Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
EnrmMrn Ém&Mimái TÖBB KÖNYV A Ebben a* évben valami tiagy dolog történt. Megduplázódott a falusi könyvtárak saját könyvállománya. Járásunkban — a mátészalkai járásban — az elmúlt évi 4992 kötetről 11333 kötetre nőtt S ebbe az évbe úgy léptünk be, hogy egyetlen könyvtárunk sincs, ami 600 köteten aluli állománnyal rendelkezne. így szárazon az adatok szürkeségében talán észre sem vesszük a méríöldes lépést. A szürke adatok mögött helyi tanácsaink nagy megfontoltságú törekvése, soksok végrehajtó bizottsági és tanácsülés forró hangulata, a tanácstagok tájékozottsága, művelődési kérdésekben elfoglalt okos álláspontja rejlik. A felépült művelődési házak, sártól védő betonjárdák, orvosi és pedagógus lakások, fúrott kutak mellett egyre több könyvtári helyiség' és sok-sok könyv is megszokott, mindennapi lett községeink közsegfejlesztési progiramjában. (Az elmúlt évben 75 000 forint, a mostani esztendőben már 107 000 forint a könyvek vásárlására fordítható összeg a közséafejlesztési költsegvetésekben.) Ehhez járul az állami támogatás, s a kettő együttese adja a meggyorsult állománynövekedést. Azt gondolom, erre az önmegajánló népi törekvésre építettek szocialista holnapunk tervezői, amikor 1965-re ezer lakosra ezerketszáz kötet könyvet terveztek. A falusi könyvtárak saját állományának a megduplázódása mellett az olvasótábor is igen szépen növekedett. S ha a gyermekolvasók száma .„sok'’ is, ahogyan egyesek mondogatják — nem tartom nagy szerencsétlenségnek, zömében a szüleiknek is viszik a könyveket — melyet a legbürokratikusabb statisztika sem tud kimutatni — ezek mellett a felnőtt olvasók szama is tetemesen gyarapodott. Míg az elmúlt évben 5637 olvasó volt járásunk könyvtáraiban, ma ez a szám 8506-ra emelkedett. Ahogy számolgatom, több mint hatvan százalékos növekedés. A kölcsönzött könyvek száma Is ennek megfelelően — ha nem is ilyen nagy százalékú arányban — növekedett. Előző évben 90 322 kötet könyvet kölcsönöztek könyvtárainkból járásunkban. Az 1961-es esztendőben már 120 322 kötetet. Ha okával nézegetjük ezt a harmincezres növekedést azt látjuk, hogy főleg a falusi könyvtárakban mutatható ki a növekedés. Gondolom ez is a helyén való dolog — ha több a könyv és jobb színvonalban is, többet is olvasnak belőle. Sokat mond ez a tény a rajta orvéndezőknek, de a kákán görcsöt keresőknek is. Egy azonban bizonyos. Azok a tömegek, akik a hatvanegyes esztendőben „csak” harmincezer kötettél olvastak el többet, mint az előző évben, valószínűen nem fognak itt megállni, hisz igényük holnap már megint újat és többet követel. Az is sokat mond. hogy lényegesen több társadalomtudományi művet kölcsönöztek az említett időben, mint más években. Néli'nv iíinwfárunkban az év utolsó hónapjában feljegyeztük, hogy az olvasott könyvek számszerű arányában milyen helyet foglal el a mai magyar irodalom. Ide kívánkozik a számszerű adat. Mátészalkán ebben az időben csak a járási könyvtár kölcsönzőjéből — a perifériális részeken létesített kis fiókkönyvtárak adatai híjával — 6468 kötet könyvet kölcsönöztek. Ebből a mai magyar irodalom 2220 kötet volt. Azt gondolom, ez a szám nem elkeserítő ma élő és munkálkodó íróinkra nézve sem. Többek között ez is mutatja, hogy érdemes írni, sőt kell, mert azt igénylik, keresik és olvassák. Az emberek tömege keresi a kor problémáira adandó választ, kíváncsiak életünk alakulására, szeretik az író véleményét látni, átélni, olvasni. Ma alig ad hírt a . rádió — lehetne nívósabb, átgondoltabb is a rádió könyvajánló adása — újság stb. egy-egy megjelent könyvekről máris kérik, keresik; a szó szoros értelmében „zaklatnak” bennünket érte. Csak ilyen lelkesülten szólhatunk az irodalmi estek, felolvasások, könyvismertetések látogatottságáról is. A könyvnap alkalmából 500 ember hallgatta végig — nagy figyelemmel — Mátészalkán MesterháSzövetkezeti esték, szellemi vetélkedés megyénkben Az ismeretterjesztés új formái A TÉLEN Sza- bolcs-Szatmár megye csaknem valameny- nyi községében is- méretterjesztés van. Ma már olyan községekben is rendszeresen tartanak előadást, — például Máriapócsan —, ahol néhány évvel ezelőtt még semmiféle kulturális tevékenységről nem lehetett beszélni. Most egy- egy előadást 35—40- en hallgatnak meg. Az ismeretterjesztés a távoli kis településeken, a kis községekben is megkezdődött. A Nyíregyházához, Balkányhoz, Geszterédhez és más községekhez tartozó tanyákon 110 órás tanfolyamokat, előadássorozatokat indítottak. A látogatottság is lényegesen nagyobb, mint amilyen az elmúlt években volt. A Geszterédhez tartozó E rdődi és Lovas nevű tanyákon alig néhány család él, s egy-cgy előadáson 25—30 dolgozó vesz részt. Az ismeretterjesztő előadásokon gyakran filmet is vetítenek. Üj formákat is meghonosítanak a megyében. Több községben — mint például Hamocsaházán. Besenyődön — szövetkezeti estéket tartanak. Hetenként találkoznak a szövetkezeti parasztok a művelődési otthonban, ahol műsoros zi Lajost, ököritóíülpösön, ahol ötven éve az emlékezetes tűzvész után Móriczot nem nagy lelkesedéssel fogadták, négyszázan szorongtak az egyik fiatal író felolvasó estjén. Azt kezdjük tapasztalni, hogy az irodalom közügy számba kezd menni falvainkban. Ma már olyan problémákkal küzdünk és ez az egyik leglényegesebb ellentmondás falusi könyvtári hálózatunkban, hogy a járásoktól kezdve lefelé a jelenlegi személyi állománnyal nem bírjuk gyorsan megoldani a megnövekedett igények kielégítését. Hisz ma egy év alatt annyi könyvet vásárolunk, mint annak előtte öt év alatt összesen. Magát ezt a nagy anyagot — persze csak a kereteinkhez nagy és nem az igényekhez — nem bírjuk időben gyorsan tálalni olvasóink elé. Ehhez járul az, hogy a megnövekedett olvasótábor és könyvforgalom megnövekedett adminisztratív bürokratikusán statisztikázó munkát is eredményezett, ami szerintem felesleges. Hisz lassan ott f»r- futik — és ez nem túlzás —, hogy száz kötet könyvet rövi- debb idő alatt kell az olvasó kezébe, adni, mint amennyi időt a kiadott száz kötet könyv statisztikai feldolgozására kell fordítani. Ma, amikor feltétlenül valamit tenni kell a jobb és igényesebb olvasószolgálat megteremtésére és az olvasók kényelmesebb és velük többet foglalkozóbb szolgálatára, csak itt és csak így tudunk időt és energiát nyerni. Farkas József i [ NICOLÄS GUILLÉN: J ; Hogy is történt? t Hogy is törtcnt.,.7 > Keg volt biz nagyon! , * Múltak vizén 1 úszik csolnakom. t Volt egyszer egy szép mulatt lány. l kit csak egyszer láttam. Karcsúságát, pajkos kontyát > szívből megcsodáltam. > Mint az álom, tűnt előlem, 1 s rá hiába várok! | — Szép cukornád, könnyű, ringó. , vajh, ki lesz a párod? * Nádszeiö kcs éle majd ha | téged is lenyes, i mond, ki lesz az, ki megörül, > és kit megszeretsz? Évek múltak, s nincs, ki tudná, , hol van annyi tél s tavasz. > Elsuhant a nyár, az ősz is... * Oh emlék, te megmaradsz! , Volt egyszer egy szép mulatt lány, i nincs felőle semmi hír. 1 Könyv és újság hallgat róla. Titkolódzik a papír. , Szép cukornád, könnyű, ringó i lágyan lépked... merre? hol? Karcsúsága, pajkos kontya álmaimra ráhajol. ‘ Hogy is történt...? , Már nem is tudom! i Múltak vizén 1 úszik csolnakom... (Fordította: Rakovszky József.) ’ ★ i (Nicolas Guillén: szül. 1904-ben. Ku- ihletésű költészete világszerte nép- ’bai mulatt költő Ö az, aki elsőként szerű. verseit a társadalmi haladás1 I. ... ... , . .. szolgálatába állítja. O a jelen kor ,a.dúlt Latin-Amenkaban a nepkol- tln-amerlkal lírájának nagy egyéni-' teszet forrásához. Lázas ritmusú, népi sége.) i Két találkozás előadást, filmvetítést rendeznek számukra, Nagygécen szellemi vetélkedés formájában terjesztik a mezőgazdasági szakismereteket. Az iskolai szemléltető eszközöket is felhasználják erre a •• célra. A dolgozók az állatokat, növényeket, gépeket ábrázoló képekből találomra vesznek egyet, s elmondják, amit tudnak róla. A szellemi vetélkedésnek nagy a sikere. Az alig 800 lakosú kis község lakói zsúfolásig megtöltik a művelődési otthont, ahol a késő esti órákig szórakoznak, tanulnak. (hl) jy| eg a ház ajtajút megnyitva is gondolataim rendezgettem, — hiszen ahány ház, annyi új kérdés, annyi új probléma. — Na de, — léleg- zettem fel megkönnyebbülten, — itt nem lesz sok dolgom, nem kell sokat beszélnem, vitatkoznom: a konyha falára erősített fogasról piros csillagos munkásőr sapka nézett visz- sza rám. A sapka gazdája a konyhaszéken ülve, kerékpárgumit ragasztgatott, egy idősebb néniké pedig a tűzhely előtt állva a vacsorát kavargatta. Megmondtam a nevein, és hozzátettem: — a szövetkezet ügyében. — Gélákék laknak itt, nemde? — Nem is az hibázik, hanem az ügy’, amiben járatos... ^ — Az ügy? — csúsztattami át tekintetemet csodálkozva férfira. 1 De az bizony a mesebeli tűn-, dér igazgyöngy palotájáért sem, ■ emelte volna fel a fejét, csaki ragasztotta a gumit valami íe-, ne nagy buzgalommal. ] !/ órán örültem — kesereg- j ' lem magamban, s beszél-1 getni kezdtem. Dehát a néni’ sem maradt adós, minden sza-, vamra felelt tízet. Nehéz ügy. nehéz ügy. A férfi arcát fi-, gyeltem: fülig piros volt ésj zavart. Végül is nem állhatta! a kínos helyzetet. — Édesanyám, — állt oda a nénike elé — ezt nem tehetjük, énj kommunista vagyok. — négy-, venötös párttag.. . — Negyvenötös az. igaz. csakhogy, amikor beléptél, még nem volt szó a szövetkezetről! Fődet adtak, hogy a magunk gazdája legyünk. A szövetke-«« hetet, nem vállaltad, sem te,!! sem szegény megboldogult apád... — De igen, ’ aláírtam akkor, hogy mindig elöl fogok járni, s másképpen nem is lehetek. Az anyából kitört a zokogás. — Fiam a föld! Harminc évig álmodoztunk róla apáddal. Csak egy-két holdacskáért is a félkarom engedtem volna levágni és te ötöt, ötöt képes lennél odadobni... ... Elköszöntem. — Magára bízom elvtárs, ha döntöttek, keressen meg. anyja életében először arcul ütötte. M ásfél hónapig voltunk a faluban. Nehéz szívvel búcsúztam, s az elmondott eset azóta is sokszor eszembe jutott. Bántott módfelett az anya—fia közti harag. Nagyon vártam az alkalmat egy újbóli találkozásra. E hónap elején aztán alkalmam adódott erre. Meghívást kaptam az első zárszámadásra. Nem részletezem. 48 forintot fizetett a szövetkezet egy-egy munkaegységre. A tagok elé valóságos kis kupac pénzt számolt ki a főkönyvelő. Géláknénál aligha láttam még boldogabb asszonyt. Jól emlékszem a 83. pirosat tette elibé a pénztáros, amikor odaugrott munkásőrsapkás fiához, megölelte, megcsókolta egyszer, kétszer, tízszer. Sok mosolygó arc ragyogott ekkor a kultúrház fehér falai között, de mi kelten Gélák Béla és én úgy éreztük, a legeslegboldogabbak mi ya- Kecskovszki József W (lljta a nászúi dúló ,. Nászinduló... Kipirult, izgatott jegyespár, meghatott násznép... Ezúttal fiatal újságíró-kollégánk — Angyal Sándor — mondott határozott igent az anyakönywezető kérdésére, kolléga, aki már nem egy házasság történetét és tanulságait megírta. S most ő is itt állt a nyíregyházi anyakönyvi hivatal díszes házasságkötő termében, oldalán a kedvesarcú, boldog menyasszonnyal, háta mögött a tanúkkal, jóbarátokkal, elvtársakkal. A jóbarátok — kollégák és olvasók — meghatott csendben hallgatják az ünnepi szavadat. Talán mindannyian arra gondolnak, hogy ők is így kezdték, ők is iiyen boldogan és izgatottan álltak ezen a helyen. S gondolataikban nemcsak az emlékeknek jut hely, hanem a nap hősének, a fiatal párnak is. Arra gondolnak, hogy küzdve es akarva, most már a két fiatal mindig együtt marad. Az ifjú asszonyka pedig mégjobb írásokra, melegebbhangú, szenvedélyesebb riportokra ser- kenti párját, aki egy házasság tapasztalataival mái- az em- bernyi ember erejével forgathatja tollát. A nászinduló elhalkult, s már elhangzottak a gratulációk is. A kollégák és az olvasók külön-külön is gratulálnak •