsiszámra? Hát csak hozo­Bekanyalgyüjtő Vállalat jó- gassák is. Tudja, az igazat rási központja. Igen. Breke bevallva, nem is olyan nagy Elemér igazgató beszél. Ma- baj, ha túlszaladjuk egy ki- ga az, Sumák kartárs? Mit csit. A központ örül neki. óhajt? MiéH hívott fel? Jelentem is mindjárt. Meny- Mondja gyorsan, nem érünk nyíre állunk? Százhúsz? No rá a fecsegésre. Mi van a ez derék... Kitüntetést? Át­térővel? Hogy túlteljesítették? ra ne számítsanak, egyelőre._ Maga szerencsétlen, hát nem Mit, hogy én érdemiek ki- megmondtam, hogy a tervet tüntetést? Hehehe... Na ne nem szabad túlteljesíteni, izéljen, habár sose lehet tnd- csak éppen hogy meglegyen ni, ha ilyen jól állunk a terv- a 100 százalék! Nem érti? vél. No, a viszonthallásra, _ Mit mond, hogy nincs to- — Halló, Mancika, kapcsol­vább? Decemberben nem le- ja a járási pártbizottságot és hét békanyálat gyűjteni? Biz- hívja meg a megyei közpon- za csak rám, ha én azt mon- tunkat is. dóm: lesz tervteljesítés, ar- — Halló, Kohári elvtárs? ra mérget vehet. Majd tar- itt Breke Elemér beszél. Nagy talékolunk, érti? Mit gondol, újság van, kedves titkár elv­miért rendeltem azt a négy- társ, ne haragudjon, hogy za- venezer uborkásüveget? varom, de úgy gondoltam a — Na, végre! Szörnyű ne- nemzetgazdasági szempontok héz feje van. Még szeren- is azt teszik szükségessé, hogy cse, hogy az igazgatójuk ma- mielőbb közöljem miszerint... guk helyett is gondolkozik... Hogyne kérem, csak a lénye­— Halló, beszélünk kérem! get, elvégre az idő pénz... — Mit mond, hogy bevált a Szóval a tervünk túlteljesíté- körlevél, amit fogalmaztam? sét vagyok bátor bejelenteni, Na látja! Folyton, sírtak, hogy (nyomatékkai) százhúsz száza- igy, meg úgy nem halad a lékot értünk el kemény és békanyál-begyűjtés, erre Bre- megfeszített munka árán... ke Elemér kiad egy körle- — Hogyan? Hoogyne, ter­velet és... mészetesen, tanulmányoztuk, — Hehehe, csak ne dicsér- sőt elemeztük, titkár elvtárs. jen a szemembe Sumák kar- .4 munkastílusról szóló részt társ, tudja, hogy nem szere- is (kicsit lehangoltabban) tem az ilyesmit. egem, arról is volt szó. — Hordták n békanyálat — Art tetszik mondani. hogy akadnak ilyenek helyi viszonylatban is? Lehetséges kérem, én ugyebár csak egy­szerű kis vállalatvezető va­gyok, nem tudhatom, de ná­lunk az ilyesmi az ki van zárva, nálunk a bírálat... — Egén, majd legköze­lebb. .. Szabadság, tisztele­tem. — Halló, Mancika, miért nem hozza már a megyét?... — Halló, megyei központ? (mézédesre változott hangon). Keszeg kartárs? Mennyire örülök! Itt Breke a járástól, örömhírem van Keszeg kar- társ, a tervteljesitésröl. Mond­hatom?... — Hogy-hogy felesleges? Nem értem. Teljesen felesle­ges?... — Mit mond, megszűnik a vállalat? Nem, ez teljesen le­hetetlen. A vállalat, ez a nagyszerű jövőjű vállalat megszűnik, te jóisten! De miért, könyörgök, miért? (sí­ró hangon). Amikor már olyan szép kilátásaink voltak, olyan szép perspektíva előtt álltunk. Fellendülőben volt a békanyáltermelés és begyűj­tés, 120 százalékra teljesítet­tük a tervet kérem! És mi lesz a szakemberekkel? — Hogy nekem milyen szakképzettségem van? Krumplivirág üzletem volt a Nefelejcs utcában Hát nem kár szélnek ereszteni égért kiváló kádereket? És mit csi­náljunk a sok drága békanyál­lal? Eresszűk le a Tiszán? Borzalmas kérem. Én ebbe nem nyugszom bele, tudja ezt a Tervhivatal elnöke, tudja ezt a miniszter?... — Halló, Manci kisasz- szony, Mancika kérem, hoz­zon egy pohár vizet, nagyon kiszáradt a torkom. A Man­cika már elment? Dehát ki beszél ott? Maga az Berta bácsi, még mindig odakint vár? No mondja csak öreg fiú, hogy mit akar?... — Ki szeretne lépni a vál­lalattól. .. Persze a haltenyé­szet az jobban ízlik magának, meg ott nagyobb a jövede­lem is, mi, he? Nagy hun­cut maga. Izé a haltenyészet Mondja csak tatám, akarom mondani Berta bácsi egy jó szakembert, egy olyan igazi príma, univerzális szakem­bert, aki mindenhez ért, nem vennének még fel oda?... — Vesznek fel? Nagyszerű! Van egy közeli ismerősöm, aki elmenne. Príma ember, egy zseni, az isten is tűze­tésre teremtette... — Vagy úgy, szóval halör­nek. Hát izé, várjon csak... Szóval elmenne. Mi mindent megtanul az ember, ha so­káig él. Egy ilyen univerzá­lis ember. F. Tóth Pá* 1962. jólios < A nyírmadai orvos tanulsága 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom