Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 127. szám
Pablo Nerudas Közép-Amerika Téré» puskát as a hold, korbácsot fon a baja lombozat és fény zúdul kegyetlen egekből, szemet vakítón. Némán szenvedsz, mozdulatlanul, • kerékbe tört nyomorúságod határtalan. A közép forró délköre ez, a könyörtelen gyötrelmek paradicsoma. Mártírokat látok cjjcl-nappal, bilincsbe vert embereket, fehérek, négerek, bennszülöttek, amint veréstől duzzadt, foszforszínű kezekkel róják a betűt az éjszaka irdatlan falára. BOLDOG BALÁZS fordítása. Kulturális Szemle, 1962 Sárospataki Diáknapok Bodrog partján vau egy varos, én is laktam benne. .. — így kezdődik a pataki diákok búcsúzó dala. A nagy- napok után sokan emlékeznek vissza így erre a helyre. A KISZ Központi Bizottságának rendezésében itt zajlott le három megye — Borsod, Hajdú és Szabolcs megye középiskolás KiSZ-szervezeleinek találkozója és kulturális vetélkedője, .Színes, változatos három nap volt, mindannyian ugyanezt éreztük; jó, hogy itt vagyunk, jó. hogy együtt lehetünk, büszkék vagyunk, hogy adhatunk mi is valamit az ünnepségek gondolatához, a béke és barátság jelszavához. Pataki diáknak lenni fogalom, 4 most 1400 fiatal érezte magát annak, köztük megyénk ifjúsága is. Jogos büszkeséggel és öntudattal érezhették ezt, mert a pataki iskola régi hagyományának folytatását, a legszebb, a legjobb új hajtásait vitték oda. Lóból adódott, hogy nem a régi emlékeken merengtünk, hanem előre néztünk, ahogyan a Munka Vörös Zászló érdemrendjével kitüntetett iskola is teszi. 25-én este lampionos felvonulással özönlötte el a diákvárost a sok diák, és vidám énekhangjuk gyorsan megnyerte a nyitott ablakokban integető és tapsoló patakiak szivét. Az ünnepi harsona a vár udvarán jelezte a megnyitás perceit, majd üdvözlések, műsorszámok lopták be mindannyiunk szívét e napok forró és izgalmas hangulatát. És amikor szálláshelyünkre indultunk, megszólalt a vár faláról a -égi idők emlékeztető tárogatója. a Sárospataki Rákóczi Gimnázium, nyerte. Megyénkből aranyfokozatot értek el népi táncban: a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Leánygimnázium és a Kossuth Lajos Fiúgimnázium csoportjai; ének-zene szólóban: Sibak Annamária és Káilay Marian, a Kölcsey Leánygimnázium, Fekete Ferenc a Kossuth Lajos Gimnázium diákjai. Kó- rushangversenyoen: a Nyírbátori Gimnázium. Ezüstfokozatot nyertek: Tihanyi Ferenc és Kerekes Lajos, a Kossuth Gimnázium tanulói, Bodolótzky Mária és Rózsa Valéria a Kölcsey Gimnázium tanulói, Tóth István a Vasvári Gimnázium tanulója. A versenyek szivonala magas volt, az értékelés szerint a legtöbb ágban művészi. Nagy öröm számunkra, hogy Szabolcs megye, Nyíregyháza diákjai ebben a környezetben is megálltak helyüket. Ebből adódik e találkozó jelentősége is: a közép- iskolás ifjúság újabb bizonyságát adta nagyszerű erejének és tudásának. Bebizonyította, hogy választott műsorszámainak eszmeiségével népünk haladó hagyományait folytatja, a béke és barátság gondolatát vallja és hirdeti. Csorba Sándor AZ IZLANDIAK KÖNYVSZERETETE „Inkább mezítláb, mint könyv nélkül” — így szól egy régi izlandi szólásmondás. Izland 180 000 lakosa olvas a legtöbbet a világon. Minden család évente átlag 15 könyvet vásárol. Miután a szigetnek kevés a lakása, az izlandi szerzők könyveit legfeljebb 1800 példányban adják ki. Kivételt képez Haldor Haxness Nobcl-díjas író, akinek müvei általában hatezres pcldányszám- ban jelennek meg. MENDELSSOHN DALMŰ ŐSBEMUTATÓJA A berlini Zeneművészti Főiskola növendékei a Komische Oper színpadán nyilvános hangversenyt rendeztek. Az est fénypontja Felix Mendelssohn—Bar- tholdy „A két pedagógus” című ismeretlen dalműve volt, melyet a zeneköllö közel 150 évvel ezelőtt 12 esztendős csodagyermek korában írt egy berlini törvény- széki orvos szövegkönyvére. A hosszú ideig elveszettnek hitt művet nemrég Oxíordban találták meg. BORT ZSOLT: Lajoska kincsei JÓ PÁR ÉVE, hogy Lajoska, rendes nevén Lidak Miklós, a pad tetejére ürítette zsebei tartalmát. Zokszó nélkül csinálta, pedig nem nagyon volt ínyére az utasítás. Ötödikbe jártak a gyerekek, ta- vaszodott éppen, nem csoda, ha szenvedtek a padban. Ki-bejárt a kezük a zsebbe, táskába: kotorászott, ráncigáit és döfködött is néha, mint két kis élőlény. Ám egy eldugott alma vagy egy robajló tolltartó, s az osztályfőnöknek nem kellett több. Most is felkiáltott: — Rakjatok ki mindent a zsebetekből! Azonnal! Könyörtelenül nézte ahogy lassan előhuzigálnak mindent, amit egy gyerek okkal, ok nélkül a zsebében cipel. Pedig tanáruk nem szerette, ha teletömködték a kabátjukat, ö csak egy zsebkendőt meg egy tárcát hordott magánál. Meg is mutatta mindig'. Csakhogy neki könnyű volt, hiszen a többit a fejében tartotta, de a fiúknak valamennyi kincsük a zsebükben fészkelt. Néha egy- egy holmi felküldte bizalmas üzenetét a zseb homályából, ilyenkor kivették óvatosan, ha kereke volt, meggurították egy picit, ha meg éppen brekegett, hát megbrekegtették halkan. Magasodott már a csecsebecse a pádon, moccanás nélkül várt az osztály, mikor a tanár felfigyelt. — Mi az? Ki szöszmötöl ott még mindig? Odanéztek. Lajoska rakodott rendületlenül. JAJ, LAJOSKA nagyon jópofa gyerek volt! Tulajdonképpen Miklósnak hívták, a bátyja volt Lajos, de osztályfőnökük az egyszerűség kedvéért a nagyobbik gyerek nevén szokta szólítani az öccsüket is, legfeljebb becézve. Lajoskáék többen voltak fivérek, így nevük sokáig divatazott az iskolában. Lajoska különben is rászolgált a népszerűségre, mert ő volt az osztály örök mókames- tere. Most is valami mulatságos egykedvűséggel bányászott ki a zsebéből mindent, már egy hegy púposodott előtte. Öt figyelték mindnyájan, még a tanár is elképedt. Lajoska. ahogy mondani szokták, a helyzet magaslatán állt. Valóban állt, mert ülve nem tudta volna kifordítani tömött nadrágzsebeit. Ha néhány spárgának elkapta a végét, az mint egy elevátor, hozta fel magával a tárgyak áradatát. Az osztály- főnöki intézkedés elvesztette eredeti célját, ez volt az új cél, Lajoska tűzte eléjük: megtudni, kivárni, hogy mi minden kerül elő a zsebéből. A fiú módszeresen dolgozott. Hol a nadrágból, hol a kabátból kotort elő valamit, hol a bal zsebből, hol a jobb zsebből, mintha attól félt volna, hogy egyensúlyát veszti. Bogár- szeme tüzet szórt, széles fogai vidáman világítottak, ö volt a nap hőse. A tanár szigorú arca megenyhült, mintha titokban ő is azt kívánta volna: ó, még ne legyen vége, nyúlj csak bele, szedd csak ki, van ott még! A felfedezés izgalmát, a végtelenség áhítatát érezték. Elsőnek az osztályfőnök ocsúdott föl. Ceruzát, papírt rendelt, asztalra hányatta a kosárnyi cók- mókot, és leltározni kezdett. Tanári pályáján aligha találkozott ilyen zsebbeli gazdagsággal, ki tudja, lesz-e még alkalom, nem kockáztatott semmit. Megtapogatta Lajoska zsebeit, nem gyanakvásból, inkább kíváncsi volt e ruha irdatlan öbleire, kabátbélésben folytatódó útvesztőire. Lajoskának jólesett az érdeklődés, viszonzásul kihalászott a szivarzsebéből egy ottrekedt töltényhüvelyt. Es mosolygott, mosolygott, az olyan gyerekek nyugalmával, akiknek legfeljebb a zsebükben van ennyi hordalék, szívük medre azonban tiszta. — Egy darab rózsaszínű ruha-1 szárító csipesz! — becsülte föl az osztályfőnök az első szemébe virító alkalmatosságot. — Egy darab nyeletlen konyhakés! — folytatta. A fiúkat csak a csíptető érdekelte. Kuncogtak. Mire kellett Lajosnak? Talán mert csípni lehet vele, vagy mert rózsaszínű, ki tudja? Lajoska megbékélten állt az asztal mellett, olykor segített a szétgubancolásban, vagy szemérmesen magyarázta egy- egy jószág eredetét. — Két darab új kárpitosszeg! — Egy darab gumiabroncs játéktraktorról ! — Egy darab kerékpárcsengőből való billentyű! — Két darab rettentően piszkos női zsebkendő! — Egy darab vedlett méteres zsineg! — Egy darab töltötollcsonk! — Még égj' töltőtollkupak! MEGÁLLTAK. így sohasem lesz vége. Legalább az egyfajta apróságot kei- lene summásan felírni, külön az írószert, külön a textilneműt, s megint külön a vas- és edényárut. Ment is minden, mint a karikacsapás. — Hat darab írószer, rágott, repedt, égett mind! — Kile'nc darab szeg, tu, zsilett törmelék, görbék, eielleneeí — Tizenegy darab gomb, főleg alsoneműről és női kabátról' — Egy műanyag zacskó, benne krétadarab, ceruzavédő, halkés, parittya, befőttkötözo gumi, koszos fésű, ragasztópapír! Hohó, ez már meghátrálás volt a kacatok tömkelegé elől! Itt az össze nem tartozó dolgok méltatlanul egy kalap alá kerültek. Dehát nem volt más megoldás. A többi kincset sem lehetett csoportosítani, hatalmas derültség közben egyenként vették őket szemügyre. — Egy darab legalább negy- vendekás vaskolonc! (Senki sem tudta, micsoda, honnan, minek.) — Egy darab tapló! (Tüzet gyújtani — vallotta be Lajoska. Nem bízott a civilizáció tartós diadalában.) — Egy karácsonyi gyertyaiarto! (Ilyenkor húsvét táján elgondolkoztató volt a lelet.) — Gyuíásdoboz orrszarvú bogárral! (Orrszarvú már sehol). — Egy darab háztartási vasporrá d! EGÉSZSÉGES KÖHLJ rázta az osztályt. Ez már igen! Kitalálni sem lehetett volna jobbat. Lajoskát is elhagyta méltósá- gos nyugalma, kiböffent belőle a nevetés. Nem árulta el, hogy mire tartogatta magánál a vasport, de sejteni lehetett, hogy az utolsó leltári tételhez volt köze. Utoljára ugyanis egy papírszeletet találtak, színessel díszített írás állt rajta. Másnap reggel öt művészeti ágban indult meg a verseny: népi tánc, versmondás, irodalmi színpad, ének-zene szóló és kórushangverseny. Egész nap folyt a harc a jobb helyezésekért, hogy aztan estére érve a nap legjobban sikerült számaiban gyönyörködhessék a közönség Ezt követte a búcsúbál. Ösz- rzetartozónak .érezte ott magát mindenki. A színes forgatagban eggyéolvadt a sokfele szín. s valamennyien büszkén, kipirult arccal viseltük a fesztivál jelvényét. A harmadik nap délutánja volt a pihenés, de ekkor már mindenki az eredményeket latolgatta. Az este aztán eldöntötte a végső sorrendet. Az iskolák KISZ-szervezetei közötti verseny vándorseriegét MEGHÍVÓ Lidak Miklós eirkuszmestes előadására. Aztán a műsor következett, maga a cirkuszmester adott elő minden számot. Meglehet, hogy a vaspor az egyetlen szereplő művészi kiíestésére szolgált volna. Közben a gyerekek összeszede- lőzködtek, elindultak. Lajoska is ott libegett köztük, könnyedén, mint egy lepke. Zsebei kifosztva csüngtek, siratták több mint félszáz portékájukat. A cirkuszmester clóadasa — technikai okokból — elmaradt. Az ötödikesek azóta már megnőttek, Lajoska is megkomolyo- dott, a zsebe sincs annyira tele, mint végen, de bogarszeme most is tüzet szór, széles fogai most is vidáman világítanak. Az ifjúság kertje A budai vár legfestőibb részén, az Vbl Bazar felett építi az „ifjúság kertje”, amely a főváros egyik legroinalitiku - sabb szórakozóhelye lesz. A tervek szerint a parkot és * vendéglátóipari részt június lO-reT készítik «ű.
