Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1961-10-18 / 245. szám

Hruscsov elvtárs beszámolója (Folytatás a Z. oldalról.) Mi azonban senkire nem erősza­koljuk eszméinket és azt az őszinte meggyőződésünket, hogy elöbb-utóbb minden nép megérti: nincs más út a boldogság és a jólét felé. A nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről A nemzetközi munkásmozga­lom problémáiról szólva Hrus­csov ezeket mondta: — A kom­munisták folytatják a jobboldali szociáldemokrata vezetők elvte- lenségének és szakadár akciói­nak leleplezését, ugyanakkor együtt akarnak működni a szo­cialisták körében minden egész­séges erővel, közösen akarnak harcolni velük a békéért, a de­mokráciáért és a szocializmusért. Ez nem ideiglenes taktikai jel­szó. ez a kommunista mozgalom­nak a munkásosztály alapvető érdekei által diktált általános irányvonala. Az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára kiemelte, hogy a munkásmozgalom fejlődésében kivívott sikerek elválaszthatatla­nul összefüggenek a kommunis­ta pártok tevékenységével. Kö­zölte, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a kommunisták testvéri csa­ládja még ÍZ párttal, a kom­munisták létszáma pedig hét millió fővel növekedett. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára rámutatott, hogy a XX. kongresszusnak a testvéri pártoktól támogatott ha­tározatai megsokszorozták a kom­munista mozgalom hatalmas al­kotóerőit, előmozdították, hogy a testvéri pártok életében, kölcsö­nös viszonyukban visszaálljon a lenini szellem és stílus. Hruscsov kijelentette: Fonios mérföldkövek voltak a kommunista világmozga­lom fejlődésében a kommu­nista cs munkáspártok kép­viselőinek a legutóbbi évek­ben tartott tanácskozásai. A nemzetközi kommunista ta­nácskozáson: a testvéri pártok ál­tal feltalált olyan formák egyi­ke, amelyek a mai körülmények között biztosítják harcos együtt­működésüket. — A marxisták-leninisták szá­mára kétségtelen — mondotta Hruscsov, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom gyökeres érdekei megkövetelik a követke­zetes és lankadatlan akcióegy- séget, s a kommunista és mtin- kcspártok hűségesen kitartanak emellett. Csak a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének nemzeti korlátoltságától sújtott vezetői tértek le a közvetlen marxista- leninista útról olyan görbe ös­vényre, amely a revizionizmus posványába vezette őket. — Revizionista eszmék hatják át a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége vezetőségé­nek nemcsak .elméleti, ha­nem gyakorlati tevékenysé­gét is. Az általuk vett és a szocialista világközösségtől elszigetelt, elkülönült fejlődési irány káros és veszedelmes. Ez az imperialis­ta reakció kezére játszik. Nacio­nalista irányzatokat táplál és végeredményben a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezet­het abhan az országban, amely leszakadt az új világ építőinek baráti és egységes családjáról. — Pártunk — mondta Hrus­csov — bírálta és bírálni fogja a jugoszláv vezetők revizionista koncepcióit. Mint internacionalistáknak, okvetlenül aggódnunk kell a testvéri jugoszláv népek sor­sa iránt, amelyek önfeláldo- zóan harcoltak a fasizmus ellen és a győzelem után a szocialista építés útját válasz­tották. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kiemelte a kommunista és mun­káspártok képviselőinek 1960. no­vemberében tartott moszkvai ta­nácskozásán hozott útbaigazítá­sok óriási jelentőségét a mun­kásosztály pártjai összetartásának további megszilárdítása szem­pontjából. Ezek az útbaigazítá­sok elengedhetetlennek nyilvánít­ják minden párt részére a kol­lektív módon hozott közös ha­tározatok teljesítését és minden olyan akció megakadályozását, amely megbonthatja a kommu­nisták sorainak egységét. — A szocializmus a marxiz­mus-leninizmus zászlaja alatt haladó tömegek alkotó tevékeny­ségének eredménye — mondta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy a kommunisták ellenzik az ilyen, vagy olyan társadalmi-politikai rendszer erőszakos, mesterséges rákényszerítését más országokra. — Meggyőződésünk — hang­súlyozta Hruscsov —, hogy a szo­cialista rendszer végeredmény­ben diadalt arat mindenütt, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezt a győzelmet más orszá­gok belügyeibe való beavatko­zással fogjuk kivívni. Eszméket nem lehet szu­ronyokkal szállítani, mint azelőtt mondták, mo.>! pedig helyesebb lenne így mon­dani: rakétákkal. Hruscsov azt is hangsúlyozta, hogy ennek, vagy annak az or­szágnak harcra kelt népe nem marad egyes-egyedül a világim- perializmussal. Oldalán vannak hatalmas nemzetközi erők ame­lyek rendelkeznek minden meg­felelő eszközzel hatásos erkölcsi és anyagi támogatás nyújtására. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára kijelentette, hogy a kommunisták ellenzik a forra­dalom exportját. — Mi azonban nem ismerjük el az ellenforrada­lom exportjának jogát, a nemzet­közi csendőr funkciójának betöl­téséhez való jogot. — A forradalmat indító népek ügyeibe való imperialista beavat­kozási kísérletek nem egyéb, mint agresszió, az általános béke fenyegetése. Kötelességünk nyíl­tan kijelenteni — mondotta Hrus­csov —, hogy a kommunisták az ellenforradalom imperialista ex­portja esetén összefogásra szólít­ják fel valamennyi ország népeit, mozgósítják erőiket és a szocia­lista világrendszer hatalmára tá­maszkodva döntő ellenállást fej­tenek ki a szabadság ellenségei­vel, a béke ellenségeivel szem­ben. Egyszóval: amilyen az adj- ■ isten, olyan a fogadjisten! A békés egymás mellett élés a szovjet külpolitika irányvonala — A legutóbbi hónapokban az imperialisták tudatosan veszélyes helyzet megteremtésére töreked­tek Európa közepén. A nemzet­közi helyzet kiéleződése közepet­te — mondta Hruscsov — kény­telenek voltunk megfelelő intéz­kedéseket tenni, hogy megvédhes- sük hazánkat az agresszorok mes­terkedéseitől és megmentsük az emberiséget egy új világháború veszélyétől. Ezeket az intézkedéseket egy­ségesen támogatták népeink, helyesen értelmezték más or­szágok népei, amelyek tud­ják, hogy a Szovjetunió soha­sem lép elsőnek a háború ki­robbantásának útjára. Hruscsov rámutatott, hogy a Nyugaton most egyesek olyasmit állítanak, mintha a szovjet kor­mánynak az ország védelme megszilárdítására hozott intézke­dései a békés együttélés politi­kájának feladását jelentenék. A békés együttélés elvei — hang­súlyozta Hruscsov — változatla­nul a szovjet külpolitika általá­nos irányvonalát jelentik. — A háborús veszélyt azonban — folytatta Hruscsov — nehéz egyoldalúan elhárítani, miként nehéz eloltani a máglyát is, ha az egyik ember vizet önt a tűz­re, a másik pedig olajat. A nyu­gati hatalmaknak, amelyeknek nem kevésbé érdekük, mint ne­künk, a termonukleáris kataszt­rófa elkerülése, a maguk részéről szintén keresniök kell a módot a vitás kérdések kölcsönösen elfo­gadható alapon történő rendezé­sére. — Az SZKP külpolitikai te­vékenységének igen fontos al­kotó eleme a harc az általá­nos és teljes leszerelésért — folytatta Hruscsov, — Nem arról van szó, hogy a szocializ­mus egyoldalúan szereljen le az imperializmus előtt és viszont, ha­nem arról, hogy egyetemesen mondjunk le a fegyverekről, mint a vitás nemzetközi problémák megoldásának eszközéről. — Igen nagy jelentőségű a bé­ke megőrzése és megszilárdítása jszempontjából a második világ­háború maradványainak felszá­molása. Mi ma is hajlandók va­gyunk arra, hogy a nyugati ha­talmakkal karöltve tárgyalások útján keressük a kölcsönösen el­fogadható és megegyezésen ala­puló megoldást. Gromiko külügyminiszternek az amerikai külügyminiszterrel ás az Egyesült Államok elnöké­vel, valamint az angol miniszter- elnökkel nemiég folytatott meg­beszéléseiről szólva Hruscsov ezt mondta: — Az a benyomásunk alakult ki, hogy a nyugati hatalmak bizonyos megértést tanúsíta­nak a helyzet iránt és hajla­nak arra, hogy keressék a kölcsönösen elfogadható alapon a megoldást a német problé­mára és Nyugat-Bcrlin kérdé­sére. Ha a nyugati hatalmak késznek mutatkoznak a német kérdés rendezésére, akkor a német bé­keszerződés aláírása határidejé­nek nincs olyan nagy jelentősé­ge: akkor mi nem fogunk ra­gaszkodni ahhoz, hogy a béke- szerződést 1961. december 31-ig feltétlenül alá kell írni. A fő dolog megoldani a kérdést, meg­szüntetni a második világháború maradványait, aláírni a német békeszerződést. Ez az alap; ez a lényeg.” Hruscsov hangsúlyozta, hogy már régóta megérett az ENSZ­gépezet lényeges megjavításának kérdése, mert az ENSZ gépezete „a hidegháború évei alatt berozs­dásodott és azóta hibásan műkö­dik.” Itt az ideje, hogy végre el­ismerjék a Kínai Népköztár­saság törvényes jogait az ENSZ-ben. A kialakult helyzetben a leg- észszerűbb lenne megkötni a bé­keszerződést mindkét német ál­lammal és felvenni őket az ENSZ tagjai közé. Itt az ideje, hogy a világon kialakult három állam­csoport, a szocialista, a semle­ges és az imperialista államok csoportja teljesen egyenjogúvá váljék az ENSZ minden szervé­ben. Hruscsov kijelentette: a népek életbevágóan fontos érdekeivel összhangban meg kell oldani a gyarmati elnyomás végleges meg­szüntetésének problémáját, min­den formájában és megnyilvánu­lásában meg kell szüntetni a gyarmati elnyomást. Az egész nemzetközi helyzet javulása szempontjából nem ke­vésbé fontos szerepet játszhat a megérett regionális politikai problémák megoldása. E problé­mák közé sorolta Hruscsov az atomfegyvermentes öve­zetek megteremtését elsősor­ban Európában és a Távol - Keleten, meg nem támadási szerződés megkötését a Var­sói Szerződés Szervezetéhez tartozó országok és az Észak- atlanti Katonai Tömb orszá­gai között, elválasztó öveze­tek megteremtését a katonai csoportosulások fegyveres erői között és az idegen te­rületeken állomásozó fegyve­res erők csökkentését. A nemzetközi helyzet megjavításának módja 4 háború mind a két félre veszélyes — Egyes nyugati politikusok, hogy úgy mondjam „jó tanácsot” adnak nekünk. Azt mondják, hogy a békeszerződés aláírása veszélyes a Szovjetunióra és a többi szocialista országra nézve. Hogy értsük ezt? Mióta gondol­ják úgy, hogy a háború csak az egyik félre nézve veszélyes? — Mi úgy vélekedünk, hogy a szocializmus erői, azok az erők, amelyek a békéért való harc ál­láspontjára helyezkednek, most hatalmasabbak az agresszív im­perialista erőknél. Ha azonban egyet is értünk az Egyesült Ál­lamok elnökének nemrég elhang­zott kijelentésével, hogy erőink egyenlőek, akkor is teljesen észsze- rűtlen dolog háborúval fenyege­tőzni. Miután elismerik az egyenlő­séget, ebből le keli vonni a kellő következtetéseket. Nap­jainkban veszedelmes dolog az erőpolitika. Hruscsov kijelentette: A német békeszerződést alá kell írni és meg is történik majd az alá­írása a nyugati hatalmakkal együtt, vagy nélkülük. Hruscsov újból kijelentette, hogy a német békeszerződés alapján fogják rendezni Nyugat- Berlinnek, mint demilitarizált szabad ■''árosnak a helyzetét is. Rámutatva arra, hogy a Szov­jetunió nem nyújtott be semmi­féle ultimátumot, amikor azt ja­vasolta, hogy kössék meg a né­met békeszerződést, Hruscsov ki­jelentette: „a szovjet kormány ma is ragaszkodik a német kérdés mielőbbi megoldásához, el­lenzi a megoldás végtelensé­gig való halogatását. az összes országokkal való kap­csolatok további fejlesztése — je­lentette ki Hruscsov. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatokról szólva kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok politikája az utóbbi években vál­tozatlanul a nemzetközi helyzet kiélezésére irányult, ez sajnála­tot kelt minden békeszerető nép­ben. Ami a Szovjetuniót illeti, a Szovjetunió mindig úgy véle­kedett és ma is az a véleménye, hogy nincs más mód az egyete­mes pusztító háború elhárításá­ra, mint az államok közötti kap­csolatok rendezése; tekintet nél­kül társadalmi rendszerükre. — A fő dolog az — hangsú­lyozta Hruscsov —, hogy az Egyesült Államok mondjon le a vitás kérdések háború útján tör­ténő megoldásáról és nemzetkö­zi kapcsolatait a békés gazdasá­gi verseny elvein építse. Ha a realizmus kerekedik felül az Egyesült Államok politikájában, akkor elhá­rul az egyik komoly aka­dály az egész nemzetközi helyzet javulásának útjából. Ez nemcsak a mi országaink né­pei számára lenne nyereség, ha­nem más népek, a világbéke ügye szempontjából is. Hruscsov hangsúlyozta azt a nagy szerepet, amelyet a gazda­sági kapcsolat, mint a békés együttélés egyik legfontosabb eleme, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében játszik. Rámutatott,' hogy a beszámoló által érintett időszakban a Szov­jetunió külkereskedelme mintegy megkétszereződött. Több mint 80 országgal vannak szilárd ke­reskedelmi kapcsolatai, és több mint száz országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. j Évenként 700 000-nél több , szovjet ember utazik külföld­re és több mint 700 000 kül­földi látogat a Szovjetunió­ba. Hruscsov kijelentette: „A je­lenlegi feltételek között meg­nyílt annak lehetősége, hogy ar­ra az egész időszakra megvaló­sítsuk a békés együttélést, amely­ben meg kell oldódniok a világot jelenleg megosztó szociális és politikai problémáknak. Az ügy úgy halad, hogy még a szocializ­musnak az egész Földre kiterje­dő győzelme előtt, a kapitalizmusnak a Föld egy részén való megmaradá­sa mellett, reális lehetőség van a világháborúnak a tár­sadalom életéből való kikü­szöbölésére.”. Az SZKP Központi Bizottságá- | nak első titkára hangoztatta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet a következő feladatokat állítja a Szovjetunió külpolitiká­ja elé: tántoríthatatlanul és következe­tesen meg kell valósítani a kii- l lönböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélését, mint a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonalát; erősíteni kell a szocialista or­szágok egységét a testvéri együtt­működés és kölcsönös segítség alapján, hozzá kell járulni a szo­cialista világrendszer hatalmának megerősítéséhez; fejleszteni kell a kapcsolatokat és együtt kell működni a világ minden békeharcosával: í erősíteni kell a proletár szoli­daritást az egész világ munkás- ' osztályával és dolgozóival, sok­oldalú anyagi és erkölcsi segítsé­get kell nyújtani azoknak a né­(Folytatás a 4. oldalon) •I

Next

/
Oldalképek
Tartalom