Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-18 / 245. szám
Hruscsov elvtárs beszámolója ffobdaMs aas 1. okfcütrófci a szocialista rendszer szilárdságát. Hruscsov kijelentette: — A Szovjetunió, valamennyi szocialista ország minden ilyen alkalommal idejében megállította az agresszort. A két rendszer békés versengése folyamán a kapitalizmus mély erkölcsi vereséget szenvedett valamennyi nép szemében — mondotta Hruscsov, s hozzátette, hogy a kapitalizmus az emberiségre váró, döntésre érett problémák egyikét sem képes megoldani. — A XX. kongresszus óta eltelt időben újabb fontos lépés történt — a szocialista világrend- szer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. — Az elmúlt évek eseményei megerősítették azt a megállapítást is, hogy a jelenlegi korszakban az államok közti háborúk nem elkerülhetetlenek, hanem elháríthatok. — De ha az imperialisták a józan ész ellenére meg merészelik támadni a szocialista országokat és pusztító világháború szakadékába ránl1 .iák az emberiséget, ez az őrült lépés utolsó lépésük lesz, az egész kapitalista rendszer vége. Hruscsov megállapította, hogy az elmúlt időszak folyamán a szocialista világrendszer történelmi fejlődésének fontos szakasza tetőződött be. így jellemezte ennek a szakasznak sajátosságait: — A Szovjetunió hozzálátott a kommunizmus általánosan kibontakozó építéséhez. A legtöbb népi demokratikus országban megküzdöttek a gazdasági rendszer egyöntetűségének hiányával és befejezik a szocializmus felépítését; a szocialista országok között sokoldalúan kibontakozott a testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás. Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem minden szocialista országban megszüntették a kapitalizmus helyreállításának társadalmi és gazdasági lehetőségeit. Az új világrendszer növekvő ereje biztosítja, hogy a szocialista országok politikai, társadalmi, gazdasági vívmányai megingathatatlanok. Az igazán szabad népek együttműködésének keretében biztos a szocializmus teljes győzelme. , Hruscsov kiemelte, hogy Hruscsov rámutatott, a nem- ; zetközi reakció mindinkább arra vesz irányt, hogy kívülről mérjen csapást a szocialista államokra, majd így folytatta: — Természetesen az imperialisták kalandokba bocsátkozhatnak ugyan, de nincs esélyük sikerre. — Az imperialisták más útakon is hajlandók próbálkozni — folytatta Hruscsov. — A szocialista tábor gyengítése céljából egymásra próbálják haragítani a testvéri országok népeit, vagy viszályt próbálnak szítani közöttük, megkísérlik feléleszteni a j nacionalista gyűlölködés maradványait, s mesterségesen próbálják felszítani a Racionalista hangulatot. — A marxista-leninista partokra, a szocialista országok népeire hárul az a nagy történelmi felelősség, hogy állandóan szilárdítsák a szocialista országok nemzetközi testvériségét, a népek barátságát. Hruscsov kijelentette: — Bízunk abban, hogy a kapitalizmussal folyó versenyben a győzelem a szocializmusé lesz. Hisz- szük, hogy ezt a győzelmet békés versenyben, nem pedig háború birobbantásának útján vívjuk majd ki. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének álláspontján voltunk és leszünk, s mindent megteszünk a világbéke megszilárdításáért. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára megállapította: — Bevált a párt XX. kongresszusának az a következtetése, hogy a kapitalista országok szüntelenül újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé haladnak. Az elmúlt években — mondta Hruscsov — tovább fokozódtak a kölcsönös ellentétek mind a kapitalista országokon belül, mind a kapitalista országok között. Gyarmatbirodalmak omlottak össze, a munkásosztály harca és a népek nemzeti felszabadító mozgalma óriási méreteket öltött. A kapitalizmus rothadásának általános irányzata kérlelhetetlen erővel tartott tovább. Az Egyesült Államokat, a kapitalizmus vezető országát öt esztendő alatt a termelés két válságos hanyatlása sújtotta, s a háború óta négy ilyen visszaesés volt az Egyesült Államokban. — Az Egyesült Államok elvesztette abszolút fölényét a kapitalista világ termelésében és kereskedelmében, s most a többi tőkés ország között körülbelül azon a helyen van, ahol a háború előtt volt. — Jelentősen gyengült Anglia és Franciaország pozíciója. A legyőzött országok közül különösen erősen feltört Nyugat-Németor- szag és Japán. Az imperialista államok között feltámadtak a háború előtti ellentetek és áj ellentétek keletkeztek a szocialista világrendszer gazdasága összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben fejlődTk, mint a kapitalizmus gazdasága, majd közölte: a szocialista országok 1960-ban ipari termelésük volumenjét az 1937. évihez képest 6,8-szorosára növelték, a kapitalista országok pedig alig két és félszeresére. A szocializmus országainak részesedése a világ ipari termelésében az 1955. •évi 27 százalékról 1960-ban mintegy 36 százalékra emelkedett. A szocialista világrendszer népgazdaságának fejlődése ipari irányzatú. Ez esztendők nagy forradalmi eseményének nevezte Hruscsov, hogy a mezőgazdaság termelöszö- vetkeaetesítése a népi demokratikus országok többségében befejeződött. A szocialista szektor részeae- sedése a mezőgazdasági termőföldek egész területén az egész rendszerben most felülmúlja a 90 százalékot. — Ennek eredményeképpen — mondta Hruscsov — megváltozott a társadalom osztályszerkezete, megszilárdult a munkásosztály szövetsége a parasztsággal, megszűntek az ember ember által való kizsákmányolásának gazdasági alapjai. A nép erkölcsi és politikai egysége először a mi hazánkban alakult ki, most ez minden szocialista országban erősödik. — A szociálisul országok egymáshoz való lankadatlan testvéri közeledésének folyamata, ez országok politikai és gazdasági megerősödése az egész szocialista világrendszer megbonthatatlan szilárdságának egyik döntő tényezője. — A legutóbbi években — mondta Hruscsov — a testvérpártok tapasztalatai életre hoztak egy új formát, a közvetlen termelési együttműködést. Megerősödtek a szocialista államok kollektív szervei: a Varsói Szerződés Szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Teljes joggal beszélhetünk a szabad népek szilárd szocialista közösségének a világ szinterén való jelenlétéről. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer most fejlődésének új szakaszába lépett, majd kijelentette: — A fő dolog most az, hogy lankadatlanul fejlesztve minden egyes szocialista ország gazdaságát, kivívjuk a szocialista világrendszer fölényét a kapitalista rendszer fölött, az abszolút termelési volument tekintve. Ez a szocializmus nagy történelmi győzelme lesz. Hruscsov így folytatta: — Minden egyes szocialista ország nemzetgazdaság-fejlesztési erőfeszítéseinek egyesítése a gazdasági együttműködés és kölcsönös segítség megszilárdítására és kibővítésére kifejtett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista világ- gazdaság újabb fellendítésének országútja. — A szocialista államok hatalmának növelése a béke anyagi és erkölcsi tényezőinek fokozódását jelenti. Most már nem lehet a mai idők legfontosabb kérdéseit, mint például a háború és a béke problémáit csupán a kapitalista törvények hatásának szemszögéből megközelíteni. Most már nem az imperializmus a maga farkas modorával, hanem a szocializmus a béke és a haladás eszméivel válik a világ fejlődésének döntő tényezőjévé. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy j— mondotta Hruscsov. — Egyre | jobban fellángol a harc az angol és a nyugatnémet imperia- | listák között a nyugat-európai | uralmi helyzetért. A francia im- jperializmus az angol imperializ- mus ellen vívott harcában tegnapi ellenségére, a nyugatnémet monopóliumokra próbál támaszkodni. Ez a természetellenes szövetség azonban éppúgy, mint az érdekházasság, mind gyakrabban Franciaország ellen fordul. Nagy ellentétek választják el az Egyesült Államokat Angliától és más imperialista államoktól. Ezek az ellentétek megmutatkoznak a NATO-ban és a többi agresszív tömbben is. — Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperialista hatalmak és azok vezetői a nemzetközi feszültség enyhülésétől félnek, mert éppen a feszültség közepette tá- kol hatnak össze könnyebben katonai tömböket, tarthatnak népeket rettegésben a szocialista országok részéről képzelt fenyegetések ürügyével. Mint Hruscsov kiemelte, a reakció a szocializmus országai ellen irányuló agresszió útján próbál kivezető utat keresni. Ma a fő agresszív mag szerepét az Egyesült Államok tölti be, amely a nemzetközi reakció központjává vált. Az amerikai imperialisták szövetségre lépnek a nyugatnémet militaristákkal és revansistákkal és veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát. — A mi időnkben azonban az imperializmus számára már veszélyes háborús szellőző-nyílás segítségével kivezető utat keresni az ellentétekből. A gyarmati rendszer el ran kárhoztat vh a szocialista világot nem felemlíti me« semmifele balszerencse, vagy mesrázh ód i aí ás — A belső reakciónak Magyar- országon az Imperialista erők támogatásával megszervezett ellen- forradalmi lázadása, a Lengyel- országban, a Német Demokratikus Köztársaságban történt ellenséges meBteriaedések megmu tatták, hogy az osztályharc a szocializmus építése időszakában időnként fokozódhat és kiéleződött formákat ölthet — Az imperialista mesterkedésekről nem szabad megfeledkeznünk — mondotta Hruscsov. Hruscsov a nemzetközi felszabadító mozgalom széleskörű ki- ! bontakozásáról szólva kijelentet- ' te, hogy századunk hatvanas évei úgy vonulnak be a történelembe, mint az imperializmus gyarmati rendszere teljes széthullásának esztendői. í j Egyre ingatagabbá válnak az imperializmus ázsiai, afrikai és i latin-amerikai pozíciói. E kontinensek forradalmi harca viharo- I san fokozódik. A legutóbbi hat esztendő alatt 28 állam vívta ki I politikai függetlenségét. | — Nem szabad azonban megS feledkezni arról, hogy jóllehet a : gyarmati rendszer összeomlott, maradványait még nem számol- I ták fel — mondotta Hruscsov, j Hozzáfűzte, hogy ez esztendők J alatt a Szovjetunió állhatatosan I teljesítve nemzetközi kótelezett- Iségeit, segítséget nyújtott az im- iperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő népeknek. — Egyeseknek ez az álláspont nem tetszik. Mit tegyünk! Ilyen a meggyőződésünk. Hruscsov kijelentette: — Mi szívből kívánunk sikereket mindazoknak, akik most harcolnak az imperializmus ellen saját szabadságukért és boldogságukért. • A népek elidegeníthetetlen jogának tartjuk az idegen elnyomatás megszüntetését és támogatni fogjuk igazságos harcukat. A gyarmati rendszer el van kárhoztatva és sírhantjába nyírfa- karót vernek. Ez a népek akarata, ez a történelem menete! — A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hruscsov — egyenlőtlen szerződéseket kényszerítenek a felszabadult országokra, katonai támaszpontokat létesítenek ez országok területén. Megpróbálják őket bevonni a leigázás újabb formáinak egyikét jelentő katonai tömbökbe. — A gyarmati rendszer széthullása következtében létesült államoknak csaknem a felét súlyos. egyenlőtlen szerződésekkel vezették félre. A megújított, de nem kevésbé szégyenletes gyarmati rendszer központjában az Amerikai Egyesült Államok van. Legközelebbi szövetségesének, de ugyanakkor konkurrensének szerepét is az angol gyarmati rendszer, valamint a nyugatnémet imperializmus tölti be, amely kíméletlenül kiszorítja az angol és a francia monopóliumokat Afrikából. valamint a Közel- és Közép-Keletről. Hruscsov rámutatott hogy a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok fejlődésük új szakaszába léptek. A politikai függetlenségért folyó harc egyesítette a gyarmati rendszertől sújtott és közös érdekektől vezérelt összes nemzeti erőket. Most pedig, amikor napirenden szerepel az imperializmus gyökereinek kiirtása, a földreform és más megérett társadalmi reformok végrehajtása, egyre szembeszökőbben kezdenek megnyilvánulni az osztályérdek-különbségek. A dolgozó nép széles rétegei éppúgy, mint az imperialista-ellenes, antiíeudális forradalom alapvető feladatainak megoldásában érdekelt nemzeti burzsoázia tekintélyes része tovább akar haladni a függetlenség megszilárdításának és a társadalmi- gazdasági átalakulásoknak útján. Ez országok kormányköreiben azonban akadnak olyan erők is, amelyek félnek a nemzet demokratikus, haladó rétegeivel való to\ ábbi együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcának gyümölcseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődését. Ezek az erők a külső imperializmussal és az országukon belül a feudalizmussal való megalkuvás irányában haladnak, s diktátori módszerekhez folyamodnak. Hruscsov ilyen politika példájaképpen Pakisztánra utalt. — Pakisztán szomorú sorsa — mondta — elgondolkodásra készteti néhány olyan más ország közvéleményét, ahol befolyásos erők feldúlják a nemzeti egységet, meghurcolják a haladó vezetőket, elsősorban a kommunistákat. — A komin unistacllcnesség iitjára térni a nemzeti erők megbontását, az imperialisták és gyarmatosítók javára való gyengítését jelenti. Hruscsov arra is rámutatott, hogy minél szilárdabb a demokratikus nemzeti erők egysége, minél következetesebben hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalakulásokat, annál erősebb a fiatal állam. Erre Kuba példáját hozta fel. — Az imperialista ügynökség mind gyakrabban fordul a felszabadult országokhoz olyan tanácsokkal, hogy ne hamarkod- ják el az átalakulásokat. Azt állítják, hogy nem kerülhetik el azt a hosszú utat, amelyet az európai és az amerikai tőkés országok megtettek. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: — A kommunisták véleménye szerint a népek felszámolhatják évszázados elmaradottságukat a szocializmus útján, (FolytMás » 3 »Mai«*.) 2
