Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)

1961-12-10 / 290. szám

így Készül a rádióriport!

Hangfelvevővel a nagykállói Vörös Zászló fermelószöveikezelben

t’íí a szobát nem lehet ki- nyitni? — érdeklődik Pal- lat János, a nyíregyházi rádió munkatársa Páll Ernőtől, a nagykállói Vörös Zászló Tsz agronó- musától. Ugyanis a nagyteremben, ahol az árramf orrás van, dohánysimítás „folyik, .— nem éppen hangtalanul. A riport pedig, ami most készül, az állattenyésztést választja • témául, 1 s nem „megy hozzá” az emberi hang moraja.

A ,dohányt simító termelőszövetkezeti tagok érdeklődve nézegetik a hosszú vezeték-kígyót, ami az udvaron álló gépkocsiból befut o3;’ épülétbe. Tudják, mi készül, tréfálnak, jókedvűek.

A gépkocsiban a beépített hangfelvevő beállításán dolgozik a műszaki munkákat is végző gépkocsivezető- A riporter pedig belenyugszik a változhatatlanba:

—) Ménjüilk ki a ház végébe, ott legalább csend van.

S a mikrofon másik hosszú vezetékével együtt elséltál a riport „alanyok” társaságában. Páll Ernő, az agronómus, valamint Szilvást Sándor állatgondozó a választottak. Hiszen érdekes a téma: áátqrnek a porciózott fejadagokra a sőre marhák táplálásánál, az eddig negszokott összetételű . takarmányt megváltoztatják, hogyan hát ez majd ki gaz- daság-ilág, s a sőrék súlygyarapodásánál?

A ház végében csend van, de párás hideg és szél. Nem éppen barátságos az idő. De ez láthatólag egyikójüket sem zavarja. A riporter előzetes kér- dezősködesbe fog. hogy majd ki- alékíihassa. a 'Velős, rövid tartalmat, kérdéseivel. Néhány perc alatt el-kell mondaniuk a szövetkezeti tagoknak, a lényeget. A rádió Henri 'tűr hosszú, körülményes beszélgetést. Rövidség, világos meghatározás: s olyan emberek szájából, akiknek nem kenyere a beszéd, bizony, feladat ez a riporter rieft!

És még hozzá vita is kerekedik. Szilvást bácsi sehogy sem

akarja megérteni, hogy erre az áttérésre így. ilyen módon van szükség a takarmányozásnál. Azt emlegeti, hogy az állatok megszokták a régit, s majd nem eszik az újfajta takarmányt. Az agronómus érvel, a riporter pedigörül, igen, bármennyire furcsán hangzik ez, mert a vitából aztán majd kikerekedik egy hasznos egész. S lám. közben az agronómus odakiált egy arra haladó szekérnek. Bertha István száll le róla, az állattenyésztési brigádvezető. Hosszú percek. A riporter topog, nagy a hideg. De egyetlen szót sem veszthet a vitából! S végre megszületik a döntés:

— Ugye, ha a gyerek zsíros kenyeret kér. és nincs zsir, az anyja megvizezi a kenyeret, itt I a zsír, — mondja Szilvási bácsi. I

A z régen volt—veti közbe a bri-\ -f*- gádvezető mosolyogva, — most I megvajazzák a kenyeret. Hanem j igaza van, szoktatni kell a mar- j hát az új takarmányra. Jól te- 1 szi, hogy sózza, s ad jon csak még j néhány napig lucernát is nekik. \

— Ugye? — kai szkodik a ' szóba Szilvási bácsi. Egy kiló lucerna csak egy forint, egy kiló marhahús meg 10 forint! Csak hasonlóság képpen mondom, hát nem éri meg még az a néhány villa lucerna? Mintsem az állatok visszaessenek a hízásban?

Még kapóra is jött a rádiós. Legalább ez a kérdés is tisztázódott, s nem rágódik macában Szilvási bácsi, aki annyira szereti a jószágot, hogy még a gondolatukat is kitalálja talán.

A riporter néhány mondattal összegezi a hallottakat, és biztatóan mosolyog.

— Kezdjük, ugye? — Aztán zsebéből előhúzza a mikrofont, s beleszól:

— Felvétel indul! Egy, kettő, három, négy, öt...

, Jön a figyelmeztető kiáltás:

— A traktor benne van!

| Azazhogy a közeli traktor zú- ; gását is felveszi a mikrofon.

— Nem baj! Nem nyomja el a beszédet. \j

Sj kezdődik — ezúttal már — - a hangszalagra rögződő beszélgetés.

Az ablakon át kiharsog az ének. Hej. hogy dalolnak a lányok! Mintha csak sejtenék, hogy ezt is felveszi a mikrofon. S akármennyire is elbújt a rádiós, utánna jönnek az érdeklődök. öten-hatan állandóan körülveszik őket. Köztük egy szál, rövidújjú pulóverben fiatal, tizennyolc esztendős leány. Egy csöppet sem fázik! Halkan nevet, ahogy évödik vele egy fiatal férfi, a riporter talán írigyli is, amiért ilyen jól állja a hideget. Megy a riport, mint a karika- csapás. Szól a dal, az ablakon át:

„Sej, haj, a kállai réten... Elvesztettem a zsebbe való késem.”

Aztán vége a felvételnek. „Csomagol” az autó, viszi a nagykállói szövetkezeti tagok hangját, tapasztalatát, munkakedvét, munkamódszerét, hogy ezrek és ezrek hallják, s hasznosítsák.

Szilvási bácsi elégedetten megy be a dohánysimítókhoz, a nagy dobkályha mellett, megmeleged— Jöjjön, dalolja már, hogy — fogadják é vetődve. .

— Daloltam már a rádiónak — tréfál büszkén, s kicsit szerény- kedve is. Az a fontos, — talán erre gondol, — hogy adhat továbbra is néhány villa lucernát a sőréknek, hiszen azok úgy szeretik, mint cukrot a gyerekek. Hadd egyenek, hadd gyarapodjanak!

A rádió-beszédet meg ö is * meghallgatja. Majd ked- j den, december 12-én, a nyíregy- , házi rádió szokott adásában.

S.— *

Ez is fontos munka

u v ui úyórgyne es Ltuauct uüiia, u buji Táncsics Tsz tagijainak munkaegységkönyveit egyezteti a brigád jelentés alapján. Figyelmes munkájukkal elégedett a tagság és ami fő, nincsenek viták igazságtalan bejegyzés miatt.

(Hammel József felvételei

Egyhetes tanfolyam KISZ titkárok részére

December 11-én egyhetes tanfolyam kezdődik a községi és tsz KISZ alapszervezeti titkárok részére. A tanfolyamon négy' járás KISZ titkárai vesznek részt: a csengeri, a fehérgyarmati, a mátészalkai és a

’ kisvárdai titkárok. A KISZ Ktti- | ponti Bizottság irányelveinek meg- J felelő legfontosabb feladatok | megvalósításával és egyéb ak- , tuális kérdésekkel foglalkoznak, i falusi viszonylatban.

i iiibei* a világűrben címmel

előadás les* Nyíregyházán

December 14-en délután 5 órai kezdettel Nagy István György, az Országos Űrhajózási Bizottság tagja előadást tart Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Művelőlési

Házban, „Embei a világűrben’’- címmel. A mindenkit érdeklő témájú előadást a Magyar Honvédelmi Sportszövetség városi bizottsága és a művelődési ház rendezi.

Ma nyílik

Huszár István festőművész kiállítása

Ma nyílik meg Nyíregyházán, a múzeum képkiállítási helyiségeiben Huszár- István festőművész grafikai kiállítása. A fiatal, megyénkben élő művész képiéivel már az utóbbi években megismerkedett a művészetet kedveié közönség. Most grafikai munkásságát foglalja össze ez a kiállítás, ahol főként fametszeteit láthatjuk majd. A kiállítás délelőtt 11 órakor nyit

Tamás Imréné a tapasztalt pedagógus ugyancsak meglepődött.

—• Nemhogy tanár néni is megverne bennünket. Tessék a paptól tanulni. — Állított elé egyik tanítványa.

— Mit tanuljunk mi a tiszteletes tői?

— A verekedést — válaszolta szemrebbenés nélkül.

— Ha a káté tanulásánál belepillantunk a könyvbe, megver. Tenyereseket ad. Ha meg nem tudjuk, . elfenekel bennünket.

Lázba hozta az eset az egész tantestületet. A szülők is suttogtak róla. csak nem mertek szólni. A köztiszteletben álló nyugdíjas Fazekas Gyuláné utódját, Baráth Elemérné fiatal igazgatónőt bosszantotta a dolog. Beszélt Szűcs Lászlóval a VII—Vili. osztályfőnökével.

— Értesültem én is róla. de de nem voltam benne biztos — válaszolta azii

SzóbakerüU a párttaggyűlésen Is, hogy testi fenyítést alkalmaz Péter Szarka László tiszteletes a tanulókkal szemben. Az igazgatónőt nem hagyta a íélkiisméret nyugton. Magához hívatta M. tanulót.

— őszintén mond meg fiam, valóban bántott a pap?

— Nemcsak engem igazgató néni, hanem sokunkat. válaszolt a fiú. — Én már meg akartam neki mondani, hogy bennünket az iskolában se vernek, akkor ö se bántson — gyűlt ifjúi harag szemében M-nek. — Piros, borszívó gumicsövei vér bennünket. Ekkorával ni — mutatta.

Különösen akkor szolgál serényen Péter Szarka László tisztelete* kezében a furcsa ..nevelési”

vJ ■- . >. , ....

PETEK SZAKKA LÁSZLÓ

t eszköz, amikor felönt a garatra. Ilyenkor kivörösödött arccal, zilált hajjal állít be a parókia helyiségébe káté órát tartani, s szeszgözös fejjel szónokol a keresztyéni hitelvekről, arról, hogyan kell erkölcsösen viselkedni.

— Ilyenkor aztán rettenetesen félünk — rezzen össze az apró- termetű. ieketeszemü. s különösen érzékenylelkű kislány E. —.

< Én meg is mondom édesanyám- j nak, hogy félek a paptól, hisz í ilyenkor durva, alig áll a lábán. S ha továbbra is ezt csinálja,

| nem járok kátéra. így is éjszaka j kell tanulni, meg korán reggel, j mert nincs idő rá máskor, elve- I szí tőlünk a káté óra. S emiatt | kaptam figyelmeztetőt is magyarból... Tavaly még négyes yoltam. s most egy jeggyel rontottam. — Néz ■ szomorúan maga elé.

! — De ellentétes ez az ikolai

I rendtartással is. szól közbe az j igazgatónő. — Hisz este járnak \ haza gyerekeink, s szülői fel- i ügyelet nélkül, ez már nem er.

I gedhető meg. S. bizony meglát | szik a tanulmányi színvonalon is, mert az utóbbi időben alacsonyabb lett.

— Pedig olyan sok sületlensé- ! geket, értelmetlenséget beszél a j pap, hogy az csuda — nevet az | egyik tanuló. Földöntúli lények| ről mesél. Persze, hogy ilyenkor í | kacagunk rajta.

í Fenyegetőzik „isten szolgája”

erkölcsi kátéja

azzal is, ha megnőnek nem esketi meg a fiúkat és a lányokat. Erkölcstelen dolog a hetedik, nyolcadik osztályos gyermekeknek erről beszélni, ilyesmivel fölemlíteni. S ezekről a szülők nagyrésze sajnos nem tud.

— Volt nálunk is a pap, s édesapám figyelmeztette, hogy né verjen bennünket, pláne ne gumicsővel... tgaz. hogy én még nem kaptam ki. de... Elhallgat.

— Sok tanulónkat megvert — folytatja tovább az igazgatónő. Egymásután álltak fel a hetedikben és a nyolcadikban, mikor megkérdeztem. — Mondjad csak kik is voltak? — fordult M. tanulóhoz.

— B E. Cs. E. G. Z. M. B. I. L. De L.-t alaposan meg is fenekelté. mert belenézett a kátéba. Kikapott L. K. is. Pedig semmi szükségünk arra, amit a pap magyaráz, csak muszájból járunk A szószéken is többször részeg volt már...

S ennek az embernek a szájából hallgatták az igét, az intel- '.leket és erkölcsöket a tákosi iskola életrekészülő gyermekei, lányok és fiúk. Amit felépítenek Denn ük a pedagógusok, a Gagarin rs nevelői, a világmindenségről, az űrutazás csodálatos, de igaz dolgairól, a fizika és a kémia törvényszerűségeiről, a biológiai életről, azt, ha nem is rombolja le bennük a misztika, melyet e gyermekek ma már megmosolyognak. azért mégis mérgezi a fiatal lelkeket, -s kételyeket ébreszt bennük.

Mit1 is mondott a kis B. E. V., és M?

— Nincs szükségünk rá, csak kényszerűségből járunk kátéra. Nem hisszük, amit a pap beszél. Félünk tőle. Összeborzadunk, ha meglátjuk részegen.

S ezt nem látják, ezt nem veszik észre és nem mérlegelik a tákosi édesanyák? Pedig sokan tudják, hogy Péter Szarka László református tiszteletes erkölcsi kátéja nem is olyan makulátlan, mint amilyennek gondolják. Ezer- kilencszázötvenhatban ő volt az egyedüli Tákoson, aki úgy érezte, más idő jár, s ütött a cselekvés órája.

— Visszaigényelte az egyház földjét — magyarázza Kosa Bertalan tanácselnök.

— Eljött hozzám a postára, s megfenyegetett, hogy ki ne merészeljem adni a kommunista pedagógusok fizetését — emléke- kezik vissza Kocsis Piroska.

Beleszólt a község ügyeibe. Követelte az egyik boltvezető leváltását. S mikor meghalt Milák István a falu pásztora, nem akarta eltemetni, csak 100 forint ellenében.. Megvetették a hívek. Rödöböcz Imre meg is dorgálta embertelen magatartásáért a tiszteletest, aki jól tudta, hogy Milák szegény ember volt, s koporsót is a tanács adott részére, hogy el tudják temetni.

— Jegyzőkönyvek bizonyítják, milyen erkölcsű ember Pétét Szarka László — gyűlt haragra a tanácselnök. Bosszúból, meri rossz viszonyban volt szomszédjával, H. Baráth Zoltánnal, megfúrta a barackfáját, hogy’ száradjon ki. Ügy kapta rajta Barátimé ; a papol a dolgon, mikor gyerekágyból f elkelt, . s hátra ment a kertbe. De levágta az a tyúkok szárnyát is, farkát is, hogy ne tudjanak átrepülni udvarába... Ő maga is elismerte. Ott az aláírása a papíron... Hát ilyen még nem történt Tákoson kérem.,

S ez az ember prédikál erkölcsről a tákosi iskolásoknak. Tanulhatnak tőle emberséges, szeretetek tiszteletet a gyerekek? Nem: Irigységet, embertelenséget, önzését, kétszínűséget, az egyszerűbb emberek lebecsülését viszont annál inkább. Ezt kívánják gyermekeiknek a tákosi édesanyák? Aligha.

Nem taníthatja erkölcsre, olyan

ember a felnövekvő nemzedéket, mint Péter Szarka László, akinek erkölcsi kátéja nem tiszta, akinek a lelke foltos. Az ilyen ember szájából szánalmasan hang. zik az ige, hisz elsősorban ő maga szorul gyámolításra. Gyermekeinket csak az olyan emberek nevelhetik az élet követelményei szerint, akiket szeretnek a tanulóik, tisztelik és becsülik őkel, őszinték hozzájuk, nem félnek tő. lük, hanem a legféltettebo titkaikat is elmondják.. Mint a iákosi pedagógusok. S nem olyan papok, mint Péter Szarka László, aki borszívó gumicsövei veri a gyerekeket s közben isten nevében az erkölcsösségről szónokol..

Farkas KMn*á*i