Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

ürusc§«v üzenete Diefcnhakeeliez Moszkva (TA/SZSZf: Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ismét megerősítette, mennyire fontos, hogy a 18 tagú leszerelési bizott­ság a kormány- vágj' államfők részvételével kezdje meg mun­káját. A szovjet kormányfő Diefenba- ker kanadai miniszterelnökhöz intézett üzenetében megállapítja, .sajnálkozást kelt a kanadai kor­mány álláspontja, mely szerint bi­zonytalan időre el kell halasztani az államfőknek a leszerelés kérdésé­ben tartandó találkozóját. Ezt az álláspontot nehéz összeegyeztetni Diefenbaker úrnak azzal a kije­lentésével, hogy maximális erő­feszítéseket kell tenni a leszere­lés céljából”. Nyikita Hruscsov rámutatott, hogy „bizonyos fokú bizalom és nyíltság nélkül nem lehet köze­lebb jutni a, leszereléssel kapcso­latos kérdések megoldásához. De az ilyen bizalom elsősorban azolc között jöhet létre, akik Az ÖAS újabb vérfürdőt reudezett Órán arab negyedében PÁRIZS, (MTI): Míg a francia-algériai tárgya­lások befejezésükhöz közelednek és minden jel arra mutat, hogy a jövő hét végén aláírják a fegy­verszüneti egyezménjrt, addig Al­gériában példátlan méreteket ölt az OAS terrorja. Az ultra-fasisz­ták mindenáron ki akarják pro­vokálni az algériai arab és euró­pai lakosság tömeges összecsapá­sát. A francia karhatalom és a hadsereg soraiban lévő szövetsé­geseikre támaszkodva arra számí­tanak, hogy ez esetben a kor­mány fegyveres erői az arab la­kosság ellen fordulnak. Egy ilyen általános vérfürdő alkalmas le­hetne rá, hogy meghiúsítsa a tár­gyalások és a fegyverszünet meg­kötését. Az algériai háború több mint hétéves történetében nem volt rá eset, hogy a fasiszták merényletei egyetlen napon annyi áldozatot követeltek volna, mint február 28-án. A hivatalos jelentés 65 halottról és 106 sebesültről szél Az áldozatok zöme arab, legna- gobbrészt asszony és gyerek. Órán arab negyedében szerdán egész nap robbantak a bombák, szóltak a gépfegyverek. A dél­utáni órákban két katonai autó­ban elhelyezett nagyerejű bomba 150 méteres körzetben lekaszálta a járókelőket. Ülésezik az algériai kormány TUNISZ, (MTI): Az Algériai Köztársaság ideig­lenes kormánya csütörtökön dél­előtt összeült Tuniszban, hogy az Algériai Nemzeti Forradalmi Ta­nácsiéi kapott megbízás alapján előkészítse a Franciaországgal folytatandó tárgyalások következő szakaszát. A Reuter értesülése szerint a I kormány két-három napos foly- i tatólagos ülés keretében tanul- ! mányozza az algériai küldöttség- ; nek adandó utasításokat. Ben Khedda algériai minisz­terelnök csütörtökön az esti i órákban Burgiba elnökkel foly- j tatott tanácskozást, illetve tájé­koztatta őt a Tripoiiban lefolyt tárgyalások részleteiről. Holland főiskolások tüntetése a hágai amerikai nagykövet­ség előtt. A fiatalok tíltakoz tak a nyugat-iriáni katonai had­járat ellen, az OAS tevékenysége ellen és követelték az atombombák betiltását. (MTI Külföldi Képszolgálat) liiil|)o!ililtiii jegyzet: Két tűz között van Kennedy amerikai elnök. Washington . ugyanis Afriku­ra kacsintgat, s ez arra késztette, hogy Portugáliát gyar­mati terrorjának némi enyhítésére intse. Salazarék persze megorraltak, s most azzal fenyegetik az Egyesült Államo­kat, hogy kitessékelik az Vzori szigeteken felállított támaszr pontjáról. A Pentagon, a Had ügyminisztérium tehát most Amerika érdekeinek védelmében visszakozást követel a Fe­hér Háztól. A Stato Department, a Külügyminisztérium vi­szont ugyancsak Amerika érdekeinek védelmében ennek ép­pen az ellenkezőjét követeli. Amiből nemcsak az követke­zik. hogy nehéz Washingtonban elnöknek lenni. Hanem az ■ is, hogy akár a Pentagonra, akár a Külügyminisztériumra hallgat, valahol mindenképpen csorba esik Amerika oly ki­terjedt érdekein. Mert két urat szolgálni egyszerre még Washingtonban sem lehet. Serény P. Egy kölni üzletembert letartóztatna!: Himmler adjutánsa és Allen Dulles tárgyaló lele voít — a titokzatos Wolff Találós kérdés Az Ewening News, a Time, az Observer és az Otecseszri ven Front különböző cikkei plasztikus képet rajzolnak Sa­lazar portugál fő-fasiszta uralmának közelgő széthullásáról. Salazar — Goa elveszítése óla— naponta friss plakátokkal ragasztja tele Lisszabon főutcáit: „Angola a miénk!”, ..An­gola portugál!” De a külvárosi sikátorokban ilyen plakátok nincsenek, mert a sikátorok lakói igen jól tudják, hogv Anglia — kié! De a belvárosban ezt még magyarázzák Ezt tette egy reverendás atya is, aki egy plakát előtt állva, az analfabéta járókelőket jajveszékelve figyelmeztette: ..Angola portugál!”, „Angola a miénk!” És ekkor odalépett hozzá egy éhes, rongyos, beteg lisszaboni és így szólt: „Jó-jó, Angola á miénk. De kié Portugália?” — bot — Két elegáns úr sétált 1945 már­ciusában egy zürichi villa diszk­réten elkerített parkjában. Az egyik amerikai, a másik német. Az amerikai az Egyesült Álla­mok titkosszolgálatának egykori híres főnöke, Allen Dulles. a másik pedig Karl Wolff SS-tábor­nok, az olaszországi SS-csapa- tok legfőbb parancsnoka. A ter­mészetesen teljes titokban zajló tárgyalások nem csekélységről szóltak: Wolff felajánlotta, hogy az Olaszországot megszálló né­met csapatok még a teljes kapi­tuláció előtt megadják magukat. Cserébe azt kérte, hogy a hábo­rú után semmiféle nemzetközi „Ne legyen több atombomba-robbantás a Karácsony szigeten"! A londoni amerikai nagykövetség épülete elé hatalmas tömeg vonult követelve, hogy az ameri­kaiak hagyják abba atombomba robbantási kísérleteiket a csendes-út? ;ii Karácsony szigeten. A képen: a rendőr után balra második Collins kanonok a tüntetők követeléseit tartalmazó lc- »éilel, amelyet Kennedy elnökhöz »tértek. (MTI Külföldi Képszolgálat) Diáktüntetés felelősek sajut hazájuk népei előtt e nép biztonsagáért. Alighaj[ kell bizonygatni, hogy éppen ai legmagasabb rangú vezetők azok.Jj o.kik személyes érintkezés esc-j tén bizalmat tanúsíthatnak a má-i sik fél szándékai és javaslataiy iránt és ezzel megteremthetiki azokat a feltételeket, amelyek legkedvezőbbek a tárgyalások si-i heréhez.” — jelentette ki Nyikita^ Hruscsov. i í Hruscsov ii/eneíe J Erist lidcrlicA Nyikita Hruscsov, a Szovjetuniói Minisztertanácsának elnöke meg-J| elégedését fejezte ki amiatt, hogyj a svéd kormány korunk egyik legfontosabb problémájának te. kinti a leszerelés kérdését. A szovjet kormányfő üzenetet intézett a svéd miniszterelnökhöz azzal a válasszal kapcsolatban, amelyet Erlander küldött a szov­jet kormánynak arra a javasla­tára, hogy legmagasabb szinten j kezdjék meg a 18 tagú leszerelési! bizottság munkáját. Hruscsov üzenetében többen i között a- következőket írja: „Az a pozitív magatartás, amelyet Ön I elfoglal azt a javaslatot illetően. ' hogy a 18-as bizottság munkájá­nak legfelelősSégteljesebb kezdeti j időszakában az államférfiak részt1 vegyenek a legmagasabb szinten, j remélni engedi, hogy a svéd kor­mány hozzájárul majd az általá­nos és teljes leszerelés minden népét mélységesen érintő problé­májának mielőbbi megoldásához”. bíróság ne vonja felelősségre. így is lett. De most — 1962-ben — né­hány héttel ezelőtt, teljesen vá­ratlanul. rendőrök jelentek meg Karl Wolff kölni üzletember minden kényelemmel berende­zett villájában és letartóztatták. A vád: „jelentős segítséget nyújtott abban, hogy embereket alantas szándékból és szörnyű módon meggyilkoltak1’. Különös pályafutása igen ma­gasra vitte: Himmler adjutánsa, s úgy mondják, hogy a félelme­tes SS Reichsführer szürke emi­nenciása volt. Legendákat be­széltek arról, hogy a hideg te­kintetű Himmler olykor milyen alázatoskodva engedett a háttér- 1 ben álló Wolff akaratának. Tör­■ Iónt egyszer, hogy Ribbentropp , külügyminiszter ellen konspirál- •ni kezdett államtitkára, s ehhez [ Himmlert hívta segítségül. A Szemüveges SS-fejedelem már [hajlott arra. hogy segít meg­buktatni Ribbentroppot, amikor [megjelent Wolíf s beleszólt a vitába. „De kedves Reichsführe- ,rem, csak nem járul hozzá ah- ■hoz, hogy Joachim von Ribbent- .ropp SS Obergruppenführert ki­dobják?” Mire Himmler: „Per- [s-e, persze, kedves Wolff, önnek ■ igaza van”. '. Karrierjének nem kisebb ál­domása volt a következő: az [SS legfőbb képviselője lett Hit­ler főhadiszállásán. Kapcsolatát .azonban az előző főnökkel nem ■szakította meg, sőt... . ... egy ízben csaknem ölre [mentek. A tízesztendős szoros [együttműködés összeveszésbe torkollott, s a felháborodott Wolff — saját állítása szerint •— ököllel ment Himmlernek, mire a főnök azt mondta volna, hogy: ,,Bocsásson meg... Wolff!” Finoman mosolygó úr Persze, ekkor már a háború vége fele járt. S hogy Wolff miért veszett össze, miért kezd­te mee a szakítást főnökeivel. erre nincs pontos adat. de ta­lán nem is olyan rejtélyes ja dolog. Mindenesetre hajas záíb sem görbült, meg azért, mert ál­lítólag kezet emelt az SS főis­tenre, hanem — Olaszországba helyezték az ott állomásozó SS legfőbb parancsnoki posztjára. Világos volt azonban, hogy Hitlernek és társaságának beal­konyult. A szövetséges csapatok már erősen szorongatták a né­met hadsereget, s az arisztokra­tikus megjelenésű, finoman mo­solygó, mindig a háttérben meg­húzódó Wolff tudta, hogy köze­ledik a vég — időben kapcsola­tot keresett az amerikai titkos- szolgálathoz. Igaz, közben Kal- tenbrunner, az SD, a német tit­kosszolgálat főnöke, ugyancsak ilyen akciókat szervezett, de Wolff vagy megelőzte, vagy párhuzamosan dolgozott vele. Tény, hogy május 2-án az Olasz­országot megszálló német csa­patok letették a fegyvert. Wolff csak mint tanú jelent meg a nürnbergi perben, később Hamburgban négyévi börtönre elítélték ugyan, de ebből mind­össze egy hetet töltött ki. Attól kezdve Kölnben élt, mint nagy hirdetővállalatok képviselője, s a festői Starnberger-tó mellett birtokot vásárolt. Ha megmondhatnám... Kérdés; mi történt most? Miért adlak ki ellene elfogatási parancsot tizenhét évvel a há­ború után? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy a jeruzsáleml Eichmann-perben kiderült vala­mi, amit a nagyközönség ugyan nem tud. de a bonni kormány már igen. Mindenesetre hadd idézzük a müncheni legfőbb ügyész sokat sejtető nyilatkoza­tát: „Ha megmondhatnám önök- nök, milyen konkrét gyanú fék■ szik előttünk, megértenék, hogy — nem mondhatok semmit”. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom