Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-01 / 50. szám
Hruscsov és Ulbricht eszmecseréje a német kérdésről Moszkva. (TASZSZ): Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának Az eszmecsere megmutatta, hogy a Szovjetunió és az NDK véleménye a megvitatott kérdésekre vonatkozólag teljesen megegyezik. elnöke eszmecserét folytatott a német békeszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini kérdésnek a szerződés alapján történő rendezéséről. Megvitatták a Szovjetunió és az NDK működésének kérdéseit is. A Szovjetunió további áruhitelt nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak. Az eszmecsere Moszkvában zajlott le február 26-án és 27-én. A két államférfi találkozóiról az alábbi hivatalos közleményt adták ki: „Február 26-tól 28-ig Moszikvá- j ban tartózkodott Walter Ulbricht, 1 a Német Szocialista Egységpárt 1 Központi Bizottságának első titEros katonai egységek őrzik ÍN«o Dinh Dient palotáját és a fontosabb szaigoni középületeket a kedd re«»s»eli légitámadás óta Szaigon. (MTI): Ngo Dinh Diem rendeletére harangok zúgnak és hálaadó ünnepségeket tartanak azért, hogy a dél-vietnami diktátornak sikerült megmenekülnie a kedd reggeli légitámadás során. A harangok zúgása azonban nem hallgattathatja el a dél-vietnami’ nép elégedetlenségét az Egyesült Államokat kiszolgáló rendszerrel szemben. A TASZSZ szemleírója megállapítja, hogy az Egyesült Államoknak nem irigylésre méltó a helyzete. Még akikben a legjobban megbízott, akiknek a kezébe fegyvert adott a dél-vietnami népi erők elnyomására, azok is, a szaigoni önkényúr ellen fordítják a fegyvereket. Szaigonban az elnöki palotát és a fontosabb középületeket erős katonai egységek őrzik. A dél- vietnami kormány közlése szerint a keddi légitámadások alkalmával négy személy vesztette életét és mintegy harmincán sebesültek meg'. A sebesültek között van Diem sógornője is, — jelenti a Reuter hírügynökség. Az AP közlése szerint Nol- ting amerikai nagykövet felkereste Diemet, s szerencsekívá- natait fejezte ki az elnök megmenekülése alkalmából. A nyugati hatalmak megakadályozták a kubai panasz megvitatását a Biztonsági Tanácsban NEW YORK. (MTI): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden este négy és fél órás ülésen vitatta meg, napirendre tűzze-e Kuba panaszát. Kuba azért kérte a tanács összehívását, hogy megvitassák a Kuha ellent agresszív amerikai lépéseket, így a Punt» del Eseáa-i értekezleten ki- kényszerített szankciókat és az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy rávegye NATO- szövetségeseit Kuba bojkottálására. A nyugati hatalmak képviselői mindent megtettek az ülésen, hogy megakadályozzák a kubai panasz megvitatását. A szavazás során a kubai panasz megvitatása mellett szavazott a Szovjetunió, Románia, Ghana és az Egyesült Arab Köztársaság, a tanács két tagja tartózkodott a szavazástól. Így az eredmény azt jelentette, hogy a Biztonsági Tanács nem vitatja meg a Kubai Köztársaság panaszát. Icára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke. Február 26-án és 27-én találkozó folyt le Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, • a szovjet Minisztertanács elnöke és Ulbricht az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke között. E találkozókon beható eszmecsere folyt a német béke- szerződés megkötésével ösz- szefüggö kérdésekről és a j nyugat-berlini helyset e szerződés alapján történő rendezéséről. valamint a két államot kölcsönösen érdeklő más nemzetközi kérdésekről. Megvitatták azt a kérdést is, hogyan lehetne tovább fejleszteni a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság szoros testvéri kapcsolatait s ezenbelül azt a kérdést, hogyan bővítsék a két ország gazdasági együttműködését, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatait. Az eszmecsere során kiderült, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság álláspontja teljesen megegyezik a német békeszerződéssel összefüggő kérdésekre. valamint az egyéb időszerű nemzetközi problémákra és a két ország kölcsönös kapcsolatainak kérdésére vonatkozólag. Megegyezés jött létre arról is, hogy 1962-ben növelik a két ország kölcsönös áruszállításait és a Szovjetunió további áruhitelt bocsát a Német Demokratikus Köztársaság rendelkezésére. A találkozók és a megbeszélé- j sek meleg, szívélyes légkörben, a teljes kölcsönös megértés és egyöntetűség szellemében folytak le. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkárá, a szovjet Minisztertanács elnöke ebédet adott Walter Ulbrichtnak, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának az NDK Államtanácsa elnökének tiszteletére. Walter Ulbricht és a kíséretében lévő személyiségek, valamint Pervuhin, a Szovjetunói NDK- beli nagykövete február 28-án visszautaztak Berlinbe”. lliil|iolililiíii jcgvzeíek : Cit era-préniiiu 11 Ne tessék félreérteni, nem zenei díjazásról lesz szó. A lenti elnevezés a nyugat-berlini akasztófahumor szülötte. Történt, hogy a szenátus adóhivatala kétségtelenül kellemes meglepetéssel szolgált a város lakóinak: száz márka visszatérítést juttat el hozzájuk, az adótisztviselők személyesen viszik majd el mindenkihez az összeget szívből jövő jókívánságokkal fűsz.erezve (és küldeményenként 10 pfennig jutalékért.) Miért ez a nagylelkűség? A nyugat-berliniek nem értik félre a szenátus adakozó kedvét, s ezért a 100 mátkát „citera-prémiumnak” nevezik. Vagyis, így fordítják le berlini népnyelvre (s mondhatjuk pestiesen) az adóhivatal üzenetét: ..Ne citerázzatok gyerekek, tartsatok ki a írontváros-politika mellett, lám, milyen kellemes így az élet, még pénz is hüll mannaként az égből!” A szenátus adománya tehát része annak a hadjárat nak. amellyel erősíteni akarják az ingadozó nyugat-berlini hangulatot a szocialista országok ésszerű javaslatával szemben. Ezért kap kedvezményt az a nyugatnémet és amerikai cég is. amelyik Nyugat-Berlinbe helyezi fiókját és ezért szállítják le például mái'cius elsejével a repülőjegyek árát. A ny^M-berliniek zsebre vágják a száz márkát, de hangulatuk azért nem javul meg. Ha viszont a Nyugat elfogadná a szabadváros javaslatot ez igazi prémium lenne a lakosságnak — citera nélkül. Szegény Powers nincs valami kellemes helyzetben, mióta a Szovjetunió átadta az amerikai hatóságoknak. A washingtoni hírszerzési szakértők lassan harmadik hete vallatják az U—2 kémrepülőgép pilótáját, s most a New York Herald Tribune arról ad hirt, hogy még a nevezetes hazugságvizsgáló gépbe is beültetik. Helyzete tehát csöppet sem irigylésre méltó, s nyilván számára sem túlságosan vigasztaló, hogy — vállalói helyzete sem az. A fö-fó hírszerzők feladata ugyanis az lenne, hogy bebizonyítsák: Powers gépét nem húszezer méter magasan lőtték le. tehát a szovjet légvédelemnek nincsenek ilyen hatósugarú rakétái. Az U—2 pilótája azonban immár február XO-e óta köti az ebet a karóhoz, hogy őt bizony igenis ebben a magasságban lőtték le. Továbbra is tartja magát egy korábbi. írásos vallomásához, hogy ..noha nem látta, mi okozta a robbanást, bizonyos benne: a gép nem magától robbant fel.'’ Mit tehet ezek után az igen tisztelt vizsgáló bizottság? Azt mondja: Powers a Szovjetunióban nyilván „agymosáson” esett át, ezért nem vallja azt, amit hallani akarnak lóié. De majd ők kifognak ezen a „kommunista praktikán.” Kutyaharapást — szőrivel alapon beültetik Powerst a hazugságvizsgáló gépbe. Na és ha az sem húzza ki a pilótából a főkémek „igazát”? Mit csináljunk: a hiba — nem a készülékben van... Jtílm Galstvuvihy: MERÉSZSÉG kkoribaxi nagyon seükösen él lem; csak kenyéren és dohányon tengődtem, reggeli, ebéd és vacsora nélkül. Egy tömegszálláson háltam; három, öt, hét ágy egy helyiségben. Gyakran eljárt hozzánk egy kis, sárga ráncos arcú francia. Nem volt még öreg, úgy harminc körül lehetett. De nehéz volt a sora; aki könnyen él. nem keresi fel az ilyen házakat. Egy pennyért járt borotválni bennünket, de sokunk még ezt a keveset sem fizette meg neki, így aztán gyakran nyírt vagy borotvált egy pennyért három férfit. Hogy tudott az dolgozni! A börtönben is borotvált, de az még kevesebbet hozott a konyhájára; tíz embert egy peny- nyért. Fürgén jártak kurta, sárga pálcikákra hasonlító, fáradt újjai. Ilyenkor így beszélt: — Dolgozom, mint egy rabszolga, valósággal, mint egy rabszolga. — Hitt abban, hogy összegyűjt egy kis pénzt és visszautazik Franciaországba. Jól megértettük egymást. Lassacskán borotvált és közben mesélt. — Amikor idejöttem, azt gondoltam, hogy hamarosan hazatérek, de most mar nem vagyok eny- nyire biztos a dolgomban. Már nincs meg az a régi merészségem. Kezdem elveszteni a reményt. Munkát kaptam egy gőzösön, mint fűtő, elhajóztam, de hat hónap múlva ismét itt kötöttem ki. Mindjárt másmap meglátogattam az én kis franciámat. Valamivel sárgább volt és több ránc barázdálta arcát. „Már itthon is van? — fogadott. — Tudtam, hogy visszatér. Várjon egy kicsit, mindjárt kész leszejt ezzel az úrral, aztán elbeszélgetünk.'' Bementünk a konyhába és a kályha mellé telepedtünk. — Látja — kezdte — én még mindig itt vagyok, de az én Pigon barátom meghalt. Ismerte, az a hosszú. íeketehajú legény. Itt a közelben volt a boltja. A jóságos ember törődött a családjával s amellett jó barát is voM. Hirtelen halt meg szívbé- n olásban. Éppen erről akarok mesélni magának. Egy borús novemberi napon bevógeztem a munkát és otthon ültem. Kávét ittam és a szegény Pigonra gondoltam, aki három nappal azelőtt Italt meg. Váratlanul kopogtak az ajtón és Pigonné asszony 'épet! be. Nyugodt volt, de az arca, szegénykének, sapadl. sze- mérPÍSfeí vécéé a arástoi. *• 1 Tdvözlöm, madam, mondom, mit tehetnék magáért? Elmondta, hogy egy huncut centje sincs, férje csak adósságot hagyott hátra és még három nap sem múlott el halála óta, máris kiszálltak a végrehajtók, hogy összeírják a hagyatékot. Majd meglátjuk, madam. Fogtam a kalapom és átmentem vele a boltjukba. Micsoda látván}7 fogadott! Két borostás arcú végrehajtó ült a boltban és mindenütt, nem túlzók, mindenütt csupa gyerek. Egy anyjára hasonlító, tízéves forma kislányka, két rö- vidnadrágos fiú, egy meg ingben, három pedig egészen aprócska a padlón hancúrozoU. És az a lárma! Mindnyájan ordítoztak, csak a kislányka volt csendes. A végrehajtók azt sem tudták, hol áll a fejük. Képzelje el, hét apx-ó gyex'ek! Huszonnégy órai haladékot adunk, hogy élőkerítse a pénzt. Nem akarunk szívtelenek lenni magához. mást nem tehetünk, mondta az egyik bírósági végrehajtó. Segítettem Pigonné asszonynak lecsendesítem a gyerekeket. Ha volna pénzem, szívesen kisegíteném, mondtam. de nincs. Nincsenek barátai, akik kölcsönöznének? Sajnos, nincsenek, felelte, soha nem volt ilyesmire időm a hét gyerek miatt. | ranciaorszagban sem? Ott sem. uram, immár hét éve élek Angliában, Hát ez kellemetlen, de mi mást tehettem, mint azt mondtam: Ne veszítse el a reményt, madam, bízzék bennem-: Eltávoztam, de egész nap az járt a lejemben, milyen csodálatos nyugalommal viseli ez az asszony a sorsát. S közben állandóan ezt hajtogattam: valaminek történnie kell, de hogy minek, azt nem tudtam. Másnap reggel a börtönben volt dolgom ós bo- rotválás közben folyton azon törtem a fejem, mit tehetnék ezért a szegény asszonyért. Olyan érzésem volt, mintha a gyerekek belecsimpaszkodtak volna a lábomba és erősen tartanának. Aznap úgy dolgoztam, mint még soha. Tízet egy pennyért, tízet eg}’ pennyért. Közben állandóan a szegény asszonykára gondoltam. Egyszercsak eszembe jutott valami, fogtam magam és távoztam. Pigon boltjába siettem. A végx-ehajtók már megint ott ültek. Nem tudok további haladékot adni. mondta egyikük. A hátsó helyiségbe mentem. A gyerekek a sarokban játszották és a bájos kislányka felügyelt rájuk, mint egy igazi anyuka. Pigonné asszony az asztalnál ült, kezén öreg, fekete kesztyű. Kedves barátom, mióta élek, nem láttam olyan arcot: nyugodt, de szörnyen sápadt, kétségbeesett, Az ember azt hitte volna, hogy a halált várja. Jó reggelt, madam, mondom. Mi újság, kitalált már valamit? ^Semmit, uram. És maga? Én sem. Néztem rá és nagyon tetszett nekem, nagyon De volna egy ötletem. Mit szólna hozzá, ha megkérném a kezét? Talán jobb lesz, mint a semmi. Rámemelte fekete szemét és így szólt: Nagyon szívesen, uranx. És ekkor, csak ekkor elsírta magát \ kis fx’ancia befejezte elbeszélését és ráranézett. — Hm — mondtam aztán — ez aztán merészség. Megint rámnézett. Kérdőn. — Gondolja? Láttam, hogy ez a gondolái mélyen nyugtalanítja. Arcán mintha megszaporodtak volna a ráncok. — Féltem tőle. Elvégre hét gyerek! — Mégegy- szer rámnézett. — Nehéz az élet, de hát mit tegyen az ember? Férje jóbarátom volt; elvégre nem hagyhatom. hogy éhen pusztuljon.
