Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-01 / 231. szám
KRECSMARI LÁSZLÓ: Ifjú kommunisták L1 eltcrképezziik gondosan a múltunk * s tovább lép bennünk mindig már a vagy, E kornak kötött talajába hulltunk s beléfogódzunk, mint földbe a fák, Az élet bennünk új utakra hágott — füstben, munkában barnult értelem edzett minket és szivünkben a lángot szítja, duzzasztja, fújja szüntelen... Hitünk szilárd, keményebb minden ércnél, s mint izzó-gyomrú vaskohó, olyan — fénylőbb és tisztább minden lányszcmeknél s hömpölygő, mint egy óriás folyam, mely anya-módra táplálja a tengert — tápláljuk mi is szép arcú Jövőnk, hogy győztesként emelje fel az emberi a békés fényű csillagok előtt... ★ KiSS ZOLTÁN: Niues út itt annak... Betonba-ágyalt útjaink nyílként mutatnak messze. Sorompók nyílnak észak, dél, kele s napnyugat feie. Ajtónkon ha kint baráti kézzel kopognak halkan, kaput nyitunk, és üdvözlő szavunk csendül a karban. Kaput nyitunk, és baráti szóval keblünkre vonjuk, kiket úri gőg bosszúja elöl kerget a sorsuk. De nincs út annak határunkon át, ki szabad népnek kenyerét enne, s kútjába titkon hintene mérget holdfényes, tiszta, nyári éjjelen... Nincsen út annak, k? hálót vetne vadorzóként a csillámos halnak... Nincs út' itt annak, ki örök frigyre esküdött ifjak álmát elűzné, sírt ásna, hol most virágok nyílnak... Nincs út itt annak, ki holtak véri hizlalta magát, s ki judás-pénzért trón vesztók ti’’ seregébe állt! ★ KÓPIÁS SÁNDOR: Mint szorgos méhrajok... I gazságosan osztom szét a nyarat, * hogy jusson belőle mindenhova; amerre a fények lábnyoma vezet, arannyá válik az út pora. A délibáb vize a falvakig árad, elönti az utcákat, tereket; óriási papírsárkány az ég, most engedték fel a gyerekek. A földeket munka ragyogja be, — emberek zümmögnek, mint szorgalmai, méhrajok; a táj hatalmas viasz-sejtjeibe lelkemből egy-egy csepp mézet én is adok ★ BORT ZSOLT: Egyszerű verssorok f kakik egymást nagyon szeretik, A szemüket csak egymásra vetik. Egymáson jár az eszük, soha másutt, Egymást vidítja hangjuk, kacagásuk. Mindig csak egymás mellett a helyük, Egymás mellére borul a fejük. Csak egymást mondják gyönyörűnek, szépnek, ' Az úton is egymás nyomába lépnek. S mégis néha, kik egymásra találnak, Nem tudni, miért, egymástól elválnak. Közömbösség, lialalság, modernség Gyakran hangzanak el vádbeszédek a mai fiatalokról. Nincs ebben semmi különös. Bizonyos vagyok benne, vádbeszédek hangzottak el fiatalok ellen minden korban. Azoknak is volt igazuk, a mostani vádak nagyrészt mindig tévedtek. Ma különösen azok tévednek, akik a fiatalokat közömbösséggel vádolják. Közömbösek-e a mai fiatalok? A nyugati fiatalok szerintem valóban közömbösek. Honnan tudom én ezt? Nem jártam nyugaton, alig beszéltem olyanokkal, akik jártak ott. Mégis hiszem, s tudom, hogy közömbösek. Mert közömbösség az is, ha valaki megőrül a rock and roll-ban, szédültté táncolja magát, istennek lát egy jazz énekest és így tovább. Mi ebben a közömbösség? Az, hogy az ilyenek elvesztik az érdeklődésüket a természetes dolgok iránt. Tehát közömbösek mindazzal szemben, ami jelenti saját magukat, munkájukat, a szépet, a jót, a mértékletest. Ügy vélem, a mi ifjúságunk többségére mindez nem vonatkozik. Nem vonatkozik a szocialista, a szocializmus útján haladó ifjúságra. Mert a mi ifjúságunk a szocializmus útján halad. S ezt nem dönti meg az a néhány kivétel, akik csönadrágot hordanak, szemükbe fésülik hajukat, 30—40 nyugati filmsztár képét gyűjtik össze. Ismerek diákokat ma és ismertem tíz évvel ezelőtt is. A mérleg a mostani fiatalok javára billen. Elsősorban gondolkodásuk billentik javukra a mérleget. Részt vettem olyan középiskolás diáktanács ülésen, ahol egy kollégiumból eltávo- lítandó fiú sorsáról volt szó. A tanárok kívántak így. A diáktanács mást mondott. Ne távolítsuk el, mert ha kiközösítjük, lehet, hogy örökre elvész a társadalom számára. Ha köztünk marad, ember lehet belőle. Ki, mit tesz, ezért a fiúért? — szólt a kérdés, s megindult a javaslatok özöne Ezért mondom én, hogy jó úton halad ifjúságunk. Ezért mondom, hogy nem közönyös. Egy középiskolai igazgatóval beszélgettem. Tőlem és a diákoktól megkérdezte, miért közömbösek a fiatalok? Miért nem érdeklődnek az irodalom, tudomány, stb. iránt? Elképedtem. Hogyne érdeklődnének. De, ha olyan irányba akarjuk terelni figyelmüket, ami számukra nem jelent újat, vajon nem jogos-e a közöny? A fiatalokat mindenekelőtt az új érdekli. Üj a művészetben, új az irodalomban is. Az elmúlt hónapokban több helyütt jártam könyvankétokon, író-olvasó találkozókon vettem részt. Mennyire érdeklődnek a fiatalok, mihelyt új dolgokról van szó! Üj tartalom, új forma — ezeket keresik a fiatalok az élet minden területén, s ez érthető, hiszen egész életünk Különösen a falvakban jelent nehézséget a TIT előadók számára az előadásokra való felkészülés, mert egy kisebb községben nem juthat annyi forrásmunkához, mint a városban. Nem tudhatja, hogy milyen anyagot használhatna fel előadásához. Főleg ennek a nehézségnek a megszüntetésére született meg egy részletes terv a TIT és a könyvtárak együttműködéséről. A megyei könyvtár főleg bibliográfiai tevékenységgel segíti a TIT munkáját. Már el is készült egy ajánló jegyzék a megyében tervezett ismeretterjesztő előadások anyagához kapcsolódó filmekről, diafilmekről és könyvekről. Ennek a jegyzéknek egy-egy új, tartalmasabb,-formában gazdagabb a réginél. És kik adhatják ezt az új tartalmat és új formát? Csak a felnőttek. A Zalka Máté Kollégium diáklányainak tartott irodalmi ankétomon felmerült a kérdés: miért szeretik a slágert? Mert az mindig új. Miért jó a modern fazon? Mert az is új. Szeretik Váci verseit, Hemming- way novelláit, nem szeretik azt, aki megszólja őket, mert modern viseletű a hajuk. De hiszen, az öregek, akik megszólják őket, szintén nem viselnek 50 évvel előbbi divatot! Nem látni például cilinderes férfiakat. És abban, ahogyan ők védelmezik modernségüket, az a megnyugtató, hogy egyúttal nevetségesnek tartják a huligán kinézetű fiatalokat is. A mértékletesség szeretetét láttam bennük és ezt jó volt látni. Kiragadva néhány kérdést, semmiféle teljességre nem törekedve vetettem fel gondolatokat. Azzal a céllal, hogy ha megértéssel közeledünk az ifjúság ilyen irányú problémáihoz, ítéletünk is biztosabb lehet. Vigyázzunk az új hajtásokra, s csak azokat nyesegessük, amelyek nem hoznak termést. Végh Antal szerveknek és ennek alapján a megye legtávolabbi részében1 is felhasználhatnak egy olyan forrásmunkát ismeretterjesztő előadáshoz, amely esetleg csak a Megyei Könyvtárban található meg. A jegyzékben megtalálható könyvet könyvtárközi kölcsönzés formájában bárhova eljuttatják a megyében. Az előadások szír- helyén is lehet maid e témához kapcsolódó könyveket kölcsönözni. Országjáró útvonalak bibliográfiája címmel olyan jegyzéket állítanak össze, amely nemcsak a belföldi turisták, hanem a külföldre utazók részére is nagy segítséget jelent majd. Mert az ismeretterjesztőket is tájékoztatni kell példányát megküldik az érdekelt Filmekről — röviden Szeretlek élet Puskák és galambok Tatay Sándor regényéből készült ez az új magyar film, Keleti Márton, háromszorosan Kossuth-dijas érdemes művész rendezésében. Keleti Márton kitűnő érzékkel tudta fokozni a cselekmény drámaiságát és jól fogta össze a színészgárdát, sok hozzáértéssel irányítva a tehetséges gyermekszereplőket. Közülük elsősorban a kis Tóth Lacit kell kiemelnünk. A színészi alakítások közül elsősorban Bcnkő Gyula Kapusa tanár urát említjük. A többi szerepekben Bessenyei Ferenc, Ráday Imre, Gregus Zoltán és Agárdy Gábor nyújt maradandót. Mihail Jcrsov rendezésében kerül közönség elé ez az új szovjet film. A film címe látszólag nem kapcsolódik közvetlenül a meséjéhez. Ezt a mondatot nem ejti ki egyetlen szeIclcnc.t a Puskák és galambok című filmből. rcplő sem, és mégis az élet szc- retete árad ebből a filmből. Ezt visszük magunkkal a nézőtérről. A mai Leningrádot, és lcningrádiakal ismerjük meg. A Vigyázz nagymamából ismert bájos Scngclaja játssza az egyik főszerepet. é
