Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-04 / 53. szám

CSODAGYEREK — Született tehetség! Való­ságos Jackie Coogan. a jövő Jászaia! Ugye, ismerjük már az ilyen elragadtatott pillanatokat, me­lyek rendszerint akkor fordul­nak elő, amikor családi látoga­táson vagyunk és a büszke szü­lők csodagyermeküket produkál- téttják... Mert az utóbbi időben meg­szaporodott a náthavirusok, a közlekedési rendőrök és a cso­dagyerekek száma. Napjainkban ugyanis a csodaszülők csoda­gyermekeket szülnek, s mikor a kis teremtmény torkaszakadtá- ból bejelenti, hogy ő is megérke­zett, a diadalmas atya keble megfeszül a földöntúli büszke­ségtől: — Micsoda hang! Sárdi lesz ebből a kölyökből. Mit Sárdi! Gigli, Saljapin, Ima Sumac!,.. Ez még csak az első periódus. A második szakaszban már, amikor az újszülött a pépes spenótot élvezettel mázolja tiszta paplankájára, a derék szülők felfedezik az új Leonar­do da Vincit, a huszadik szá­zad eljövendő Rembrandtját. A harmadik szakaszban, két peienkaöblögetés közben a kép­zőművészet vizeiről is átevez­nek, amikor az angyali csöpp­ség már a harmadik ötfillérest nyeli le a jszékrőL Ekkor ugyan­is az apa imigyen adja a világ tudtára: — Ez a kölyök egy közgaz­dász zseni! Vagy pénzügymi­niszter, vagy vállalati főköny­velő lesz belőle... S amikor az ennivaló ember- palánta összepiszkolja a figyel­mes társbérlő ruháját, a köz- gazdaságtant már a filozófia, vagy a fényesen ívelő diplomá­ciai pálya váltja fel. Amikor pedig a kis bűbájos az atya anyósának hajába ragad, máris kész az új megállapítás: — Hadvezér lesz, vagy béke­pap... Egyenlőség... Fele se freie ex satükn lói Meg akarják venni Benedek só­gor lovát, s ezért nagy szemlét tartanak az istállóban. A vevő megkérdezi: i — Aztán nem ijedős ez a ló? — Ez e? — mosolyogja el ma­gát Benedek sógor. — Hát nem latja, hogy egyedül mer aludni ebben a nagy istállóban V! A kis üzletember — Tanító bácsi kérem, a papa száz forintot ígért abban az eset­ben, ha jól tanulok és jó bizo­nyítványt viszek haza. Tessék szives lenni nekem jó bizonyít­ványt adni, s aztán majd a pénzt megfelezzük... Műrészét — Hogyan alkották meg Pal­las Athene szobrát? — Pallas Athene szobrát úgy alkották meg, hogy a város leg­szebb leányainak testrészeit rakták össze. Nyelvtan — Mondj fiam egy gyűjtő szót! — Gyűj... gyűjtőszót? — Igen, fiam! — Pe... pe... persely.... Rendelőben A lioko/ú élei előnye Feléség: — Drágám olvastad, azt írja az újság, hogy manapság az emberek 20-30 évvel tovább élnek, mint őseink. Pérj: — Remek drágám! Akkor lesz időd arra, hogy a gombokat végre felvarrd az ingemre. Egy kis félreértés A mama főzésre oktatja ügyet­len leányát. — Zsuzsi mondtam már, hogy a vöröshagymát víz alatt kell vágni, akkor nem csípi a sze­med. _ Ugyan mama ne vicceljen! Nem tudok én olyan sokáig a víz alatt maradni, mert megful­ladok. A jótanács Panasz — Igyon tejet, akkor nem lesz csúnya rezes az orra! — Próbáltam már csecsemőko- eorrtban, de mégis ilyen maradt... ■gMSMIACI AJttOJft&ZÁfc 4 [ Ha a szerencsés sors összehoz egy neves emberrel, tégy meg mindent, hogy életre-halálra összefonódhass vele. Mindenek előtt légy elbűvö­lően udvarias' és engedd meg neki. hogy leöntsön az általa fo­gyasztott halkonzerv olajával, vagy lyukat égessen cigarettá­jával az új öltönyödön. Ezután mondj valami bölcset, ami meg­győzi őt arról, hogy te sem vagy eppen akárki. Amikor pedig el­bűvölted személyed kellemevel és intellelá uális erőddel, ragadj meg égy poharat, siess oda hoz­zá, öleld meg és mondd 'neki: Te! Ezek után. ha róla beszélsz, nevét csak becézve ejtsd ' ki': „Megint találkoztam Jóskával", „Tegnap alaposan berúgtunk Jancsival’' vagy: „Karcsi? De hisz őt személyesen ismerem, barátom!'’ Ezzel kihívod áilagkartársaid j irigykedését, hogy néhány lé- péssei feljebb juthass a sza- j máriétrán. Dicsőségben ugyanis csak ( azok járnak, akik személyesen j ismernek nagy embereket és ve- i lük pertuban vannak. A nagy emberek maguk nem érnek rá dicsőségben járkálni, hiszenso- kat kell dolgozniuk. Janus Pilinski Lengyelből fordította: Szilágyi Szabolcs., Keresik az elhízás okait A minap én is vendégségben voltam egy családnál. Épp az ebéd mellett ültünk, ámikor csendben nyílik az ajtó. s meg­jelenik a család reménysége, a kjs kétéves Robika, fején az a bizonyos hogyismondják... izé... szóval a fején azzal az edény­nyel, s a kezében is volt vala­mi... A szülők majd elájultak a boldogságtól, s az atya, felnik- kantot!: — Ugye mondtam, hogy egy csodagyerek! Valóban az volt. Kész kri­tikus... gy. í. gy. A z egész világon sok a kövér ember, s az orvosok egybehangzó állítása szerint az elhízás nem egészséges. Oly­annyira, hogy a nyugati biztosító tár­saságok gondosan „mérlegelik” ügyfe­leik testsúlyát és et­től függően kötnek életbiztosítási szer­ződéseket. Szerin­tük a 20. és 60. élet­év között az elhízot­taknál 50 százalék­kal magasabb a ha­lálozási arányszám, mint a normális testsúlyú emberek­nél. Az orvostudományt nem a biztosító tár­saságok szempontjai vezérlik, hanem a hosszú gs egészséges élet feltételeit ku­tatja. így került na­pirendre az elhízás okainak vizsgálata. A régi magyarázat ugyanis: aki sokat eszik, az kövér lesz — nem mond sem­mit. Ugyanúgy, mint ha valaki azt mon­daná: az iszákosság oka a sok ivás. A kérdés azonban: miért eszik néme­lyik ember a kelle­ténél többet? A kutatások — végleges eredmény nélkül — ma nagy­jából itt tartanak: Az agyvelőben ta­lálható éhség-köz­pont készteti az em­bert (s az állatot is) egyik alapvető ösz­töne kielégítésére, a táplálkozásra. Felté­telezik, hogy ugyan­így van jóllakottság! központ is az agy­ban. Egészséges em­bernél ez a központ ad jelzést arra, hogy „egy falattal se töb­bet!” Mi történik azonban, ha a jólla­kottsági központban zavar áll be sérü­lés, agyműtét, rend­ellenes hormontevé- kenység stb. követ­keztében? Nyilván­való, hogy a nor­mális jelzés elmarad, az illető rendszere­sen többet eszik a kelleténél — és el­hízik. lYEeBByi az Igav- ség ebben a feltevésben? Szám« állatkísérlet bizo­nyítja, hogy az agy­velő egyes részeinek elroncsolása után mértéktelen. étvágy, kifejezett falánkság lép fel! A tudomány azon­ban, nem von le el­hamarkodott követ­keztetéseket. Ugyan­ezek a kísérletek ki­mutatták, hogy az étvágy mechanizmu­sa sokkal bonyolul­tabb, mint eddig gondolták! S ami az állatnál úgyszólván gépiesen történik, azt a folyamatot az ember képes tudato­san befolyásolni. Akárhogy is állunk tehát a „jóllakottsá- gi centrummal” —a hízásra hajlamos em­ber táplálkozzék ész­szerűen (kevés kaló­ria, sok vitamin!), esetleg orvosi elő­írásra szedjen gyógy­szert, de mindenek felett: önfegyelem­mel óvja egészségét az elhízástól! (Gy. I.) Tollfosztó öregek Színes utak Hollandiában a közlekedés biztonságának növelése érdeké­ben különböző színhatásokat al­kalmaznak az utakon. Egy is­mert vegyész szerint az autó­utak számára a legelőnyösebb­nek a halványzöld szín bizo­nyult, míg az átkelőhelyeken a fekete-fehér, a jelzőoszlopokon pedig a narancsszín a leghatá­sosabb. A kanyarokat, elágazá­sokat és áttekinthetetlen szaka­szokat élénk narancsszínű, vagy fekete-fehér kockákkal jelölik meg, a könnyebb tájékozódás és a gépkocsivezetők felélénkítése érdekében. Konkrét érv a tetoválások ellen Az amerikai Michigan állam törvényhozó testületé nemrégi­ben törvényt hozott, amely megtiltja a fiatalkorúak tetová­lását. A törvényt Charles Blondy szenátor terjesztette elő, de a javaslat elfogadtatása meglehe­tősen nagy ellenállásba ütkö­zött. Amikor mar úgy tűnt, hogy a törvényhozó testület nem fogja megszavazni a javaslatot, Blon­dy szenátor hirtelen felpattant, felhajtotta az Inge ujját és meg­mutatta a karján a tetovált „in­diai hercegnőt”. A szenátor bá­natos hangon kijelentette: „Har­minchat éve viselem és azóta rengeteg kényelmetlenséget oko­zott”. A törvényjavaslatot e „szemléltető érv” nyomán 22:8 szavazattal elfogadták. Hogyan született a konfetti A farsangi éjszakákon a kon- letticsaták vidám résztvevői aligha tudják, hogy a tarka konfetti Franciaországban „szü­letett” a századfordulón. Felta­lálója Duvenal párizsi nyomda­tulajdonos völt, aki színes pa­pírból naptárakat készített. A naptár lapjainak kilyukasztása- kor rengeteg apró kerek papír­darabka maradt, amely később a zúzdába került. Duvenal nyomdájában dolgo­zott egy fiatal munkás, aki bele­szeretett egy munkásnőbe. a csi­nos Paulettebe. A tiataiembei egyszer egy csomó tarka kerek papírdarabkát szórt évődve a kis Paulette hajára. Paulette já­tékosan visszadobálta, más mun­kások is beavatkoztak és per­ceken belül kitört az első vidám konfetticsata. Duvenal végignézte munká­sai szórakozását és úgy véle­kedett, ha ilyen jól mulatnak vele, akkor a színes papírdarab- kák nyilván másoknak is örö­met okozhatnak. Duvenal tehát zacskókba töl­tette a konfettit és legközelebb, egy bálon az erkélyről a tán co­lokra szórttá. A párizsiak elra­gadtatással fogadták a jó ötle­tet és Duvenal hamarosan nagy pénzt keresett az egész világon megkedvelt konfettivel. Szobor a huzatban Alexandre Debray Párizs vá­ros női tanácstagja elsősorban * párizsi szobrokkal és műemlé­kekkel foglalkozik. Nemrégiben harcos közbenjárásával sikerült elérnie, hogy eltávolítsanak egy rosszul sikerült Gambetta em­lékművet az egyik köztérről. A városi tanácstag legújab­ban azt követeli, hogy Alfred de Musset szobrát is „költöztes­sék el” jelenlegi helyéről, a Theatre Francais előtti térről. Mint Debray asszony kijelen­tette: „A tér sarkában, ahol a szobor áll, akkora a huzat, hogy ez már egymagában indokolja» költő arcának fájdalmas kifeje­zését.” Javasolja tehát, hogy Musset szobrát a Bois de Bou­logne valamelyik sétányán ál­lítsák fel. Tűzbiztosító társaság égésszagú levelezése Ma már nem ritka, hogy gyü­mölcskereskedések citrom-, na­rancs-, vagy paradicsom illat» reklámlevelekéi küldözgetnek, vagy parfőmgyárak illatosított körleveleket használnak. Nyugat-Németarezág egyik tűzbiztosításokkal foglalkozó vállalata újabban enyhe, da érezhetően égett szaggal „ifia- tosítja” körleveleit-F urrsősJggjt

Next

/
Oldalképek
Tartalom