Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-20 / 16. szám

Az alkotó ember (Tudóeitónktél.) IJ a csak annyit tudunk egy emberről, hogy néhány év alatt 86 újítása volt, amelyek közül 52-t bevezettek és ezért mintegy negyvenezer forint újítási díjat fizettek ki — már­is felkelti érdeklődésünket. Háy Ervint bizonyára sokan ismerik Nyíregyházán, de a posta távbeszélő központ üze­mében mindenki tud róla. öt éve, hogy a csehszlovákiai moszti távbeszélő központból Nyíregyházára került. Ez idő alatt többmillió forintot taka­rított meg népgazdaságunknak és több ezret kapott maga is. 1958 decemberében a II. orszá­gos újító és feltaláló konferen­cián Munkaérdeméremmel tün­tették ló. 1961. április 4-én megkapta az Országos Találmá­nyi Hivatal „Kiváló újító" jel­vényének ezüst fokozatát, majd vem sokkal később a posta és a szakma kiváló dolgozója ki­tüntetéseket. Nemrégiben ott volt a III. országos újító és fel­találó konferencián is. — Az újításaim? — mosolyog érdeklődésemre. Jöjjön velem... Szürke vasajtó mögött ten­gernyi villogó miniatűr lám- pácska jelzi a foglalt vonala­kat. A zömök, fürge mozgású ember otthonos az automata te­lefonközpont berendezése kö­zött. — Akar Debrecennel beszél­ni? Vagy Budapestet kapcsol­jam? — Meghúz egy fogan­tyút és nyújtja a telefonkagy­lót. Zavartan szabadkozom., arra gondolva, hogy „potyázom”, mi­kor száz és száz türelmetlen hívó vár kapcsolásra. — De... — Háy Ervin kitalálja gondo­latomat: — Miért kell sokszor órákig várakozni egy pesti hívásra — ezt akarta kérdezni? — Igen. Nézze, ennek az újításnak a lényege, hogy a posta távbe­szélő központok kezelői közvet­len kapcsolhassák Debrecent, Budapestet, Szombathelyt, vagy bármely járási, megyei szék­helyt. Hogy aztán egy-egy vá­rost hány hívó hív egyszerre, az más dolog... — Nálunk sok éves probléma a telefonvonalak zsúfoltsága; a kérelmezők felének sem tudunk telefont biztosítani. A négyes ikerállomás megoldása ezen a'ei helyzeten 180 fokos fordulatot í> jelent. Eddig egy vonalon ma-§ ximum két állomás működbe- 8 tett, most négy, külön hívó- ó számmal, egymástól teljesen J függetlenül. jbt egszületett, amire évek óta | vártak a szakemberek. A f orvéit év végéig Debrecenben | nyolc ilyen berendezel próba- ; üzemeltetése kezdődött, tehát harmi'Achét új előfizetővel gya­rapodott a távbeszélő tulaján-' nosok névsora. S a későbbiek­ben még hány ezer és ezer új előfizető köszönheti maid te­lefonját egy nyíregyházi újító­nak, aki nem azt találja fel, ami éppen eszébe jut, hanem amit a szocializmus építése megkövetel. Gregor Pál Tábori asztalok és székek a nyári ifjúsági építőtáborok részére Egy köatnüveäodeei könyvtár fejlődését leginkább azon lehet lemérni, hogy mennyivel szapo­rodik olvasódnak a száma és a kikölcsönzött köteteknek a szá­ma. Az ötéves kulturális terv elő­irányzata szerint megyénkben 35 ezerrel kell emelni az olvasók létszámát öt év alatt. Ebből az elmúlt évre hétezres emelkedést irányoztak elő. A tiszalöki já­rásnak 361-el kellett emelnie az olvasók számát, ezzel szemben 8315-ről 3769-re emelkedett vagyis 454 olvasóval gyarapodott. Tiszalökön 750 beiratkozott tag­ja volt tavaly a könyvtárnak, vagyis csaknem pontosan min­den nyolcadik lakos — a cse­csemőket is figyelembe véve — rendszeres olvasója volt a könyv­tárnak. Az egy olvasóra jutó 33 kötet kikölcsönzött könyv pedig azt bizonyítja, hogy az olvasók szá­mának növelése megalapozott volt. Bár itt megemlíthetjük, hogy 1960-ban 42 kötet jutott egy olvasóra és ezzel országos elsők voltak. ktsz-től levált asztalos részle­get is. Űj gyártmányok előállítására is sor kerül ebben az évben. Az asztalos részleg kétajtós dörzsölt szekrények gyártására is rátér. Ebből már az első negyedévben 200 darabra kaptak megrendelést a Bútorértékesítő Vállalattól. Ugyanakkor megkezdték a KISZ nyári ifjúsági táborok részére készülő tábori asztalok és ülő­kék készítését is. Tavaly nagy volt a kereslet ke­rítésdrótból. A szükséglet kielé­gítésére a meglévő egy drótfonó gép mellé egy másikat is be­állítanak. A gépet már megkap­ták és kisebb javítások elvégzése után a napokban üzembe is he­lyezik. Időszerű munka A talajerő utánpótlása egyik fedezete a jobb termés elérésé­nek. A Kcmeesei Állami Gazdaság földjeire gépekkel és fo­gatokkal többezer mázsa istállótrágyát hordanak ki. (Hammel József felvétele) »«»»»iwinmi r«nrrimmni»ttsvtiTTTi i----r— -*•-**—*-~*~**“***“***"“^a‘ cÁ kéf t&ié L' nnivaló. cuki po- ^ fa a kis Józsi­ka. Végtelenül sze­reti a tanító nénit, s az viszont. Egyik nap így dicsekedett a tanító néninek: — Vágtunk mala­cot, s hozok tanító néninek egy kis kóstolót. Tanító néni megsi­mogatta a jószívű kis tanuló buksiját. — Nem szabad kis­fiam. — De én akkor is hozok. Amikor hazament, eldicsekedte szülei­nek, hogy ő mit ígért a tanító néni­nek. A papa nagyot nézett, csak nyelt, s nem szólt egy szót sem. — No ezt szépen megcsináltad kis­fiát* — mondta ké­sőbb bólogatva. A gyerek csodál­kozott. — Most mit te­gyünk? — fordult feleségéhez Tempfli papa. — Ha már meg­ígérte. nem marad­hat szégyenbe. Nem? — magyarázta a fia­talasszony. A férj csak helye­selni tudott, s más­nap Józsika hurka­kolbász csomaggal állított be a máté­szalkai iskola első osztályába. Szeme ra­gyogott és örömmel nyújtotta át a kós­tolót a tanító néni­nek az óra megkez­dése előtt, aki ugyancsak meglepő­dött a fiú jószívűsé­gén. Józsika büszke volt. De a papa is felnézett a kis »1po­litikusra”. — Jó korán kezdi az út egyenletesét a felsőbb iskolába va­ló felvételhez a fiú — mondta nevetve feleségének. 4 z asszony mo- solygott. Mégpedig nem « akárhogy. Áldozatot kell hozni érte az egész családnak. Ugyanis Józsika a kóstolóba kapott hurka-kolbászt vitte el tanító nénijének, amit a papa hozott a nagymamától. Hiába, a gyerekért sok mindent meg kell tenni. Nem?... f. k Me'ikeztfüifön a gépáüomás! szerződések előkészítése Jól bevált módszer már, hogy a gépállomások és a termelőszö­vetkezetek éves szerződés alap­ján működnek együtt. Az 1962- re szóló szerződéseket most ké­szítik elő és február 15-ig ír­ják alá. A szerződések megkötése előtt széleskörű közös felméréseket végeznek. Megvizsgálják többek között, hogy a különböző kam­pányok idején a termelőszövet­kezetek milyen munkákat vé­geznek el saját gépeikkel, fo­gataikkal, s milyen mértékben kívánnak a gépállomások segít­ségére támaszkodni. A gépállo­mások 22 000 traktorjának nagy része az idén már egész évre kihelyezve dolgozik egy-egy ter- rodószövetkegetben. 27. — Azt akarod mondani, hogy... — megint Gütig beszélt és a másik kettőnek most láthatólag terhére volt a fecsegő emberke. Berhardsen félbe is szakította: — Én nem akarok semmit mondani. — Sziljanov mindenre haj­landó, tehát ilyesmire nem Ge- rardnál kell próbálkozni. Köze­lébe sem lehet férkőzni. — Neked kell vele beszélned, Leó — mondta a norvég, — en­gem nem ismer. Egy odasúgott félmondatot könnyen provoká­ciónak érthet. — Talán. Megpróbálom. Képtelen volt, akárcsak a kö­zelébe férkőzni. A francia fiúra úgy ragadtak az egymást váltó SS-őrök, mint cukorra a legyek. Nem, hogy félrevonni nem tud­ta, de rövid szóváltás is lehetet­lennek bizonyult, jeladásra sem volt képes. Mintha az őrök is megérezték volna valamit mert a pénzhamisítóra, Gerard tár­sára jóformán nem is ügyeltek. Krebs csaknem óránként, ami­kor a barakban, vagy előtte a munka sürgés-forgásában össze­találkoztak Berhardsennel, fel­fordított tenyérrel jelezte, hogy feladatát nem tudja teljesíteni. Közben kimért egyhangúsággal ácsoltak deszkatetőt a gépek fölé, míg az értékes műszerek és nyomdaalkalmatosságok kicsoma­golását jórészt maguk, a néme­tek végezték — nyilván szabo­tázstol féltek. Harmatit—Rétit £ TdfMté-tá TITKA És elkészültek az első klisék. A finisben, az utolsó két órá­ban, maga Kruger százados sé­tált kimérten a barakban, az­után hidegvérét vesztve unszolta, hajtotta a két grafikust és amire azt mondták, kész. valósággal kikapkodta a véseteket kezük­ből. Az őrség tisztelgése közepet­te rúgta ki a deszkaajtót és oda- átról motorzúgás jelezte, hogy autóba szállt. — Most szólok neki — sut­togta Krebs a melléje sodródott Berhardsennek. — Késő. Elkéstünk. Talán vár­junk ki alkalmasabb pillanatot, veszélyes lenne most magyaráz­kodni — hangzott az elharapott válasz. Dolgoztak még az esti órákban is, amikor az ismerőssé vált mo­torzúgás zaja erősödött, majd hirtelen lehalkult. Kruger tör­tetett be a kapun és a 19-es ba- rak lakóit azonnal felsorakoztat­ták. A százados Gerardot és Szilja­novot intette ki magához. Szabályszerűen jelentkeztek, de Kruger erélyesen félbeszakította mondókájukat: — Ez kinek a műve? — és felmutatta az egyik mintát Sziljanov társára mutatott. Az állt némán, nem szólt semmit Kruger elvesztette önuralmát először hallották ordítani: — Szabotőr! Azt hiszed, te francia disznó, hogy be tudsz csapni? A mi eszünkön akartál túljárni? Vigyétek! A legutolsó szó a karajban köré csoportosuló SS-ek közül szólt a szélső négynek, megra­gadták a még mindig néma fran­cia fiút és hurcolták kifelé. Ge­rard ellenkezett de mozdulatai­ból hiányzott az erő, nem ment, vitték. Többet soha nem hallot­tak róla. Este Krebs csak ennyit mon­dott a norvégnek: — Szégyellem magam. — Igen, úgy látszik nemcsak mi voltunk okosak. Az, amit egyszerűen tenni kellett mások­nak is eszébe jutott. Meg kell őriznünk emlékét. Harcos volt Meg kell tudnod először is a vezeték nevét Méltó arra. hogy Franciaország hősei között so­rolják fel. — Mennyire igaz, hogy jobban meg kell ismernünk bajtársain­kat. Itt élünk, együtt össze­zárva, közös sonsra kárhoztatva. Akarva, nem akarva ugyanab­ban a cipőben taposunk, de gyak­ran mi magunk is hajlamosak vagyunk a csíkos rabruha mö­gött elfeledkezni az emberekről. — Kesergéssel nem sokra me­gyünk, de az önmarcangolás sem jó tanácsadó. Hozzá kell látnunk a cselekvéshez. — Mit tegyünk? Az esBdfcgé- pet elronthatnánk. — Elsietett lenne. Nézd, min­denütt dupla őrség. A közvet­len szabotázst későbbre kell hagynunk. Üzenetet kell ionén kijuttatnunk. — Innen? Azt hiszem, köny- nyebb egy betonfalon áthatolni... — Kell! Talán ez a legtöbb, amit most tehetünk. Figyelmez­tetni a világot a nácik új machi­nációjára. Valahol ezen a töké­letes épületen is kell lennie egy gyenge pontnak. Azt kell kitapo­gatnunk. Sikeresen dolgozott az elmúlt esztendőben a Kisvárdai Vegyes­ipari Vállalat: 103 százalékra tel­jesítette az éves tervelőirányza­tot. A termelés növekedését se­gíti elő, hogy megkapták a Ahol minden nyolcadik lakos könyvtári tag s

Next

/
Oldalképek
Tartalom