Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-07 / 157. szám

í álaaxtói között Ql képviselő Aratási bemutató — Telekvásárló cigányok Jegyzetek egy járási népfront titkár jelentéséről Vass József, a mátészalkai Járási népfront titkár jelen­tését készíti a második ne­gyedévről. És érdekes, mi mindenre kiterjed ez a jelen­tés: íme, három kép a sok közül. Nincs messze a parlament A felszabadulás előtt egy időben Péchy László föld­birtokos, híres népnyúzó és kormányfőtanácsos volt a má­tészalkai járás országgyűlési képviselője. Lehetett. A „vá­lasztók” csák annyit tudtak róla, és epés gúnnyal beszél­ték, hogy egyik alkalommal azt mondta a parlamentben: ki kell nyitni az ablakokat, mert meleg van. Se többet, se kevesebbet nem tudtak követni ténykedéséről. Most viszont szó szerint ezt jelenti a népfront titkára: „Győré József elvtárs, megyénk or­szággyűlési képviselője a második negyedévben hat esetben találkozott választói­val járásunkban. Legutóbb Mátészalkán tartott fogadó­órát és szívélyesen elbeszél­getett az Egyesült Erő Ter­melőszövetkezet tagjaival, ve­zetőivel. Községi könyvtárak Még csak néhány napja ad­tunk hírt arról, hogy a ter­melőszövetkezetek ezentúl rendeletileg meghatározott formában, írásbeli megálla­podás alapján támogatják kulturális alapjukból a helyi könyvtárakat és máris érkez­nek hírek a téesz-ekből. Különösen jól halad a meg­állapodások kötése a nyíregy­házi járásban. A felajánlott összeg alapján a vencsellői Szabadság Tsz vezet: hatezer forintot ad könyvvásárlásra, négyet a községi könyvtár fejlesztésére, kettőt a saját kéznkönyvtárnak bővítésére. A felajánlott összegből még ebben a hónapban megvásá­rolják az új könyveket. A járás tóeszei között a kö­vetkező a további sorrend egyelőre: vasmegyeri Micsu­rin, demecseri Ezüstkalász, nagyhalászi Petőfi és kékí Búzakalász, 5, 3,500, 3 és 2,500 forinttal. Aratnak Szatmárban Hammel József felvétele. Közel került a parlament a néphez és közvetlen része­se az országos dolgoknak. Tudományosan aratni Fejlődés mindenütt, min­denben. Mennyi mindenféle bemutató, látogatás, tapasz­talatcsere van napjainkban! Az új tolja, űzi a régit, az elavultat. Újabban aratási bemutatóra is sor kerül Má­tészalkán. Július 13-án ösz- szegyűlnek a járási székhe­lyen a tsz-elnökök, agronó- musok, brigádvezetők, hogy megszemléljék és hazavigyék magukban az aratás új mód­szerét. A mindjobban szaporodó gépek hada eszköz arra, hogy a valamikori legnehezebb mezei munka valóságos tu­dományág legyen a maga nemében. A népfront pedig ebben is megtalálja a maga feladatát: egyik szervezője a mátészalkai aratási ^muta­tónak, a tudományos aratás terjesztésének. Jobb lesz a tágas udvaron.. A cigányok... Sok gondot, fejtörést okoznak még min­dig. Rendszerint egymás he- gyine-hátára rakják kicsi egészségtelen fészkeiket. A községek vezetőinek és külö­nösen az orvosoknak emész­tik idejüket, türelmüket; a gyermekek maszatosan ját­szadoznak. s lehetőleg mesz- sze elkerülik az iskolát. A szülők ezer kifogást találnak. Hogyha rendes udvaron, nem egy csomóban élhetnének... — ez is. gyakran közte van kifogásaiknak. És nézzük a járási népfront titkár jelen­tését: Mérken a népfront­bizottság javasolta a tanács­nak, hogy tegvék lehetővé a cigányok rendes házhelyhez juttatását. A tanács elfogad­ta a javaslatot. És mi tör­tént? Már öt cigánycsalád vásárolt az újonnan kialakí­tott házhelyekből. Jobb lesz a tágas udvaron, mert em­berségesebben élhetnek — azt mondják. A lehetőség megvan rá, hogy megmutas- I sáfc! Asztalos Bálint Onodvári Miklós tiiiiiiiiiir,tiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiii!iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiir VI. A lány szemét újból dön­tötték a könnyek és a pár­nába fúrta az arcát. Hor­váth tanácstalanul ácsorgóit felette: sajnálta is, nem is. Közömbös arccal nézte a sí­rástól reszkető lányt, és köz­ben Elzára gondolt. Elzára gondolt, s gyöngéd­ség lett úrrá rajta. Megtelt vele szíve, s máris nem gon­dolt azzal, hogy mi lesz az ágyban zokogó lánnyal: ismét a régi volt, már nem látta a szerencsétlenül járt gyerek­ben a beteget; eszköz volt csu­pán, amely visszavezeti régi életébe. A pénz jutott eszé­be, amely valami úton-módon most ismét megcsillant előtte, a csörgését is hallotta; ara­nyak muzsikáló csengése zsongott a fülében, a pénz, s az úri élet, amdyért lesüly- lyedt, s annyiszor eladta már magát. lattó. július 7. — Doktor úr, én úgyis meghalok! — Próbáljon megnyugodni, aztán majd meglátjuk. .. aludjék. ★ A lágerorvos, Helmut dok­tor másnap már útközben ér­tesült az éjszakai eseményről. Természetesen csak azokról a részletekről tájékoztatták, amelyek a rendelőn kívül tör­téntek. A hirtelen harag és a jóin­dulat egyszerre fogta el. Egy- szer-kétszer már találkoztak, félig-meddig tehát ismerte a lágerben tartózkodó Horváth doktort, s ez a beavatkozás, még ha az ő távollétében tör­tént is, kissé idegesítette. Meggyorsította lépteit. Horváth az alvó beteg ágya szélén ült, amikor Helmut be­lépett. Arcát tenyerébe haj­totta, a fáradtság végül őt is elnyomta, s csak az ajtó nyi­korgására ébredt fel. Zavar­tan sietett a belépő osztrák orvos elé. w- Kérem... sürgős... gyógyszermérgezése volt. Min­den felelősséget vállalok! Helmut az alvó lányhoz té­pett, óráján a másodperceket számolva, vizsgálta a beteg egyenletes pulzusát, s némi­leg megnyugodva fordult a mellette álló magyar orvos­hoz. — Nem valami szabályosan nem találunk önnek, itt dol­gozhat ijiellettem. Most azon­nal feküdjék le. Pihenje ki magát. A betegről majd én gondoskodom. Horváth távozni készült. Helmut egy pillanatra még visszatartotta. íróasztalából két poharat és egy üveg kecs­keméti barackpálinkát szedett elő. Töltött, s minden ellen­szenv nélkül, de mélyen az orvos szemébe nézve megkér­dezte: — Mondja, milyen világ van ott, ahol ilyen pálinkát főznek? Horváth erre megrándult. Mereven nézte az üveget, nem válaszolt. Helmut csak most kapott észhez, máris megbán­ta tapintatlanságát. — Pardon, bocsásson meg! Majd máskor beszélgetünk, most menjen aludni! Helmut doktor állta a sza­vát. Még aznap telefonált bé­Szakaszos Téli „téma“ aratáskor szedés A zöldségféléknek több mint 90 százalékát a termelőszövet­kezetek adják. Az egyes faj­ták vetési idejének a széthú­zásával az érés szakaszossá­gát érhetjük .el. A szakaszos szedés mellett szól az is, hogy a zöldségfélék általában nem egyszerre, hanem hosszabb- rövidebb szakaszokban érnek be. A zöldségfélék szakaszos szedése kifizetődő a termelő- szövetkezeteknek. Ha nem várják meg, hogy az áru zö­me megérjen, elkerülhetik a munkatorlódást. A kezdeti magasabb árak is arra ösztö­nözhetik a közös gazdaságokat, hogy böngésző szedéssel kezd­jék meg az áru értékesítését. Tavaly júliusban a zöldpap­rika átvételi ára 10—18 forint volt. Augusztusban lecsökkent két-három forintra. A kezdeti időben 10—12 mázsát lehet pri­mőráron értékesíteni holdan­ként, s ez 10—12 000 forint többletbevételt jelent. A zöldségféléknek a váloga­tása, osztályozása és csomago­lása is hasznos a szövetkezeti gazdaság számára. Már a sze­désnél gondolni lehet arra. hogy egy-egy ládába külön­böző minőségű áruk kerülje­nek. Az első osztályú paprika között például csak tíz száza­lék másodosztályú lehet, mert egyébként az egészet másod- osztályúnak minősítik. Az exportáru csomagolásá­nál is a minőségi követelmé­nyeket szükséges elsősorban megtartani. Az exportcsoma­golás előnyös, mert például paradicsomnál mázsánként így negyven forint a többletbevé­tel. A mi tsz-nyugdíjasaink Termelőszövetkezetünkben — a tiszavasvári Petőfiben — szociális alapra erre az évre pénzben és természetben ösz- szesen töb.b mint 25 ezer fo­rintot tartalékoltunk. Ebből elsősorban a nyugdíjasokat segítjük. Különböző segélyek címén például már hatezer 200 forintot osztottunk ki kö­zöttük. Ezenkívül húszán kaptak egyenként 2-2 mázsa búzát és 6-1-en összesen 122 zsák kukoricacsutkát. A szociális alapból, termé­szetesen, az arra rászoruló rendes tagok is részesülnek. Rendkívüli eset folytán egy tag kapott már 300 forint se­gélyt és 14 tag, összesen 21 mázsa búzát. Maráz Lates párttitkár Tk/avasvári beszélgetés a tanulásról és a szakképzésről Lassan, csendesen esik az jeső. Jó ez a földnek és az (újságírónak is... A főidnek, j mert az idén csakúgy, mint más években, elkerülték az éltető felhők a Tiszavasvári határt. S jó az újságírónak, mert túl azon, hogy együtt örül a tsz. elnökkel a cse­pergőnek, alkalom nyílik a nagy dologidőben egy kis nyugodt beszélgetésre. A kor üteme Eleinte furcsálja Nagy La- i jós, a Lenin elnöke, hogy nyá­ron, amolyan ,4éli” dolgokról kérdezem. Hiszen a tanulás nem most aratáskor, hanem betakarítás után kezdődik. Csakhogy a téli tanulás ép­pen nyáron termékeny ül ered- I ménn.vé. A kor üteme sürgeti, hogy művelt, szakképzett ember váljék parasztjainkból. S ezt tudják Tiszavasváriban is. De milyen sok a tennivaló... Háromszáz tagot számlál a Lenin Tsz. s ezek hetven szá­zaléka az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el. Ezért a múltat számonkémi sajnos nem lehet. Tanulni keli! Az elmúlt tanévben tizen- ketten végezték el a nyolc j osztályt. Közülük hárman be- j iratkoztak a technikum leve­lező tagozatára. A növénvter- mesztői szakmunkás-képzésben huszonötén vettek részt és vizsgáztak le. Gyorsabban, ered ményesebbei* A szövetkezet szakmunkásai a modern agrotechnika kö­vetelményeinek alapján vég­zik munkájukat. Gyorsabban és eredményesebben. Barna Mihályné munkacsapata — a szocialista brigádmozgalom kezdeményezői — határidő előtt befejezte a növényápo­lást. Nem a véletlen szerencsé­nek köszönheti a tsz., hogy az aszályos év eöenére 204 000 forinttal túlteljesítette a félévi bevételi tervet. Nagy része van ebben a baromfi- tenyésztőknek is. Csóka Sán- domé és Szedletófti Edit gon­dozóknak. Mindketten a két­éves állattenyésztési iskolán tanulnak. Munkájuk kétmeg- i alapozója: a példás tisztaság és szakszerű takarmányozás. Példás eredmény A járásban meghirdetett versenyben — amely az el- hullási arányszám és a fél­használt takarmánymennyi­ség csökkentését tervezi — példás eredményt értek el. Egy kilós baromfi termelésé­hez 3,80 kg takarmány helyett csak 3,60 kg-ot használnak fel, s az elhultási százalékot 2,5 alá kényszerítették. Összesen harminc szakmun­kás dolgozik a szövetkezetben. A tagság tíz százaléka. És szinte kivétel nőikül nők. Most azt vállalták, hogy a télre egyenként öt tagot szer­veznek a szakmunkás tanfo­lyamra. Ha ezt sikerül meg­valósítani (nem tehetetlen terv), akkor az kiéi eszten­dő tapasztalataiból ítéJve, mégmkább győzni tudnefe a mostoha időjárás felett. Idáig jutottunk a beszélge­tésben Nagy Lajos elvtárs- sal. Az eső elállt. Nagyon ke­vés, öt milliméter a csapa­dék. Kisebb öntözés volt csu­pán. (víncze) Egy fecske nem csinál nyarat ? Az ölcsvaapáti Petőfi Tsz 1961. végén még a gyengén működő tsz-ek közé tartozott. A tagság látta, hogy a hibák forrását a vezetésben kell ke­resni. Képzett mezőgazdasági szakemberre volt szükség. így került a tsz-hez a fiatal Szűcs Barnabás agronómus. Korán­kelő ember, már hajnalban járja a majort. Hallgatnak rá, meggondolt. Bizalommal van­nak iránta. Jellemző, hogy az előző években a tagság hallani sem akart a tőszám növelés rőt. Most azonban a burgonyánál, kuko­ricánál, cukorrépánál a köve­telményeknek megfelelően alakul a tőszám. Az állattenyésztésnél hason­ló változások történtek. A régi megszokott, de elavult helyé- |be újat, korszerűét — ez kí- ! séri Szűcs Barnabás munká­ját. Az állathizlalásban, a növendékállatok nevelésében ugrásszerű javulást értek el. A baromfitenyésztés kézzel- j fogható ersdménye, hogy je­lenleg 900, átlagosan 2,20 , ki- ! logrammos pecsenyekacsa vár jelszállításra. S az sem közöm- jbös, hogy ezekre a tsz nagy­üzemi felárat kap. Most aratásra készülnek. Úgy szervezték meg a mun- | kát, hogy a növényápolásit j aratásig befejezzék. A ke­nyérgabona betakarításával hét nap alatt akarnak végezni. Egy ember is — ha jő szak­ember — sokat változtathat a megszokotton. A legfontosabb, hogy a közösség érdekei ve­zéreljék. Szűcs elvtárs példája ezt bizonyítja. Balogh Áron tudósító ÍJ| létesítmény Ismét új létesítménnyel gyarapodik Baktalórántháza. Ä kis befogadóképességű ét­terem helyett új, korszerű, a mai kulturáltabb életünk kö­vetelményeinek megfelelő ét­terem épül fel a község köz­pontjában. A földművesszövetkezet dol- dolgozói jelentős összegű tár­sadalmi munkát ajánlottak fel. A társadalmi munka vég- í zése még az elmúlt hét elején | megkezdődött. Az épület pala- í tetőzetét például két nap atett elbontották, esi főorv qs ismerősének és fi­gyelmébe ajánlotta' a -magyar kollégát. Két hét piálva’Hor­váth már az osztrák főváros­ban volt, ahol egy nyári dél­után véletlenül ismét találko­zott a Royalban Elzával. Ezt a találkozót soha nem járt el, de... rendben van. Mától kezdve, amíg helyet felejti el. Elza is meglepődött, felugrott, felkiáltott örömé­ben. — Nohát, hogy kerül ide? Horváth részletesen beszá­molt az utóbbi hónapok ese­ményeiről, s a szerencsétlenül járt magyar lányról, aki vi­szont az ő szerencséjét ala­pozta meg. — S mi történt végül is a lánnyal? — kérdezte felélén­külve Elza. — Segítettem rajta. Ez a legtöbb, amit tehettem érte... — Ez szép — felelte a lány s enyhén megremegett a hang­ja —, de... nőm gondolja, hogy veszélyes vállalkozás volt? — Ugyan, nem az első! Horváth elgondolkodott. Szeretett volna már másról beszélni. — Nézze: orvos vagyok... A találkozások ettől’kezdve gyakran megismétlődtek. Elza tapintatos volt, soha többé nem érdeklődött a magyar lány felől, átadták magukat a szórakozásnak, a féktelen pénzköltésnek. Elmúlt a nyár, az ősz, közeledett a karácsony. Legutóbb kát hete találkoz­tak. De, 'Elza ideges, ingerült voítj hiába faggatta, nem | mondta meg. hogy mi bántja? ( Egész idő alatt ott tükröző- j dött az arcán, hogy mondani [ akar valamit, valami fonto- j sat, de az utolsó pillanatban J mindig visszafojtotta, össze­rezzent, félénken tekintgetett I körül a legkisebb zajra: nagy kék szemének riadt tekintete j mögött valami titkolt félelem rejtőzött. Az orvos szerette volna a kezét megfogni, si- j mogatni és a kezében tarta­ni, hogy el ne illanhasson mellőle, de nem merte. El­za idegessége lassanként átra­gadt őrá is. — Láthatom karácsony es­te? — Talán... — felelte el­gondolkozva Elza, s a hangja most is olyan bánatosan meg­remegett —, talán igen. — Akkor nyolc órakor a Royalban. — Jó. A Royalban — is­mételte gépiesen a lány, s megint megrándult, mintha kimondaná végre, ami nyom­ja, de nem szólt, csak mé­lyen, bánatosan az orvos sze­mébe nézett. Ha olvasni tudott volna eb­ből a tekintetből... Izgalommal, tervezgetve várta a karácsonyt. Elzának arany nyakláncot vett aján­dékba, de még nem tudta, hogyan adja át, mit fog mon­dani. Ezt még ki kellett eszelnie. (Foly tatjuk J

Next

/
Oldalképek
Tartalom