Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-13 / 86. szám
„...Ha meglátja, hogy már tudok írói!“ Mérleg a pártoktatásról A politikai tudomány ábc-je tanítóinak dicsérete Tizenegy cigány — Jó gyakorolni — Jelmondat és az élet — „Olvasom az állomások nevét“ — A tanító néni és a jándiak Nem volt boldogabb ember .Balogh Sándornál, amikor a tankönyvben rábukkant a kérdésre. — Micsoda? — kiáltott fel hangosan. — Foglalkozást is kell írni? Szarka Lászlóné, a felnőtt cigányiskola tanítója odasietett a padban görnyedő férfihez. De az erősködött: — Majd én írok! És beírta szép, gömbölyű folyóírással: Tsz-kondás. Érik a vetés Boldog volt Balogh Sándor, de a tanítónő talán még nála is boldogabb. Érőben a vetés, amely olyan nehezen fogant. Tizenegy cigány vizsgázott Ján- don. hármason felüli átlagos eredménnyel. A tizenkettedik is Vizsgázhatott volna, éppen Balogh Sándor felesége. Sírva jött fel a vizsga napján, gyer-mekét szorítva mellére. Tüdőgyulladása volt a kicsinek, kórházba kellett vinnie. — Nagyon sajnáltam, de nem tudtam segíteni — emlékezik a tanítónő. De az emlékek többsége cseppet sem szomorú! Hogy milyen fegyelmezettek voltak! Egymást bírálták, szorgalmasan készültek, olykor igen nehéz viszonyok között. Egyszer eltűnt egy ceruza a tanító asztaláról. Pillanatok alatt megkerült. De ez sem rosszakaratú elvétel volt! Mégis, fel- zudultak érte a többiek. főni Gábor útja Elszéledt az iskola. A férfiak többsége elhagyta a falut, hogy munkát találjon. Elment Balogh Sándor is. Megokolta szépen: — Csak annyi időre, tetszik tudni, tanító néni. amíg annyit keresek, hogy kifizetem a telket, amit a községtől kaptam, és felhúzom rá a házacskánkat. Ehhez készpénz kell. Elment Jóni Gábor. Budapesten alkalmazták. Jött vissza, látogatóba, csakúgy ragyogott: — Tanító néni! Nem kell nekem már könyv! Olvasok én mindenütt! Olvasom az állomások nevét, Pesten az utcákat, boltokat, hirdetéseket, mindent olvasok! Pedig a télen összefacsarodott a tanító néni szíve, amikor meg- látogatta Jóni Gábort, összetákolt ágyon ült a férfi, dideregve a hidegtől, és írt a térdén. De milyen szépen! És Rézműves Gáborné? Egy fia harmadikos. „Szeretném, ha belőle lenne valami” — indokolta meg. miért akar tanulni. Ezért: segíteni a fiának. Aztán egy kicsit azért is hogy majd írjon a távol dolgozó férjének. „Hej, Sajó ha meglátja, hogy már tudok írni!’' Elszéledt az iskola de itt a másik. Üjabb csoport jön minden este, mostanában. Rézműves Bertalan, Farkas József még az előző csoporttal végzett, de azért feljövöget: — Jó azt gyakorolni, tanító néni. Az esküvő Szomorú a képe a faluvégi „telepnek”. Tenyérnyi helyen sok ember él itt összezsúfolva, kicsiny sárházakban. Baloghné már a faluban épített házat, és mind többen erre törekszerek már. „Ki kell emelkedni eddigi életünkből” — jelmondat lett. És hogy az lett, az az esti iskolának köszönhető. Mint ahogyan az is, hogy Jóni Gábor a vizsga napján izgult: vége lesz-e a vizsgának öt órára? Ugyanis akkor kezdődött az esküvő. „Addig nem megyek munkára, amíg meg nem esküszöm az asszonnyal” — mondta komoly elhatározással. És így is lett. Esténként most is világos a jándi iskola ablaka. Hétkor már bent ülnek a padokban, kilenc után búcsúznak nagy-nagy bizalommal: „Jó éjszakát, tanító néni. Rézmüvesnét kísérik el, mert ő fél a sötétben. S hallani, amint a távozó csoport vitatkozik a betűkön, az olvasottakon. A tanító néni — fiatal asszony ő még, — fáradtan figyeli még egy darabig, aztán bemegy a lakásba. El kell látni a két gyereket, akik most erősen influenzásak, teát is kell főzni, és vár még a tanító nénire egy halom kékfedelű dolgozatfüzet is. Sipkay Barna Osminíól Bánk bánig Jellemábrázolás n zenében A megye legjobb ének és zene szakembereiből zenei szak bizottság alakult januárban a megye ének és zenekultúrájának fejlesztésére. Szerdán és csütörtökön értekezletet és továbbképzést rendeztek Nyíregyházán a bizottság tagjai számára. A két napi programból csak két számot i emelünk ki. Az egyik a bizott- ság tagjainak beszámolója a sa- | ját területükön végzett munkáról.. Átfogó képet adtak ezek a I beszámolók, beszélgetések a me- : gye ének és zenekultúrájáról, a I fontosabb problémákról. Horváth I László, a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet énektanszék vezetője értékes vitaindító elő- I adást tartott. A bizottság legfőbb feladata a i zenei ismeretterjesztés. Ezért olyan előadást> tartott, amelyet mintának tekinthetnek a megyei \ szakemberek a saját munkájuk- [ ban is. Jellemábrázolás a zené- 1 ben — ez volt előadásának a cí- j me. A bemutatott részletek kivétel nélkül ismert lemezek vol■ lak és mégis sok új dolgot tudott a szakembereknek elmonj dani Ozminról, Sarastroról, Gil■ darol, Bánk bánról. Pedagógiai ‘ szempontból érdekes volt az előadás. mert sok olyan szempontot, tanácsot adott, amivel vonzóbbá tehetik az előadók a zenei ismeretterjesztést. SÍ nkü'ateuni'ta és a műszaki haladás A Műszaki Szabadegyetem első két előadásának nagy sikere után élénk érdeklődéssel várják Nyíregyházán a műszaki szakemberek és a technikai dolgok iránt érdeklődők a harmadik előadást. Erre pénteken délután öt órakor kerül sor az Irodaház nagytermében a Szakszervezetek Megyei Tanácsa műszaki és gazdasági bizottságának és a TIT műszaki osztályának rendezésében. Az előadást Nagy Ernő okleveles gépészmérnök tar',ja: „A rakétatechnika és a műszaki haladás” címmel. Az előadást filmvetítés követi. 4 „IV««ai far«#*“ Nyíregyházán A „Prágai Tavasz” hangversenyein résztvevő fiatal magyar művészek április 18-án, szerdán délután hat órakor hangversenyt tartanak Nyíregyházán, a TIT helyiségében, Zrínyi Ilona u 13. Előadók: Kovács Kálmán, Sztán Tivadar. Kämmerer András, zongorán kísér Steinert Mária és Králik János. Bevezetőt mond Vikár Sándor aeneiskok I igazgató. FORINT Öcsi hosszas kiabálás után került csak elő valahonnan. Morogva, durcásan, mint akinek nem tetszik valami. — Menj már el. kisfiam a boltba — esdekel előtte öreg nagyanyja — hozzál egy kenyeret. Kelletlenül tartja oda a tenyerét, Elteszi a kenyér árát, aztán tartja a másik tenyerét is. Nagyanyja beleteszi a „viteldíjat”, a szokásos egy forintot. Igen, öcsiéknél ez így szokás. Akárho- vá küldik a tizenkét éves öcsit, a forint mindig kijár. Azon nem lehet vita. Nem csak öcsi tartja ezt természetesnek, hanem a család is. Eszükbe sem jutna valahová elküldeni, ha nem volna az az egy forint. így megy már ez évek óta. Öcsi, ahogy fejlődik, egyre inkább pénzben méri a világot. Azért tesz mindent. Pedig elő- j szőr talán azt sem tudta, mit is jelent I a pénz, amikor bolt- j ba küldték. Nem ő tehet róla. hogy ilyennek ismerte meg a pénzt! És talán arról sem ő tehet majd, ha vonakodik segíteni támogatásra szoruló nagy^ anyján forint nélkül .. . GB, A l Pygmalion a nyíregyházi színházban G. B. Shaw, a világhírű angol drámaíró egyik legsikerültebb művét, a Pygmalion-t mutatják be ma a nyíregyházi színházban a debreceni Csokonai Színház társulatának tagjai. A vígjáték rövid tartalma: Henry Higgins tanár egy utcai virágárus lányból okos és erélyes nevelési módszerével rövid idő alatt művelt „hölgyet" farag. Beleszeret a maga alkotta „mesterműbe” akárcsak Pygmalion, a mitológiai szobrász. A történet jó alkalom arra Shawnak, hogy élesen gúnyolódó írói modorával véleményt, bírálatot mondjon az első világháborút megelőző évek angol társadalmáról. Shaw humora nálunk szokatlan, mert nem szóvicc, és nem harsog. Úgy ne- vezeti komoly humor, amelynek mély gondolati tartalma van. Minden szokatlansága ellenére sikert aiat .a magyar színpadokon is, amelynek legfőbb bizonyítéka, hogy szinte állandóan műsoron tartják hazánkban Shaw darabjait. A szereposztás méltó módon fejezi ki a nagy drámaíró iránti tiszteletet. Lontay Margit. Lati- novits Zoltán, Soós Edit, Bán- Syöigyi Károly, — hogy csak néhány nevet említsünk a szereplők közül. Rendező: Pethes György. Ma a Vörösmarty. 15-én a József Attila bérlet ervenjf©6. A párt propagandistái. Ök it pedagógusok. A marxizmus- leninizmus ábc-jére tanítják a? embereket. Emlékszem olyan idő szakra amikor nem, vagy nem sok becsületük volt. Divat az oktatásban a sablonosság és az iskolás módszer. S ez volt az oka, hogy sok helyütt, ha szóba került a szeminárium csak intettek az emberek. Erről nem a párt propagandistái tehettek. Nem, mert a propagandistái: munkájának az alapja a párt helyes politikája, őszintesége és igazságossága. S ez több éves kiesés után — 1956 novemberétől érvényesül újra, miután azóta a szó és a tett ismét megegyezik. Volt idő, amikor a propagandista hiába beszélt az életszínvonal emelkedéséről, az önkéntesség elvéről. a törvényességről, ha hallgatója az ellenkezőjét tapasztalta. Nagy munkába került a megkopott becsület helyreállítása. S ebben a párt helyes politikáján kívül vészük van a propagandistáknak is. Tanításaikkal] sokat tettek azért, hogy az MSZMP politikáját helyesen értelmezzék s így alkalmazzák a Nyírség üzemeiben, tsz-eiben, állami gazdaságokban, hivatalokban, s mindenütt ahol emberek dolgoznak. Megszabadult a propaganda munka az iskolás, skolasztikus módszerektől is. s a szemináriumokon megváltozott a légkör. Néhány fontos tény konkrétan mutatja: a propagandisták fáradozása nem volt hiábavaló. Falusi és üzemi pártszervezet eink cselekvőképesebbek. Javult a fegyelem, a példamutatás a munkában és a magánéletben. Kevesebb az intrika, szűnőben a kritikátlanság légköre, s ami na- gvon fontos: mind többen vizsgálják és értékelik a termelés szemszögéből a pártmunkéit. S ennek hatása már számokkal is mérhető. Az érdeklődés növekedése is a propagandamunka megbecsülését igazolja. Ha az utóbbi négy esztendő eredményeit hasonlítjuk össze azt tapasztaljuk, hogy a pártokéatásban részvevő hallgatók száma 11 ezerről közel 17 ezerre nőtt, s igen örvendetes hogy a pártonkívüliek ebben az évben kétszerannyian tanultak mint 1958—59-ben. A mezőgazdaság szocialista átszervezése alaposan megváltoztatta az arányokat. Ezt bizonyítja, hogy míg négy esztendővel ezelőtt csupán 1776 tsz-fag vett részt a rendszeres politikai kénzésben. ma már több mint 6600 tanult. 4 propagandista fontos párt^ munkát végéz. Erre csak olyanok kaphatnak megbízatást, akik maguk is példamutatók, ismerik a marxizmus-leninizmus tudományának fontos tételeit, tudják alkalmazni az életben, s megvan bennük az a képesség, hogy tanítsák az embereket. Érne a feladatra sokszáz propagandista vállalkozott ebben az oktatási évben is. S nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy többségük becsülettel eleget tett a követelményeknek. FARKAS KÁLMÁN Megyénk propagandistái közül bemvtsUmk neb"’-*'"*Fülöp Jánosné Nyírbogdányi háziasszony. Kovacsics Gyula, az Építő és- Szerelő Vállalat párttitkára. Tarcza Ilona, a csegöldi általános iskola nevelője. Nehéz János, a nyírbátori II. sz. általános iskola igazgatója. Maczkó Gábor, a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár pártseewesetéaiit "nrfiirgi tanai Nagy Antal, a nagyhalászi Feléli Tsz elnöke.
