Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-21 / 17. szám
r Ax Egyesült Államok nem kítnii atoni'ineges * exést Carapkin nyilatkozata a genfi liaromliatalmi atoinérteliezlelen| GARAI GABOR: LENIN’ GENF, (TASZSZ): Január 19-én az Egyesült Államok képviselőjének elnökletével 351. ülését tartotta a genii háromhatalmi atomértekezlet. A pénteki ülésen Carapkin, a Szovjetunió képviselője nyilatkozatot olvasott fel. Carapkin megállapította, hogy az Egyesült Államok képviselője az értekezlet legutóbbi ülésén torz képet adott a genfi tárgyalások menetéről. Ez nem új dolog — mondotta Carapkin — és ez a legkevésbé sem nyugtalanít bennünket. Fontosabb az, hogy az Egyesült Államok cs Nagy-Britan- nia kormánya elutasította a szovjet kormány november 28-i javaslatait, amelyek előirányozták a légköri, a vízalatti és a kozmikus atom- robbantások azonnali beszüntetését, belföldi észlelési rendszerrel megvalósítandó kölcsönös ellenőrzés alapján, továbbá az államok olyan értelmű kötelezettségvállalását, hogy nem folytatnak földalatti atomíegyverkísérlete- ket. Az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei nem kívánnak olyan megegyezést, amelyben az ösz- szes atomfegyverkísérletek haladéktalan megszüntetése szerepelne. Ezért folyamodnak a tényleges helyzet torz beállításához. Szeretnének kibújni a genfi tárgyalások sikertelenségéért rájuk háruló felelősség alól és megpróbálják elterelni a világközvélemény figyelmét egy olyan veszélyes fejleményről, mint az, hogy elutasítják az atomfegyverkísérletek betiltására vonatkozó egyezmény megkötését. Carapkin itt utalt Kennedy és Macmillan bermudai találkozójának döntésére, amely szerint előkészítik a légköri kísérleti robbantások felújítását, utalt az Egyesült. Államok elnökének legutóbbi üzenetére és az amerikai kormánynak arra a határozatára, hogy növeli az Egyesült Államok katonai kiadásait, az amerikai^ haderőt, erősíti az úgynevezett * „stratégiai visszarettentési eszkö-J zöket” vagyis fokozza az atom * fegyverkezési hajszát. A szovjet* kormány nem szemlélheti tétle-* nül a nyugati hatalmaknak ezc-* két az intézkedéseit — jelentelte* ki Carapkin. * A Szovjetunió képviselője a* továbbiakban ismertette kor-* mányának álláspontját az atom-* fegyverkísérletek beszüntetése el-* len őrzésének kérdésében és rá-* mutatott, hogy nem az ellenőr * zéssel van baj lényegében, aho-J gyan azt a nyugati hatalmak kép-* viselői beállítani igyekszenek, ha-£ nem azzal, hogy I az Egyesült Államok és Anglia kormánya nem kíván kölcsönösen elfogadható alapon j megállapodni az atomfegyverkísérlelek beszün-, tetősében. Ha az Egyesült Államok és Anglia nem vizsgálja felül ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját, és nem járul hozzá, a Szovjetunió által indítványozott megegyezéshez az atomfegyverkísérletek betiltása kérdésében, ezért a magatartásért és ennek minden következményéért vállalnia kell a felelősséget. Az amerikai küldöttség vezetője érdemben nem szólt hozzá a szovjet képviselő nyilatkozatához. Ehelyett csupán azt mondta, hogy az Egyesült Államok kormánya javasolni szándékozik az atomfegyver-kísérletek betiltásának tanulmányozásával foglalkozó bizottság megalakítását, amely albizottság jelleggel folytatná munkáját a J8-hatalmi leszerelési bizottság keretében. A genfi háromhatalmi atomértekezlet következő ülését január 23-va tűzték lei.----------------------------------------------.... Elképzelem: az első sortűz után hogy állt ott, vakító homlokát az időnek szögezve, s fölajzottan figyelt a lábra kelt tömegre, mely most dönti ki — tudta — sarkából a világot. Hívta a megfogamzott csodát, s hozták a tépett meggyötört katonák, az étiau rongyosok: ha egy a földre roskadt, némán fohászkodott: ö, hány halált kíván ez az egyetlen élet! S ím mégis ünnepi kedve támadt: tűnődni, nem azon, hogy a Föld majd ünnepli-e öt, ki sosemvolt jeleket a kor bronzába rótt; de hogy a példa mint edzi majd unokáit ez Elsőknek, kik őt követve, minlialálig tették a hihetetlent s hitték a tudhatót. * Vladimir Ujics Lenin, a világ munkásságának nagy tanítója és vezére 38 évvel ezelőtt hunyt cl. Ebből az alkalomból közöljük a fenti verset. Sukarno válaszolt L Illantunk I lirek Ny ugat -1 r i á 11 ró I DJAKARTA, (MTI): Szombat délelőtt Sukarno elnök vezetésével összeül az indonéz nemzetvédelmi tanács, hogy megvitassa az Indonézia ENSZ küldöttségének adandó további utasításokat. A jelentősnek ígérkező tanácskozáson, amelyen a kormány vezető személyiségei, így Subandrio külügyminiszter is részt vesz, megvitatják a Kennedy—U Thant találkozó eredményeit. Az indonéz külügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy Sukarno elnök elküldötte választá- viratát U Thanthoz, aki — mint ismeretes — békítő közbenjárását ajánlotta fel a nyugat-irtáni vitában. A válasz tartalma egyelőre nem ismeretes. Indonézia állandó ENSZ képviselője félórás megbeszélést folylátott. IT Thant-tál a7.11 fán hrw?v az ENSZ ügyvezető főtitkára már Kennedyvel találkozott. Értesülések szerint szombaton New Yorkba érkezik Sudjarwo. Tjondronegoro, az indonéz külügyminisztérium európai osztályának vezetője, aki a múltban kormányát képviselte a Nyugat- Iriánról folyó ENSZ vitákban. Az indonéz külügyminisztérium e vezető személyiségének megérkezését fenti körökben válasznak tartják U Thant felhívására, amelyben mind Indonéziát, mind Hollandiát felkérte, hogy megbízottai- vele vitassák meg a kérdés békés rendezésének lehetőségeit. Az AP amsterdanii híre arról számol be, hogy Theodore Bot, holland iiglyettes külügyminiszter péntek este repülőgéppel Nyugat- Iriánba utazott, hogy a helyszínen tanulmányozza a helyzetet. Különös pásztor — Hadd lakjon jól ez a kecske, de a káposzta is meg kell, hogy maradjon... (Szegő Gizi rajza.) Marakodás a katangai kincsekért Mi van a hangái háború mögött? atangaban már sok puskalövés ver- te fel a városok nyugalmát, a falvak, az erdők békés csendjét. Sok vér elfolyt más-más érdekekért. Csőmbe zsoldosait becstelen célokra, a Kongói Köztársaság szétdarabolásáért pénzeli. A kéksisakos ENSZ-egységek és az Adoula- kormány csapatai viszont jelenleg azért küzdenek, hogy Katangában is helyreálljon a Leopoldville-i központi kormányzat hatalma. Az erőfeszítések tekintélyesek, de végleges megoldást máig sem sikerült elérni. Az ok? A nagy vetélkedésben részvevő imperialista hatalmak saját önző elképzeléseik alapján szeretnék megoldani a katangai kérdést. Hogy az események rugóit jobban megismerjük, röviden pillantsunk a múltba. A Kongói Köztársaság legdélibb tartománya nevét egy Katanga nevű törzsfőnöktől kapta, akinek törzse valamikor a tartomány keleti felében élt. A törzs ellenállását a belga gyarmatosítók hetven évvel ezelőtt letörték, lakóterületét pedig besorolták a belga gyarmatbirodalomba. Akkor még elsősorban gazdag termőföldet szimatoltak az európai jövevények, de rövidesen kiderült, hogy Katanga bányakincsekben igen gazdag. Amikor ennek híre terjedt, számos belga cég — egymással versenyezve — rontott Katan- gára. Közülük az Union Miniere du Haut- Katanga volt a legerősebb, és évről évre növekvő nyereséget szállított a belga részvényesek páncélszekrényeibe. Katanga mesés gazdasága az angol és a francia imperialisták érdeklődését is csakhamar fölkeltette: mind nagyobb mennyiséget vásároltak meg az Union Miniere részvényeiből. A belga, az angol és francia nagytőke harcában a második világháború idején beleavatkozott a? amerikai monopoltőke is. Az Egyesült Államok és Anglia, a belga emigráns-kormány szorult helyzetét kihasználva, olvan egyezményt kényszert tett rá. amelv a Katangában termelt uránérc egész mennyiségét Anglia és az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátotta... így történt, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobott amerikai atombomba előállításához katangai uránt használtak fel. A háború után azonban ezt az egyezményt felülvizsgálták, de az uránérc 75 százalékát ma is az Amerikai Egyesült Államok és Anglia kapja meg. A z uránércben olyan gazdag Katanga, a világ réztermelésének ranglistáján a negyedik helyen áll, a világ kobalttermelésének 80 százaléka származik innen és az ipari gyémánt 90 százalékát is Katanga adja. Ezek után könnyű megérteni, hogy nem a „bennszülöttek’ iránti önzetlen szeretet, hanem a Katanga kizsákmányolása iránti féktelen vágy vonzza oly erősen az imperialista hatalmakat. Az 1960-as évben nem kevesebb, mint 17 millió dollár tiszta hasznot sajtoltak ki Katangából. Ennek 25 százaléka Belgiumé lett. A másik 25 százalékot az angol kézben lévő Tanganyika Concessions Tröszt vágta zsebre. A fennmaradó memy- nyiséget az úgynevezett „katangai állam’’ cs elsősorban néhány francia bankház mondhatta magáénak. A belgák, az angolok és a franciák természetesen görcsösen ragaszkodnak legalább a jelenlegi helyzetük megtartásához, az Egyesült Államok monopolistái viszont egyáltalán nem elégedettek a dolgok ilyen állásával, hanem az eddiginél jóval több Katangából származó profitra vágynak. Nemcsak az uránércből, hanem a rézből, a kobaltból, a gyémántból cs a többi ásványi kincsből is ..rangjához illően" részesedni akar —, ebben rejlik a nyugati ellentétek legfőbb mozgató ereje. Ezek az érdekellentétek jó ideig a politikai élet kulisszái mögött húzódlak meg, az utóbbi hetekben azonban a széles nyilvánosság elé léptek. Szemléletesen fejeződik ki a Csőmbe uralma fenntartásához való viszonyban. Anglia, Francia- ország és Belgium monopolistái, akik jelenleg a katangai „húsosfazék” körül tolonganak — mindent elkövetnek. hogy megerősítsék Csőmbe ingadozó hatalmát. mert ezzel elsősorban sajat imperialista érdekeiket védik. Ezért ellenzik hevesen azt, hogy az ENSZ-haderök végrehajtsák a Biztonsági Tanács határozatát és előzzék a katangai zsoldosokat, akik a nyugat-európai monopolista körök előretolt harci egységei. Az Amerikai Egyesült Államok viszont, ezúttal teljes súlyával, az ENSZ katangai akciója mögött áll. Fegyvereket és „szakértőket” bocsát az ENSZ rendelkezésére, és a világszervezet ülésein is a katangai hadművelet folytatását támogatta. A cél? Nem, ne gondoljuk, hogy a katangai paradicsomból Csőmbe kiűzetését akarja. Rusk külügyminiszter egy sajtóértekezleten határozottan kijelentette: nem a katangai rezsim megdöntéséről van szó, hanem arról, hogy „az ENSZ helyzete hatalmikig olyan konszolidált legyen Katangában, ami lehetővé teszi egy Adoula és Csőmbe közötti megegyzés sikeres tető alá hozását”. A z Egyesült Államok tehát csak „engedelmes báránnyá” szeretné szelídíteni Csombét, aki ma még belga, francia cs angol urai érdekeit üvöltöző farkasként védelmezi. A katangai konfliktus eseményeinek fényénél egyre világosabban látszik az Egyesült Államok és szövetségesei közti ellentét. Egyre világosabban látszik, hogy az amerikai monopolisták az ENSZ kéksisakos katonáinak erőfeszítéseivel szeretnék a a farkast báránnyá szelídíteni, hogy utána egyedül ők vigyázzanak rá a katangai paradicsomban. „Munkadíjként” pedig a gazdag tartomány valamennyi kincsére áhítoznak. íme, így fest a ..jótevő” amerikai monopolisták „önzetlen segítsége'. Igen ám, de ha a Kongói Köztársaság kormánya a jövőben valóban független politikát folytatna, feltétlenül szembe kerülne az ország egy részét bitorló Csomóéval és pártfogóival. Hogy ezt a veszélyt elhárítsák,, az Egyesült Államok rcszben már most ezért helyezi kilátásba a katangai diktátor és a központi kormány miniszterelnökének, Adoulának a kompromisszumát. Ily módon esetleg olyan szélsőséges jobboldali többség kerülhetne az ország kormánykerekéhez, amely szembeszállhatna a haladó politikát folytató keleti tartománnyal. Nem árt felfigyelni arra a megállapításra, hogy Kennedy tanácsadói e tervek megvalósítására Adoulát „megfelelő embernek” tartják. Sötét terveik keresztülvitelére biztosítékként emlegetik azt is. hogy a közponi kormány hadseregének élén — Mobulu áll. Washington minden hájjal megkent politikusai így egy rókáról két bőrt húznának le: kiütnék a nyeregből az Union Miniere jelenlegi urait és súlyos csapást mérnének a nemzeti függetlenség őszinte híveire is. És ilyen körülmények közt az amerikai monopóliumok teljes erővel hozzálátnának a Kongói Köztársaság féktelen kizsákmányolásához. Az Egyesült Államok természetesen nem veri nagydobra ezt a szándékát. Egyelőre a „törvényesség” leplébe burkolózik, elvégre kJ emelhetne szót azcllcn, hogy a nyugati világ vezető hatalma a Biztonsági Tanács határozatait segíti végrehajtani. A „törvényesség” leple azonban túlságosan átlátszó. Egyre inkább kiviláglik alóla az a tény, hogy bár az Egyesült Államok támogatja U Thant ügyvezető ENS'Z- fötitkár lépéseit, de a Biztonsági Tanács hata- rozatával ellentétes szándékok vezérlik. A jelenlegi törvényes lépések csak ugródeszkát jelentenek a tervezett törvénytelen lépésekhez, a Kongói Köztársaság egész területének gazdasági és politikai befolyásolásához. I. atangaban a nyugati imperialista v hatalmak egymással versengenek. Nem azért, hogy melyik ád több szabadságot és nagyobb függetlenséget a népnek hanem azért, hogy melyik legyen nagyobb úr a katangai „paradicsomban”. A két szembenálló fél1 civakodik, de megfeledkeznek a harmadikról, a kongói nép akaratáról. Az események alakulásából még neki is lesz beleszólása... Milassi Bél* •2
