Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-12 / 266. szám
Húsz év múlva Néhány adat a Szovjetunió mezőgazdaságának húszéves távlati tervéből. (jj lakásépítkezések kezdődtek megyénkben az utolsó negyedévben A megyei Építőipari Vállalat dolgozói még az idén átadják rendeltetésének a záhonyi 30 új lakást. és az Arany János utca környékén újabb 35 lakást. Ebben a negyedevben a vállalat számos új lakásépítkezésbe zán a Bocskay-utcai 84 lakás, az Ér-patak partján háromszor 15 és egyszer 16 lakásos házak építkezéseit, valamint Fehérgyarmaton, a kórháznál 31 lakás felépítését. Az építőipar dolgozói j mindent megtesznek, hogy a la- J kásokat a kitűzött időre átadhas- j kezdeti: megkezdték Nyíregyhásák a lakosságnak. TSMi mint 20000 kg vasat, sok papírt és rongyot gyűjtöttek a mólt vasárnapén a nyíregyházi áttörök Az elmúlt vasárnapon 10 nyíregyházi iskola úttörői rendeztek hulladékgyűjtési napot Nyíregyhaza területén. A szorgos úttörők 20 970 kg vasat, 615 kg papírt, 422 kg rongyot és sok üveget, egyéb hasznosítható hulladékárut gyűjtöttek össze. A legjobb eredményt a VI. sz. iskola úttörői érték ei: 1749 lorint értékű hulladékot gyűjtöttek. Másodikok az V. sz.. harmadikok a IV. sz., negyedikek pedig a XII. sz. iskolák úttörői lettek. A MÉK-től kapott pénzt a hulladékokért az úttörők sátorpark létesítésére fordítják. Meghosszabbítotték a határidő«: november 15-ig lehet jelentkezni a Zakopanéi útra Meghosszabrtotta az IBUSZ a december 26—30 között lebonyolításra kerülő Nyíregyháza—Zakopane-! út jelentkezési határidejét. Ezek szerint az öt napos autóbuszkirándulásra november 15-éig lehet jelentkezni az IBUSZ nyíregyházi irodájánál. A részvételi díj 1020 forint. Költőpénz 80 korona, illetve 200 zloty. Az előbbire 112,—, az utóbbira 214 forintot kell befizetni. cÁ nyíri rOalétuL M m, A-Hc-f : van egészséges, ihaió víz, furott kutakból való. Meg tavaszokon szépen zöldellö fasorok, amelyek tisztítják a levegőt a mozdonyokból, kéményekből „pihe szárnyon szálló" koromtól. SZÉP EZ A KÜLSŐ csinoso- dás, éppen úgy, mint a gondolatok. a lelkek tisztulása. Ez utóbbira a kultúrházba járnak a telepiek. Mert, lám. ma már az is van. mozival, televízióval. Az idén 92-szer vetítettek filmet, 12 301 néző előtt. De Hajduné, Szekeresnc, Sashalmi- né, meg a többi asszony szívesen eljár az irodalmi estékre is. ahol Petőfivel, Adyval, József Attilával ismerkedik. Pótolják az elmulasztottal, ami végre megadatott. Pankolai Barnánéról már még az újság is írt, szépen megdicsérték a tanító nénit. Ő a telep cigány-iskolájának a vezetője: öröm nézni, ahogy okosítja a kis fénylő szemű apróságokat. Jeles, kitűnő tanuló is akad közöttük... Nem Htok már a cél: eljön az idő, amikor a Ságvári telep valamennyi gyereke együtt issza magába a tudományokat. És köztudomású a fáradozás a cigányok munkába- állitásának elősegítésére. Hogy ne legyen megkülönböztetés, még a gondolatban sem. CSAKHOGY MINDEHHEZ idd és erő kell még. Hiszen van kultúrház, de kinőtte azt reg a Ságvári telep. Ha bált tartanának benne, ki kellene rakni « székeket a szabad ég alá. Pedig itt is viszket a fiatalok talpa... És az ég alatt mérik a tejet, mert nincs rá bolt; a zöldség részére is csak most lakóinak egy valamiféle helyiségei. Elkelne egy cukrászda is: nyáron már a telep szélén kifosztják az apróságok a fehérruhás, tri- ciklis fagylaltost. Mert sok itt a gyerek, egyik falánkabb, mint a másik, nyúlnak is, híznak, öröm rájuk nézni __ Gondok? Igen. Csak ezek már azért kellemesebb gondok a Valériáénál. Emberhez méltó gondok, melyeket az ember is fog megoldani. MERT MEGOLDJA. Biztosan. Lehetősége van rá. Angyal Sándor, SKODA-OKTÁVIaT es SIMCÁT nyertek gépkocsi nyeremény betétkönyvük kel — FIGECZKINÉL ÜJBŐL villogott a kés! Sűrűn végigfutott ez a hír túl a vasúton, amikor Nyíregyházának azt jelentette a Friedmann- telep, mint Budapestnek Angyalföld és Valéria együttvéve. Szomorú volt az itt lakó rongyos bicskások dicsősége, kiábrándító a szegénysége. Proli-negyed. Csak ezzel a jelzővet illették a hatalmasságok a települést, s ti- j tokban talán hálát adtak a j mindenhatónak, hogy a vasút elbarrikádolja a belvárostól Nyíregyháza szégyenfoltját. Meri az volt. Ki tagadhatja le, hogy sárral bemázolt, vékony deszkafalú fabarakokban fagyoskodták itt át a telet a népes családok; hogy a Figeczki-féle kocsma jelentette itt a kultúrát a filléreken tengődő család&knak; a perifériára húzódott cigányokra meg csak a csendörök néztek, ha éppenséggel razziázni akadt kedvük? Dehát fordult a világ. Igaz, a nyíri Valérián bombatölcsérek tátongtak nyomában, — de változott. És formálódik már minden nap szebbé, kedvesebbé. PÉTER BÁCSI — hadd mondjam csak így, hiszen Torna Péter nyugdíjas tanácstagot ekként I szólítja, tiszteli a telep — azt . újságolja legelőbb, ami már nincs. A barakokat. A helyükben most szép. nagy. tágas ablaki! iker lakóházak sorakoznak, utcára-valóan. És ez nagy dolog, hiszen az új világban egy- harmaddal lett nagyobb az egykori Friedmann, — ma Ságvári telep. Felépült iskolája, modern, napfényes, napközis óvodája, ahová 30 gyereket visznek reggelente a munkásszülők. Néha nem érdemtelenek az ilyen „száraz" dolgok, felsorolások. Hiszen ahol régen trágyával, csutkaízikkel „aszfaltozták” a hepe-hupás utat, ott most másfélkilométernyi hosszan maka- dám kígyózik. Aztán a közvilá- \ gilds. A telep központjában j olyan, akár a belvárosban, má- ! suti meg minden második oszlopon körte világot. Aszfaltjár- I dát is építettek már a repülő- | hídig, a villamosfelszállpig. És Két helyre is bekopogtatott a szerencse megyénkben a gépkocsi- nyeremény betétkönyvek sorsolásánál. Az egyik szerencsés nyertes Molnár Sándor nyíregyházi fodrász-kisiparos, aki a 14-es sorozatszámú, 000 035-ös, 10 000 forinKerámia-és porcelándiszmü kiállítások megyénkben November 15-től a nyíregyházi, mátészalkai és kisvárdai üvegboltokban vásárral egybekötött kerámia és porcelándíszmű-kiál- lítások nyílnak. A kiállításokat és vásárokat az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat a hagyományos névnapok és a közelgő ajándékozási hónap alkalmából nyitja meg. Ebben az időszakban a szaküzletekben nagy nyakkendő-, sál- és tos nyeremény betétkönyvével új SIMCA-gépkocsit nyert. A másik szerencsés nyertes egy kisvárdai dolgozó, aki 14-es sorozatszámú 003 964-es. 10 000 forintos betétkönyvével új SKODA- OKTÁVIA tulajdonosa lett. Fotoszakkörök versenye vállalaton belül Érdekes versenyre került sor a közelmúltban Debrecenben. A TITÁSZ Vállalat, három, szolnoki, debreceni és nyíregyházi üzletigazgatóságainak fotoszakkörei rendeztek közös kiállítást. A kiállítás versenyszerűen történt, díjazásokat adtak. Harmadik díjat az egyik nyíregyházi vállalati dolgozó nyert. És íejkendővásárok is lesznek. kaid Bállá Ödön és Bakud Ferenc riportregénye Budapest felett kék az ég. Arany sugarakban fürdik a part. A Belváros kis utcái fölött szikráznak a téli napsugarak. Valahol nyitva egy ablak, talán takarítanak; azon tisztán hallani a rádiót. Nem zenét játszik. Kemény, unos-untig ismert szavak pattognak a hangszóróból: ..Légiriadó elmúlt. Légiriadó elmúlt. Budapest, Veszprém. Győr”. A férfit, aki az utcán, a simogató napfényben látszólag cél nélkül őgyeleg. nem zavarja se a Krokodil, se a felbőgő szirénák egyenletes üvöltése. Nézi a kis utca felélénkülő forgalmát. Az Arkansas felől már a harmadik csoport igyekszik, aktatáskával, kis csomaggal, nagy csomaggal. Két legény-forma suhanó közösen cipel egy bőröndöt. A vén koffer oldala szinte reped. úgy megtömték a nagy bizsuboltban. A saroknál, amikor fordulnak, kattan egyet a zár, le- billen a bőrönd fedele, borul belőle a járdára a sok cigaretta- tárca. könyvjelző, dohányzókészlet. Még egy ragyogó koktél- »haker is, amilyennel a bárokban keveri a mixer a jóféle tevéket. Már megint egy plakát! Akármerre jár, ez a plakát néz vele szembe. „Mindazok a honvédek és sorkötelesek, akik nem jelentkeznek alakulatuknál. .. felkoncoltainak.. Aláírás: Nidosi, városparancsnok. A férfi nézi a plakátot, a dátumot — 1944. december 10. „Felkoncoltainak!” Micsoda ostoba kifejezés. Hanem Soós Péter lartalékos hadnagynak, aki két hete „elszakadt alakulatától”, nincs oka, hogy mosolyogjon, akármilyen ostoba is a plakátszöveg. Otthon, a budai házban már nehéz megmaradni: Kohanek, a ház- mester-légóparancsnok csendes célzásai „életerős, fiatalemberekről, akik ki tudja miért, itthon üldögélnek” — egyre közelebb járnak a veszélyesség határaihoz. Kohanek fia géppisztollyal szaladgál. És Soós Péter járja az utcákat és töpreng: hol lehetne valami kiutat találni? Nem jó katonaszökevénynek tenni 1944 decemberében. És Soós Péter amúgy sem alkalmas a Nagy Kalandra. Csendesebb kis tervezőmérnököt nem szült nála a föld. Anyu befőttjei és a nagy kőszegi kert diófái vették körül addig, amíg a kollégiumba nem került. . . Aztán a tervezőasztalok csendje. .. Aztán egyszerre a katonáskodás, de az is csak úgy, mérnökmódra, tervezőintézetben... Amíg el nem jön a parancs: reggel hatkor indulás Németországba. De Soós Péter nem megy. És most itt áll a plakát előtt: „Felkoncoltainak. ..” Egy kéz nehezedik a vállára. Megfordul, ideges, kapkodó fordulással. (Hányán fordulnak iiyen idegesen most minden hangos szóra, minden gesztusra...) — Hát veled mi van. öregem? Csücsteös Bocskay sapka alól hideg, nyugodt szürke szem néz rá. Tiszti bőrkabát, rangjelzéssel. Gyíkbor bilgericsizma * — nincs belőle talán két pár se az országban. Főhadnagyi csillagok. És tábornoki magabiztosság. — Tamás! — fut át az öröm Soós Péteren. Valóban örül: az osztálytárs, a gyerekkori barát, akit immár négy éve nem látott, úgy bukkan fel tanácstalanságának sivatagában, mint valami jótékony oázis. S már kalauzolja is. főúri, tessékelő mozdulattal. A kocsi felé. Vajsárga, szép Opel-JKapitän áll a járda mellett. , Péter eddig észre sem vette. — No, szállj be. megiszunk valahol egy konyakot. Péter all a kocsi előtt és szinte hipnotizáltan mered a szélvédőüvegre. A szélvédőn fehér papírlap, a közepén sasos- horogkeresztes pecsét. Német nyíltparancs. De aztán legyint erre is. mert minden mindegynek látszik. Ülnek a Negresgo vörösbársony plüss székein. — Te mi az istennek vagy ilyen levert? — töri meg a csendet Tamás. — Miért? Minek örüljek? Nincs mindenkinek némel-pasz- szusos kocsija. — Ez a mondat nagyon keserűen csendül. És kissé vad is. Tamás szeme előbb összeszűkül, aztán elkerekedik. Nevet. — Hat ez a bajod, te hülye? Hány ilyen riyíltparan- csot akarsz? Magam csinálom. . . Csak írógép kell hozzá. Hányat akarsz? Igen. ez már mintha mégis a régi Tamás. A jóbarát. Az Opel- Kapitän nélküli, okos. müveit, fölényes és ugyanakkor a magabiztosságon túl is kalandvágyé Tamás, Neki- már ei lehet mondani, mi a baj. A „lelépést”, a házmester-ügyet. Tamás nevet az egészen, legyint. — Bár ez lenne a legnagyobb bajunk, fiú. Pénzed van? Szabadkozó mosoly. — Ne légy gyerek... Mennyi kell? Százpengősök. Kölegnyi. csak úgy. zsebből. A kis mérnök még mindig értetlen. — Honnan van ennyi pénzed. Tomi? — Élni tudni kell, öregem —* zárkózik el udvariasan a részletes válasz "elől. Tamás mór rendelkezik is: — Hazamész a csomagodért és bejössz a Hungáriába. A portásnak megmondod. én kéretem, adjon szobát. Megnyugtatlak, jó szobát kapsz. Ha beköltöztél, a többit elintézzük, iratokat meg a többi marhaságot. És este hat óra tájban egy kis kofferrel Soós Péter megáll a Grand Hotel Hungária márványoszlopos halijában. Az egyenruhás portás beidegzett pillantással méri fel. Nagyon kicsi az a koffer. De a hangja udvarias, bár megadóan emeli fel a karját: — Szobánk, sajnos, nincs uram. .. — Romhányi. főhadnagy úr. — kezd rá Péter. — Ja, már tüdőm. , . kérem, el van intézve — hangzik a válasz. És már csőrré!) is a tábláról leakasztott nehéz kulcs. A 216-os. (Folytatjuk) te H U MG ÁRI A"
