Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-17 / 139. szám
Ir o dalom — Művészet — Tudomány tlajnalban mindig álmos volLí tam, szinte fájt felkelni, amikor Bori néni, a gazdáék bejáró asszonya rekedt, fakó hangon beszólt az istálló ablakon: „Csüllökre gyerek!” Ezen a hajnalon úgy pattantam az istálló közepére, mintha száz rugó lett volna a dikó szalmájában, pedig csak néhány szál vadkender fonnyadozott alattam, amivel a bolhákat távottartottam. Mások a diófalevelet ajánlották, de egyszer egy öreg koldus kapott szállást az istállóban és az tanított meg a vadkender használatára. Máskor az álomtól kétszer is mellé léptem a nadrág szárnak, most szinte beleugrottam. Hogyne lett volna jó kedvem, hiszen Szentgyörgy-napkor, szolgálatom kezdetén megígérte a gazdám, Cserepes Tóth. Zsiga, hogy az év végi vizsgára elenged. Ezt a tanítóval is megbeszélte. Nem volt nehéz elintézni, hiszen iskolaszéki elnök volt. Szóval ez volt az a hajnal, ami után az a délelőtt következett, amikor újra láthattam az iskola padot és én is vizsgázhattam a gazda gyerekekkel, akiket nem vettek ki a szüleik bojtárnak. .A hajnalcsillag éppenhogy elsápadt, amikor kinyitottam az ólajtót. Még az öreg koca is nagyot röfjent ijedtében. Szokatlan volt a korai kihajtás, de csak úgy mehettem vizsgázni, ha früstök előtt jól tartom a legelőn a disznókat. Mire a Nap feljött, már egy gyönyörű csokor búzavirágot szedtem a tanító úrnak. A közepébe három szál félig kinyílt pipacsot is beleigazitotlam és szépen a kökénybokor árnyékába tettem, a harmatos fűre. Hét óra sem volt, amikor dudára lakottan hazahajtottam. a disznókat. L'lsö voltam az iskolába. Egy nagy harmatos lapulevél-" be csavartam a virágcsokrot. Olyan friss volt, amikor a pádba tettem, mintha a reggeli szellő cirógatná kint a mezőn. Míg nem jöttek a többi gyerekek, kipróbáltam a krétái a táblánál, végignéztem Magyarország térképét, az angyalos címer alatt elolvastam a Hiszekegy-et és a királyok képei alatt az évszá- mokai. Év közben Bodis Jóska ült mellettem, most az ó helye üres volt. Szentgyörgy-napkor öt is kivették az iskolából. Rajta kívül még hálán voltak, akiket nem engedett el a gazda vizsgázni. Tíz perccel nyolc előtt néhány szülő is megérkezett. Kozma úr, a szabó, Kissné, a trafikos felesége és Balogh bácsi, a pályaőr. A parasztemberek nem értek rá, meg nem is volt szokás, hogy a gyerekek vizsgáira elmenjenek. A szülök után jött Maris, a tanító úrék szolgálója, két ruganyos széket tett fel a dobogóra, a kopott tanítói szék mellé. Alig helyezkedtek el a recsegő hatsó padokba a szülők, máris megjelent az ajtóban a plébános úr, utána az én gazdám, Cserepes Tóth Zsiga, hátul pedig a tanító. A hangos Di- csértessók köszönés után elénekeltük, a Hiszekegy-et és megkezdődött az utolsó vizsga név«SLETrMAűI AÄOKäZAG~iT sorolvasasa. Amikor az én nevemet mondta a tanító, gazdám a főhelyen ülő plébánosnak súgott valamit. Az helyeslőén bólogatott. Hittan órával kezdődött a vizsga. Felállt a plébános úr és a padok közé sétált. — Aliját csak fel, Zsiga bácsi kisbojtárja! — szólt nyájasan. Még a kopaszra nyírt fejemet is megsimogatta. Forróság öntött el. Elsőnek felelni. A széltől kirepedezett lábamjejet úgy csípte a sós verejték, hogy kénytelen voltam egyik lábamat a másikhoz dörzsölni. Észrevette a plébános úr is a kínomat, lábamra tekintett és azt kérdezte: — Mit tanuliáí, édes fiam a türelmes Jóbról? — Nagyon beteg volt, sok k\r ütés volt a testén és szótlanul tűrte a csapásokat — nem hagyta befejezni, ő folytatta. — Látod fiacskám, próbára tette az úr és szenvedésének jutalma az örök élet lett. Még a tossz is a jó istentől van, próbára teszi a gyarló embert. Legyei az életben te is türelmes, Jóbhoz hasonló. .. Én egyre emelgettem a lábamat, szinte nem is hallottam mit mondott, csak arra riadtam fel, amikor a gazdám felé fordult és azt mondta: — Zsiga bátyám, hazamehet a gyerek. — Plébános úr, én szeretnék földrajzból is felelni, meg tudom a történelmet, no meg verset is szeretnék mondani. — Fiacskám, a legfontosabbat, a hittant látom jól megtanultad, mi elhisszük — hiszen a jó gyerek nem szokott hazudni. Ezért is engedünk haza. Könny tolult a szemembe. Elővettem a mezei csokrot és elindultam a tanító úr felé, de a gazdám visszaintett és mutatta, hogy a plébános úrnak adjam. Balkézzel elvette tőlem a virágot, a jobb kezét pedig csókra nyújtotta. /y em tudom hogyan jutottam oda, csak arra emlékszem, a dobogón álltam Zsiga bácsi előtt. Elövette a nagy pa- tentos pénztárcáját és hosszan csörgette benne az ezüstpénzi. — Nesze, fiam — nyomott a kezembe egy tízfillérest. Jól vizsgáztál, a tanító úr majd elküldi a bizonyítványodat apádnak. Iparkodjál haza, ne körül menjél, hanem a kertek alatt a gyalogúton! Az öreg kocának fáj a hátsó lába, nem szabad zavarni. Köszönjél el a tanító úrtól is. Nem szólt semmit az öreg tanító, csak azt láttam, hogy belenyúl a kopott kabátja zsebébe és a Zsiga bácsi tizfillérese tetejébe egy ezüst pengőst szorított a markomba. Jó erősen ráhajtotta az ujjaimat és egy szelíd arcsimogatással elengedett. Csikós Balázs Magyar költők müvei a szovjet világirodaimi folyóiratban Carl Gumiár: LIDICE Reggel, mikor a falu ébredt, betört a halál. Nem úgy jött, mint az aggok halk kaszasa. nem bujt be a gyermekágyi láz tüzével, s nem leskelődött hetyke hősködök közt. . Nem, a halál az égből zúdult, akár a hajnali zápor — fütyült a hajnali koránkelökre. A halál dühöngve gyilkolt. (jrolonovics, a vén kocs maros, békésen horkolt. Felesége és háznépe ugyancsak aludt. Marek, a bányász, bércként nyúlt el, mint egy izomkolosszus. S Hasek suszter gyerekei nyafogva forgolódtak vackukon. A harmatos fűben játékszerek hevertek. A patakmenti fűzek alatt egy árnyék fáradtan, puhán takarta Marie meg Iván első ölelkezései. Csendes, falusi éjszaka volt. De hirtelen megeredt valami. Vad, furcsa eső. Fehér virágok, méregzöld gyümölcsök — ejtőernyők peregtek a földre. Zord harcosok, gyakorolt pribékek dübörgő géppisztoly-ratatázás közben legázollák az álmodó falut. Lidice reggelre meghalt. Te, aki folytatod Golonovics pöfögéséí, te, aki úgy alszol, ahogy Marek, az izomkolosszus aludt, te, aki fölriadsz gyereked nyafógásaira. s Marie meg Iván szerelme láttán -■a magádéra révedsz: sose feledd el azt a reggelt. Svédből fordlto.ta: Hajdú Henrik Az Inosztrannaja Lityeratura című szovjet világirodalmi folyóirat júniusi számában az első helyon magyar költők válogatását közli, Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Nagy László, Csepeli Szabó Béla. Hidas Antal és Simon Lajos versei mellett a lap mindnyájukról rövid ismertetést közo. A versek fordítása Be- linszkij. Korcsagin, Martinov és ázamojlov munkája. A folyóirat ugyanebben a számában megemlékezést közöl Zalka Mátéról és Madarász Emilről, a két magyar forradalmár íróról. . A megvalósult csodaliikör Régen csak a mesékben hallottunk a csoda tükörről, aki belenézett, csak gondolnia kellett valamire, s annak képe máris megjelent a tükör csillogó lapján. Ma viszont szobákban csak elforgatunk egy gombot, s az előttünk lévő üveglapon feltűnnek távoli országok tájai, az olimpiai játékok mérkőzései, az Operaház színpadának képe, és így tovább. íme, a mese valósággá lett. Igaz, nem varázsló ajándékozta szamunkra, hanem a tudomány és a technika sok úttörőjének munkája öltött testet e nagyszerű készülékben, amelyet így hívunk — televízió. A rajzlap és a ceruza Ennek alapján könnyen megérthetjük a televízió-vevőkészülék szívének, a képcsőnek a működését. Ez tulajdonképpen nagy cső, amelynek a vége kiszélesedik, és a belsejéből kiszivattyúzták a levegőt. Keskeny végében vékony fémdrót izzik, amelyből elektronok „párolognak el”. A kiszélesedő rész belső fala világító festékkel van bevonva. A készülékben csak ez látszik, de a másik oldalról. Mind nekiütköznek az elektronok, a csőfal fényleni kezd. A cső nyakán elektromágneseket is találunk, amelyek egyetlen sugárba gyűjtik a? elektronokat — így ezek egy pontban csapódnak a festékrétegbe, képernyőnknek csak egyetlen pontja világít. A mágnesek szabályozásával a képernyő tetszés szerinti pontjára irányíthatjuk az elektronsugarat, íme tehát már kezünkben van a rajzlap: a világító festékkel bevont képernyő, és a' tűhegyes ceruza: az elektronsugár.‘ Hogyan készül a rajz? Vegyünk elő egy igazi (lehetőleg puha) ceruzát és egy darab papírt. Feladatunk az, hogy rajzoljunk le egy nagy T-betűt, de úgy, hogy csak vízszintes irányban mozgathatjuk a ceruzát a papír balszélétől a jobb- széléig. Ez bizony egyszerű feladat. Elindulunk a ceruzával, de csak a papír közepe táján nyomjuk meg egy darabon — s már kész is van a T-betű felső része. Ezután sűrűn egymás alatt megint végig húzogatjuk a ceruzát, de mindig csak a vonal közepe alatt nyomjuk meg egy pillanatra. Ha elég ügyesek vagyunk, e módszerrel bonyolultabb képeket is felrajzolhatunk. A televíziókészülék képernyőjére is ugyanúgy rajzolja fel a képet az elektronsugar. Gyors egymásutánban végigfut a képernyő egyik szélétől a másikig es közben sűrűn, egymás alatt vízszintes vonalakat rajzol a képernyőre, hiszen ahol az elektronsugár a lapot éri, ott fénylő nyom keletkezik. Ha már most gondoskodunk arról, hogy a közvetített képnek megfelelő világos helyeken mindig megnyomjuk a ceruzát, a sötét helyeken pedig felemeljük azt, — illetve eszerint szabályozzuk az elektronsugár erősségét, akkor kialakul előttünk a kép. Csak persze mindezt nagyon gyorsan kell csinálni. Képernyőnkön egyetlen kép elkészítéséhez 625 ^ sort rajzol egymás alá az elektronsugár, méghozzá egyhuszonötöd másodperc alatt. Tehát egyetlen másodperc alatt 25 teljes képet varázsol elénk. Szemünk nem tudja megkülönböztetni egymástól az ilyen gyors egymás utánban következő képeket (akárcsak a mozifilm vetítésénél), ezért azután folyamatos mozgást látunk az ernyőn. A televízió tehát abban különbözik a mozitól, hogy a vetítőgép kész, egymástól csak kismértékben különböző képeket vetít elénk, a televíziókészülékben viszont az elektronsugár soronként rajzol meg minden képet, méghozzá a másodperc egyhuszonötöd része alatt. Ki tartja kezében a ceruzát — Mi rajzol az elektronsugárral íme tehat most már nagyvonalakban latjuk, hogyan készül a rajz, de még mindig nem tudjuk, ki is rajzol tulajdonképpen az elektronsugárral. Mi vezeti végig a képsorokon, ml erősíti, vagy gyengíti a kép sötét és világos pontjainak megfelelően. Az elektronsugár erősségét a televíziós adóból érkező hullámok szabályozzák, úgy, hogy az ernyőn keletkező fénypontok erőssége az adóállomásról továbbított kép pontjainak fényerőssége szerint változzék. Ehhez természetesen először a televíziós stúdióban a képfelvevő-készülékkel — a kamerával — fel kell bontani, sorról sorra le kell tapogatni a közvetítendő képet. Ezután a képsoronként váltakozó optikai benyomásokat megfelelő elektromos jelekké alakítják át. Ezt felerősítve, kábelen az adóberendezéshez vezetik, majd „hordozóhullámra ültetik” és kisugározzák. Az adóállomás ultrarövid hordozóhullámon sugározza ki a közvetített kép elektromos jeleit, a kísérő hang (a színészek, bemondók beszéde, zenés, stb.) jeleivel együtt. A vevőkészülék e jeleket kettéválasztja. Az egyikkel, amelyik a képjeleket tartalmazza, az elektronsugár erősségét vezérli a képcsőben, tehát végeredményben a képet rajzolja, a másikkal pedig rádió- készüléket működtet. úmmh>& Géza C7& in aiziyám
