Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
Az AKÖV megvizsgálta: Felelősségre vonják a kalauzt Ktfrmány István , tsz-elnök és Tóth Sándor főkönyvelő kifogásolták, hogy egy Fehérgyarmat —Tisza becs közötti úton az autóbusz kalauza 18 forint menet- ' dijat kért, ugyanakkor csak 12 forint 70 filléres jegyet adott azzal, hogy majd a termelőszövetkezettel számolják el a különbözeiét is. A levélírók panaszát a Nyíregyházi 5-ös számú Autóközlekedési Vállalat megvizsgálta és a következő választ küldte: „A panaszban nevezett jára- ton Jakab József kalauz teljesített szolgálatot. A két dolgozó által írt panasz helyénvaló, mert a kalauz az utasoktól több pénzt fogadott el, mint amennyire jegyet adott, ugyanakkor a vál- lalatnak is 10 forinttal kevesebb pénzzel. 2- forint 70 fillérrel számolt el. Az ügyben a kalauz elleni fegyelmi eljárás indult. Nincs azonban igazuk a levélíróknak abban, hogy a jegyváltással ráérnek a leszállásig. A fennálló rendelkezések értelmében az autóbuszra felszállt utas a menetjégyet — a kalauz felszólítása nélkül — köteles azonnal megváltani. Hekman György i gazgató”. Vidám percek A 46 fok meleg, gyógyhatású víz nagy része még kihasználatlanul folyik el a jövendő fürdő helyén, Fehérgyarmaton. A Jóleső bosszúság A napokban Debrecenben jártam a kisfiámmal. A várost járva megszomjaztunk és betértünk egy italboltba meginni egy-egy málnát. Még csak a blokkot kértem, a pénztáros máris rámszólt: — Gyerekeknek nem szabad bejönni! — Ugyan már, hisz csak egy málnát iszik. — Alckor sem! — jelentette ki könyörtelenül. Bele kellett nyugodnom a vál- toztathatatlanba. Kissé bosszankodtam, aztán igazat adtam neki. Később pedig arra gondoltam: jó is lenne ha Nyíregyházán is ilyen „meglepetéseket” tartogatnának az otykor magáról megfeledkező szülők részére. Fábián Gáspár Szombaton mutatkozott be a jórészt diákokból és szülőkből álló közönség előtt a dohány- fermentáló nagytermében a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kultúrgárdá- ja. A rövid, vidám műsort változatosan és ötletesen Adorján József és Lukácskó Zsolt hall- ! gatók állították össze. A jövő j mezőgazdászai alaposan felké- I szültek a vidám estre, Karinthy Teknősbéka című egyfelvonáso- sát és jeleneteket mutattak be a Dongó Színpad műsorából. Áthelyezték a goromba eladót „Kisvárdán — írja levelében Varga Istvánná — a 38-as önkiválasztó női konfekcióboltban férfi eladó „szolgál” ki. Ez még meg is engedhető, de a durva hang, amelyet a vevőkkel szemben alkalmaz, az már szinte feltűnő. Az árukhoz nem szabad hozzányúlni, csak a markából szabad megnézni, s aki válogat, azt „kinézi” az üzletből”. A levél nyomán az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat megvizsgálta a panaszt és a következőket állapította meg: „A panaszttevö észrevétele jogos. Az áruda eladója hasonló viselkedéséért már kapott írásbeli figyelmeztetést, de ez nem használt. A figyelmeztetést csak tudomásul vette és továbbra sem tartotta meg az Általános Üzleti Szabályzat erre vonatkozó rendelkezéseit. Éppen ezért a vizsgálat befejezése után nevezettet az árudából azonnal elhelyeztem és ezzel egy időben írásban utolsó figyelmeztetésben részesítettem. Amennyiben munkájában hasonló eset fordul elő, úgy vele szemben a munkaviszonyt megszüntetem”, Demeter János igazgató A bizottság átveszi a házat Ki ellenzi a műszaki átvételt?.. fürdő terve azonban már elkészült és a napokban meg is kezdik a földmunkát. Úgy tervezik, hogy a társadalmi munkával épülő első medencét már augusztus 20-án átadják rendeltetésének. A társadalmi munka mérté- kére jellemző, hogy nemcsak a falu, hanem a, környék lakossága is bekapcsolódik az építés- be. A termel őszövetkezetek például sódert és egyéb építőanyagot szállítanak Gyarmatra. Az állami gazdaság 100 ezer forint- tál járul hozzá a fürdő építéséhez, míg a kisipari szövetkezetek dolgozó egy havi fizetésüknek 20 százalékát ajánlották fel. Az építkezéshez már eddig hat vagon cement érkezett és rövidesen megkezdik a vasanyagok szállítását, hogy mire a földmunkákkal elkészülnek, megkezdhessék a betonozást is Balogh Endre A boldogulás „titka“ Amerre a szem ellát a vasmegyeri határban, mindenütt feltűnően tiszták, gondozottak a Micsurin Termelőszövetkezet táblái. „Bizonyára igyekeznek” — állapítja meg az ember, s azzal napirendre is tér a dolog felett. A napokban azonban szemtanúja is lehettem annak a szorgalomnak és élniakarásnak, ami a vasmegyerieket jellemzi. Kora hajnalban — amikor a felkelő Nap sugarai még csak az ég alján jelentek meg — már hosszú sorokban özönlött a falu népe a termelőszövetkezet központja felé. A brigádvezetők hamar elosztották őket munkára és a szövetkezetiek — egy percig sem tétlenkedve — indultak a határba. Azon a napon éppen újburgonyát kapáltak. Ez hát a „titka” a vasmegyeri Micsurin boldogulásának, tagjai tömött pénztárcájának... Tóth Benő Kivek, gödröcskék Nyíregyházi ember lévén, már megszoktam a sok kábelezés, csatornázás nyomán támadt buckákat, földhányásokat és gödröket. Valahogy úgy van ezzel az ember, hogy fejlődésében látja az újat, és a ma rendetlenségében a jövő városát. Mit szóljon azonban a város megértő lakója az olyan gödrökhöz. amelyek évek óta tarkítják az úttestet, mint például a Búza és a Vasgyár utcában. Ha ezeket a gödröcskéket elnézi egy kerékpáros, bizony könnyen nyakat szegheti. Nem igényel ez különösebb beruházást, csak egy kissé nagyobb gonddal végzendő karbantartást. Gyurist) Mária A szívén viseli — A vízcsappal van baj, azonniJ intézkedem! — Brács kolléga! — Muszáj, a feleségem hívott telefonon... A nyírfákéi fiatalok terveiből A nyírjákói KISZ-szervezet vezetősége nagy gondot fordít arra is, hogy a fiatalok kellemesen szórakozzanak. Ennek érdekében hetente 1—2 alkalommal táncestéket rendezünk. SzínjátGEORGIJ MARTINOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGENYE 26. HALAHD A HARSON szócsoportunknak már 15—20 tagja van és nemrégiben nagy sikerű előadást tartottak a faluban, de azóta már a szomszédos falvakban is sikerrel vendégszerepeitek. Jelenleg a „Kilóg a lóláb” című darabbal készülünk egy újabb előadásra. Tervben szerepel még egy szavalódélutánnal egybekötött klubest szervezése is. Távolabbi célunk, hogy ha majd az anyagi lehetőségeink is megengedik, pár napos kirándulást rendezünk Budapestre vagy Miskolcra. Arra törekedünk, hogy a kulturális munka terén elért sikerek visz- szatükröződjenek a KlSZ-szerve- zet munkájában is. Kiss Gyula Amíg valakire rá nem dől... Nemcsak szégyenfoltja már a városnak Nyíregyházán a Rákóczi utca és a Mártírok tere sarkon lévő téglakerítés, hanem életveszélyes is. Mi, akik gyakran járunk arra, szinte félve megyünk a járdán, mert a • súlyos téglafal — ha egyáltalán falnak lehet még nevezni —- olyan állapotban van, hogy minden percben leborulhat. Igaz, régóta tervezik már, hogy építenek oda, s akkor lebontják. Ez azonban már évek'! óta vajúdik, s a tákolmány vább csúfítja a várost, veszé-r lyezteti az arra járók testi ép^ ségét. Azt javaslom — ha már aáj építkezésből hamarosan nem isi lesz Semmi — zárják le azt aj járdarészt, Vagy tiontsák le azt« a romos falat, amíg valakire rátj nem dől ! Török Lajos5 keletf-«ac»arobszac> Hamarosan építik a fehérgyarmati íürdőti hozzá Kámov. — Felderítő utunk az estére nyúlhat és a fényszóró fénye után könnyebben találják meg az űrhajót. Hát akkor a viszontlátásra! Kezetszorított Melnyikovval és a terepjáróhoz indult. Pajcsad- ze már a kormánynál ült. — Még valami — fordult vissza a parancsnok. — Még ma hívja elő a filmet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerültek a kis- nyulak. Melnyikov biztos volt abban, hogy az űrhajó ablakából lefényképezett „nyulacskák” jól sikerültek, Kámov beszállt a gépbe, magára zárta a légmentes ajtót és kinyitotta az oxigénpalack csapját. Amint a levegő összetétele és a légnyomás megfelelő volt, levette a gázálarcot. Pajcsadze követte példáját. Melnyikov kezében a filmfelvevőgéppel néhány lépésnyire állt tőlük. Az űrhajó ablakában Belopolszkij arca látszott.., Pajcsadze elfordította a fogantyút. A terepjáró teste alig észrevehetően megremegett: a hatalmas erejű motor hangtalanul működni kezdett. — Indulás! — mondta Kámov. Az oxigénálarc szorosan lezárta az arc alsó részét, de a beszerelt hangerősítők révén kiabálás nélkül beszélhettek. Kámov 'lement a létrán, Melnyikov követte filmfelvevőgéppel a kezében s vállán két önműködő puskával. A fegyvereket átadta Pajcsadzénak. Az expedíció két tagja pisztolyokkal is fel volt szerelve. Mellükön távcső és fényképezőgép függött. — Amint filmrevette elindulásunkat — szólalt meg Kámov MeLnyikovhoz fordulva, — menjen vissza az űrhajóra és figyelmeztesse Belopolszkij elvtársat utasításomra. Ismétlem: az űrhajóból csak végszükség esetén szabad kiszállni. Ha ez mégis bekövetkezik, csak • maga hagyhatják el a hajót. Belopo’szkij egyetlen másodpercre sem távozhat el a rakétából. Ha estig nem térnénk vissza, ne induljanak keresésünkre. Ha megszakad az összeköttetés, kapcsolják be a rádióirányzót. Ha terepjáró nem térne vissza többé, a pontosan kijelölt időben repüljenek vissza a Földre. — Parancsát végrehajtjuk! Szerencsés utat! — A sötétség beálltával gyújtsák meg a fényszórót, — tette eltűntek a bokorban. Az ember, akitől megijedtek, nem használta a létrát, hanem a kétméteres magasságból könnyedén leugrott. Öt követte egy másik, hasonló öltözetű ember. — Ezek az állatkák — mondta az előbbi — nem tőlünk ijedtek meg. hanem a zajtól. Még soha sem láttak embert és nem tanulták meg, hogy félni kell tőle. De prémjük színe a növények színére hasonlít, amelyek között élnek, és ez azt mutatja, hogy a Marson van valaki, aki vadászik rájuk és aki elől rejtőzniük kell. Máskülönben védőszínük nem alakult volna ki. — Igaza van — mondta a másik ember. — A nyulak nem egyedüli lakói a bolygónak. Fel kell kutatnunk ellenségüket. — Óvatosnak kell lennünk. Ki tudja, milyen lények lakják a bolygót. — Tegnap senkit sem láttunk. — A vadakat elijesztette a zaj, amelyet a terepjáró összeszerelésével csaptunk — felelte Kámov. — De ahol ilyen nyulacskák élnek, ott farkasok is vannak! — Az óvatosság nem árt — mondta Pajcsadze. A Nap magasabbra hágott és sugarai vakítóan villantak meg a tó partján veszteglő űrhajó hófehér testén. A két méteres kerekek alaposan belemélyedtek a homokos talajba. A széles szárnyak sűrű árnyékot vetettek. A gép mellett, majdnem a víznél egy alacsony, áramvonalas, hernyótalpas fehér kocsi állt. A sűrű bozótosból most egy kis bundás állat ugrott ki. Hosz- szú füleivel a földi nyálra emlékeztetett. Egész testét világos- kékes szürke árnyalatú hosszú szőr borította. Nagy, gömbölyű mattfekete szemei közel voltak egymáshoz. A kis állát hosszú ugrásokkal elérte a tóparti ho- moksávot és hátsó lábaira ült. Fülei lekonyultak és hátához simultak. Testét összehúzta, mintha nagy ugrásra készülődne. Ám a tárgy, amely megijesztette, mozdulatlan volt és a kis állat lassacskán megnyugodott. Fülei felálltak s fejét kissé oldalra billentette. Úgy látszik, fülelt, de köröskörül csend honolt. A bokorból ekkor még két másik kis állat ugrott ki és az előbbihez csatlakozott. Az űrhajó testén halk csörömpöléssel félrehúzódott a nehéz ajtó. Prém kezeslábasba bújt ember jelent meg, fején sisakot viselt. Fémlétra hullott nagy zajjal a „földre’!, a kis jószágok felugrottak s villámgyorsan