Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

mm mm minrmmm A nyíregyházi Jósa András Múzeum a statisztikai számok tükrében KÖZSÉGÜNK DALOSHAGYO- MANYA nagyon régi: már a múlt század végén is működött itt dalárda. A háború után azon­ban sokáig váratott magára az újjászervezés. 1954 óta működik újra ötvenes létszámmal Mos;, hetenként kétszeri, egyes esetek­ben háromszori, négyszeri pró­bával készülünk fel a szerep­lésre. Nem volt könnyű az út idáig. Az énekkar tagjai — valameny- nyien termelőszövetkezeti tagok — kezdetben zenei analfabéta."; voltak. Ma már ott tartunk, hogy az új darabokat, kottából tanuljuk, mért sikerült elsajátí­tatni a dalosokkal a zenei ABC-t. Lassan elérjük, hogy a ko­moly zene sem. lesz idegen a dalosok számára és nem zárják e) azonnal a rádiót, ha klasz- szikus zenét hallanak. Nem tud­ja azt az ember meghatódé s nélkül hallgatni, hogy ezek az emberek egyre gyakrabban be­szélnek a próbákon arról, hogy legutóbb milyen darabokat hal­lottak a rádióban, melyik kó­rusnak az előadásában. Nem­csak meghallgatják most már-, ha­nem beszélnek, vitatkoznak is a hallottakról. Csak az tudja iga­zán értékelni, aki a zenei ÁBC-t kezdte nekik valamikor tanítani! A dalok tanulásával egyidu- ben szinte észrevétlenül műve­lődtek, kulturálódtak az embe­rek és ez érezteti hatása! az egész falu eletében. Valamikor véres verekedéssel zárultak 3 bálok a faluban, ma már ilyes­mi nem fordulhat elő. És ebben nagy szerepe van annak, hogy a dalosokon keresztül sikerült a l'alu fiatalságát kulturáltabb magatartásra szoktatni. Nem állíthatom, hogy a nevelés csak .az énekkar érdeme, mert sokat tett az iskola, az egész társa­dalom, de az érdem nagyrésze talán mégiscsak az énekkaré. A KÖZSÉG KULTURÁLIS életének ma is az énekkar a középpontja. Az énekkarból alakul alkalmilag színjátszó­csoport és tánccsoport is. Nagy jelentősége van az ének­karnak a politechnikai nevelés szempontjából is. Mozgalmi da­lainkon keresztül nagyon sok olyan dolgot értenek meg a da­losok, amelyet csak hosszú idő után értenének meg. A nem­zetköziség nagyszerű érzékeit például aligha lehetne jobban fejleszteni bennük, mint éppen a különböző népek dalaival. SOKAN VANNAK nemcsak Nyíregyházán, hanem egész Szabolcs-Szatmár megyében is, akik keveset, vagy egyáltalán semmit sem tudnak a Jósa András Múzeumról. Erről rész­ben a múzeum korábbi elhe­lyezése, részben pedig a mú­zeumi propaganda elégtelensé­ge tehetett. A korábbi években előfor­dult, hogy a múzeumot arról értesítették: Jósa András cí­mére pénzkiildemény érkezett, a postán átveheti. — Nem lehet — volt a vá­lasz — a temetőben van! — Hát jöjjön haza a. teme­tőből! — szólt az üzenet. — De hiszen már régen ott van! — feleltük a múzeum ne­vében. — Annái inkább siessen ha­za, ha pénzt akar kapni!-4 felvilágosításunkból nehe­zen bár, de megértette, hogy aki 1918-ban meghalt, az már nem vehet fel pénzküldeményt, annál is inkább, mert az ösz- szeg felvételére nem Jósa András, hanem az őróla elne­vezett múzeum a jogosult. A JÓSA ANDRÁS MŰZEUM 1960-ban újabb épülettel gya­rapodott a Malinovszki) utca 6. sz. alatt, ahová a múzeum összes állandó kiállításai átköl­töztek: a régészet, néprajz, iro­dalom. képzőművészet. Az új kiállítás gazdag anyagot mutat be, a legmodernebb rendezési elvek szerint, olyan fokon, amely nemcsak a látogató kö­zönséget, hanem a szakembe­rek igényét is Inelégíti. Az új állandó kiállításaink­nak olyan nagy volt a vonzó­ereje, hogy a látogatók száma évi 31 400 főre ugrott fel, amelynek több mini kéthar­mad részét az iskolai csopor­tok adják. .4 Látogatók számúnak ugrás­szerű emelkedése örvendetes és bizonyos mértékig büszke­séggel tölt el minden nyíregy­házit, hiszen a város 57 000 la­kosának több mint a fele nézi meg a múzeumi gyűjteménye­ket es gyarapítja ismereteit. Reklám, vagy influenza? Biigitte Bardot hires francia film­színésznő, hírek sze­rint, levelet intézett Albert Schweitzer neves tudóshoz, és azt kérte, hogy a gaboni leprakórhá­zában dolgozhasson, hogy így gyógyítsa idegbaját. Schweitzer állító­lag azt válaszolta, a fiianszinésznőt ugyanolyan szívesen fogadják, mint bár­mely más szenvedő embert A tudós ugyanakkor figyel­meztette Brigitte Bardot-t: rá is kö­telező lesz az Egyen­lítő-menti kórház fegyelme. A íilmszínésznő a Reuter szerint vi­szont kategorikusan tagadta, hogy leve'let írt Albert Schwei- tzerhez. Kijelentette: semmiféle idegbún- talomban nem szen­ved, csupán influen­zája van. Hogy milyen szerepet játszik, az énekkar a község életében, még talán annyit, hogy a könyv­tár olvasói kezdetben ugyancsak a dalosok közül kerültek ki, ma is a törzsgárdát alkotják. A KISZ szervezettel közösen rendezett klubestek kiváló al­kalmak nemcsak a szórakozás­ra, hanem a tanulásra is. Szíve-! sen hallgatnak meg közben egy-1 egy zenei előadást is. Sajnos,! sem lemezjátszónk, sem lemez j állományunk nincs, pedig na-1 gyón sokat jelentene. Igaz, hogy j zongoránk és sok egyéb felsze­relésünk van már. Sikerek. Sok-sok oklevél, ser­leg', az MSZBT aranykoszorús j jelvénye, mind méltó jutalma a dalosok fáradságos munkájának.; Mégis, ha sikerről beszélek, j nemcsak ezeket említeném. A i különböző szerepléseken kiérde­melt taps mellett sikernek; könyvelem el például azt is, j hogy 1958-ban egy határtalálko­zó előtt, aratás időben is, este 10—11 óráig próbáltak a tagok, j Szívesen próbáltak. És ez a szel-; lem azóta még jobban terjedt.1 elmélyült. HOL VAGYUNK MAß azok- 1 lói az újjáalakuias utáni idők- j tői, amikor az volt a legfonlo-1 sabb feladatunk, hogy megsze- I tettessük a közös éneklést, hogy J rendszeresen, kitartóan járjanak l a próbákra! Ma már kivételes jelenség az, j ha valaki azt mondja, hogy jobb j lenne, ha a lányok esténként in-j kább otthon ülnének. Lakatos József | A nyíregyházi múzeum egyi­ke az ország legrégibb ilyen intézményének. Jósa András megyei főorvos vetette meg az alapját 1868-ban, tehát 94 ér­zel ezelőtt. A felszabadulas elölt keve­sen látogatták a Megyei Mú­zeumot. Átlagosan évi 1000— 1500 fő látogatója volt. A; 1951. évi állandó régé­szeti és néprajzi kiállítás meg­nyitása után (Egyház utca), ez a szám 10—13 000-re ugrott fel. 'V Az év első élénk tarka színfoltja * * mindenkor a farsang időszaka volt, amikor mulatozással. mókázással, tréfás felvonulásokkal töltötték az időt. Eredeti ősi időkre nyúlik vissza, a ma­gyar farsang a görögök dlonyzosi ünnep és a romai bacchanália közvetett folyta­tása. A farsangi evés-ivásnak, lármás és táncos mulatozásnak valamikor kettős célja volt: egyrészt á tél haldoklását ün­nepelték, másrészt ezzel a gonoszűző el­járással a bő termést kívánták biztosí­tani. A magyar farsangi szokások sehol Sem olyan színesek, változatosak, mint éppen megyénk keleti részén, ott is fő­leg a Szamos menti községekben. Farsang elején és végén Szamosáé ren szokás a „vénlány hajtás'’. Ez alkalom­mal két fiúgyermek lánynak öltözködik, szöszből hajat csinál magának; ők a „vénlányok”. A többi gyerektársak nagy zajjal, karikás ostorral hajtják őket vé­gig a falun és kiabálják: „Kinek van eladó lánya, Hajtsa ki a szűzgulyára!: Ugyancsak Szamoskéren farsangi szo­kás a „csűrgítés”, mely alkalommal, a legény vagy a lány felbérelt gyermekek­kel bármilyen szöveget faluszerte kia- báltathatott. I Vlcsvaapátiban a legény . medvénél; öltözködik: két gubát vesz ma­gára, a fejére maszkot tesz, egy társa pe­dig láncon vezeti. így látogatják a fonó­kat, a lányok nagy riadalmára. Ugyan­csak OJcsvaapáUban halottas íarsangost is tartanak. Egy deszkára fektetett le­gényt négy társa házról-házra cipelgeti, a papnak öltözködött maskarás pedig mindenütt elmonlja a (nyomdafestéket nem tűrő) halotti búcsúztatóját. Saamwsaege*. nevezetes a lakodalmai Farsangi népszokások iaraangos. A vőlegénynek öltözött mas­karás legényt Löködi Gyurkának, a menyasszonynak öltözködött legényt pe­dig Tarcsa Marosának nevezik. A jegyes­pár,, kíséretével együtt, a íonóházakat látogatja, ahol bő alkalom nyílik a tré­fálkozásra. Panyolán kedvelt a köszörűs iarsan- gos. A köszörűs teli aggatja magát rossz borotvákkal, késekkel, úgy jár házról- házra. Köszörűköve nem más, mint egy pokróccal leterített, négykézláb álló le- génytársának hátsó része. Ugyanitt Pa­nyolán jár a koldusfar,sangos, azaz két rongyakbe burkolt, kormosarcú legény. Az egyik targoncán ül, a másik belöki öt a szobába; az általuk előadott ,,kol- dusének” eléggé obscén tartalmú. |£ érsemjénben különösen’ a golya- farsangos járja. A lepedővel be­borított maskarás kinyújtott kezefeje volt a gólyafej, melyben csőr gyanánt- piros ostomyelet tartott. A gólya „kele­péit”, a csőrével ide-oda csapdosoít, mely által nagy ijed-áget és nevetést keltett. A Szamos menti községekben, főleg' Nábrádon a maskarások által meglátoga­tott házaknál kerek színdarabjelenetet adnak elő. versekkel, nótákkal tarkítva. A vándorkocsmáros Panni lányával együtt asztal mellé telepszik, bon mér az utána érkező két vendégének. Majd egymásután három betyár érkezik, A reszkető kezű. kétségbeesett kocsmárosnak mulatozás közben bejelentik, hogy a lányt maguk­kal viszik. Bejön a baktor, ki figyelmez­teti okét, hogy elmúlt kilenc óra, le kell feküdni. Mivel a betyárok nem hallgat­nak a jó szóra, a bakter rájuk küldi a zsandárokat. A zsandárok megkötözik a betyárokat és magukkal viszik őket. Vé­gül a kocsmáros is összepakol és a lá­nyával együtt elmegy7. Ököritófülpösön amelyik házat meg akarják tréfálni, ott a maskarások meg­teszik azt is, hogy verebeket bocsátanak el a íonóházakban. Farsang idején a lakodalmak egymást követik, a 'vőlegénynek néha a hetedik faluba is kell mennie, hogy zenekart sze­rezzen. Természetesen ezekbe a lakodal­makba a maskarások is ellátogatnák. Nyírboga ton egy7 cédulát küldenek be a násznagynak, melyben az áll, hogy Rózsa Sándor és bandája bebocsátási en­gedélyt kér. Természetesen az engedélyt megkajált. Mikor a banda belép a nász­nagy nótát huzat részükre. A „betyárok"’ táncolnak, még a menyasszonyt is meg­forgatják, tréfálkoznak. Miután étellel- itallal megkínálják őket, eltávoznak. Ha­sonló szokás volt Nyírmihálydiban is. B. Dánfíy Sándor, aki most 85 éves, büszke arra, hogy legénykorában soha­sem ismerték fel személyét, mikor „be­tyármaskarában” társaival megjelent a lakodalmakban. I. arnevál herceg, a görög Dionysos * * és a római Bacchus isten méltó utódja, kíséretével együtt mostanában már a nagyvárosainkba, sőt az ország­házba is ellátogat. A karneváli felvonu­lások, a falusi maskurázások, az egymást követő farsangi bálok azt mutatják, hogy ma már a farsang a magyar ifjúság kedvelt ürömünnepe. Erdész Sándor DE HA .1 MEGYE 587 VOü lakosához arányújuk a múzeu­mi látogatók számát, kiderül, hogy az összes megyék sorá­ban Szabolcs-Szatmár megye az utolsóelőtti helyen áll. Tol­na megye előtt. Ez a látogatási szám, bizony siralmas így, ha Eger 335 000 látogatójával, vagy -például Debrecen 117 000 főnyi múzeumlátogatójával vet­jük össze. Lehet, hogy nem helyes ilyen összehasonlítási tenni, hiszen a megyénk olyan hatalmas terjedelmű, lélek- számban is, hogy sokan van­nak olyanok, akik sohasem jut­nak el Nyíregyházáig. De fel­teszem a kérdést: kikből tevő­dik össze Eger, Visegrád, Ti­hany, Debrecen, Pécs, Eszter­gom. Sárospatak múzeumláto­gatóinak száma? Részben sza- bolcs-szatmárial:ból, akik Nyír­egyházát kihagyjálc útiprog- ramjukból! 1 A részben meg ma is fenn­álló ismeretlenség teszi a nyír­egyházi múzeumot látogatott­ság tekintetében a szerény 18. helyre, pedig más múzeumok állandó kiállításait sem szokás 5—6 évnél hamarabb lebonta­ni. Ez Nyíregyházán sem tör­ténhet meg korábban. De a képtár, űíár most áprilisban ki­cserélődik: szocialista realista festményekre. Nem árt, ha a statisztikai számok tükrében, a magunk múzeumlátogatását is megvizs­gáljuk! Csallany Dezső múzeum igazgató Új képzőművészeti könyvek A Képzőművészt.! Alap ki­adóvállalata a Művészeti Kis­könyvtára sorozatban tanul­mányt ad ki a nagy kínai fes­tőművész. Csi Paj-si munkás­ságáról. Ugyanebben a soro­zatban látott napvilágot a Fe­dotov orosz festőművész élet­művéről készült tanulmány is. A műemlékek kedvelői sza­mára két új kiadvány jelent meg: a soproni Stomo-ház le­írása és az Aquincumi mozai­kok. című kis könyv. 'A— A szatmárcsekei vegveskar életéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom